Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-15 / 28. szám

. ft*'. FELEK! LÁSZLÓ Ez is védekezés: kérem, én csak a pa­rancsot adtam ki!-0­A legtöbb felnőtt nem rossz, csak élénk.-0­A fontoskodónak minden fontos.-0­Az emberek nem örökké, csak tovább akarnak élni.-0­Ha az ember nevetni tud a bosszúságo­kon, derű ragyogja be egész életét.-0­Valakinek már az arca is elárulja, hogy milyen előítéletek vannak bennünk.-0­Hiszékeny ember azt is elhiszi, amit lát-0­Vigasz az a bajban, ha másokat okolha­tunk érte.-0­Hiába bölcs az ember, ha nem hallgat magára. Volt már apáca, kötélténcosnő, geng­szter-szerető ás titkos ügynök. Legú­jabb filmjében — a elme Playgirl — Ira Fürstenberg (ével száma 29) — saját magát alakítja. Egy fiatal lányt ját­szik, aki Rómában mindenáron karriert akar csinálni. Természetesen egy-két pi­kantériával a forgatókönyv-lrók is fű­szerezték a film meséjét — például a- zokra a jelenetekre gondolunk, amelyek- ban Ira egy „kebelbarátnőjével“ enyeleg. A filmesek szerint: „A leszboszi sze­relem — manapság biztos kasszasiker!" Magánéletében'^ hercegnő azért mégis inkább a férfiakat részesíti előnyben — különösen a milánói 49 esztendős Paolo Marinotti grófot. Az iparmágnás saját re­pülőgépén azonnal ott terem, ahol Ira fil­mezik — különösen, ha ágyjelenetekről van szó... Azt sem szereti nagyon, ha barátnője túl bőkezűen tárja fel bájait. Annál többszőr kell viszont a másik sze­replőnek — Luciana Paluzzinak — az u- tolsó ruhadarabjától is megválnia. Ä „Playgirl“-ben jóformán állandóan a színen vagyok. Ez a film a tudásom pró­baköve. Most valamennyi kételkedőnek bebizonyíthatom, hogy valóban jó szí­nésznő vagyok — mondja Ira magabizto­legú­jabb Másfél éve annak, hogy a pozsonyi városatyák el­határozták, új kövezetét kell lerakni a Stefánik utcán. A régi, sárga macskakő bizony már nem felelt meg a modern közlekedés követelményeinek. Az új kö­vezés természetesen megkövetelte, hogy az itt emlí­tett utcát egy időre kivonják a forgalombői. Aki is­meri Pozsonyt, az tudja, milyen érzékenyen érinti a város közlekedését a Stefánik utca elzárása. Volt is belőle sok bosszúság. No de mindent kibír a városát szerető polgár, ha a város csinosításáról, korszerűsíté­séről van sző. Hosszú-hosszú idő után azért mégis­csak elkészült az utca újjáépítése, örültek is Pozsony polgárai — de nem soká. Körülbelül négy hőnap múl­va. egy szép napon munkások csoportja jelent meg a Stefánik utcán, táblákat raktak le, más irányba terel­ték a közlekedést, és a lakók nagy örömére hatalmas légkalapácsokkal nekimentek a vadonatúj útburkolat­nak. A város megrémült. Mi történt? A, semmi — mondták a legnagyobb lelki nyugalommal a városatyák — csak a villamos talpfákat kell kicserélni, ez beüte­mezett javítás. Nem vagyok talpfa-szakértő. Nem tu­dom, milyen zűrzavart okozott volna, ha a talpfá­kat egy fél évvel előbb cserélik ki, azt sem tudhatom, nálunk a tervezést nem a honolului kisbírő csinálja-e, aki olyan távolságból valóban nem tudhatja, mi tör­ténik a Stefánik utcában. De egyet tudok. Az ilyen „ésszerű" munkák azt a kasszát terhelik meg, amely­nek megtöltéséhez én is köteles vagyok hozzájárulni. Hát csak ezért szólok. No de már nincs baj. A mun­kát előreláthatólag heteken belül befejezik és... Iste­nem, el