Új Ifjúság, 1970. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 1. szám
Nagyon vártuk az új évet! S most, hogy itt van, kissé ijedt csodálkozással, kissé gyanakodva nézzük — vajon mit hoz? És egyáltalán új lesz-e, vagy csak a régi folytatása? Ezer és ezer kérdést fogalmazhatnánk meg — hiszen a Csipkerózsika- álom véget ért és már a valóság áll ajtónk előtt, a valóság fogalmazza a kérdéseket. Ám bármilyen irányba indul is a kérdés, a válasz az érdekes: ha dolgozunk! Ha dolgozunk, mindannyian és becsülettel! Csak így szabadulhatunk meg a fölösleges, kedvet és hitet romboló kérdésektől. Igenám! Csakhogy a munkához — legyen az bárminemű — bizonyos en.beti, hangulati és társadalmi feltételek szükségesek. xNyugodtan leírhatjuk: pártunk már az elmúlt év során is mindent elkövetett, hogy dolgozhassunk... —O— Kevés ev fordulójára emlékszem, amikor a jókívánságok csokrában annyiszor fordult volna elő a BÉKE és a BÉKESSÉG szó, mint éppen az idén. Nekem is mondták, én is mondtam. Vé'etlf.n lenne? Nem hiszem! Békét, békességet, belső emberi nyugalmat, mert csak így juthatunk el azokhoz az összetevőkhöz, amelyekre az országnak a jelen pillanatban szüksége van. Csak így léphetünk előbbre az annyiszor emlegetett konszolidáció útján. —O— Tanulságos hónapok vannak mögöttünk. Drága hónapok! Fádöbben erre lassan az ország mind a tizennégy millió politikusa. Nem! Nem tévedés! Hiszen nézzünk csak körül, bármelyik munkahelyen is; a lapái n.yelét szorítóktól, az alaktalan vasdarahhoi (soclát esztergályozókig — hányszor áll meg a lapát és az esztergapad a viták, politikai viták hevében. Hány munkadarabbal készül el kevesebb hány köbméter földdel dob ki a lapát kevesebbet ’ S ha ez így megy napról-napra, hét- röl-hetre hónapról-hónapra, csoda-e. ha a nép- uazd.sság írnom műszere erősen érzékeli? Azt moi'diam, tanulságos hónapok vannak mögöttünk. Vajon valóban mögöttünk vannak-e már? Vajon az ország tizennégy millió politikusa közűi mindenki azt a munkát végzi-e már, amihez leg-nkább ért? A földműves a szántás-vetést, a hegesztő a hegesztést, a bányász a szénfejtést stb, és a pohtikus a politikai munkát. —O— Itt árunk az új év küszöbén és emberi szívós- ságunkrál fogva próbáljuk rendezni sorainkat. Tennivaló van és akad bőven. Hiszen ha az elmu- 'asztottakav akarnánk csupán behozni, már akkor is szük.ség van a rendezett sorokra. S nálunk nemcsak erről van szó... —O— Nagyon vártuk az új évet! S most, hogy itt van, kissé ijedt csodálkozással, kissé g,yanal<.odva nézzük — vajon mit hoz? És egyáltalán, új lesz-e, vagy csak a régi folytatá.sa? Hogy is lesz? Ezekkel és ehhez hasonló gondolatokkal foglalkozik mostanában az ország minden fiatalja, öregje. .A válasz nagyon könnyű: fölünk függ! Rajtunk múlik! Hát úgy éljünk. Tóth Elemér O A CSEHSZLOVÁKIAI _____ _______ XIX. évt. 1970 MAGYAR ---------------------------------Január 9. FIATALOK LAPJA Ara i,- kc.s Fejünkben mindig kell lennie egy nyitott s szabad zugnak, hogy lielyet adjunk ben- le barátaink véleményeinek, és utólag el- zállásoljuk őket. Valósággal elviselhetet- enné válik a társalgás olyan emberekkel, ikiknek az agyában minden rekesz foglalt, !S semmi külső dolog nem férkőzhet belé- ük. Szívunk és elménk vendégszerető le- ryen. JOUBERT oMiiinR ÚJ ESZTENDŐ Émm
