Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-29 / 30. szám
AZ ÉSZ BECSÜLETE? Napjainkban a sajtóban szükségszerűen előtérbe kerülnek gazdasági életünk konszolidálásának problémái. Sok megállapítás, javaslat lát napvilágot Jozef Pastier docens, a tudományok kandidátusa írásaiban. A Smena c. lapban, a Szlovákiai gazdaság kihasználatlan értékeivel, „rejtett tartalékaival“ foglalkozó cikksorozat keretében közzétett írásában a leggazdagabb erőforrásra, az emberi műveltségre és alkotóerőre hívja fel a figyelmet. Az e téren uralkodó szlovákiai állapotokat elemezve sok olyan figyelemreméltó megállapítást tesz, érdekes tényt sorakoztat fel, hogy úgy gondoljuk, cikkének ismertetése nem lesz haszon nélkül lapunk olvasói számára sem. Jozef Pastier docens fejtegetéseiben a ma közgazdászainak abból a felismeréséből fnj dúl ki, hogy a jövő társadalmának gazdaságát befolyásoló és meghatározó tényezők között az emberek művltségi szintje és a tudomány fejlettsége legalább olyan döntő szerephez jut, mint amilyet a merkantilizmus korszakában a birtokolt arany mennyisége, az iparosítás korszakában pedig a felhasználható nyersanyag mennyisége és az ipari termelés nagysága játszott. Az ember műveltségét, az „emberekben rejlő tőkét“ ma már hovatovább közgazdasági kategóriának tekintik — írja. Az USA-ban e tökét az 1900- as évet illetően 63 milliárd dollárra, az 1957-es évre vonatkozóan pedig már 535 milliárd dollárra becsülték. Szlovákiai viszonylatban vizsgálva a gazdasági fejlődést befolyásoló műveltségi tényező sajátosságait, lustier docens az általános iskolai oktatás terén uralkodó helyzetet sem hagyja figyelmen kívül. Hangsúlyozza, hogy a közép- és főiskolai végzettség közismert gazdasági jelentősége mellett az általános iskolai műveltség gazdasági szerepe sem becsülhető le. Ezzel kapcsolatban hivatkozik Strumilin szovjet akadémikusra, aki az októberi forradalom utáni években kimutatta, hogy már azzal is, hogy egy munkás megtanult írni és olvasni mintegy 30 százalékkal növekedett az általa végzett munka termelékenysége. Ezzel szemben egy évi üzemi gyakorlat csupán 12-16 százalékos termelékenység növekedést eredményezett. Az általános iskolai végzettség nagy jelentőségét hangsúlyozza Strumilin, amikor azt Írja, hogy: „1 éves iskolai oktatás nyomán 2,6-szor nagyobb lett az üzemben a munka termelékenysége, mint egyéves üzemi gyakorlat után.“ Sajnos, bármennyire is pic9- lepő, de Szlovákiában csak elvileg részesül minden gyermek általános iskolai oktatásban. A valóság az, hogy Szlovákia területén az egyes évjáratok iskolaköteleseinek 20 százaléka nem jut el az általános iskola 9. osztályáig — már az alsóbb osztályokból kimarad. Egy évjárat Szlovákiában 70- 100 ezer gyermeket jelent. E- szerint tehát évente 14-20 e- zer gyermek nem szerez általános iskolai végzettséget. így 5 év alatt már 70-100 ezerre nő azok száma, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel. E helyzet óva int bennünket arra, hogy fokozottabb figyelmet szenteljünk az általános iskolai oktatásnak, s ne takarékoskodjunk állítólagos „gazdasági okokra“ hivatkozva az általános iskolai oktatáshoz szükséges eszközökkel — emeli ki a cikkíró. Nálunk egy évjárat iskola- kötelesnek 30 százaléka iratkozik középiskolába, ebből 15 százalék általános műveltséget nyújtó középiskolát, 15 százalék pedig szakközépiskolát látogat. A többi fiatal Ipari tanulónak megy s egy bizonyos rész pedig minden szakképzettség nélkül lép munkaviszonyba. Felsőfokú tanintézményekben az egyes évjáratok fiataljainak mintegy 10 százaléka folytatja tovább tanulmányait. Az általános iskolai, — közép és felsőfokon végzettségűeknek ez az aránya talán megfelelne az iparosítás kezdeti időszakának, de ma már a tudományos-műszaki forradalom kibontakozásának időszakát éljük — állapítja meg a cikkíró. S ha nálunk mindazonáltal felesleg mutatkozik szakképzett káderokban, akkor a hibát valahol másutt kell keresnünk — hangsúlyozza. Annál is inkább, mert vannak olyan országok, ahol az egyes évjáratok 50-80 százaléka látogat középiskolát (USA, Japán, Hollandia, Svédország, NDK). A Szovjetunió és Franciaország pedig 1985-ig kötelezővé teszi a középiskolai végzettséget. A hazai elképzelések szerint nálunk 1970-ben a fiatalok 33,5 százalékának lesz középiskolai végzettsége; 1975-ben már 44 százalék, 1980-ban 47,4 százalék, 1985-ben pedig már az évjárat fele tesz szert középiskolai végzettségre. A fejlett államokban ekkor azonban már az iskolakötelesek 80-90 százaléka jár majd középiskolába. Ezenkívül világos, hogy nálunk a felsőfokú végzettségűek arányszáma sem emelkedik majd túi magasra. Az előzetes feltételezések szerint 1970-ben a fiatalok 12 százaléka, 1980- ban 15 százaléka és 1985-ben pedig 18 százaléka szerez diplomát. Persze 1970-ben Kanadában már az évjárat 23,1 százalékának, az USA-ban 38,2 százalékának lesz felsőfokú végzettsége, s 1980-ban a Szovjetunióban az évjárat 35 százaléka látogat majd felsőfokú tanintézményeket. A felsoroltakból világosan kitűnik, hogy nem bővelkedünk sem közép-, sem felsőfokú végzettségű káderokban. Az élet és a mindennapi gyakorlat a- zonban azt mutatja, hogy az egyes járásoknak és a kerületeknek a szakképzett dolgozók iránti igénye nen? haladja meg a jelenlegi még közép-, illetve főiskolára járó diákállományt. Ez azonban nem tekinthető igazi mutatónak — hangsúlyozza Pastier docens. Láttam az egyes járásoknak és kerületeknek a mezőgazda- sági főiskolát végzett szakemberek alkalmaztatására vonatkozó igénylését. Ezek szerint már a jelenlegi hallgatók is abbahagyhatnák tanulmányaikat. le kellene állítani az agrármérnök-képzést — írja. A hibát valahol másutt kell látnunk, nem a végzettek magas arányszámában — jelenti ki nyomatékosan Pastier docens. Nézzünk csak kicsit szét magunk körül — írja. — Csak így mellesleg, a statisztika- készítés szándéka nélkül, s eleget csodálkozhatunk majd a- zon, hogy hány vezetőnek van meg a szakképzettsége, hogy ki milyen képesítéssel tanít, foglalkozik a gyerekekkel a napközi otthonban, ki milyen végzettséggel irányítja a nemzeti bizottság munkáját stb. A jövő nem lesz ránk tekintettel — figyelmeztet cikke végén Pastier docens. Ezért meg kell teremtenünk az emberi alkotóerő kibontakozásához szükséges optimális előfeltételeket. Megalapozatlan minden olyan érv, mely szerény tudományfejlesztés és művelődéspolitikai tervek készítésére int, mert eléggé világos számunkra, hogy maga a gazdasági élet teszi szükségessé a tudomány fejlesztésének és a művelődési színvonal emelésének meggyorsítását — fejezi be cikkét Pastier docens. r •• 3 EGY VAROS ÜNNEPRE KÉSZÜL A Szlovák Nemzeti Felkelés bölcsője, Banská Bystrica, ünnepre, a dicső harcok 25. évfordulójára készül. Az ittak mentén, a parkokban szorgos emberi kezek virágot ültetnek, vagy éppen szökökutat építenek. A magasba ágaskodó állványokon kőművesek, festők szorgoskodnak, csinosítják az épületeket. Az épülő emlékműdé' a brigádo- sok, főleg fiatalok a hatalmas park mielőbbi rendbehozatalán fáradoznak. Filmesek lótnak-futnak, az előkészítő bizottságok üléseznek. Olyan a város élete ma, mint 25 évvel ezelőtt, csak éppen a fegyverek helyett a légsűrílős kalapácsok zaja veri fel a csendet. Egyszóval minden jel arra mutat, hogy a város szorgalmasan készül a nagy eseményre. EMLÉKMŰ ÉS MÚZEUM A város főterétől alig néhány méterre kettévágott, „ö- köl“ alakú emlékmű s egyben múzeum épül. A hegesztőpisztolyok fénye, a kalapácsok zöreje már messziről elárulja, hogy szorgos munka folyik ott. Ez a zäj dr. Pavel Bosák, a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának igazgatóhelyettese arcára mosolyt varázsol. — Minden elkészül idejében — mondja elégedetten. A 100 millió, korona beruházást i- gényjő létesítmény kívülről emlékmű, belsejében pedig a SZNF múzeuma kap helyet. Elhallgat, gondolataiba merül. Talán éppen az jutott az eszébe, hogy milyen sok-sok gondot okozott a mintegy 40 üzem munkájának koordinálása. Vagy talán arra gondol, vajon időben megérkezik-e a különleges üvegtábla Brüsszelből. — A múzeumban a tudomány összefonódik a múlttal, a történelemmel és a művészettel. Ig^ könnyebb lesz megérteni a korabeli eseményeket — töri meg a csendet az igazgatóhelyettes. — A földszinti moziban a látogatók do-, kumentumfilmeket tekinthetnek meg, itt kap helyet az irattár is. Az idegen még nem láitja sem a vetítőgépet, sem más berendezést, de az igazgatóhelyettes a tervek alapján már maga elé képzeli a kész, berendezett múzeumot. — Az emelet egyik részében az a kiállítás kap. helyét, amely népünk fasizmus elleni harcát tükrözi vissza 1933- tól 1944 augusztusáig. A másikban a dicső harcokra emlékeztető tárgyakat helyezzük el augusztus 29-től egészen 1945 május 9-ig. A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumában nemcsak dokumentumokat és tárgyi emlékeket akarnak bemutatni, hanem a vetítőgépek segítségével az akkori időt is életre keltik, és így a látogató könnyebben megérti az összefüggéseket. Hogy mindez mit jelent majd az iskolák részére, arról nem is kell beszélni. Az emlékmű körül elterülő 12 hektárnyi parkban is folyik a munka. Az egyik helyen a föld gyomrában partizánbunker készül. Egy kicsit távolabb tankok, ágyúk várnak arra, hogy rendeltetési helyükre kerüljenek, beleilleszkedjenek a múzeum környezetébe. — A parkosításban a szovjet katonák is segítenek — mondja Bosák elvtárs, majd hozzáteszi: az egyik szoborcsoportot pedig Magyarországon öntötték. Úgy mint 23 évvel ezelőtt, ma is nemzetközi összefogással készülünk a nagy jelentőségű napra. A SZNF épülő emlékműve A szerző felvételei A SZNF központja — Besztercebánya. Utcarészlet. GAZDAG ÜNNEPI MŰSOR — Az évforduló ünnepségeinek előkészítéséhez már két évvel ezelőtt hozzáfogtunk — e szavakkal fogad Juraj Vy- buch, a kerületi pártbizottság dolgozója, propaganda és sajtó-szakbizottság vezetője. A Szlovák Nemzeti Felkelés országos ünnep. Többek között augusztus 15-17-én Feketebalogon a Garam-menti fiatalok találkoznak. A csehek és a szlovákok testvériségének javorinai ünnepségei is a jubileumhoz tartoznak éppen ügy, mint az egykori partizáncsoportok találkozói. — Ä Bratislavában kezdődő felkelési ünnepségsorozat augusztus 29-én Banská Bystricán nagygyűléssel éri el tetőfokát, ahol Stefan Sádovsky elvtárs megnyitó beszéde után Ludvík Svoboda köztársasági elnök, és dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára Intéznek beszédet a részt- vevőkhöz. — Máshap a zvoleni járás dolgozói találkoznak a járás székhelyén. Az egész kerületben ünnepi összejöveteleket rendeznek. Értesülésem szerint hazánk külképviseleti hivatalai is megemlékeznek a nagy évfordulóról. A negyedszázados évforduló ünnepéig még egy hónap van hátra. Addig sok víi lefolyik a Garamon, és változhat az ünnepi program is. Az egykori partizánok, katonák is addig kutatnak odahaza emlékeikben, hogy amikor egykori harcostársaikkal találkoznak, feleleveníthessék a múltat, azt a harcot, amelyet népünk a szabadságáért Vívott. Németh János CSEMAD0K-szervezet az Újvárosban A vendégek - Tolvaj Bertalan és Szőke József, valamint az újvárosi Nemzeti Front és a pártbizottság képviselői meghatott szavakkal szóltak a jelenlévők» höz. Minden indulásban van valami megismételhetetlen és utánozhatatlan. Vegyük tehát tudomásul: több mint hat hete működik Kassa- újváros Csemadok szervezete. Mit jelen ez a gyakorlatban? Először is: A Keletszlovákiai Vasmű magyar nemzetiségű dolgozói alkalmat kaptak közéleti és kulturális szereplésre. Másodszor és harmadszor? Erre már Szakái László mérnök, a szervezet elnöke válaszol: — Munkánk több területre hat ki. Egyrészt kulturális téren szeretnénk produkálni, másrészt élni szeretnénk jogainkkal. Eddig kéthetenként jöttünk ösz- sze, vezetőségi ülést tartani. Tánccsoportot létesítettünk, van népizenekarunk és beat-zenekarunk. Szeptembertől sorozatos teadélutánokat szervezünk, az őszi Kazinczy-napokon már a tanácsaink is bemutatkoznak. Tervbe van véve egy irodalmi csoport alakítása, s egy műsor, amely a Mikulás-estet teszi majd emlékezetessé. Ezzel a műsorral mutatkoznánk be tulajdonképpen a közönségnek. Az itt felsorolt tervek képezik munkánk kulturális jellegű részét Vannak aztán társadalmi feladataink is. Az újvárosban magyar / Az elnökségi asztal; Szőke Ritzkó Béla és Schulz óvodát szeretnénk létrehozni. Tárgyalásaink jó úton haladnak, minden reményünk megvan arra, hogy ősztől már magyar óvoda is lesz, vagy talán kettő is. Több mint huszonöt szülő írta alá a jelentkezési ívet, pedig csak agészen vaktában tapogatóztunk, nincsenek még pontos adataink az újvárosban élő magyar családokról. Itt kell köszönetét mondanom a körzeti Nemzeti Front vezetőségének és a pártszervezet dolgozóinak, akik igazán becsületesen támogatják ügyünket. Helyiséget is kaptunk, bérmentesen, s a megalakuláskor is támogattak. — Kik alkotják a vezetőséget? — Az alelnök Kürthy Lajos. Fáber Iván a titkár, Rechtorik Júlia a kultúrfe- lelős, Babincsák Anikó a József, Tolvaj Bertalan, György pénztáros. Ez az elnökség, és van még négy vezetőségi tagunk, Szalontai Béla, Nemes Zoltán, Gadis László és Hadas Ferencné. Mérnökök, pedagógusok és technikusok alkotják vezetőségünket. A szervezést Kürthy Lajos a Vasműben kezdte el, én a- zonban megtudtam, hogy az újvárosban kedvezőbbek a feltételek. Amíg a beszélgetés folyt, a tánccsoport éppen próbált, Kürthy Lajos kísérte őket figyelemmel. A rövid beszélgetés ezzel a néhány alapvetően fontos adatközléssel véget is ért. Nem árt most egy pillantást vetnünk Kassára, az Itt élő CSEMADOK-tagokra, a tanulságokra. Mindezt annál is inkább megtehetem, mert általában jelen vagyok az új szervezetek születésénél. Az iparvárossá serdült keleti centrumban jelenleg már több körzeti CSEMA- DOK-szervezet működik. Itt van a járási bizottság és a városi bizottság Irodája, innen Irányítják tulajdonképpen egész Kelet-Szlovákia magyar-vonatkozású életét. A munka örvendetesen tagolódik. Az egyik szervezet a művészeket tömöríti magéba és támogatja, a másik a nemzeti kultúrát ápolja, a harmadik néprajzi kutatásokat végez; és ezzel még korántsem merültek ki lehetőségeik. Nagy dolog, hogy az újvárosi szervezet megalakult. Most talán még nem érezzük annyira jelentőségét, az évek azonban valószínűleg igazolják, hogy mennyire fontos a léte. Érdekes megfigyelni, kik azok. akik szerveznek, élre állnak, irányítanak. Többnyire volt iparisták, s azok, akik évek során át mindig munkálkodtak. Itt van pél-* dául Kürthy Lajos. Azt. hiszem, Szakái Lászlóval és a többiekkel példaként állhatnak előttünk: mérnöki diplomát szereztek, de nem fejezték be szervezői tevékenységüket a diploma elnyerése után sem, s bár késő délutánig dolgoznak és családos emberek, időt szakítanak a közösség részére is. Sok kassai nevében köszönjük fáradozásaikat, és munkájukhoz sikert, kitartást kívánunk és az Illetékes szervek további támogatását! KOLÄR PÉTER felvételei (k—s)
