Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-15 / 28. szám
B £5»a«äiaiiaä ::::-------«aaaaa laaaaa »aaaar laaaaL jaaaaa <»«&(•■ ia«aaaaaaak._^aa ««■•■aaaaaaaaaa IIIHII mii laaiea laaaaa mm laaaaa ■aaaaa laaaaa ■aaaaa laaaaa ■aaaaa ■■■BiiiaiiiiiMiiiMiaiiBHiiaii»-----------------MMBatr-----aaaaaaa* _ ____ „ ■ aaiia “ ---■ami aaaai aaeiai a a a a i ■ mi aanai : aanar 1 aiaaaaaaaaaaaaaaaaa t® aaii a a i. ■ ■ aanna aaaaa aaaaa aaaaa ■ •■IIIIoii.il aaaaaaaaaaaa ■ ■■iii«mai aaaaaaaaaaaa «aaaaaaaaaai ■aaaaaaaaaaa iiiaaniin* laaaaaaaaaa ■aaaaaaaaaa aaaaaaaaamaaaai aaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaa ■* •--••aaar aaaaaaaai _______ aaaasKtiiiiaiB aaaaaaaaaaa aaaaaaanaaa aaaaa MaamiiiM aaaaaaaaaaana-----icaaDflMaara s,ano»***Hm aiavia»iaim>iaaaMiiu-------------------aaaaaaaaaaaacBB aaaaaaaaaaaaM« iitmimnin a«aaaaaauaaaar aaBoaaaaaaaaa msuuiiim miiiaiguu ■ riimaimn ■ aai;aaaaaaaaii aaaaaaaaaaaaa miaiamm iiaamiioiii fF'iaiaaiüii a aaaaaaaaaa aaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaai ^scaaaaaai ' ■ »■■■■■o' lauiaaaa a r. a a aaaaa aaaaa ama * ------ ián 3BI1I9ÜS miaiaiiiiíacBsiniiiiN aaac«aaBizso Egy kutató, bizonyos James Holliday, eltűnt Borneóban és az 6 felkeresésére indult útnak Arthur Hendon. James Holliday utolsó értesítése szerint gazdag aranylelőhelyre , bukkant és a hazaküldött kőzetminták igazolták ez állítását. Közben azonban elterjedt a híre, hogy James Holliday ottveszett a dzsungelben, feljegyzéseivel, térképeivel e- gyütt. Holliday felkutatására a vállalat kiküldött egy újabb expedíciót. Ezek sem tértek vissza. Egész Amerika lázban volt az elveszett kutaóért és az eltűnt expedícióért. Ekkor jelentkezett Arthur Hendon a vállalatnál. Aránylag fiatal, de eredményes múltú tudós volt, aki egy ízben már mélyen behatolt Borneóba, a dajakok földjére. — Kérem a kőzetmintákat, amelyeket Holliday küldött — mondta a társaság igazgatójának. — Szerintem ugyanis itt New Yorkban kell kezdeni a kutatást. Megvizsgálta a kőzeteket. Az első expedíciónak, amely Holliday felkutatására indult, e- szébe sem jutott ilyesmi. — Tessék! — kiáltotta az e- gyik ' kőnél. — Ügy látszik, bennszülöttek segítették a munkájában. A primitív harcos alakja látszik odakarcolva és mellette egy hal. Ez a totemje annak a törzsnek, a- hol Holliday arany után kutatott. Ss most már megmondhatom maguknak, hogy miután „Halak harcosa“ van a köre írva. Holliday valahol a tengerpart sziklái között találta az aranyat, mert halásztörzs másutt természetesen nem élhet. Az Indiai Talajkutató igazgatója felkérte Hendont, hogy vállalja el kollégája felkutatását. Hendon vállalta. Magához vette a kőzeteket és elindult. Ez alkalommal titokban, nagydob nélkül. Akkoriban már hatalmas pénzfejedelmek vetekedtek azért, hogy megtalálják Holliday aranylelőhelyét. Az első mentőexpedíció eltűnését állítólag már New Yorkból kinyúló kezek irányították. De hiába volt minden elővigyázatosság. Arthur Hendon is eltűnt Borneóban. Eltűnt, mint Holliday. Egy Turner nevű kutató vállalta most már Hendon útjának felderítését. Turner is eltűnt. Azután már senki sem vállalkozott, hogy megnézze Borneón, mi történik a- zokkal, akik a „Halak harcosait“ keresik. így indult el Miss Lilian Hendon egy tapasztalatlan lány hogy feltalálja az apját és talán Tur- nerről meg Hollidayról is hall valamit. Negyedik fejezet Bandjermasinban a helyi lap délutáni kiadása beszámolt a nagy eseményről: .Miss Lilian Hendon Irving Walking társaságában megérkezett fővárosunkba!