sem merem mondani. A napokban egy szer­kesztőségben jártam. Ez a szerkesztőség véletlenül a Stefánik utcán van. A főszerkesztő elmesélte, hogy nemrég egy kérvényt nyújtott be a postának, amely­ben egy fljabb telefonvonal bevezetését kérte. A pos­ta azonnal válaszolt1 Sajnos, nincs már szabad vonaluk, de legyenek türelemmel, előjegyezték őket és röpke fél év múlva, amikor a Stefánik utcán lerakják az új telefonkábeleket, kapnak egy vonalat. Tehát kezdő­dik majd minden elölről. Munkások, táblák, légkala­pács. Javaslom, állítsanak fel egy munkaközösséget, a- melynek az lenne a feladata, hogy kitalálja, 1990-ig milyen indoklásokkal fogjuk félévenként felásni a Ste­fánik utcát. Ennek több előnye lenne. A munkaközös­ség tagjainak, a légkalapácsolő és aszfaltot kenegető munkásoknak húsz évre biztosítanánk foglalkozásukat, továbbá a gyógyszeripar számára az idegcsillapítók fo­lyamatos fogyasztását és hátha, ki tudja, a végén a Stefánik utca még idegenforgalmi látványossággá „ved­lik". A mai nagy konkurrenciában ez sem kutya, hr ­Egyenes úton nem lehet filmfőszerepet kapni Ingrid Simán, a szex terén legtöbbet Ígérő csillagocska, hátat fordított a filmnek és kijelentette: „Áttérek a tévé­hez. A TV manapság az egyet­len biztos hely a filmek szex­hisztériája elől." A most 23 éves müncheni színésznő mögött már bámula­Ingrid Simon a gyereksztár... és a „felnőtt" színésznő, aki nem akar szex-szerepeket ját­szani tos filmkarrier áll. 1935-ben. 11 éves korában ő játszotta a „312-es számú lelenc“ fősze­repét, és mint gyerek később is még több filmben játszott. (A tiroli harangöntő, Amíg a rózsák nyitnak, stb.) A puber­tás azután véget vetett a szép­nek ígérkező karriernek és ez­zel a busás jövedelemnek is. Ingrid Simon ugyanúgy mint sok más „egyszerű" lány. egé­szen polgári módon beiratko­zott egy kereskedelmi iskolá­ba és titkárnőnek képezte ki magát. És ekkor ismét közbe­jött a film — egyik ajánlatot a másik után kapta. Legutóbb a Vad vér-ben egy ágyjelene­tet játszott. De már elege van az ilyen szerepekből. Gigi nevű kis pud- likutyája - amelyet első film- gázsijáért (1000 márka) vásá­rolt - arra emlékezteti, hogy többet is tudna, mint a testét mutogatni. A „Helga és Mi­chael“ című felvilágosító film próbafelvételei közben végér­vényesen elhatározta, hogy há­tat fordít a filmnek. Ingrid: „Három férfi és egy nő végig­nézett és követelte: a filmben premier plánban keli látni a melleidet. Mutasd hát meg ókét!" Ez már több volt a soknál. Ingrid jelenleg szex-mentes té­vé-szerepeket keres. „Mert a filmnél becsületes úton nem lehet valamirevaló főszerepet kapni!" JOHN ROWLES Koromfekete sűrű haj, dús szemöldök, vidám tekintet, mo-i solygós arc, kisportolt alak s egy kiváló, Tom Jones-éhez megtévesztően hasonló hang... Illetve még valami: többhetes elsőség az énekesek számára a világhírt jelentő deszkán — o londoni top-twenty-n... EZ JOHN ROWLES „Karrierem mindössze három lépés", mondja magáról, de az egyes lépések „súlyáról" szerényen hallgat. Mert azt csak munkatársai és barátai tudják, hogy e három lépés minde­gyike több éves komoly munkát, kitartást igényelt. Az első lépésnél alig tíz éves... Szülőhelyén: az új-zélendi Kawerau-ban énekes-versenyt nyer. A legnagyobb örömet a- zonban nem is a győzelem jelenti számára, hanem a gyer­meki logika szüleménye, mely szerint most már ő Is felnőtt, hiszen — többek között — apja egyik barátját s több isme­rős bácsft-nénit győzött le... A siker utáni első tette azon­ban valóban felnőttes: az iskolában saját együttest alakit. A’ zenetanár apa vezetése alatt számos szép sikert aratnak. Mintaképük a íhadows-együttes. Több sikeres számukat át­vették, s egyéni dalaikat is a Shadows-fiúk stílusában adták' elő. A gyerek-zenekarban John gitározott, s így egy időre ab­bamaradt énekesi fejlődése. Egy alkalommal azonban hirtelen megbetegedett az együttes szólóénekese és John kénytelen­kelletlen „beugrott"... Hatalmas sikerrel. Az eredmény: az ausztráliai Melbourne egyik legnagyobb szálloda tulajdonosa hat hónapra szerződtette — mint énekest!.... Itt lépte a másodikat... Igaz. ez a lépés rövidebb volt az előzőnél, de annál „erőteljesebb". A Melbourne-! vendégsze­replés után Sidney-be megy, ahol a Ding Dongers-együttes tagjaival ismerkedik meg. A rokonszenv kölcsönös, s rövi­desen már az együttesheti énekel. Itt sajátítja el a nagybő­gő-, dob-, a szaxofon^ és a trombitajátékot: itt írja meg el­ső saját száméit is. Egy alkalmi tévészereplése során a kép­ernyőn fölfigyel rá Nad Kipner. Ausztrália legtehetősebb me­nedzsere, és azonnal szerződteti. A siker óriási: hatvanhárom gálaföllépés és a kontinens legközkedveltebb énekese cím...! A harmadikat 1967 őszén lépte. Ekkor ismerkedett meg Pe­ter Gremtey-el, Cliff Richard menedzserével, akinek meghí­vására Angliába költözik. Az MCA hanglemezvállalat azonnal szerepelteti. Még azon az őszön lemezre énekli az If I only had time (Ha lenne időm), Engelbert Copyrlst (Engelbert Ír­nok). és a Hush a word to Mary (Csitt, egy szét sem Mary) c. számokat. Főképpen az utolsó dalnak volt óriási sikere. Az MCA vállalat él az alkalommal: Johnt újabb és újabb fölvételekre hívják. Kihasználva sajátos hangszlnét, remeid hangerejét, minden egyes számot kissé eltérő stílusban éne­kel. A siker Ismét kettős: a szakembereknek saját sokolda-. lóságát bizonyltja, másrészt pedig végleg belopakodik a kö­zönség rokonszenvébe. tudatába. Öjabb lemezei szinte sorozatban jelennek meg. Hadd em­lítsem csak a két legsikeresebbet: The pain goes on forewer (A fájdalom nem csitul) és a Say Goodby. A hanglemezföl­vételek készítése közben több pop-song fesztiválon vesz részt. 1968 szeptemberében például Rio de Janeiro-bari szere­pel. januárban pedig a cannes-1 MIDEM-fesztiválori énekel hatalmas sikerrel. Ekkor írja róla a brit Melodie Maker: „Aj jövő pop-sztárjai kétségtelenül Equals és Mary Hopkih. So­kat kell még azonban fejlődniük, hogy jobbak legyenek Johrf Rowlesnél. Pozsonyi szereplésének gondolata P. Gromley-bari Cliff Ri­chard tavalyi, elmaradt föllépése kapcsán született. Néhány) táviratváltás, telefonbeszélgetés következett és John szemé­lyesen cáfolta meg a kételkedőket, akik hatalmas sikereid inkább a tökéletes reklámnak, mint egyéni tehetségének’ tu­lajdonították. Három „lépésben" érte hát el gyerekkori célját? Ma kar­rierje csúcspontján áll. Megtartani ezt a rangot nem lesz ű- gyan könnyű, de neki bizonyára sikerül ez áz utolsó, negye­dik lépés is... (mik-K sZ>\Kái- LSZCmít ó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents