Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-15 / 28. szám

V Focisták bélyegen A Perzsa-öböl kilenc arab sejksége legu­tóbb ismét olyan bélyeg sorozatot bocsátott ki, amelynek semmi köze — témáját illetően a si­vatagi országocskákhoz. örülünk viszont, hogy Matthewst, di Stefánót. Pelét, Amanciót és Riverát látjuk a bélyegeken. Minden újszerű­ség kellemes meglepetés lehet. Besson A világ egyik legcsinosabb és legvonzóbb atlétanóje a francia Colette Besson, Mexikó olimpiai bajnoknője a négy­száz méteres síkfutásban. Ez a huszonhárom esztendős francia lány (169 cm magas, 57 kg) nem igazi atlétanő-ti- pus. Igazi nó viszont! Csinos, hiú. Például még futás közben sem csatolja le arany karkö­tőjét. Amikor méretei felől ér­deklődtünk. habozás nélkül so­rolta: 89-67-87. Néhány kérdé­sünkre is Játszi könnyedséggel válaszolt. — Törékeny, Igazi női terme­te van; a legnehezebb női vág­taszámok egyikében áll rajt­hoz és mégis nő marad. Ho­gyan csinálta ezt? — Tudla, a sportot csakis úgy érdemes csinálni, ha szó­rakozást látunk benne. Nem szabad külön tudományt csi­nálni belőle. Még a legnehe­zebb edzést is Játéknak ve­szem, olyan kikapcsolódásnak, amely segít elfelejteni a min­dennapi élet ügyes-bajos moz­zanatait. Futás közben mindig Kubisovó valami ravaszságon töröm a fe­lem, ezért érzem azt, hogy a futás fiatalít. Hát nem tizen­nyolcnak látszom?! — Ezzel a hagyományos női visszavágással védekezőállásba szorított egy időre. Ezért — kényszerűségből az athéni Eu- rópa-bajnok ságra tereltem a szót és afelől érdeklődtem, megvédt-e valón első helyét a négyszázon? — Athén? Ott nyernem kel­lene, nem? Mindenki ezt ál­lítja, maga de Gaulle is. így hát alaposan fel kell készül­nöm, hogy az elnökválasztás után nehogy újabb szomorúsá­got okozzak neki. — Ez már Igazán nem volt mindennapi felelet, ezért én is támadásba mentem át: Mikor megy férjhez? — Egyrészt nem tudok alkal­mas időpontot találni, másrészt nehéz a sok férfiből kiválasz­tani az igazit. Persze egvszer maid bizonyára megfogok vala­kit, aki soha nem fut el elő­lem. Ki lesz az? K! tudja? „Valaki azt mondta rólam, hogy sport-típus vagyok. Vol­tami Bizonyára megváltoztatná véleményét, ha látott volna ősszel egy filmforgatáson lovagolni Igaz, hogy mint ifi lova­goltam, sőt másodosztályú versenyzőt képesítésem is van, de itt énekelnem kellett a nyeregben; a mikrofont tartanom és a rendező nem mondta, hogy a ló sem süket. Szóval a ló végül is a földre pottyantott, megúsztam egy lapockacsont töréssel. génnek ellenére kiváló sportnak tartom a lovaglást. A mű- korcsolyázást sem vetem meg, Kolínban versenyeztem is. Mi la Nováková edzett, aki Romanékot és Maskovát is edzette. Ha a színpadon énekelni és táncolni kell, meg kell tanulni taka­rékoskodni a szusszal. Megtanultam a sportban rövid idő alatt megpihenni, három másodperc alatt feloldódni, és to­vább énekelni." Vondrácková Versenyszerűen úsztam és tornáztam, meg persze jártam a kötelező gyermekkori ritmikára. Ennyi alap után kibírom a legnehezebb előadást is, mégis gyakran előfordul, hogy éjjel hazafelé menet színes karikák táncolnak a szemem előtt a kimerültségtől. Különböző műsorokban különböző feladatokat kapok. Most például szólótáncos lettem, Brünnben gyakorol­tunk Heckát-ral és KubiSovával együtt. Az első napon úgy kimerültünk, hogy még ebédelni sem mentünk, hanem lefe­küdtünk a színpadra és elaludtunk Közben befutott egy isko­lai exkurzió, és aztán nemcsak a gyerekek, hanem a színházi személyzet Is bennünk gyönyörködött Most már rttkán jutok el az uszodába, de legalább verse­nyeket láthatnék! Rokonszenves számomra Cáslavská, bár személyesen még nem találkoztam vele." Neckar „Az erőnlét roppant fontos dolog! Van olyan munkanapom, »mikor húsz órát dolgozom. Nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak, amiért Ustíban két évig versenyszerűen röplabdáz- tam. Anélkül bajos lenne a mozgás. Itt-ott focizgatok még, ha Jut rá idő, de ez egyre rit­kábban esik meg. Egy előadás alatt több mint egy kilogram­mot fogyok, de ezt a nézőnek nem szabad észrevennie. — Többet keres mint egy futballista? — Amit az ő keresetükről hallottam, az lóval több az e- nyémnél. Különben is ez na­gyon furcsa kérdés. Labdarú gólnk színtiszta . amatőrök, vagy nem? — Szülét énekest vagy spor tolót akartak Önből nevelni? — Egyiket sem. Rám bíz­ták a dolgot, és ezért külön hálás vagyok nekik, ezt a nagyvonalúságukat nem felej­tem el soha. — Kit csodál leqinkább a sportolók közül? — Többeket. Mindenkit, aki tud. Mondjunk azonban egyet­len nevet: Zátopek. — Jár focira vagy más sport- eseményre? — Ha több időm lenne, Jár­nék. Elsősorban a röplabda- meccsekre. majd a foci és Jég­korong következne. Néha kime­gyek az ügetőre. Bár nincs 1- dőm a ligát nézni, a TEPLICE a csapatom. — Lehetne-e szép filmet csi­nálni a sportolókról? — Azt hiszem igen, és ha felkérnének, szívesen Játszanék benne. Évák a gyepen Kolbányi Zoltán fel­vételei Égy korábbf írásunk­ban már megemlítet­tük, hogy Pincén a lo­sonci járás ifjúsági tá­borozás alkalmával ki­szaladtak az Gvák a gyepre. íme a csapatok névsora: a hazaiakat .Fekete Valéria, Sós Mária, Csemák Valéria, valamint Kelemen Má­ria és Jolán képvisel­ték. A terebesi csapa­tot: Berta Márta, Ki­rály Berta, Lovass Zsu­zsa, Szabó Mária és Tóth Irén. (n) PORTRÉ van velük? A kulisszák mögötti világot megismerni, egy balettet látni a szín­falak mögül — elegendő ahhoj, hogy megszűnjön a művészet va­rázsa. Arra viszont alkalmas, hogy az ember megfigyelje, hogyan válik egy nö táncosnővé, és hogyan vedlik vissza magánemberré az egyes jelenetek közben. A két Machatová ugyanolyan ma <s, mint évekkel ezelőtt. Láttuk őket annak idején művészi tornaversenye­ken szerepelni és a versenyek szüneteiben Izgulni, apró örömöket és bánatokat megélni. De itt, a színházban, egészen mások lettek mindketten. Ez az ő világuk, itt mozognak valóban magabiztosan, Itt teljesedhet ki (- qazán tudásuk, tehetségük, művészetük. Nem unatkozott? Kérdezték az előadás után az egykori csehszlo­vák válogatott tornásznök, akiket annyira megkedvelt az ország. Évekig vitatkoztak művészi-torna körökben arról, vajon professzio­nalisták-e a balett-táncosnők vagv sem? A színházban, foglalkozá­suk révén naponta több órán át gyakorolták a kultúrált mozgást. Társnőik ezalatt dolgoztak vagy tanultak. Azonban akárhogy is vesszük a dolgokat, tény az, hogy Hana és Jirina mindig tudtak íz újságírók nyelvén beszélni. A művészi tornaversenyeken min­dig az érdeklődés középpontjába kerültek, anélkül, hogy különö­sebb igyekezetét feltettek volna ki ennek érdekében. Nem éhezték a népszerűséget, de mindig készségesen nyilat­koztak az újságíróknak, s ha előkerültek a fényképészek, a két testvér pillanatokon belül a lencse elé állt. Langné asszonyhoz éjfél után megyünk a sötét brünni utcákon. Az előadás nemrég éri véget, A kis lakásba alig férünk be. egye­sével bújunk a modern szobákba. A figyelmes háziasszony bort tölt, és a két testvér, anélkül, hogy különösebb kérdéseket ten­nénk fel nekik, beszélni kezd. .