“ Vacsora után a pálmákkal körülvett kerthelyiségben ültünk. Véletlenül éppen nem e- sett az eső, és miután kioltottuk az asztali lámpát, a mosz- kitók nem kínoztak annyira. Aránylag kellemesen üldögéltünk hármasban, amikor váratlanul Mr. Braces tűnt fel és nyomában Roger. — Hallja csak! — fordult a barátom felé Izgatottan Braces — azt hallottam, hogy ön analfabéta! Igaz ez? — Egy pillanat! — szóltam közbe higgadtan és Lilianhoz fordultam: — Jó éjszakát. Miss Hendon, önnek most le kell feküdnie, ha holnap jó erőben akar indulni... Amikor a lány eltávozott, Pipacs azt mondta Bracesnek: — Szóval miről is van szó tulajdonképpen? — Arról, hogy ön analfabéta! — Na és? — Ezt nem mondta! — Nem szoktam dicsekedni vele, De mi köze hozzá? — Hogy akar cikkeket küldeni az én nevemben? — Kicsoda ön, uram ?érdeklődött Pipacs egyre nyu- godtabban. Braces fehér lett, mint a fal: — Ön Irving Walking vagyok, az író! — Pardon, az én vagyok. És erre nekem tanúim vannak. Hagyjuk ezt a szélhámoskodást, Mr. Braces és ne próbáljon visszaélni egy híres író nevével! Az érdemes oroszlánvadász csaknem sírt tehetetlenségében. Alig tudtam megnyugtatni: — Nézze, Mr. Braces megegyeztünk abban, hogy mi elkísérjük Miss Hendont... Maga helyett. Nem így történt? — De ez az úr — és Pipacsra mutatott — azt is vállalta, hogy a tudósításokat is megírja helyettem! És most kiderül, hogy analfabéta! — Ebben van némi igazság — jegyezte meg Pipacs —, de • tudja mit, Mr. Braces? Jöjjön velünk és írja meg azokat a cikkeket. A honoráriumon pedig megosztozunk. — Megosztozunk? — hördült fel Braces —, hát maga mit ad hozzá! , — A nevemet. A jól csengő Irving Walking nevet. Ha vállalja, jó, ha nem, akkor keresek más valakit. — Ez... ez... példátlan.,, — hebegte Mr, Braces.. — Nem erőltetem — mondta Pipacs —, reggelig gondolkozhat rajta. Én azonban visz- szavonulok pihenni, mert egy szellemi munkásnak szüksége van erre. Másnap elindultunk. Mondanom sem kell, hogy Braces elvállalta Irving Walking mellett a „négerséget“. Csak felsrófolta a részesedést, amennyire lehetet. Pipacs engedékeny volt, de figyelmeztette Bracest, hogy azután ne hozzon szégyent rá. Kora hajnalban indultunk. Braces megdöbbentően festett, mint erdőjáró. Egy karikaturista is csak lidércnyomásban képzelhet el 1- lyet. Keserű arcával, pókhasával, vörös tülökorrával és májfoltjaival olyan volt a trópusi sisak alatt mint valami csúf mérgesgomba. — Hogy akarják elkezdeni a kutatást? — kérdezte Miss Lilian. — Azt hiszem, adva van az irány. Az apja a „halak harcosait“ kereste, egy tengerparti törzset. Tehát végigmegyünk a parton. Mr. Hendon is így kezdhette. Bizonyára nyomára akadunk. Sőt talán... hogy is hívják azt, aki utána indult? Miféle kutató ment az édesapját keresni? Talán arról inkább tudnak. — Turner ment utána, jó ismerőse az apámnak, régi dzsungeljáró. — Most elsősorban az „Olajvárosban" fogunk nyomozás- szérűén érdeklődni, mert bizonyos, hogy Bandjermasinból a part mentén kiindulva elsősorban ezt a helyet kell érinteni. — Uraim, végem van... — súgta diszkréten a fülünkbe Mr. Braces. — A szó szoros értelmében haldoklóm — fűzte még hozzá egész halkan, de fenyegetően. — Na akkor nem zavarom — mondta Pipacs és előre rúgta- tott mellőle. Igazán komikus állapotban volt a Nagy Vadász. Sisakja hátracsúszott, a verejték úgy folyt róla, mintha zuhany alatt állna és ha lovaglás közben kissé visszazöttyent, fájdalmasan az ajkába harapott, ami újonc lovasoknál azt jelenti, hogy kemény a nyereg... A déli hőségben letáboroztunk. Esett... Borneón mindig esik! Harmincnyolc .fok van árnyékban és az embernek vacog a foga. Fázjk belülről. A csontja. És semmi nincs, ami száraz. Délutánra kitisztult az idő és továbbhaladtunk. A parttól néhány száz méternyire mindenütt az őserdő áthatolhatatlan sűrűje. A pálmakoronákról majmok csikorgatták ránk a fogukat. Fülledt, rossz szagú kikötőváros volt Lobongo. A halászkalyibák és a bennszülöttek vályogkunyhói után kis európai negyed következett. Pár méternyi aszfaltozott térség, közepén a hotel „Oil Palace“, egy Uzletház, a Royal Duth épülete és a rendőrség. Néhány pálma és egy virágágy sem tette barátságosabbá ezt a sivár trópusi várost. Az alkonyban rohadó algák szagát hozta a tenger felőli légáramlás és a kevésszámú villany- körtét belepték a moszkitóra- jok. A szálló teraszán egy vállas, angolbajuszos európai, lábát a terasz korlátjára téve han.yattdől egy kosárszékben és újságot olvas. Erdőjáró lehet, mert a nyakáról revolver lóg zsinóron, a bricseszére fűzött bőrtokba. Az érkezők zajára leeresztette az újságot. — Turner!... kiáltotta meglepetten Miss Lilian. Ötödik fejezet Beleütköztünk abba, akit elsősorban akartunk megtalálni. Turner döbbenten állt fel. — Miss Lilian! Hogy kerül ide?! — Az apámat akarom megkeresni! Elsősorban az ön nyomait kutattuk Mr. Turner... Az urak vállalkoztak, hogy elkísérnek. i (Folytatjuk) JAN KLIMA: HALÄL ÉS KÖLTÉSZET Jari Klíma regénye izgalmasság, szellemes fordulatok és kompozíció dolgában messze fölülmúlja a bűnügyi irodalom legigényesebb termékeit. Alakjai kabinetfigurák, megrajzolásuk helyenként valóságos írói bravúr. — Egy állami tulajdonban lévő festői kis kastélyban néhány tudós találkozik. A többé-kevésbé magánjellegű összejövetel baráti társasvacsorával kezdődik. A résztvevők egyikét, a világhírű fizikust reggelre holtan találják a kastély fala tövében. másodemeleti szobája ablaka alatt. Öngyilkosság?... Gyilkosság?... A holtpontra jutott nyomozás szövevényéből végül egy egy nyughatatlan szellemű hírlapíró és egy egzakt gondolkodáshoz és kérlelhetetlen következtetéshez szokott matematikus találja meg a kivezető utat, sikerrel egyesítve nyomozói rátermettségét és elvont tudományos gondolkodását. (Ara: 17.— Kis) BERKESI ANDRÁS: KÜSZÖBÖK Berkes! András új regényének színhelye Berlin, az 1930-as évek végén, valamint Budapest, az 1944. évben, a német megszállás idején. A végig feszült atmoszférájú cselekmény során megismeri az olvasó azt az Irtózatos küzdelmet, ami az Európát behálózó fasiszta tltkosszolqálati gépezet és az ellen küzdő, de egymással is viaskodó erők között folyt ezekben, az egész emberiség sorsára döntő jelentőségű években. Három gyerekkori barát, egy orvos, egy újságíró és egy lelkész kerül a Gestapo hálójába, s közülük csak egy meri vállalni a küzdelmet az egyéni élet, a boldogság feláldozása árán Is. A rendkívül izgalmas, történelmi jelentőségű események során az olvasó megismeri nemcsak a fasizmus „szürke eminenciásait“, hanem Heydrich és Himmler, a náci titkosszolgálat vezetőinek egymás ellen folytatott ördögi praktikáit, valamint a náci- és magyar fasizmusnak egész döbbenetes szövevényét Is. FEKETE ISTVÁN: TÜSKEVÁR Egy vakáció története elevenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden kamasz álmodik. Két pesti diák — Tutajos és Bütyök — a Kis-Balaton sás- és nádtengerében tölti a szünidőt; Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét. szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijárja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, iga2 élményt tartogató nyári iskoláját. (Ára: 19.— Kis). IRÁNY AHOLD Ha minden jól megy 1969. július 16-a körülbelül o- lyan szerepet kap az emberiség történelmében mint Amerika felfedezése volt. Ezen a napon indul el az Apollo 11 űrhajó, hogy négynapi repülés után a Holdra szállítsa ez első embert. A tervek szerint július 20- án az esti órákban Nell Armstrong és Edwin Aldrin lába a Hold felületét érinti. Vajon milyen is a történelmi repülés pontos terve? Amikor az Apollo 11 földkörüli pályára kerül, elérkezik az első kritikus pillanat. A harmadik rakétafokozat leválasztása után az űrhajósoknak 46 500 kilométeres óránkénti sebességnél 180 fokkal kell megfordítani az űrhajót, az elejére rákapcsolni a holdkompot, majd kihúzni burkolatából. Ha ez sikerül, megkezdődhet a repülés a Hold felé. Három napot és három éjszakát tartó repülés után kerülnek a Hold közelébe. Itt lefékezik az űrhajót és rátérnek a Hold körüli pályára, 128 kilométerre a Hold felületétől. Most először nyitják ki az űrhajót a holdkomppal összekötő csatornát és Armstrong és Aldrin átmásznak a holdkompba. A műszerek alapos vizsgálata következik. A vizsgálat u- tán visszatérnek az űrhajóba. „Mielőtt a tulajdonképpeni leszállásra kerül sor, ötórás alvás következik“, mondja Aldrin. Erre. a pihenésre szükség van, mert a leszállás hosszú órákon át veszi igénybe az űrhajósok idegrendszerét. Ébredés után Armstrong és Aldrin felveszik a különleges holdöltözetet és átmennek a holdkompba. Ezután az összekötőcsatorna légmentesen lezárul. Az űrhajóban Michael Collins marad, aki az egész leszállási manőver alatt az űrhajón holdkörüli pályán kering majd. Aldrin leválasztja a holdkompot az űrhajóról és megkezdi leszállását. 17 kilométer magasságban bekapcsolnak a fékezőfakéták. Ezeknek to- ióerejét Aldrin szabályozni tudja. 2000 méter magasságból már világosan láthatják a leszállóhelyet. A-* mennyiben nem felelne meg, lehetőségük lesz egy újat keresni. 60 méter magasságban a holdkomp megáll és egyhelyben lebeg. Most Aldrin lassan, mint egy helikoptert leengedi a Hold felszínére. Négy és fél méterrel a felszín fölött a fékezőrakéták automatikusan kikapcsolnak. Az ütközés erejét a Hold felszínével négy teleszkopikus láb tompítja. Ebben a pillanatban rádiójelzés indul a Földre — a leszállás a Holdra sikerült, fis mit csinálnak az űrhajósok ebben a történelmi pillanatban? „Nem nagyon lesz időnk kitekinteni" mondja Aldrin „a lehető leggyorsabban kell startkész állapotba hoznunk a holdkompot, hogyha valamilyen kedvezőtlen helyzetbe jutnánk azonnal startolhassunk. Mialatt az űrhajósok átvizsgálják a holdkomp műszereinek működését és megteszik az előkészületeket a startra, a földi irányító központban az orvosok távmérő eszközökkel gondosan figyelik szervezetük működését. Most mutatkozik majd meg, hogy a holdkomp valóban képes lesz-e visszahozni az űrhajósokat, nem történt-e valami komolyabb üzemzavar. „Nagyon valószínűtlennek tartjuk az üzemzavart, mivel a Hold vonzóereje csak egy hatodát teszi ki a Föld vonzóerejének és így a leszállás valóban lágy lesz“ —mondja Aldrin — „de ennek ellenére végigcsináljuk az e- gész felszállási manővert, természetesen a rakétamotorok begyújtása nélkül. Ezután felvesszük 80 kilogramm súlvű „hátizsákunkat“, ebben vannak elhelyezve a légzőkészülékek és egy rádióleadó. Persze ennek a sűlva a Holdon mindössze 13 kilogramm lesz. Három órával a leszállás után készek leszünk a kiszállásra.“ A holdkomp kilépőnyílása feltárul és az első űrhajós kilép a levezető létra legfelső fokára. Ebben a pillanatban egy önműködő TV kamera lencséje követi az űrhajóst. Most lassan lemegy a létrán és végre az első ember a Hold felületén áll. És amikor megteszi első, óvatos lépéseit, akkor derül ki, vajon egyáltalán képes-e az ember a Holdon mozogni. A tudósok eddig nem tudtak egységes véleményre jutni. Egyesek azt állítják, hogy a csökkentett vonzóerő megnehezíti a járást, mások véleménye szerint viszont nagyon könnyen, szinte kenguruugrásszerüen tud majd mozogni az ember. Az igazságot csak akkor tudjuk meg, amikor az űrhajósok kinyitják az esernyőszerű antennát és egyenes TV összeköttetést teremtenek a Földdel. Ezután kezdődhet a „holdkirándulás“. Az űrhajósok filmeznek, fényképeznek és ásványokat gyűjtenek. Emellett különböző műszereket helyeznek el és méréseket végeznek. Három óra múlva visszatérnek a holdkompba és megkezdődik a repülés legkritikusabb része — a felszállás. A holdkomp ismét eléri azt a magasságot, amelyen az űrhajó kering. Collins ráirányítja az űrhajót a holdkompra és a kettőt összekapcsolja. Miután ez megtörtént, a két „holdlakó“ visszatér az űrhajóba és a holdkompot leválasztják. Ez a holdkörüli pályán marad. És megkezdődhet az út visz- sza, az anvaföld»-«Következik: A cél
