Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-08-26 / 34. szám
2 új ifjúság Szomorú szívvel búcsúztunk el, augusztus 22-én lapunk egyik legidősebb és leghűségesebb munkatársától Kozics Edétől Akik ismerték, olvasták életvidám írásait, örökre megőrzik emlékét. IW—MM ggMBaMiMM» jE§eményí330tár 'Augusztus 26: 1743-ban született Antoine Lavoisier, jeles francia vegyész. 1880-ban született Guillaume Appollinaire, francia fest£. Augusztus 27: 1635-beri halt meg Lope de Vega, a legjelesebb spanyol drámaíró, 1770- ben született Fridrich Hegel, német filozófus, 1871-ben született Theodore Dreiser, realista amerikai lró. Augusztus 28: 1749-ben született Johann Wolfgang Goethe, a legnagyobb német költő és 'drámaíró. 1908-ban született Mása Hafamová, szlovák írónő. Augusztus 29: 1632-ben született John Lock, angol filozófus. 1862-ben született Maurice Maeterlinck, francia költő és drámaíró. 1874-ben született Manuel Mahado, spanyol költő. 1944-ben ezen a napon tört ki a szlovák nép Hitler elleni felkelése. Augusztus '30: 1935-ben halt meg Henri Barbusse. Augusztus 31: 1749-ben született Nyikolajevics Ragyiscse, az első orosz forradalmi-demokratikus író, materialista filozófus. 1811-ben született Théo- phil Gautier, francia költő. 1864-ben halt meg Ferdinand Lassau, a német munkásszövetség megalapítója. 1867-ben halt meg Charles Baudelaire, nagy francia költő. Szeptember 1: 1856-ban született Samo Czambel szlovák nyelvész. 1910-ben halt meg Henri Rousseau, francia festő. , 1969. augusztus 15-23 között vendégül láttuk a Képes Ifjúság, jugoszláviai magyar ifjúsági íap két szerkesztőjét—riporterét, Podolszki Józsefet és Dormán Lászlót. 1969. augusztus 27-én ülésezik a MIKT' elnöksége. jtóMH, muvm A vaskirály — Reszeli Ferenc riportja Rákóczinál Borsiban A nyár ünnepe Svédországban Politika mindenkinek: Kulturális forradalom albán módra Sport Sztáralbum Csúzli A szerelem buktatói A seriff rossz napja — folytatásos regény Könyvespolc TV-műsor Keresztrejtvény Divat Veronika válaszol Szlovákia Gyermek- és Ifjúsági Szervezetei Társulásának lapja • Megjelenik minden kedden • Kiadja a SMENA kiadóvállalata 9 Szerkesztőség és adminisztráció Bratislava, Prazská 9. Telefon: 485- 41-45. Postafiók 30 9 Főszerkesztő: dr. STRASSZER GYÖRGY, főszerkesztőhelyettes és kultúra: TÖTH ELEMÉR. A riportrovat vezetője: PALÄ- GYI LAJOS. Riporterek: ZÁ- CSEK ERZSÉBET, RESZELI FERENC, NÉMETH ISTVÁN, kelet-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY. A melléklet rovatvezetője: HORVÁTH RUDOLF, Grafikai szerkesztő: GYURAK ÉVA. Nyomja: Západoslovenské tlaílarne 0Í ® Előfizetési díj egész évre 52.— Kés, fél évre 26.— Kés, negyedévre 13.— Kés 9 Terjeszti a Posta Hlr- lapszolgálata, előfizethető minden postakézbesitőnél vagy postahivatalnál 9 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ® A lapot külföldre a PNS Ostredná expe- dícia tlaée, Bratislava, Gott- waldovo nám. é. 48 útján lehet megrendelni. TÁBOROZÁSOK UTÁN - TÁBOROZÁSOK ELŐTT Befejező rész A .járások képviselői egyenruhát viselhetnének, úgy mint a prágaiak az előző találkozókon, az idén pedig a losonciak, akik egységes dresszt viseltek. (A járási zászlóknak is ott lenne a helyük a járási sejtek előtt és nem kellene „latrokként“ a fő zászló mellett „szomorkodni- ok‘‘.) A parancsnokok és a tá- borozók járási megoszlás szerint tarthatnák nyilván a tábo- rozókat és egymást. Más kérdés, hogyan alakuljon ki a járási egység. Talán minden járásnak külön kellene találkozót, táborozást, vetélkedőket szerveznie, úgy mint az idén a terebesiek és losonciak tették. A felelősöknek, a járási és egyéb feladatokkal megbízott vezetőknek nem szabad