„Elgondolkoztunk azon, vajon mit értünk el a sportban? A kö­rülményekhez képest talán a legtöbbet nyújtottuk. Főleg verseny­zői pályafutásunk vége felé. Ha kezdettől fogva Kvet Cerná lett volna az edzőnk és naponta vele tölthettünk volna néhány órát. bi­zonyára másképp szerepelünk. Nem volt edzőnk, ml magunk szab­tuk meg. mit gyakoroljunk, és hetenként egyszer felutaztunk Prá­gába. Az a pár őrá az ottani edzőnővel tgy is aranyat ért.“ „Cerná volt az egyetlen edzőnő, aki meg tudott bennünket kü­lönböztetni. A színházban, a balettkarban úgy kell hasonlítanunk egymásra, mint egyik tojás a másikra. Kveta képes volt húsz ver­senyzőre úgy nézni, mint húsz különböző egyéniségre. Tudta, mit sajátíthatnak el egyesek és mit nem. Töprengett rajta, hogyan biz­tassa védenceit. Emlékezzünk csak az ugrökötélhistóriára. Mindenki eltemetett ezen a szeren, de Cerná megmondta, mit és hogyan csi­náljunk. Igaza volt.“ „Voltak nehézségeink a sporttal, de a színházzal Is. Nem arról van szó. hogy színház nem értett volna egyet válogatottságunkkal, de a saját érdekünk volt, hogy ne ugorjának be mások helyettünk a szerepeinkbe. Hányszor lógtunk meg titokban az edzőtáborból, hogy ott lehessünk az előadáspn! A színházban nem is voltak nagyon , tisztában versenyzésünkkel, sokan talán ma sem tudják, hogy a sport mesterei vagyunk Megnyertük például az országos bajnok­ságot és itthon olyan csend volt továbbra is körülöttünk, mint an­nak előtte. Koppenhágából visszajövet az igazgató gratulált egyszer az egész közönség előtt. Az szép volt, emberi. Amikor Jirina azt felelte az üdvözlő szavakra, hogy ő csak tizedik lett a világbajnok­ságon, az igazgató mosolyogva vigasztalta: miért, a tizedik helyen végezni a világon az. sem csekélység. „A balett előnyös' helyzetet teremtett számunkra. A klasszikus mozgáskultúra elsajátítása nélkül ugyanis nincsen gimnasztika. Miu­tán a lábait szépen kidolgozta az ember, sokkal több erőt fordíthat a szerekkel történő gyakorlásra. Ha saját egyesületeket hozunk létre — ősszel már működik — kiválasztunk néhány hét-tízéves kis­lányt és megpróbáljuk megtanítani őket az alapokra. Eddig csak o- lyan gyerekekkel találkoztunk, akik már gyakorolták a művészi tor­nát, s csak azután kezdték a balettet. Mi ezt egyidejűleg csinál­nánk. És ami fontos: két esztendeig tilos minden verseny!" „Örülünk ezeknek az új feladatoknak. Nem azért, mintha nem szeretnénk a színházat. Sohasem hagynánk el a sport kedvéért. De örülünk, hogy akkor, amikor mindenekelőtt csinálhattuk, nem hagy­tuk abba egyiket a másik kedvéért. A gimnasztika volt a múl­tunk, és az a jövőnk is. Nyolc év múlva nyugdíjasok leszünk. Há­rom évig kapunk nyugdíjat, ha megpróbálunk más szakmát elsa­játítani. Mi edzők leszünk. Már most is csináljuk, önszántunkból, nehogy elveszítsük a kapcsolatot a fejlődéssel.“ Persze, mi is figyeljük versenyzőinket. Mi lesz a világbajnoksá­gon? Nehéz ügy. Női versenyzőink előnye, hogy mindannyian e- qyéniségek. Viszont mindegyiknek van valami fogyatékossága is az előnyei mellett. Szerrel kiválóak, jól mozognak. Szer nélkül viszont vannak még kiküszöbölésre váró gyengéik Van ugyan ötlet és ere­detiség a mozgásukban, ninís viszont feszültség. Színpadi kifeje­zőeszközök kellenének még ide, hogy necsak a bíró,' de a néző is élvezze amit lát." S — KLOCHAN KÁROLY •*** laiimvin Az Cj Ifjúság sportrovatának AUTOGRAf.1 - MÚZEUMA: LÓRÁNT GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents