Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-16 / 50-51. szám
1969 a labdarúgás fekete éve volt. Elszaporodtak a botrányos jelenetek a pályákon. Az ellenfelek kíméletlenül bánnak egymással, helyenként úgy tűnik, hogy az ember embernek farkasa. Mindezekre az AC Milan — Estudiantes Buenos Aires Világkupa találkozók tették fel a koronát. Az Estudiantes már Milánéban is a megengedettnél keményebben játszott. Á küzdelem hevessége inkább rugbyhez hasonlított, mint labdarúgáshoz. Miután az argentinok már Milánóban kimutatták a foguk fehérét, az AC játékosai és az egész világ közvéleménye is sejthette, mi lesz Buenos Airesben. És Buenos Airesben valóban elszabadult a pokol. Annak ellenére, hogy Massari chilei játékvezető rendíthetetlenül büntette a szabálysértéseket, nem tudta megakadályozni, hogy Manera ne rugdalja kis híján nyomorékká az olasz Pratit (labda nélkül) és azt sem, hogy Suarez egy jól irányzott horoggal ne tegye ártalmatlanná az AC argentin származású játékosét Combtnt. A játékvezető a két argentin játékost kiállította. A folytatást már Ismerjük: Manerát, Suarezt és Poletti kapust letartóztatták és harminc napi szabadságvesztésre Ítélték. Mindez Ongania argentin köztársasági elnök kimondott parancsára történt, aki kijelentette, hogy „az argentin labdarúgás nem engedheti meg magának, hogy ilyen magatartással tönkretegyék az argentin sportolók hírnevét.“ Milyen igaza van, S bár valamennyi labdarúgó tudatosítaná már, nem engedheti meg magának azt, hogy meggyülöltesse a nézőkkel ezt a valóban szép labdajátékot. Mennyivel másképp hatott mondjuk az AC Milan játékosainak a mozgása. Könnyed, elegáns játékuk felejthetetlen élményt nyújtott. Argentínában azonban a jelek szerint nem okultak a Világkupa találkozó kellemetlen következményeiből. A hírek szerint egy bajnoki mérkőzésen legújabban a következő történt: a játékvezető nyilvánvaló szabálysértés miatt tizenegyest rendelt el a hazai csapat ellen. Az ellenfél a büntető rúgás nyomán vezetéshez jutott, mire a hazai játékosok ülő sztrájkkal tiltakoztak a játékvezető döntése ellen. A megrémült bíró már-már készült, hogy a mérkőzést lefújja, ám a közönség fenyegetése után megmásította szándékát. A sztrájkoló játékosokat azonban semmiképpen sem tudta jobb belátásra bírni, végül is úgy döntött, hogy a gól érvénytelen. Hogy mik vannak! De mi köze ennek a labdarúgáshoz? Oj csillag tűnt fel a kerékpározás egén. Eddy Merckx az új csillag. A mindössze huszonnégy esztendős Merckx-et máris a legendáshírű Van Looy, Coppi és Anquetil nevével együtt emlegetik. Nem véletlenül, mert amit ez a fiatal Belga versenyző az idei Tour de France-on művelt, az egyhamar nem fordul ismét elő a sport történetében. Hét útszakaszon diadalmaskodott, megnyerte a legjobb hegyi versenyző és a legaktívabb versenyző díját. A 17. útszakaszon véghezvitt tette pedig örökre bevonul a kerékpározás és a Tour történetébe. A verseny egyik legmagasabban fekvő pontja a Tourma előtt, egyedül szökött meg a bolyból. Ellenfelei azt hitték, csak részhajrát akar nyerni és zavartalanul fel akarja tölteni frissítő készletét. Nem üldözték. Merckx valóban megnyerte a részhajrát, jelentős előnnyel érkezett a frissítő állomásra. Leszállt a kerékpárról s a Tour sportigazgatója jószándékkal tanácsolta neki. várja meg a többieket, mert egyedül hamarosan végére jár az erejének Eddy várt egy kicsit, de senki sem jött „Annál rosszabb rájuk nézve“ ült fel a szakértők nagy fejcsóválása közben a nyeregbe, „én megyek“ ős 140 kilométeren keresztül egyedül hajtott. A célban közel nyolc percet vert rá „üldözőjére“. Az idén minden valamire való versenyt fölényesen megnyert. A másik legnagyobb világ versenyen a Giro d'Italia-n sajnálatos botrány miatt nem fejezte be a küzdelmet. A szűrő- vizsgálat az egyik útszakasz után pozitív leletet mutatott ki nála. Hiába fogadkozott, new tudja, hogy került az ajzószer a szervezetébe; valaki rossz tréfát űzött vele. A verseny- bizottság hajthatatlan maradt, kizárták. A sportközvélemény azonban hitt neki. Erre ser* volt eddig példa A doppingszer használó versenyzőt rendszerint megvetik. Merckx a Touron fényesen bizonyított. S ez a bizonyítás 120 000 új frankot hozott a házhoz. Egyik versenytársa kijelentette: „Fogadni mernék, hogy rövidesen Merckxé lesz • brüsszeli bank* Lehet, de akkor ellenfelei egy ideig még gyakran gyönyörködhetnek a belga versenyző hátában. Rod Laver nevét már régóta tisztelettel emlegetik a tenisz világban. Honfitársa és nagy ellenfele, a hét évvel fiatalabb Tony Roche például úgy nyilatkozott Rod játéktudásáról, hogy lehet ellene jói is játszani, de annál rosszabb. Erről egyébként számos versenyző meggyőződhetett. A feltartózhatatlan 31 esztendős ausztráliai az idén immár másodízben véghezvitte a teniszezők álmát, a Grand Slam-ot. A Grand Siam-ot az a teniszező kapja, aki az év folyamán megnyeri a négy legnagyobb világversenyt, Ausztrália, Franciaország, Angii? (Wimbledon) és az Egyesült Államok nemzetközi bajnokságét Laver első alkalommal amatőrként, 1962- ben nyerte a Grand Slam-ot Eddig ez mindössze egy versenyzőnek sikerült; 1938-ban az amerikai Don Budge vitte véghez e nagy fegyvertényt. Laver az idén ráadást is nyújtott. A négy nagy győzelmen kívül néhány további versenyen is diadalt aratott. Jelenleg jóformán verhetetlen. Tökéletes játékos. Mindent tud, amit egy teniszezőnek tudnia kell. A wimbledoni döntő után például így tréfálkozott vele az öltözőben ^további nagy ellenfele és barátja Fred Stolle: — Peches fickó vagy Rakéta. A második játszmában elrontottál egy labdát Lám. Laver esetében már az is feltűnő, ha elront egy labdát Pedig testalkatára nézve senki sem tekintené a tenisz koronázatlan királyának. Inkább törékeny, vagy ha úgy tetszik, vézna, mint félelmet keltő versenyző. A magánéletében is csendes, zárkózott ember. Szerény, szívős és szorgalmas. Szorgalmának jutalma: évi 40-50 ezer dollár. Megéri... Még a harangok is megkondultak, amikor a világ legjobb labdarúgójának tartott Pelé a Santos — Vasco de Gama mérkőzésén belőtte pályajutásának ezredik gólját. A mai gólszegény világban igen sok az az ezer gól. Főként, ha egy Játékos komoly mérkőzéseken, bajnoki küzdelmekben és válogatott meccseken éri el azokat. Persze, időnként Petének sem úgy ment, mint ahogy akarta volna. Töredékek a iekete gyöngyszem nyilatkozataiból, 1963, a chilei VB után: — Az egyik szemem sír, a másik nevet. Megvédtiik a világbajnokságot és azóta is borzonqok, áldozati bárány voltam, s véraláfutások bizonyítják, hogy ez még egy győztes csapatban sem hálás szerepkör. Félek Angliától... 