Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-16 / 50-51. szám
FELEK! LÁSZLÓ Barátom súlyos idegbajban szenved, de nem aggódik, mert tudja, hogy betegsége csak idegi eredetű.-OA üldözött baktériumok keserűen gondolnak arra, hogy az embereknek mindig csak a pusztító eszközökön jár az eszük.-OFelháborító, ha egy orvos fertőző betegséget kap. Miért bántják egymást a szakmabeliek?-OKöztudomású, hogy a nők általában tovább élnek, mint a férfiak. Az orvosok szerint a férfiak sok évvel hosszabíthatnák meg az életüket, ha a nők példáját követve nagy lelki megrázkódtatások idején alaposan kisírnák magukat. A sírás minden más előnye mellett megvéd a fertőző betegségektől is. A könny ugyanis, legyen bármilyen tragikus oka is, kitűnő fertőtlenítőszer.-0Csak a magas placebo-tartalmú gyógyszer hatásos. Hol az a férfi, aki egy szép nő láttán közömbös tud maradni, képes keresztül nézni rajta, mint egy utcai betonoszlopon. Hol az a férfi, aki ha látszólag így is cselekszik, legbelül tényleg közömbös marad a varázslatos női szépség iránt, hol az a férfi...? És sorolhatnánk, folytathatnánk a kérdőjelezett, gyámoltalan és hamis példázgatást e- gészen a szexuális elferdülése- kig. vagy akár a pornográfia szigorúan megvonhatatlan határait is túlléphetnénk, — egyszóval felesleges lenne bizonygatni a női test ősidők óta u- ralkodó hatalmát, s uralmának jövőjét is naivitás lenne végesre szabni. Jöhet bármilyen szupercivilizálódás, a nőiesség örök hatalom marad. A szép fogalmak átalakulását persze semmiképpen sem lehet kizárni a jövőből. Ezt a múlt igazolja. Nézzük a húszezer esztendős kőhölgyet, a willendorfi Vénuszt. A mai férfi hájkirálynőnek, barlang köldökű, méhkap- tár fejű. zebrafar emlőjű nőnemű kőgalacsinnak nézi, s számára hús-vér változatban szinte elképzelhetetlen, marad hát kő, rideg massza, s hiába a húszezer évnyi távolság, minket már nem ejt rabul. Uramisten, még csak ez hiányozna — mondjuk. A mai nő is úgy nézi e kőasszonyságot, mint a szobakutya a dinoszauruszt, s régészeti, művészettörténeti értékét is semmisnek tekintjük az ilyen szemléletkor. Pedig ősanyáink alkatát csupán a művészet idézi. A csontvázak egyformák — semmit sem mondanak. A barlangrajzok nőalakjai, a szentélyek kő- dísz-asszonyai idézik csak az ősi ízlést és valóságot — a művészet eszközeivel. Lényegük azonban ugyanaz, mint ma. A legrégibb leletek is ugyanazt hangsúlyozzák, amit mi férfiak ma is a legtöbbször foglalunk áhítatos szavakba — a mellet, a lábat, a hátsó kerekséget s persze a csípőt, ami ősidők óta a termékenység szimbóluma, jele. Nézzük a művészeteket. A műveket és mestereiket. Nézzük a realistákat és szimbolistákat. Festmények s szobrok korrendi egymás mellé rakásából a szép átalakulásának szinrmm VALLOMÁS A NŐKRŐL te mozgóképét lehetne összeállítani. Meglepő kép alakulna ki, de a nőiesség jelei és kifejező eszközei nem jelentenének átalakító szerepet. íme egy századeleji kép. Robosztus, de tagadhatatlanul szép francia asszonyság, természetadta tulajdonságai ma is fegyvernek számítanak — nő. Még ma is ideál lehet a ki tudja, mennyire lehet még az majd a jövőben. A női test szépségének átalakulása, annak folyamata, gyorsasága a művészettől függ. Minél többet őriz meg belőle a művészet, annál jobban felgyorsul. Ha az őskor, a kőkorszak asszonyáról élethű, művészi dokumentumaink lennének, az azóta eltelt idő folyamán az egykori őskori ideál, vagy akár az öltözködési divat — már bizony sokszor visszatért volna. Persze minek az ilyen okoskodás. Az ízlést, az ideált senki sem akarja, nem is tudja megváltoztatni. Változása törvény- szerű folyamat. Nehezen hinnénk el — s miért hinnénk, hogy a mai női szépség még tovább alakulhat, változhat, ha úgy tetszik szépülhet. Nem is olyan régen még a női szépségről szólva beszéltek krétairól, indiairól, keletiről. európairól, fekete szépségről. Hovatovább, ez ma már szinte teljesen egységes lett, különbségeket csupán a faji jellegzetességek, sajátosságok képeznek. A nők, s fegyverük a szépség a történelem folyamán ezer háborút robbantott ki. Ma sem lenne nehéz feladat háborút kreálni, csak merné hirdetni valaki a willendorfi Vénusz huszadik századbeli létjogosultságát. Igaz, hidegháború örökké folyik. A prüdéria szegezi szuronyait a szépség ellen, a- mit rendszerint összetéveszt a pornográfiával. Pedig milyen egyszerű a kettőt egymástól megkülönböztetni. Csak egy kis őszinteség szükséges hozzá. RESZELI FERENC új ifjúság 13 ÉNEKEK ÉNEKE SALAMON KIRÁLY Szép vagy, 6, szerelmesem, szép! Lábadat sarű díszíti, ritka drága gyöngyű; tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű. Lábadszára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány; a te két emlőd nyugalma, mint a iiliommezőkön legelő két bárány. Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze, hasad mint a zafírokkal rakott elefánttetemek drága tündöklése. Hasad mint a liliommal köröskörül megterített dús gabonaasztag; karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyűrűkkel aranyosan gazdag. aranyosan gazdag. Balkezed a fejem alatt, jobbkezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes; nyakad mint a karcsú torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez. Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről ínyed édességes; fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes. Halántékod mint a sűrű selyemlomb közül kitetsző darab pomagránát; szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja számát? Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra, mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint a nagy vizeknek sodra. No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák; már a szőlő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.
