Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-16 / 50-51. szám

I 4 f • 111 Művészet, ó I Rájöttem, hogy müvész- lélek vagyok! Hogyan jöt­tem rá? Nagyon egyszerű. A művészi adottság legbiz­tosabb jele az a tulajdon­ság, amikor egy halhatatlan remekmű láttán, vagy hal­latán a nézőt is elfogja az ihlet és önálló alkotásba kezd. Hogy. egy kézzelfog­ható példával éljek: Prisz- pacsek Adelgund barátomat Csajkovszkij Hattyúk tava c. zeneművének meghallga­ss után annyira megszállta az ihlet, hogy egy szuszra megírta 800 oldalas müvét, a „Szárnyasbaromfi Racio­nális Tenyésztésének Hazai Kis Kézikönyvé-t.“ Tehát ilyen a művészlélek. Nos, valami hasonló tör­tént velem. is. Egy .TV. mű­sor nézése közben jöttem rá, micsoda rendező veszett el bennem. De talán még nincs késő. Még pótolhatom a mulasztottakat. Szeretném elmondani pontosan hogyan történt. Nerhrégen a budapesti TV a magyarországi könnyűze­ne előadói kiválóságának Jambus Piri művésznőnek a műsorát sugározta. Köz­reműködött a művésznő fér­je, művészi neve Cápai-Fú- rőfaragó Józué és zeneka­ra. A már megszokott szín­vonalon mozgó műsornak volt egy fénypontja. A dal­lamot sajnos itt nem tudom érzékeltetni, azonban elé­gedjen meg a kedves olvasó azzal a megállapítással, hogy a „Magyar Nemzeti Beat“ remekműgyüjteménye egy nagyon értékes művel sza­porodott. A dal szövege le­nyűgöző volt a maga egy- Vzéfüségében és frappánsá­gában. Mindössze három szóból állt: Zsíroskenyé-é- ér, zöldpaprika-a-a, paradi- csom-m-1 Hát nem édes? A pontot az í'-re a rendező tette fel. Kézzelfoghatóan akarta érzékeltetni a dal­lam szövegének mélységét. Ezért zsíros kenyeret ete­tett az énekesekkel és ze­nészekkel. A kellékes nyil­ván nagyon sok zsírt ken­hetett a kenyerekre, mert a művészek olykor egymás képéhez kenték a kenyeret, valószínűleg gyomorrontás­tól félve. Isteni látványt nyújtottak a zsírosképű, teli szájjal hümmögő énekesek, Ha’ ezt Cannes-ban mutat­ják be, a rendező biztosan elviszi a nagyöíjat. És itt ébredt fel bennem a szunnyadó rendező. Meny­nyi kiaknázatlan ötlet? Mennyi nagyszerű elképze­lés! Es mindez bennem ma­radjon? Nem! Azonnal je­lentkezem egy rendezői tan­folyamra. De addig is sze­retném egy eredeti ötlete­met átadni az említett TV músor rendezőjének. Mi lenne, ha következő műso­rában ő maga is aktívan részt venne, sőt a közön­séget is bevonná? Például így: Cápai-Fúrófaragó, az or­rából nokedlit fújva a kö­vetkező szöveget énekelné: „Tejfölös csirkepaprikás", — közben csárdáslépéssel kö- és tejfölös mártással kene- rül táncolná s kedves nézőt getné — élőiről- Ezalatt a rendező két TV kamerával és egy mikrofonnal zsong­lőrködve nyalogatná a né­zőről a finom mártást — mondjuk hátulról. ELRONTOTTAM AZ ÉLETEMET Már majd két hónapja járunk iskolába. Mikor lesz már ennek vége? És az anyámék még azt a- karnák. hogy tovább tanuljak! Minden egyhangúnak tűnt és úgy éreztem, még az év végét is ne­héz lesz kivárni, amikor váratla­nul mégis megjött a szlovák sza­kos tanító. Csinos, fekete, olyan mint a képzeletbeli ideálom. Ahogy körülnézett, megakadt rajtam a szeme. Én is visszabámultam rá. Ma már vártam a szlovák órát. A lányok kinevettek, mert tudják, hogy korábban sohasem vártam így. Ez már egészen más dolog! A konverzáció nagyon nehéz volt. még a felét sem tudtam megta­nulni. Pedig éreztem, hogy felel­ni fogok. így is lett. Még az a- nyag első felét sem tudtam elmon­dani. Mialatt gyötört, én már nem az anyagra gondoltam, hanem a fe­kete haján, homlokán motoszkált a szemem. Leültetett és beírta az elégtelent. Rosszul állok szlovákból és az anyámmal is volt emiatt egy kis összetűzésem. Azt kérdezte, ho­gyan akarok tovább tanulni, ha épp a szlovákot nem tudom. Ma min­denki a szlovákról prédikál. Délu­tánra szobafogságot kaptam, persze hiába néztem a betűket, mert mö- gülük úgyis mindig csak az ő hom­loka és a fekete haja tűnt elő. Ha legalább húgom vagy öcsém len­ne akkor anyámnak azokkal is fog­lalkoznia kellene. Megint rosszul feleltem szlovák­ból és ráadásul még a diktandó sem sikerült. Anya azt mondta, hogy az idén semmit sem kapok karácsonyra. Szüleim változatlanul el vannak keseredve. Mi lesz belőled? —- kér­dezik. Ezt én is szeretném tudni! — Ma is találkozott a tekintetünk. Ügy érzem, én is tetszem neki! Mindent el fogok követni. hogy meohódítsam. Láttam egy filmben, hogy a lá­nyok hoqyan hozzák zavarba a ta­nárt. Hű, de jó volt!. Még akkor elhatároztam, én is megpróbálom. Sikerült! Olyan zavarba jött, mint a nagyanyám, amikor nagyapám arról beszélt neki, hogy hogvan találkoztak a híd alatt. Sikerült! Szegény, olyan zavartan hordozta körül a szemét az osztályon, mint­ha valamit keresne. Persze, a te­kintete mindig visszatért hozzám. Nemcsak a szoknyámat húztam fel. hanem a blúzomon is kigomboltam egy gombot... A szüleim elhatározták, hogy kü­lönórát kell vennem szlovákból. Nincs hozzá nagy kedvem. Anyám beszélt vele és ö vállal­ta — így már egészen más! Ma voltam először különórán. So­káig vártam rá. ebédelt, biztos igen szereti a gyomrát. Elképzel­tem hogy mi is lesz majd. de az­tán nem történt semmi csak be­szélgettünk. Láttam hogy a sze­me mep-megakad a blúzomon. Azt hiszem, elég szép mellem van. Olyan jó az órákra készülni. Még a rendesre is! A különóra kezdete előtt készakarva elejtettem a zsebkendőmet és hirtelen utána kaptam. Ö is! Majdnem összeért az arcunk. Sokáig nem írtam naplót, talán azért, mert nem voltam otthon. Ma egyébként először kaptam egyest szlovákból. A lányok kuncogtak. A fiúk viszont az egészből semmit sem értettek. Jaj. csak ö ne vörö- södne el mindig, mint a pulyka. Megcsókolom. Amikor bejön, egy­szerűen felállók és megcsókolom. Amikor meg akartam csókolni, hirtelen kinyílt az ajtó és ő ellö­kött magától. A dagi tornatanár jött be. Ma újra meg akartam csókolni, dp ö újra ellökött. Még durváb­ban, mint tegnap. Mindegy, ha tö­rik, ha szakad, holnap ügyesebb leszek, és nemcsak hogy megcsó­kolom. hanem bevallom neki érzel­meimet is. Nem sikerült! Rögtön az óra tán rám parancsolt, hogy küldjem be az anyámat. Közölte vele, hogy nem vállalhat­ja tovább a magánórákat, mert má­son jár az eszem. Mondtam az anyámnak, hogy az­ért nem akar tanítani, mert tet­szik neki a mellem és fogdosni a- kart az órán, de én nem hagy­tam. Anyám elment az igazgató­hoz, Az igazgató közölte, hogy hár­mast kapok magaviseletből és meg­akadályozzák. hogy tovább tanul­jak. Jobb is, úgy sincs semmi ked­vem hozzá! Hiába . könyörgött_-az anyám, az ^ijázgátó hajthatatlan maradt. Nem küldte el a jelentkező lapot. Amikor bejött az órára 'minden­ki csendben volt. Sokat veszekszik velem az a- nyám, azt hiszem, meg fogok szök­ni hazulról. Ma csúnyán összevesztem az anyámmal és már az apám sem pár­tolt. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha lelépek. Nagyszerű! Járt a városban két szakállas erdész és lányokat tobo­roztak erdei munkára. Én is je­lentkeztem. Az anyáméknak nem szólok semmit. Reggel amikor el­mennek munkába, becsomagolom a cuccomat és elmegyek... Itt vagyok, a tervem sikerült. Otthon még azt sem sejtik, hogy hol vagyok! Nagy változás tört be az erdei csendbe: Huszonöt erdész mérnök­jelölt érkezett az erdőgazdaságba. A lányok ma olyanok voltak, mint a hangyák — nyüzsögtek. Van egy szép. fekete fickó is közöttük... Este szórakoztunk, először be­széltem vele. igaz nehezen ment. de azért megértettük egymást. Legalább azokat a szavakat, ame­lyekkel a csemeték gondozását ma­gyaráztam. Egyszerre indultunk munkába, in­tegetett. majd a karja szakadt be­le. Este lejöttek, kár. hogy olyan fáradt voltam. Elég egész nap húzni azokat a kapákat. Kicsit sétáltunk és beszélgettünk. Mintha már jobban menne a cseh nyelv. Igaz, sok mindent el kell napközben intézni, a lányok szá­mára vásárolnom is kell kényte­len vagyok beszélni a gazdaság embereivel és a helybeliekkel is. Holnap mulatság lesz. Sokat táncoltunk, igazán jó volt vele. Ez lenne a boldogság? Vagy csak az jó, ha megcsókol? Kár. hogy kicsit szúr a szakálla. Az erdőgazdaságban azt mond­ták, hogy 15-én elmennek a fiúk. Milyen kár. Készülünk a búcsúbálra. Alig van itt ruhánk, de mégis mindenki úgy kiöltözik, hogy az nem igaz. Nagy nap ez, csak kicsit szomo­rú. Még délután megígérte, hogy el­visz sétálni arra, amerre még nem jártam. Ö ismeri a terepet — mon­dotta — és elmosolyodott. Előre örültem, hogy vele lehetek, még ha utoljára is... Az egész esté gyönyörű volt. ki­váltképp pedig a séta és a má­szás. Mert mászni is kellett fel a dombra. Az életem legszebb napja- volf ez. Nemcsak a/ért. mert jó volt veié/ hanem mert... szóval.... Nagyon szép volt, amikor ott ült a lábamnál és simogatott. Nem is tudtam, hogy ez ilyen gyönyörű le­het. Addig csókolt mía én már semmiről sem tudtam. Én még ta­lán sírtam is. Azt sem vettem ész­re. hogy mezítelenre vetköztetett. Szótlanul ballagtunk lefelé, mind a két kezével átfogott és csókolga­tott. Már akkor megfigyeltem ma­gamon, hogy kicsit csalódtam is. Csak ennyi lenne az egész? Az ar­com nagyon sajgott, feldörzsölte a szakálla. A lányok nevettek, ami­kor megláttak. Reggelre egész va­ras lett az arcom és ezért ki se mozdultam a szobából. Nem akar­tam, hogy mások is lássák. Dél­után eljött, hogy elbúcsúzzon. Ki­csit azért ő is megijedt. Odaadta a címét és megígérte, hogy meg­tanul magyarul, hiszen a szülei még tudnak... Elbúcsúztunk. Tu­dom, többé talán nem is látom, hi­szen ő nem tér ide vissza, én pe­dig aligha jutok el Zólyomba, vagy oda. ahol szolgálni fog. Most már mindennek vége. Csak az érdekelne, honnan tudták meg a szüleim, hol vagyok? Megérke­zett az apám és pakolnom kellett. Ismét otthon. Nem érdekel sem­mi azt hiszem, gyárba megyek dolgozni. Ott mégiscsak jobb! A városban vagy megsejtettek valamit, vagy már mindent tud­nak, mert úgy érzem, beszélnek és a hátam mögött összenevetnek. A fiúk is más szemmel néznek rám; ők valahogy kedvesebbek. Nagyon rossz minden nap öt ó- rakor felkelni. Az a legjobb, ami­kor fizetés van. A pénzemen ruhá­kat vásárolok magamnak. Nemrég egy karórát is vettem. Szombaton este bálban voltam. A ruhámon és talán a testemen is megakadt I. szeme. Pedig ö már sok mindent láthatott, hiszen rég járja a nagy­világot. és sokat beszélnek róia... I. nagyon ritkán tartózkodik itt­hon. mert ha elmennek a hajóval, néha csak fél év múlva térnek vissza. Tetszik nekem a viselkedé­se és az anyámnak is. Hármasban mentünk haza, lassan ballagtunk. Megengedtem, hogy a kezemet fog­ja. Az anyám belékarolt. Ma is találkoztunk. Érzem, na­gyon tud bánni a nőkkel, de jó vele. Már ötödik napja, hogy e- g.yütt járunk. A park utolsó pad­ján ültünk és... Egész nap esett, jobb lett volna ki se-mozdulni. mégis kimentem. A szomszéd tavasszal kezdte építeni a házát már tető van fölötte. Na­gyon jó volt megint vele lenni. Este moziba mentünk. Nem jött egyedül, hanem a barátjával. Ő még aranyosabb, mint I. A barát­ja később elment, mi pedig haza ballagtunk, egyenest a friss falak közé... Délelőtt az üzletben voltam és találkoztam azzal a jó pofa fiúval, a barátjával. Csak úgy elkísért, az­tán pedig, hogy olyan jól elszóra­koztunk, azt kérdi, nem mennék-e el vele moziba. Elmentem. Miért ne? Ö volt az eddigiek közül a leg­tapasztaltabb. A lányok haragsza­nak rám, de mit csináljak, ha ne­kem ez igy jó? Nem érdekel semmi. A fiúk néha rám füttyentenek vagy moziba hív­nak. Néha el is megyek, de mi ér­telme van az egésznek? Este nem volt itthon senki. Mondtam J.-nek. ne álljunk kint. Aztán elküldtem. Néha vannak olyan napjaim, mi­kor úgy érzem, mintha ott sem lennék. Megint eljött J. és az övé lettem. Nem szeretem és azt hiszem, töb­bet nem is megyek el vele. A. kísért haza. Még oda sem ér­tünk a házhoz, hívott az apám. Hogy meg ne lásson, a szomszéd házba húzódtunk. Mostanában gyak­ran húzódom ide, legalább az eső nem csurog a nyakamba. Már nagyon hideg van arra, hogy az ember kint sétálgasson. Semmi, semmi, üresség, mint már annyiszor. Este tízig dolgozom, le- mosakszom, és indulok haza. Mi értelme van ennek is? Tegnap gon­doltam egyet és feltárcsáztam a le­génylakást; a 232-es szobát kér­tem. Amikor a telefonban a hang jelentkezett bevezető nélkül meg­kérdeztem, hogy nem kísérne-e ha­za egy fiatal, csinos, szőke lányt. Készségesen vállalkozott rá. Oda­haza megfürüdtem. mint ahogy azt egy olasz filmben láttam és... Ész­re sem vettük, hogy közben meg­virradt. Megjött az anyám és ki­dobta. Szegény, pedig nem ő volt az oka, inkább engem dobott vol­na ki! Most már van külön szobám is. de ez sem jelent semmit. Szép idő volt. még este is sü­tött az aszfalt. Délután ittunk egy kávét, aztán elmentünk a népbuli­ra. Feri — igen ö a gyerekkori szerelmem. Az a buli buli volt a javából. Ferivel azóta is találkozom. Baj van! Nem jött meg a... Még mindig hiába várom, késik. Már kezdem magam rosszul érez­ni. hiszen ha volt is már így, az­ért ilyen sokáig még soha sem tartott. A múltkor elég volt tíz da­rab algena. Most a hét folyamán már három dobozzal vettem és az sem segített. Tegnap is elszédül- tem az autóbuszban... Feri hallani sem akar a gyerekről, és csak azt hajtogatja, hogv nem ö az apja. Különben is tudhattam volna, hogy ezzel mi jár... Bevallottam az egészet anyám­nak ő meg kilocsogta az apámnak, mintha ez lenne a legelső köteles­sége. Az anyám a haját tépte, szit­kozódott, de nem bántott. Igaz, miért is bántana, hiszen csak most volt a tizenhetedik házassági év­fordulójuk... Azt olvastam, dicsőség leánya­nyának lenni, mert a társadalom ma már nem veti meg ezeket a szegény szerencsétleneket. Lesz egy aranyos kislányom, bizonyára arra a hartnincnégvéves magas, fekete cspH mérnökre hasonlít majd... Szépen öltöztetem játszom vele... Vagy talán elrontottam az élete­met? LEJEGYEZTE: NÉMETH ISTVÄN RESZELI FERENC Talán sehol sem telik ilyen nehezen, ilyen 'essan az idő, mint éppen itt. Itt sajátosan telik. Nem úgy mint a fegy- házakban, villamosmegállókon, parkokban, hivatali előszabák- ban, kórházakban. A pályaudvar a város legnyil- vánosabb helye. Mert kávéház­ban nem lehet aludni. Itt lehet. Mert az éttermekben nem le­het a földön ülve enni. Itt le­het Köpködni sem szabad. Itt azt is lehet. Trágárságokat kia­bálni, rókázni, verekedni, feke­tén üzletelni, talán mindenütt nehezebb mint a pályaudvaron. Itt azt is lehet. Persze - nem szabad. Hogy nem szabad — ez ter­mészetes. A furcsa csak az, hogy mégis lehet Miért? A fe­lelet egyszerű. Közvetlen rendőri felügyelet kevés helyen szükséges annyi­ra, mint éjszaka a pályaudva­ron. Hogy