1966, az angliai VB után: — Megvertük a bolgárokat és ez lett a vesztünk. Rettenetes valami, ha a jélelem irányítja a játékot. Labdarúgó vagyok, nem pedig birkózó. Soha többet nem veszek részt világbajnokságon... Elkeseredett mondatok. A brazil zsonglőr elbújt az újságírók elöl s százszor megfogadta magában, hoqy nem jön többé Európába. Azóta új szelek jújdoqál- nak az Amazonas vidékén, A tanítómesterek szorgalmasan, szégyenkezés nélkül tanulnak s okulva a múlton, csendben készülnek Mexikóra. — játszani tudunk és Mexikóban a mi kezünkben lesznek a legerősebb ütőkártyák. jó az „öreg“ a háznál, s ha rajtam múlik, akkor ott leszek a döntőn az Azték stadionban. Megbékült a király...! Es most már egészen nyilvánvaló, hogy ott lesz az Azték stadionban. • A soortrovat anyagát írta pal Agyi lajos íiy&fö Mi lesz veled, labdarúgás ? Manchester St. James ut- cájában. az ismert Old Traf- ford Stadionra néző lakások tulajdonosai eddig elégedet- ten dörzsölgették a tenyerüket és áldották a gondviselést, hogy ezekbe a la-* kásokba vezérelte őket. A népszerű Manchester United egy hazai mérkőzésén legalább negyven font sterlinget szedtek 'össze a lelkes szurkolóktól, akik nem kapván jegyet, e lakások abla_, kaiból szemlélték kedvenceik küzdelmét. Az utóbbi időben azonban a szóbanforgó lakástulajdonosok már legszívesebben lemondanának az alkalmi jövedelemról. Bizonyos Jen- kins úr így fogalmazta meg a maga és lakótársai aggodalmát: „Ha arra gondolok, mi folyik legújabban a pá- lyákon és lelátókon, borsózik a hátam. Mi lesz, ha egyszer a lakásomban egymásnak esnek a szurko-> lók?“ Jenkins űr aggodalma egy, az egész világon kísértő problémára vet fényt. Sajnos, reménytelenül elszaporodtak a botrányos jelenetek a labdarúgó pályád kon és lelátókon. Kesergés helyett hallgassuk meg, hogyan vélekedik erről El Cordobés, minden idők legnagyobb torreádora, aki Spanyolország egykori legjobb labdarúgói, Kubala, Santa- maria és társai ellen lépett pályára a torreádorok színeiben és három gólt lőtt. A mérkőzés után hódolói lelkesen éltették, hogy mily bámulatosan, félelem nélkül küzdött az ellenfél kemény védelmével szemben. — Semmi az egész — mosolygott a torreádor. Megszoktam már az arénában. A bikák sem angyalok. Még hogy... Vannak rosszmájú emberek, akik azt állítják, hogy a rugby durva sport. Micsoda ócsárlás. Jimmy Car., tér, angol profi rugby játékosnak öt éve már a kisujja sem görbült meg. Az egyik mérkőzés után lemosta magáról a rendkívül komoly és kemény küzdelem verejtékét, hazatért és le akart ülni barátja mellé egy csendes, veszélytelen sakkpartira. És akkor bekövetkezett a baj. A rugby- játékos megcsúszott, elvá- gődott és eltörte a karját’. Ezekután miként vélekedjünk a sakkról? Nyomós ok A legutóbbi stockholmi jégkorong VB egyik legjobb kapusa, az amerikai Mike Curran volt. Nem rajta múlott, hogy csapata a lehető legrosszabbul szerepelt. Az sem csoda viszont, hogy a világbajnokság óta egymásután kapja a legjobb proficsapatok ajánlatait. Curran azonban a legkecsegtetőbb ajánlatokat is rendre visz- szautasítja. Indoklása: mint tanítót felmentették a katonai szolgálat alól. Ha megválnék a katedrától, és jégkorongozásra adnám fejem, talán többet keresnék, de rövidesen magamra ölt- hetném az egyenruhát. És én nem szeretnék Vietnamban meghalni. r
