Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-01 / 26. szám
új ifjúság 7 FELEKI LASZLÖ: Alattomos dolog valakit a háta mögött dicsérni. Az áruló csak a jótevőjét árulja el, az ellenségein legfeljebb bosszút áll. — ☆ — Annak, akit nem ér méltánytalanság, nincs alkalma tanúságot tenni nemeslel- kűségéről. — ☆ — Az emberi faj védelme az egyedül jogos fajvédelem. — * — Nem minden tett beszél szebben De- rnoszthenésznél. — ☆ — X nem gőgös. Alázatosan belátná a hibáit, ha lennének. — * — A tárgyilagos ember minden irányban egyformán elfogult. — * — Aszóváltások résztvevői sohasem akarják meggyőzni egymást, csak megsérteni. URSULA JÓ ÚTRA TÉRT... Még nemrégen kijelentette: „Meztelenül mutatkozni, részemre nem jelentett semmit sem. Bármikor levetkőztem". Valóban kevés sztárt látott a közönség oly gyakran mini-bikiniben, vagy anélkül is — mint éppen Ursula Andresst, a svájci Vénuszt — ahogyan rajongói nevezték barokk vonalai miatt. Es most, amikor a vetkőzés divatja a tetőpontjára hág — Ursula kijelenti — nincs tovább! A „Dél csillaga" cimű filmben láthatják utoljára rajongói, amint talpig meztelenül besétál a folyó hús habjaiba. „Csak egy ártatlan fürdőjelenet volt az egész" — mondja Ursula — „a kellemetlen csak az volt, hogy a halak össze- harapdáltak. De amit a mostani német filmekben mutatnak a közönségnek, az már valóban szemérmetlenség. Hát már mindenkit elfogott a szex-őrület? Senkinek sem elég a saját intim élete?! Szeretem a szexet, semmi kifogásom sincs ellene, de ezek az olcsó filmek már túllépik a megengedett határokat." Ezt Ursula mondja, aki férfi-éhes vamp hírében áll. „Én és vamp?" — kérdi nevetve. „Az emberek sok mindent összefecsegnek. Nem járok az úgynevezett „felső tízezer" közé és hogy kivel élek együtt — az a magánügyem." Valóban az — mégis mindenki tudja, hogy Paul Belmondo a kiválasztott férfi. Ez a viszony már négy éve tart — de az esküvőig sosem fog eljutni. „Nehéz természete van. Bár szeretem — mégsem fogunk összeháA „Dél csillagé"-ban elbúcsúztam a szextől Ebben a filmben még levetkőzik de köz- - jelenti ki Ursula. ben már romantikus filmszerepekről álinodik zasodni", — sóhajt a svájci Vénusz. A sztár, aki otthon főz és sajnálja ruháit eldobni, mert drágák voltak, aki állandóan a börze kurzusait tanulmányozza — nem nagyon illik ahhoz a képhez, amelyet az emberek festettek róla — a szex-istennőhöz. „Nem is vagyok az" — mondja Ursula. „Ha tudnák mennyivel szívesebben forgatnék egyszer egy szép szentimentális szerelmi filmet... Mert hiába minden, gyó- gyíthatatlanul romantikus vagyok..." (!) Ursula a magánéletében állig begombolkozva nem tékozolja bájait — de a pénzét sem ... A falu nyugodtan, békésen él tovább, mintha misem történt volna. Pedig kegyetlen emberi tragédia van kifejlődőben. Az a megdöbbentő, hogy épp az egyik legjobb és legjellemesebb. legszerényebb emberére csapott le a baj. Nem emlékszem, hogy berúgva, vagy kocsmában láttam volna. Mindig a családja körében volt. Amikor ideje volt rá, a ház körül dolgozott, vagy a kertben. A többiek, azok lófráltak, fot- balira, kocsmába jártak, be-berúgtak, de ő soha. A felesége is épp ilyen csendes és dolgos. Két kislányuk van. Takarosán járatta a férjét és a gyerekeit is. Szemérmesek és csendesek még a fájdalmunkban is. Azt Is csak utólag tudtuk meg, hogy az apa megbetegedett, megoperálták, és most már gyógyíthatatlan, mert az operáció nem sikerült Időről-időre hazahozzák a kórházból, de ez már a vég kezdete, hiszen magatehetetlen. És épp vele történik mindez! Számtalan olyan ember él a rokonságában és jómagam is. aki tizszerte, százszorta jobban megérdemelte volna azt a sorsot. De nem. Épp öt sújtja a sors, aki a legkevésbé érdemelte meg ezt a kegyetlenséget. Ám mindez még nem elég. Most, mikor már igazán tetőfokára hágott a sok baj, most még a szerencsétlen feleségének sem hagynak békét. Az egész falunak nincs más dolga, mint hogy a meglevő és közösen szervezett takaros házat irigyelje, hányja szemére az asszonykának. Úgy tesznek, mintha a félig halálán lévő. legjobb esetben is hosszú éveken át tehetetlen sínylödésre ítélt ember és vele együtt szerencsétlen kis családja tragédiájában még irigyelni való lenne, és a ház kérdése lenne a legfontosabb. Mintha a meglévő két gyerek és az egész tragédia semmi mást nem érintene, csupán a ház kérdését. És ez alól még a rokonság egynéhány tagja sem kivétel: az egyik a segítségét veti szemükre, a másik az esetleges segélyt irigyli és rendeli le, mert ugyebár, a szomorúság mellett miért ne ismerje meg az asszony az emberi irgalmatlanságot is a sors kegyetlensége mellett. Ilyenek vagyunk mi emberek! Nemhogy örülnénk annak, hogy minden lelki és testi erejüket latba vető idős szülők — az asszonyka szülei — legalább segítik a beteg embert és a lányukat, állandóan mellettük vannak (sírni is csak befelé sírnak), hanem még azt is, rossznéven vesszük, rágódunk rajta, mintha nem ez lenne a világ legtermészetesebb és legszebb feladata. Valóban szomorú. A falu békésen, nyugodtan él tovább, mintha misem történne. De közben rejtett emberi tulajdonságai nem ilyen békések, mert valahol a lelkűk mélyén, rosszak, kegyetlenek... NÉMETH ISTVÁN Karel Cernoché az Arany Líra A pop-zene világa Pozsonyt lassanként j úgy fogja számon tartani, mint a csehszlo- j vák San Remot vagy Rio de Janeirot. Az idei Bratislavai Lira — sorrendben a j negyedik — is azt tükrözte, hogy a költői [ pop-sztárok ha nem is versenyzőként, mégis ; szívesen vettek részt a könnyűzenei talál- j kán. Ha választ akarunk találni a „miért éppen Pozsonyban“-ra, akkor abból a tény-f i bői kiindulunk, hogy a lengyelországi so- s- poti fesztiválon kívül a szocialista államok i táncdalfesztiváljai még nem eléggé nép-* ! szerűek ahhoz, hogy azokon olyan sztárok ; adjanak egymásnak randevút, mint a vi- | lághírű Beach Boys amerikai beat-együttes, í Salome, az eurovíziós könnyű zenei fesz- j tivál egyik első helyezette, Tom Rowles, a ; milliomos, a Dubrovacki Trubaduri jugoszláv együttes, akik a londoni eurovíziós ] fesztiválon harmadik helyen végeztek, Mi- | chel Polnareff és még sokan mások. Nem szégyen, ha azt is bevalljuk, hogy a po- í zsonyi Kultúra és Pihenés Park 2000 férő- I helyes nagyterme estéről-estére talán ép-* > pen miattuk volt tele. Hja, ilyen élgárdát | egy pódiumon nem láthat bármikor a po- | zsonyi közönség. Az ok — ami miatt a világ pop-sztárjai I összejöttek, a valódi ok, a Bratislavai Líra volt az egyszer a kisebb kaliberű ágyú. Annál is inkább, mert a csehszlovák él- I énekesek nagy része csak vendégként, ver- senyen kívül vett részt a fesztiválon. A három Arany Líra-tulajdonos közül — Ka- ] rel Gott, Eva Pilarová és Marta Kubisová I — csak Karel Gott indult. Ha tudta volna, hogy az énekszáma csak a Bronz Lírát kapja... De így is jó. Bronz Lírája még j úgy sincs. Marta Kubisová kicsit elszomorodott, a- I mikor megtudta, hogy a televízió csak a I L íra utolsó napját fogja közvetlen adásban I közvetíteni. Az ok: a 4000 koronás rúnáját [csak a „PKO“ láthatta. A „Líra“ vitathatatlanul legnagyobb meg-* jjlepetései közé tartozott Helenka Vondrác- [ková és Nad'a Urbánková. Az első negatív, [és Nad'a, aki először vett részt a Bratisla- Ivai Lírán, pozitív értelmében. Persze tánc- ^dalfesztiválokon sohasem az énekes telje- jsítménye a döntő, hanem az énekszám I szövege, zenéje. Ezt a közönség nem min-* Idiq veszi figyelembe és így nagyon sok [énekes akaratlanul is veszít népszerűségéiből. Nad'a Urbánková viszont jött, látott és [nyert: Ezüst Lírát, a Rézserleg című dallal, [amelynek zeneszerzője a tavalyi győztes [énekszám zeneszerzője, Jirí Brabec, szö- ivegírója Jirí Aplt. A szám mondanivalóját légy mondatban így foglalhatnánk össze: [Légy üdvözölve, aki jó barátként jössz. Az Arany Lírás szám — Dal a hazámról, [szerzők Karel Cernoch, Pavel 2ák, pontok- [ban magasan (háromszorosan) felülmúlta [a második és harmadik helyezett ének- [számokat. Előadta Karel Cernoch, aki ta- jvalyi sikere után két golyócskát volt kénytelen lenyelni. Fogadásból. Az idén első [lett, és félek, ha megismétli tavalyi foga- [dását, nem talál majd „ennivaló" fele- |ségre ... A Bratislavai Líra bármily ellentmondás- Iként is hangzik, mert hiszen a szlovák [fővárosban rendezték, újból a szlovák [könnyűzene gyenge pontjait bizonyította. [Négy éven át vitatkoznak szlovák zeneiszerzők, szövegírók a szlovák tánczenéről. |Az első Bratislavai Líra óta, az első keserű [tapasztalatok óta. A szlovák tánczenében Iha másra nem, legalább vitatkozásra adott fokot. De az is +öbb a semminél. —ze—<