miért, arról majd az alábbiakban. Köztudott tény, hogy hazánkban, — nem tudok pontos adatot mondani — egy­szóval nagy az emberhiány a Közbiztonsági Szerveknél. Po­zsonyban az átlagosnál is rosz- szabb a helyzet, az illetékesek véleménye szerint ezernél több rendőrre lenne szükség. Ez a felületes statisztikai ki­mutatás gondolom megmagya­rázza Bircák főhadnagy kije­lentését, Bircák főhadnagy ti­zenöt éve teljesít szolgálatot a pozsonyi főpályaudvar rendőr­ségi kirendeltségén. „Az éjszaka nagyrészét itt kell töltenem az őrszobán, lenn a pályaudvaron, az emberek között pedig csak két rendőr­nek ván szolgálata Kivételes esetekben vagyunk csak töb­ben. Ez a két ember bármi­lyen leleményesség, éberség el­lenére is, kevesebb a mini­mumnál. Sajnos.“ De minek a rendőr a pálya­udvaron — kérdezheti az ol­vasó. Csak azért idézem e fel­tételezett kérdést, mert ta­pasztalatból tudom, tényleg na­gyon sokan kérdezik. A ma­gyarázata ennek is egyszerű. Emberek vannak itt. Emberek, akik — tisztelet a kivételnek — a törvényszegések, bűncse­lekmények megtestesítői, vég- hezvivői. És az éjszakai pálya­udvar korántsem nevezhető er­kölcs-szalonnak. Az ember nem is hinné, milyen kevés itt a tisztességes, jószándékű utas. Aki nem hiszi, menjen ki egy. éjszaka, nézzen körül, csak úgy külső megfigyelőként kós­toljon bele abba a légkörbe Aki csak ilyen szándékkal megy, és megpróbálja, — az menekülni fog. Mondhatnám undorral. De mit tegyen az az éjszakai utas, aki vonatja négy­öt órás késése miatt kénytelen az éjszakát ott tölteni. Haza­menni nem lehet, mert a ké­sést félóránként „toldogatja“ a hangszóró. Bizonytalan idő. Re­zervált tiszta és „fertőzetlen“ helyiség pedig nincs, ahová el­vonulhatna. Névlegesen ugyan van Pályaudvari kultúrköz- pontnak hívják. Sajnos rezer­válnak csak az elképzelésben maradt meg. Az étterem zár­va, a talponálló zárva, a váró­terem zsúfolt, a folyosó zsú­folt, az előcsarnok zsúfolt. Ülő­hely csak az úgynevezett kul- túrközpontban, és a váróte­remben van, becslésem szerint összesen nem több százötven­nél Az utasok és pályaudvar­lakók" száma még a legkisebb forgalom idején is meghaladja az ezret, a gyermekes anyái számára fenntartott kis váró teremben húsznál nem több székek száma. Ajtajában ala csony, szigorú tekintetű őrei vasutas áll őrséget, ténylei csak a gyermekesanyákat en gedi be. Illetve engedné be. Di ezen az éjszakán nincs it gyermekes anya, így hát űréi a számukra fenntartott váró terem. Ezenkívül minden zsúfolt Két nemzetközi vonat összesei tíz óra húsz percet késik. Té van,/lassan itt a karácsony, i késési szezon már megkezdő dött. Ez a tény a magyarázata an nak, hogy a várakozók közöt vannak diplomaták, kereske­delmi utazók, jószádékú turis ták, hétvégre hazautazó diák lányok, ingázó munkások. E; az első kategória. Igen katego rizálom a várakozókat. Az vés se rám az első követ, aki nen ezt tenné a helyemben. A má sodik kategória pedig a követ­kező: csavargók, huligánok börtönből szabadultak, szabad lábon mozgó büntetett előéle- tűek, cigányszármazású vágá­nyok, csalók, szélhámosok, vi- lágjáró jugoszláv cigányok, a- kik a „vadkereskedelem“ disz- képviselői, s persze a felsorol­tak és fel nem soroltak közü ott vannak még az ügyfeleik is És van egy harmadik kategó­ria Azok, akik idekényszerül­nek már napok, vagy akár he­tek óta Akiknek már napok vagy hetek óta nincs lakásuk ötszázat is adnának egy albér­letért, az ötödik éjszakán mát a százast is odaadnák a tiszta, fehér, keményrevasalt szállodai ágyért de szállodahiány és la­káshiány egyformán van. So-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents