Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-15 / 28. szám
V Focisták bélyegen A Perzsa-öböl kilenc arab sejksége legutóbb ismét olyan bélyeg sorozatot bocsátott ki, amelynek semmi köze — témáját illetően a sivatagi országocskákhoz. örülünk viszont, hogy Matthewst, di Stefánót. Pelét, Amanciót és Riverát látjuk a bélyegeken. Minden újszerűség kellemes meglepetés lehet. Besson A világ egyik legcsinosabb és legvonzóbb atlétanóje a francia Colette Besson, Mexikó olimpiai bajnoknője a négyszáz méteres síkfutásban. Ez a huszonhárom esztendős francia lány (169 cm magas, 57 kg) nem igazi atlétanő-ti- pus. Igazi nó viszont! Csinos, hiú. Például még futás közben sem csatolja le arany karkötőjét. Amikor méretei felől érdeklődtünk. habozás nélkül sorolta: 89-67-87. Néhány kérdésünkre is Játszi könnyedséggel válaszolt. — Törékeny, Igazi női termete van; a legnehezebb női vágtaszámok egyikében áll rajthoz és mégis nő marad. Hogyan csinálta ezt? — Tudla, a sportot csakis úgy érdemes csinálni, ha szórakozást látunk benne. Nem szabad külön tudományt csinálni belőle. Még a legnehezebb edzést is Játéknak veszem, olyan kikapcsolódásnak, amely segít elfelejteni a mindennapi élet ügyes-bajos mozzanatait. Futás közben mindig Kubisovó valami ravaszságon töröm a felem, ezért érzem azt, hogy a futás fiatalít. Hát nem tizennyolcnak látszom?! — Ezzel a hagyományos női visszavágással védekezőállásba szorított egy időre. Ezért — kényszerűségből az athéni Eu- rópa-bajnok ságra tereltem a szót és afelől érdeklődtem, megvédt-e valón első helyét a négyszázon? — Athén? Ott nyernem kellene, nem? Mindenki ezt állítja, maga de Gaulle is. így hát alaposan fel kell készülnöm, hogy az elnökválasztás után nehogy újabb szomorúságot okozzak neki. — Ez már Igazán nem volt mindennapi felelet, ezért én is támadásba mentem át: Mikor megy férjhez? — Egyrészt nem tudok alkalmas időpontot találni, másrészt nehéz a sok férfiből kiválasztani az igazit. Persze egvszer maid bizonyára megfogok valakit, aki soha nem fut el előlem. Ki lesz az? K! tudja? „Valaki azt mondta rólam, hogy sport-típus vagyok. Voltami Bizonyára megváltoztatná véleményét, ha látott volna ősszel egy filmforgatáson lovagolni Igaz, hogy mint ifi lovagoltam, sőt másodosztályú versenyzőt képesítésem is van, de itt énekelnem kellett a nyeregben; a mikrofont tartanom és a rendező nem mondta, hogy a ló sem süket. Szóval a ló végül is a földre pottyantott, megúsztam egy lapockacsont töréssel. génnek ellenére kiváló sportnak tartom a lovaglást. A mű- korcsolyázást sem vetem meg, Kolínban versenyeztem is. Mi la Nováková edzett, aki Romanékot és Maskovát is edzette. Ha a színpadon énekelni és táncolni kell, meg kell tanulni takarékoskodni a szusszal. Megtanultam a sportban rövid idő alatt megpihenni, három másodperc alatt feloldódni, és tovább énekelni." Vondrácková Versenyszerűen úsztam és tornáztam, meg persze jártam a kötelező gyermekkori ritmikára. Ennyi alap után kibírom a legnehezebb előadást is, mégis gyakran előfordul, hogy éjjel hazafelé menet színes karikák táncolnak a szemem előtt a kimerültségtől. Különböző műsorokban különböző feladatokat kapok. Most például szólótáncos lettem, Brünnben gyakoroltunk Heckát-ral és KubiSovával együtt. Az első napon úgy kimerültünk, hogy még ebédelni sem mentünk, hanem lefeküdtünk a színpadra és elaludtunk Közben befutott egy iskolai exkurzió, és aztán nemcsak a gyerekek, hanem a színházi személyzet