Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-08 / 49. szám
9 TÓTH ELEMÉR VERSEI %q1aavÁs PLASZTICITÁS Háromkerekű álmok M ly I egvárta, amíg az utol- JL JL só beteg is kijön az ideggyógyász rendelőjéből — egy hosszú, sovány férfi, aki riadtan emelte rá rezgő, könnyes pillantását, mintha a szemében ázott üvegek tolódtak volna egymásra — aztán felállt és bement. — Kérem levetkőzni. A férfi tétovázott. — Nős? — Igen. — Nemiélet normális? — Igen. — Közben vetkőzzék! — Fontos ez? — Meglátjuk! A férfi ujjai elakadtak a zakó gombján, majd zavarában a nyakkendőt kezdte lazítani, s már egy kis szemrehányás volt benne önmaga iránt, amiért idejött, s be kell vallania nevetséges esetét... — Mi a panasza, kérem? — Hát... nem is tudom, hogy mondjam el... — A legegyszerűbben! — Évek óta vissza-visszatér egy álmom... — Ugyanabban az alakban? — Ezt nem állíthatnám... — Csak bátran, bátran: tehát egy álom, amelynek fő eleme keveredve, közvetlenül vagy szlmbólikus összefüggésben gyakran megismétlődik, így van? — Igen, igen... — És mi a fő motívum? — Három kerék... — Kissé részletesebben! — Például három fém egyle- jest találok az utcán. Esetleg három labdát. Az égen három kerek alakú felhő úszik. Vagy három szűk kalapot próbálgatok nagy kínnal... — És mióta jelentkezik ez? — Hét-nyolc éve. — Érte-e már erős lelki sérülés? A férfi, elgondolkozott; nem tudta, hogy hányatott életéből mit tekinthet lelki sérülésnek. ÖRKÉNY ISTVÁN: — Sok minden előfordult — — És nyomot egyik sem hagyott? — Nem tudok róla... — Megalázás vagy megszégyenítés? — Nem emlékszem rá... — Hót a családban volt-e hisztériás, fejfájós, dadogó? A gyerekek között balkezes, bevizelő? — Nem, nem volt... Most fölnézett az orvosra; a pszichológus negyvenéves lehetett, nagy, puha tapintású barna szeme volt, szakálla szinte rásimult erős, nagy arcára, a- kár az antilop szőre; szakasztott olyan, mint Gauguin, a festő — gondolta róla. — No, és mik tapadnak a fő élményhez? — Legtöbbször édesapámat Iá tóm... — Meséljen róla! — Néha kiabálunk, néha még verekszünk is egymással... — És melyikük agresszívebb? — Én. mindig én... Előfordul, hogy apám egy kerek felhőn menekül, én meg csapkodva, üvöltözve hajszolom az égen... Másnap aztán nagyon restellem magam, és félek, hogy találkozom vele... Pq H _ önd volt. — Figyelem: néhány tárgyat, fogalmat jelölök meg, lássuk, mit idéz fel róla. Lehet? — Tessék... — Háromszázharminchárom... — Sok játék,.. — Nem értem. — játéküzlet telezsúfolva... — Három acélkarika! — Tricikli!... — És erről? — Füstölgő kémény... — Hogyan néz ki? — Téglából épült... krétaporos... — Gipszgyár? — Nem hiszem... — Porcelán? — Lehet... talán az... Igen, porcelángyár! Az orvos rápillantott és várt; a férfi érezte, hogy homlokán feszülni kezd és átforrósodik a bőr. — Ismeri ezt a gyárat? — Csak homályosan... — És honnan? — Esetleg az íriszről... — Mióta? — A harmincas években ott lakiunk... — Tehát régi élmény. M egint elakadtak. A férfinak úgy tűnt, mintha egy óriási kémény tetején ülnének, a- melyben az elégett napok emlékei zúgnak, s halvány tájak, bizonytalan arcok sejlenek elő a mélyéről. Végül az orvos azt mondta: — Olyan lelki traumáról van itt szó, kérem, amely még gyermekkorában érte, s az á- desapjával'kapcsolatos. GondolI kozzék rajta, s utána majd keressen fel! A férfi lement a lépcsőn a kocsijához; a hulló hó fehér vattacsőnddel tömítette el a kés kény utcákat, s. míg lépésben hajtott, a nesztelenségből távo li összefüggéseket próbált ki szűrni; eszébe jutott, hogy az eljegyzésén becsípett, és Júlia tanúsága szerint a háromkere kű kisbiciklijét követelte; aztán ismét az a sóvárgó érzés mart belé, amely mindig elfogta, ha magas, fehér kéményeket látott, mintha édesapja ujja volna, s a hófüggönyön most a hang is átszivárgott hozzá: „Ha jó leszel, kapsz egy háromkerekű kisbiciklit!“ És ő jól is viselkedett, csőn des, bátortalan természete szerint, de az ajándékot soha-soha nem kapta megl Néhány perc múlva egy játéküzlet mellett fékezett, kiszállt és felemelte a csomagtartót, hogy helyet készítsen a kisbiciklinek. Turcsan László illusztrációi A törzsvendég ■ le haragudjon a kedves vendég, ma nem tudom fel~ fW o’vasni az étlapot, de tessék körülnézni, most van a ■ * csúcsforgalom, ilyenkor azt sem tudom, hol áll a 'fejem. Viszont, ha már véletlenül egy asztalhoz ültek, talán a fiatalurat megkérjük, hogy amíg kihozom neki a bécsi szeletet, olvassa föl a nénikének az étlapot, kivéve a leveseket, mert azokra nem kíváncsi. —■ Tessék, kérem. Halak. Van rántott ponty. Ponty roston, burgonyasalátával. — Az igazat megvallva, nem vagyok halpárti, bár ennek a helynek az a híre, hogy nem tógazdasági pontyot vesznek, hanem folyamit. Különben is, mindenki dicséri az itteni konyhát, én csak azt nem bírom, hogy kézzel írják .az étlapot. — Akkor ne is folytassam a halakat? — Félreértett. Nekem nem a halak ellen van kifogásom, hanem a kézzel írott étlap ellen, mert azt nehezemre esik elolvasni, pláne itt, ahol ráadásul valami rosszfajta indigót használnak, amitől meg el is van kenbdve az írás. — Van kétféle halászlé. Szálka nélküli és nem szálka nélküli. Megrendeljem valamelyiket? — Mi jut eszébe? És miért kiabál? Mert a kiabálást azt nagyon nem szeretem. — Az* hittem, a hallása sincs rendben a néninek. Akkor mondom a húsféléket. Borsos tokány. Krokett, idei zöldborsó- főzelékkel... — Nincs a fülemmel semmi baj, még látni is elég jól látok, csak a kézzel írott étlappal nem boldogulok. Vtszont az én nyugdíjamból nem telik elegáns ruhákra, márpedig a jobbfajta vendéglőkből, ahol géppel írják az étlapot, kinézik az ilyen kopott ruhás vendégeket. — Marhaszelet vadmártással. Mondjam talán az árakat is? Tizenkettő húsz. t — Nem érdekelnek az árak, pedig a nyugdíjam felét kénytelen voltam öt hónapra elzálogosítani, amikor egyszer úgy nekirántottam a térdemnek az asztalfiókot, hogy három porcogó gyulladásba jött. Az a nő különben, akitől előleget kaptam. most perel. —■ Még egy csomó húsétel van, de így sose jutunk a végére. — Nézze csak meg, van-e szűzérméjük, mert az hetek óta nem szerepel az étlapon, de nemcsak itt, hanem az egész kerületben. — Hát most van. Szűzérmék, tört burgonyával. Megrendelhetem? — Dehogy rendelheti! Egyébként nem szeretném, ha félremagyarázná, amit az előbb a jobbfajta vendéglőkről mondtam. Bn azokba egy csöppet sem kívánkozom, mert ezekben a szerény kifőzdékben sokkal nagyobb fantáziával főznek. Itt például még gombás bélszín is szokott lenni. — Most* is van. Azt hozassak? — faj, dehogy. Szerencsére kifogtam egy jó ügyvédi munka- közösséget, ahol megmagyarázták, hogy se nyugdíjat, se kegy- díjat pörrel lefoglalni nem lehet. — Hát most olvassak, vagy ne olvassak? Savanyú tüdő gombóccal. Vesevelő, Paraj tükörtojással. — fin csak azt szeretném tudni, hogy a paraj tükörtojással miért szerepel mindenütt a húsételek között? No de látom, már türelmetlen. Még csak a tésztákat olvassa fel, a sajtok nem érdekelnek. — Almás lepény. Máglyarakás. Ttroli rétes is volt, de elfogyott. — Köszönöm a fáradozását. Manapság szidni szokás a fiatalokat, hogy közönyösek és érzékielenek, de én ebből csak annyit vettem észre, hogy majdnem mindnyájan türelmetlenek. Maga is fiatalember, nagyon élvezetesen olvasott, de azért érezni lehetett, hogy maga ts siet... Még egyszer köszönöm, fi viszontlátásra. — El tetsztk menni?... Nézze csak, kisasszony, elment a nénike, pedig az egész étlapot fölolvastam neki. — A sajtokat is? — A sajtokat nem. — Szoktam is szólni, hogy nemcsak a leveseket, hanem a sajtokat se kell' neki fölolvasnt, de 0 mindig csúcsforgalomban jön, amikor azt se tudom, hol áll a fejem... Tessék a bécsi szelet. Rongyos vitorláit foltozza az idő Néha felzúg a hajókürt s a köd ijedt tehenei a partra úsznak 'Láthatóvá lesz a híd az ég a víz s apró uszálygyerekeivel a hajó j Minden kiteljesedik A táj önmagában a világ léptei bennünk VÉR A virradat születésére büszkén hirdetjük a jövőt A hajók sirályok énekét húzzák a Dunán s a lány fodros hálöingét is A vér a rózsára száll A székben jajgatni kezd az erdő. LŐCSE Az esti harangszó szivén üti a csendet A felvert galambok a torony körül káromkodnak A jámbor pásztor imádkozik ijedten keresztet vet Pál mester oltára előtt TÍZ UTÁN Fehér egerek potyogtak az égből A fiúk gitárjaikat pengették A lányok szeméből kilőtt egyeneseket összetörte a megjelenő rendőr Rettenetes Se tél Se zene Se szerelem KÉRGEK I Benőnek már a kérgek, húsos indáik átfolyjék életem. Utakra kényszerítenek, amerre menni sohasem akartam, mosolyogtatnak arra, akit gyűlölök, s gyűlöltetik azt, amit szeretnék. Szeretném azt mondani neked: anyám... Anyám, szeretném megcsókolni a kezed. És sírni szeretnék szoros kötelékeimben, mert egyre messzebb az a csengő kacagású part, ahol gyakran és gondtalanul mosolyoghattam. Közel mindenkihez, közel a fákhoz, közel az utánad futó cipőkopogáshoz közel a szívedhez. Sárga pitypangbokor az utca mellett fekszik. Erre járok eléd s utánad, s mert minden relatív, erre jádsz elém s utánam. Közel a fákhoz. Közel a tegnapi s már holnapi kedvemhez, közel fehér csontokkal gyűrűzött szívemhez. Közel s egyre közelebb. Fejünk felett a nap szerelemben perzselődfk. Az itt közölt verseket Tóth Elemérnek a napokban megjelent Kérgek című új kötetéből válogattuk.