olyanokból állnia, akik először vesznek részt táborozáson és nem ismerik a tábori rendet, szokásokat. Az idén ugyanis Kiránduláson furcsa módon a táborparancsnokokon és az Arcátlan Harsona ----------------------------------------felelősén kívül (Duka Zólyomi vagyis „átgondoltan“, hogy te- Árpád mérnök, Kiss Mihály, Du- kintélyük ne szenvedjen rög- ray Miklós, Gágyor Péter) tön az indulásnál csorbát. Az Kollár Péter felvétele ma biztosítaná az említett demokratizmust is. Érvről-évre gyarapodhatna az ifjúsági vezetők száma és nem okozna gondot, ha újabbaknak kellene helytállniok. Az egyes szakaTábörbontás olyan emberek álltak felelős posztokon (Lacza Tihamér, Gyura Antónia, Kele Lajos) a- kik még nem táboroztak. (Nem beszélve arról, hogy helyenként ennek amolyan főnök és alárendelt íze volt.) Előző írásunkban beszéltünk arról, hogy a tisztség kiosztásoknál érvényesülnie kell a demokratizmusnak és mindig előre kell lépnünk, újabb és újabb ifjúsági vezetőket kell felnevelnünk, illetve azoknak tekintélyt kell szereznünk. Ezt valóban következetesen és főleg módszeresen kell végezni, idén sajnos nem így volt. Néha szinte rossz volt végignézni, hogy például az őrségparancsnokok mennyire tehetetlenek. Kár, mert rátermett és tehetséges, következetes embereket hoztunk ebbe a helyzetbe. Megfontolni a dolgokat valóban lényeges dolog és az ilyen tömeges akcióknál többszörösen is kiütközik a hiánya. Az idei táborozáson már szükség lett volna arra, hogy az egyes szakaszokért ne csak egyesek, hanem több tagból álló kis bizottságok, három-négy tagú csoportok feleljenek. Ez a forA csicseri ifjúsági klub Csicser keleten van, a terebesi járásban. Bár három tornya mered az égnek, nem nagy falu, kétezerkétszáz lakója van. A falu közepén a kultúrház, mellette a HNB és a kocsma. Ez a falu szíve, ide járnak a fiatalok: egy kis termet kaptak a kultúrház- ban, legyen nekik hol összejönniük, szórakozniuk, dolgozniuk. A HNB és a szövetkezet vezetői felkarolták a fiatalokat. Olykor-olykor ők Is eljárnak a fiatalok közé egy kis beszélgetésre, tanácskozásra. Az ifjúság kultúr- és esztrádmüsorral viszonozza a vezetők támogatását. A csicseri fiatalok egyöntetűen azt vallják, hogy elég elmondaniuk a szövetkezet elnökének gondjukat, bajukat, az elnök talál rá módot, hogy orvosolja: pénzt ad, megvehetnek mindent, amire szükségük van. A csicseri fiatalok klubja a Kelet Ifjúsági Klub több mint másfél éve alakult, nem 1968-ban, mint a klubok többsége. A klub terme az alakuláskor szép, tiszta, kellemes hely volt. Azóta a virágok elhervadtak, a díszítések megöregedtek, a fiatalság mégis szívesen jár a klubba. Eleinte hetente háromszor jöttek össze a klubban, később négyszer, aztán ötször, mert a fiatalok elszoktak a kocsmától, szívesebben jártak a klubba. Aki nem tartja be a klub tízparancsolatát, annak fel is út, le is út, a klubba nem járhat. Az egyik tag részegen állított be a klubba, duhajkodott, persze hogy kidobták. Két lánnyal és négy fiúval beszélgetek; Tóth Erzsébettel. Szabó Gáborral, Gyurka Erzsébettel, Szabó Sándorral, Pál Jánossal és még egy fiúval, akinek a nevét nem jegyeztem fel. Fiatalok valamennyien. Az egyik lány Kassán gimnáziumba jár, tizenhat éves sincs, a másik lány is csak most lépte át ezt a korhatárt. A fiúk most fejezték be az inasiskolát. Általános jelenség ez a klubban. Az ifjúsági klubok tagjai szerte az egész országban tizenhat, tizenhét, tizennyolc éves lányok és fiúk. Kurucz Sándor felvétele szókért — ahogy elneveztük — járási sejtekért, ugyancsak egy kis járási csoport felelne. Azt hiszem, ezen a ponton kell az idei hibák nagy részét keresni. Hiszen a táborozás előkészítéséért, végső soron az egész menetéért, elkülönítve, csak e- gyénenként feleltek az emberek, a munkaterv nem volt szervezett. Egyesekre hagytunk mindent és ha nem ment a munka, nem is bírálhattunk, mert hiszen egymaga nem győzte. Talán feltűnt az olvasónak, hogy beszámolóinkban nem sokat beszéltünk sem a Éberen ügyelnek arra, hogy idősebbek ne kerüljenek közéjük, mert azok már nem tartják be a klub rendszabályait, nem alkalmazkodnak a többség akaratához. Nos, a csicseriek klubjában más a helyzet. A lányok és fiúk számonkérik, miért nem járnak közéjük az i- dősebbek, főleg a lányok és miért tartják rangon alulinak, hogy a fiatalok viszik a szót a klubban. De azért van a klubnak idősebb tagja is, például Tóth Árpád, a Csemadok egykori járási titkára és a nyitrai mezőgazdasági iskolát végzett Kecskés Ferenc mérnök, ők a klub vezetői. Bárcsak minden községben lenne néhány i- lyen lelkes vezető, olyanok, akik tapasztalatukat szívesen átadnák a fiataloknak. A klubot annakidején Munyik László, aki később a MIKT tagja lett és Szűcs Gábor szervezte. A kaposi mezőgazdasági iskolába jártak, és amikor ott megalakult az Erdélyi János Ifjúsági Klub, haza is elvitték a klub gondolatát. Gondok, problémák? Alig van- ■ nak, hiszen nem akarják megvál- “ tani a világot. Egyszerűen van- J nak, léteznek, munkálkodnak és a ez a jő. Hogy egyelőre az idősebb ■ lányok még nem járnak a klub- ■ ba, hogy nincsen mindenkiben lelke- J sedés, hogy elhervadtak a virágok, B a takarítónő nem takarít megbíz- ■ hatóan és rendszeresen, az nem * állítja meg a világ forgását. Ők J élnek, összejárnak szórakozni, ját- m szani, tanulni... és ez a lényeg. ■ ■-nth- ■ sportról, sem a fali újságról. Ez azt jelenti, hogy nem tudtak keliő hatást gyakorolni a táborozásra, sem a résztvevőkre. A sport azért nem, mert csak egyetlen sportágat űztek igazán. Félig járások közti, félig klubok közti szinten spontánul megrendezték a röplabdabajnokságot. A többi sportággal, főleg a futballal, amelyre az idén kitűnő lehetőség nyílt volna, hiszen szabályos pálya is volt a szigeten, nem nagyon gondoltunk. De el tudnánk képzelni úszó- és egyéb versenyeket, összetett tusákat a lányok körében is, akik az idén csupán a fiúk között jutottak szóhoz. Mindez azért következett be, mert nem készítettük el a terveket, nem ellenőriztük, stb. Ugyanez a probléma merült fel az egyetlen nóvummal, a tábori újsággal, az Arcátlan Harsonával kapcsolatban. Kineveztük a felelőst. Meg is beszéltük, hogy miért jön létre és miről fog írni, de arra már nem gondoltunk, hogy mindez hogyan valósul majd meg. Az nem minden, hogy ott vannak az újságírók! A felelősön kívül szerkesztőbizottságra lett volna szükség, kollektív vezetésre, mert csupán így tudtuk volna biztosítani az egyéni „érdekeltséget“ és „felelősséget“ is. így ugyanis csak kétszer jelent még. Áz első félidőben mindössze két önálló írással és kis vendégbemutató cikkecskékkel, rajzokkal, karikatúrákkal. Amikor a „második félidőre“ megszaporodott az írások száma, akkor sem lett frissebb és ezért szellemileg nem is hatott kellőképpen a táborozókra. Pedig erre igen nagy szükség lett volna, mert sajnos a táborban elég nagy volt a fegyelmetlen- ség és rendetlenség. A táborozásoknak van az előadások mellett egy másik, főleg a tá- borozók harmonikus együttlé- tére, barátkozására épülő része is. Azaz kellene lennie! Az idei nyár is sok lehetőséget nyújtott volna, ha előre átgondoljuk a dolgokat. Leúszhattunk volna a folyón, sétálhattunk volna a folyó mentén, ismerkedhettünk volna a falvak lakosaival. Persze szükséges lett volna előkészíteni, megszervezni egy-egy sétát, úszást, ösz- szekapcsoini más műsorral. De ebben a tekintetben sem dolgozott kellőképpen az idei parancsnokság. Megfigyelhető volt, hogy voltak a táborozáson közérdeklődést kiváltó előadások, vendégek, jöttek és voltak közöttük olyanok is, akik iránt nem érdeklődtek az emberek, össze kellett terelni őket, hogy szégyent ne vall- junk. Nem lehet mindenkinek kedvében járni, de lényeges, hogy a kellő előkészítés, az előadások közérdekűek legyenek. Egyetlen, utolsó és mindennel Összefüggő kérdés, hogy milyen hatással volt és milyennel lesz az idei találkozó a jövő évire és a következőre. Továbbá, volt-e, lesz-e hatása a csehszlovákiai magyarság társadalmi életére? Azt hisszük, nem a legkedvezőbb benyomást keltettük. Fel kell frissíteni a táborozások rendjét-szellemét, mert ha azt akarjuk, hogy befolyásolják ifjúsági mozgalmunkat, illetve a provinciona- lizmust, egységesekké, színvonalasabbakká kell azokat tennünk. Klubjaink sokhelyütt társadalmi biztosítottság és kötelék nélkül működnek és akkor mi beérjük hevenyészett megoldásokkal. A helyzet komoly elemzése alapján arra kell irányulnia figyelmünknek, hogy az ifjúság mielőbb megtalálja helyét az ország életében is. Azt hisszük, ezeket a dolgokat következetesen meg kell fontolni, rögzíteni, a tanulságokat pedig levonni. Németh István Zászlóink alatt Büszkén lengenek a zászlók a kéméndi sziget kis sátrai felett. Ojra együtt vagyunk; barátok, ismerősök, fiatalok. Ismerkedni, szórakozni, pihenni jöttünk, azonban más cél is vezérelt bennünket: valami hasznosat, emberit tenni. Ezeket a sorokat a táborozás első napján vetettem papírra. Elszomorító, hogy az utolsó napokban más hangon kell szólnom. Sajnos, semmi sem történt úgy. ahogy azt elképzeltük. Annak ellenére, hogy az időjárás kedvező volt, senki sem mondhatja, hogy várakozásai teljesültek az V. Nyári Ifjúsági Találkozón. Senki sem érezte rosszul magát, ez azonban nem sokat változtat a lényegen. Felteszem a kérdést: Nem fontosabb-e a szórakozásnál, ismerkedésnél a hasznos munka? Hol maradtak az elvek, hol a gondolatok? Ne elégedjünk meg seké- lyes dolgokkal! Nekünk szükségünk van arra, hogy észrevegyenek bennünket! 400 csehszlovákiai magyar fiatal, akiknek bizonyára van közös problémájuk, dolguk, valami mondanivalójuk. Ha magunk nem törődünk dolgainkkal, mások méltán hiszik, hogy itt már senkit sem érdekel a holnap, a hol- naputánról nem is beszélve. Mikor van még ilyen alkalom, hogy így találkozzunk? Akit megkérdeztem, hogyan értékeli a találkozót, csak ennyit válaszolt: A Garam vize kellemes, az idő jó, a kaja pocsék, még szerencse, hogy közel van a csárda... Tulajdonképpen mindenki jól érezte magát. A betegség csak belülről támadott. Ott, ahová nem lehet fényképezőgéppel, kamerával, de még magnetofonnal sem hozzáférni. Ezzel nem állítom azt, hogy egy-egy előadás végighallgatása vérszegény élmény lett volna, vagy a WUKAVA-TÖ kiállítás megtekintése — de mindez kevés volt, ennyivel nem lehetünk megelégedettek, dicsekedni pedig egyáltalán nincs okunk. A kéméndi lakosok nagyon kedvesek, vendégszeretők, nagyon szép helyen ütöttünk sátrat — mindent megkaptunk, amit a termé-í szettől, a környezettől vártunk. A vérkeringés azonban megállt, elzsibbadtak a tagok. Szerintem nincs ez így jól. A jövőben mindnyájunknak meg kell változnunk! Bár lehet, hogy az erős nap kábított el — ez esetben csak azt tudom a- jánlani, hogy máskor hűvösebb időben értekezzünk, a- mikor még friss a vérkeringés. A csalódottság elrabolta tőlem a vidám táborozó hangját. Képet akartam nyújtani, de lehetetlen megkerülni az igazságot. Különben sem tudtam volna mindenről beszámolni, mert a Gaudeamus igiturtól a búcsúcsókig úgy sem lehet mindent leírni. Nagy Ferenc Kava