Is bennünk gyönyörködött Most már rttkán jutok el az uszodába, de legalább versenyeket láthatnék! Rokonszenves számomra Cáslavská, bár személyesen még nem találkoztam vele." Neckar „Az erőnlét roppant fontos dolog! Van olyan munkanapom, »mikor húsz órát dolgozom. Nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak, amiért Ustíban két évig versenyszerűen röplabdáz- tam. Anélkül bajos lenne a mozgás. Itt-ott focizgatok még, ha Jut rá idő, de ez egyre ritkábban esik meg. Egy előadás alatt több mint egy kilogrammot fogyok, de ezt a nézőnek nem szabad észrevennie. — Többet keres mint egy futballista? — Amit az ő keresetükről hallottam, az lóval több az e- nyémnél. Különben is ez nagyon furcsa kérdés. Labdarú gólnk színtiszta . amatőrök, vagy nem? — Szülét énekest vagy spor tolót akartak Önből nevelni? — Egyiket sem. Rám bízták a dolgot, és ezért külön hálás vagyok nekik, ezt a nagyvonalúságukat nem felejtem el soha. — Kit csodál leqinkább a sportolók közül? — Többeket. Mindenkit, aki tud. Mondjunk azonban egyetlen nevet: Zátopek. — Jár focira vagy más sport- eseményre? — Ha több időm lenne, Járnék. Elsősorban a röplabda- meccsekre. majd a foci és Jégkorong következne. Néha kimegyek az ügetőre. Bár nincs 1- dőm a ligát nézni, a TEPLICE a csapatom. — Lehetne-e szép filmet csinálni a sportolókról? — Azt hiszem igen, és ha felkérnének, szívesen Játszanék benne. Évák a gyepen Kolbányi Zoltán felvételei Égy korábbf írásunkban már megemlítettük, hogy Pincén a losonci járás ifjúsági táborozás alkalmával kiszaladtak az Gvák a gyepre. íme a csapatok névsora: a hazaiakat .Fekete Valéria, Sós Mária, Csemák Valéria, valamint Kelemen Mária és Jolán képviselték. A terebesi csapatot: Berta Márta, Király Berta, Lovass Zsuzsa, Szabó Mária és Tóth Irén. (n) PORTRÉ van velük? A kulisszák mögötti világot megismerni, egy balettet látni a színfalak mögül — elegendő ahhoj, hogy megszűnjön a művészet varázsa. Arra viszont alkalmas, hogy az ember megfigyelje, hogyan válik egy nö táncosnővé, és hogyan vedlik vissza magánemberré az egyes jelenetek közben. A két Machatová ugyanolyan ma <s, mint évekkel ezelőtt. Láttuk őket annak idején művészi tornaversenyeken szerepelni és a versenyek szüneteiben Izgulni, apró örömöket és bánatokat megélni. De itt, a színházban, egészen mások lettek mindketten. Ez az ő világuk, itt mozognak valóban magabiztosan, Itt teljesedhet ki (- qazán tudásuk, tehetségük, művészetük. Nem unatkozott? Kérdezték az előadás után az egykori csehszlovák válogatott tornásznök, akiket annyira megkedvelt az ország. Évekig vitatkoztak művészi-torna körökben arról, vajon professzionalisták-e a balett-táncosnők vagv sem? A színházban, foglalkozásuk révén naponta több órán át gyakorolták a kultúrált mozgást. Társnőik ezalatt dolgoztak vagy tanultak. Azonban akárhogy is vesszük a dolgokat, tény az, hogy Hana és Jirina mindig tudtak íz újságírók nyelvén beszélni. A művészi tornaversenyeken mindig az érdeklődés középpontjába kerültek, anélkül, hogy különösebb igyekezetét feltettek volna ki ennek érdekében. Nem éhezték a népszerűséget, de mindig készségesen nyilatkoztak az újságíróknak, s ha előkerültek a fényképészek, a két testvér pillanatokon belül a lencse elé állt. Langné asszonyhoz éjfél után megyünk a sötét brünni utcákon. Az előadás nemrég éri véget, A kis lakásba alig férünk be. egyesével bújunk a modern szobákba. A figyelmes háziasszony bort tölt, és a két testvér, anélkül, hogy különösebb kérdéseket tennénk fel nekik, beszélni kezd. .„Elgondolkoztunk azon, vajon mit értünk el a sportban? A körülményekhez képest talán a legtöbbet nyújtottuk. Főleg versenyzői pályafutásunk vége felé. Ha kezdettől fogva Kvet Cerná lett volna az edzőnk és naponta vele tölthettünk volna néhány órát. bizonyára másképp szerepelünk. Nem volt edzőnk, ml magunk szabtuk meg. mit gyakoroljunk, és hetenként egyszer felutaztunk Prágába. Az a pár őrá az ottani edzőnővel tgy is aranyat ért.“ „Cerná volt az egyetlen edzőnő, aki meg tudott bennünket különböztetni. A színházban, a balettkarban úgy kell hasonlítanunk egymásra, mint egyik tojás a másikra. Kveta képes volt húsz versenyzőre úgy nézni, mint húsz különböző egyéniségre. Tudta, mit sajátíthatnak el egyesek és mit nem. Töprengett rajta, hogyan biztassa védenceit. Emlékezzünk csak az ugrökötélhistóriára. Mindenki eltemetett ezen a szeren, de Cerná megmondta, mit és hogyan csináljunk. Igaza volt.“ „Voltak nehézségeink a sporttal, de a színházzal Is. Nem arról van szó. hogy színház nem értett volna egyet válogatottságunkkal, de a saját érdekünk volt, hogy ne ugorjának be mások helyettünk a szerepeinkbe. Hányszor lógtunk meg titokban az edzőtáborból, hogy ott lehessünk az előadáspn! A színházban nem is voltak nagyon , tisztában versenyzésünkkel, sokan talán ma sem tudják, hogy a sport mesterei vagyunk Megnyertük például az országos bajnokságot és itthon olyan csend volt továbbra is körülöttünk, mint annak előtte. Koppenhágából visszajövet az igazgató gratulált egyszer az egész közönség előtt. Az szép volt, emberi. Amikor Jirina azt felelte az üdvözlő szavakra, hogy ő csak tizedik lett a világbajnokságon, az igazgató mosolyogva vigasztalta: miért, a tizedik helyen végezni a világon az. sem csekélység. „A balett előnyös' helyzetet teremtett számunkra. A klasszikus mozgáskultúra elsajátítása nélkül ugyanis nincsen gimnasztika. Miután a lábait szépen kidolgozta az ember, sokkal több erőt fordíthat a szerekkel történő gyakorlásra. Ha saját egyesületeket hozunk létre — ősszel már működik — kiválasztunk néhány hét-tízéves kislányt és megpróbáljuk megtanítani őket az alapokra. Eddig csak o- lyan gyerekekkel találkoztunk, akik már gyakorolták a művészi tornát, s csak azután kezdték a balettet. Mi ezt egyidejűleg csinálnánk. És ami fontos: két esztendeig tilos minden verseny!" „Örülünk ezeknek az új feladatoknak. Nem azért, mintha nem szeretnénk a színházat. Sohasem hagynánk el a sport kedvéért. De örülünk, hogy akkor, amikor mindenekelőtt csinálhattuk, nem hagytuk abba egyiket a másik kedvéért. A gimnasztika volt a múltunk, és az a jövőnk is. Nyolc év múlva nyugdíjasok leszünk. Három évig kapunk nyugdíjat, ha megpróbálunk más szakmát elsajátítani. Mi edzők leszünk. Már most is csináljuk, önszántunkból, nehogy elveszítsük a kapcsolatot a fejlődéssel.“ Persze, mi is figyeljük versenyzőinket. Mi lesz a világbajnokságon? Nehéz ügy. Női versenyzőink előnye, hogy mindannyian e- qyéniségek. Viszont mindegyiknek van valami fogyatékossága is az előnyei mellett. Szerrel kiválóak, jól mozognak. Szer nélkül viszont vannak még kiküszöbölésre váró gyengéik Van ugyan ötlet és eredetiség a mozgásukban, ninís viszont feszültség. Színpadi kifejezőeszközök kellenének még ide, hogy necsak a bíró,' de a néző is élvezze amit lát." S — KLOCHAN KÁROLY •*** laiimvin Az Cj Ifjúság sportrovatának AUTOGRAf.1 - MÚZEUMA: LÓRÁNT GYULA
