Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-08 / 49. szám
6 4iip8 Holík papa válaszol A Holík-testvérek apjukkal. Mikor születtek a fiai? larda 1942. Vili. 3-án, lirka 1944. VII. 9-én. További adataik? larda 181 cm és 84 kg. lirka 168 cm és 80 kg. Mindketten nősek, mindkét feleséget Mártának hívják, járdának van egy Andrea nevű kislánya, firkának nincs gyermeke. Jó volt apa létére edzösködni? Igen, mert ha a fiaimat szidtam, megijedtek a többiek is. Kire hasonlítanak? Jarda az édesanyjára, firka rám. fellembelileg éppen fordítva áll a dolog Milyen nevelési problémák merüllek fel velük kapcsolatban? Az iskolában akadt elég gond. Hol a feleségem járt az igazgatóhoz, hol én. Ki volt a fegvelmezhetőbb? Jarda. Csak az volt a baja, hoqy, magasra nőtt és korán kezdett minden ravaszságot, firka kisnövésű alacsony fiú volt, mint az indiai gyerekek: pocakos volt, már azt hittük, kiest marad, de sportolni kezdett és megnyúlt. Miiven jelleműek ma a fiai? Jarda borongósabb, de jószívű, firka inkább diplomata-típus. Melyikük vezet sport-naplót? faroslav. Ki kap kettőjük közül több levelet? faroslav, mert 8 valamennyit megválaszolja., firka egyikre sem válaszol. Kedvenc ételeik? Egyszerűek. Krumplileves, gulyás és szalámi. Mikor kaptak a fiúk öntől legutóbb nyaklevest? Ma már nősek. De amikor második ligát látszottak... Mint edző, vagy mint apa indulatoskodott? így is. úgy is. Sőt, Kladnóban mint elégedetlen néző. Hány világbajnokságon vettek részt? Jarda néqyen, firka haton. Jarda kétszer volt sérült és egyszer nem válogatták be — igazságtalanul. Helyes az, ha két testvér játszik egymás mellett a csatársorban? Igen. Milyenek a jégen? farda kemény, de fontos játékos, firka remekül „fekszik“ a jégen. Kedvteléseik? Jarda fényképez, és amióta belenyugodott, hogy lánya van, vele foglalkozik, firka tánczenét hallgat és krimiket olvas. Mindketten válogatottak. Tehetségesek? , Szerintem inkább szívósak, kitartóak, ötéves koruk óta korcsolyáznak hétéves koruktól csapatban játszanak. Ha kikapnak? firkának mindegy, farda sopánkodik. Életmódjuk? Sportszerűen élnek, le a kalappal. Példaképeik? Zátopek, Zábrodsky, Nurmi, Bobby Hull. Tanulás? Mindketten főiskolások. Meddig szerepelnek még vajon a csehszlovák válogatottban? Amíg jobbak nem akadnakI LUDVÍK DANÉK Portré 1969-ben ismét szomorú volt Ez az esztendő keserves élményekkel teli. Az athéni Európa-bajnokság ismét kudarccal zárult. Senki sem tudja, hogy ebben az emberben milyen érzések kavarognak, hogy az esős idő mit jelent az Ízületei és a dereka számára, hogy valamikor súlyos vesebetegségen esett túl, s még most sem gyógyult meg teljesen... Ludvík Danákét csak a felesége ismeri igazán, ö emlékszik vissza a mexikói bronzérem történetére. A feleség többnyire egyedül van, mert a férj utazik, versenyez, összpontosításon vesz részt, edz. Azon a mexikói éjszakán lázasan feküdtem, gyengén, sápadtan, alig bírtam fölkelni az ágy ból enni. Az itthoni verse nyekre mindig elkísérem, e- gyetlen mozdulatából, fejének mozgásából, járásából ki tudom érezni hangulatát. Tu dom, mikor fáj a dereka vagy a veséje, mikor rossz a szél, mikor kedvezőtlen az idő. De így, az óceánon is túlról semmilyen jelet nem kapok. A képernyőn felvtl lan néha ö is, de csak any nyira, hoqy éppen látni. Mexikóban esett az eső, és én tudtam, hogy Ludvik szén ved. Ilyenkor az ember mindig végigtekint az életén, e- szébe jutnak a szomorú élmények, a budapesti Euró pa-bajnokság, a kudarcok, a sikertelenségek. Nem bánom, most sem, legyen akár utol só, csak ne keseredjen el. ftemmiluen vereség nem ért meg egy lelki összeroppanást A képernyőn néha lehe tett látni valamit az arcából. Es én így, lázasan, e- rőtlenül papírt és ceruzát fogtam, írtam a többiek dobásait és izgultam, hogy Silvester ne dobjon nagyobbat, mert akkor megvan a bronz, legalább a bronz, amit a to kiói ezüst mellé rakunk a vitrinbe. Amikor Silvester dobása a Ludvik legjobbja alatt ért földet, tudtam, hogy megvan a bronz. A lázam negyven egyre szökött, cserepes volt a szám, elöntött egy különleges forróság. Könnyezni kezdtem, és megírtam egy rövid levelet az: olimpiai faluba• lói van, férjecském gratulálok, itthon minden a legnagyobb rendben van, én is jól érzem magam, csak gyere haza mielőbb. Az újságírók gyakran csinálnak szenzációt eqy-kéi kudarcból vagy világcsúcs ból. De meg sem közelíthe tik azokat a mély érzéseket amelyek a diszkoszvetőben kavarognak. Amelyek egy hatalmas férfi törékeny leikével játszanak, egy ember leikével, akinek örökre meg tiltották a sportolást, és aki gerinc és vesesérülése dacá ra világcsúcstartóvá vált... Pezsgő sportélet Soha jobbkor — gondoltam magamban, amikor a bodrogszerdaheíyi kilencéves iskola pályáin sportoló fiatalokat pillantottam meg. Hisz éppen emiatt jöttem. Sportdélutánt tartottak. A kézilabdapálya körül nagy volt a szurkolás; a döntő mérkőzést játszották a fiúk Egy kicsit tovább? Ilyesmit is nagy ritkán lát az ember: a tantestület nem éppen karcsú tagjai a röplabdapályán mérkőztek a diákválogatottal. Botos István igazgató és Vanczák István testnevelő bocsánatot kértek, hogy nem állhatnak rendelkezésemre. Hát ez csak természetes, hiszen be kell fejezni a mérkőzést. Néhány perc múlva már az igazgatói irodában beszélgettünk. Mi mással is kezdhettük volna „társalgásunkat“, mint az iskolai testnevelés rákfenéjével, a tornateremmel. — Iskolánk hat évvel ezelőtt épült, „természetesen“ tornaterem nélkül — mondotta Botos István. — Hogy mikor építenek hozzá tornatermet? Ehhez csillagjósnak kellene lennem. Ennek ellenére úgy gondolom, mozgalmas sportélet folyik nálunk. Pedig kezdetben még a kötelező tornaórákat sem volt hol megtartaniok a bodrogszerdahelyieknek. A diákság és a tantestület közös erőfeszítése azonban meghozta a várva várt e- redményt: sporttelepet építettek az addig parlagon heverő iskola melletti területen. Nem is csoda, hogy labdajátékokban az iskola a járás legjobbjai közé tartozik. Asztaliteniszben pedig egyszerűen nincs ellenfelük Varga Mária, az Iskola legeredményesebb asztallteni- szezője, aki amellett kitüntetett tanuló. Kíváncsi voltam a kau- csuk labda titkára, annál is inkább, mert — amint már említettük — az iskolának nincs tornaterme, s köztudott, hogy a „ping-pongot“ nem a természetben játsz- szák... — Iskolánkban hagyománya van minden sportágnak, főleg az asztalitenisznek — mondotta Vanczák István. — Hogy nincs tornatermünk? A folyosón állítottuk fel az asztalokat... S amint megtudtam, a folyosón olyan nagyszerű asztaliteniszezők nőttek fel, mint Gecse István, aki kétszer vett részt az országos és egyszer a szlovákiai bajnokságon, Három asztalitenisz-csapata van az iskolának. Az „A“ és a „B“ e- gyüttes az I. illetve a II. divízióban szerepel. S jellemző a bodrogszerdaheíyi iskola színvonalára, hogy a „C“ csapat könnyedén nyeri a járási bajnokságokat. A lányok (Gánóczy, Csorosz, Varga Mária, Varga Rózsa és Kosely Magda sem maradnak el a fiúk mögött: a kerületi bajnokság 4. helyén végeztek. Az iskola három asztalitenisz-csapatának minden tagja egyben kiváló tanuló is. A tanulmányi eredmény feltétel a csapatban való szereplésre és bármely sport versenyszerű űzésére. Amikor elbúcsúztam a bodrogszerdahelyiektől, csend honolt az iskola környékén. Nem pattogott a kaucsuklabda a folyosón, elnéptelenedtek az iskola melletti pályák is... Míg kiértem az állomásra, volt időm elgondolkodni a látottakon és hallottakon. Egy iskolában, amelynek nincs tornaterme, számtalan nehézség és probléma ellenére gyümölcsöző sportélet folyik. Egy-két igazi sportember, aki tisztában van az iskolai testnevelés jelentőségével, időt és fáradságot nem kímélve foglalkozik a fiatal diáksportolókkal. Önkéntelenül is azok az iskolák jutottak eszembe, ahol hasonlóak, vagy jobbak a feltételek, mégis szegényes a sportéletük. A bodrog- szerdahelyi példa bizonyítja: az iskolákban a sportélet nem is annyira a tanulókon és feltételeken múlik, mint a testnevelők sport- szeretetén, áldozatkészségén, mert az iskolás gyerekeknek, tanulóknak nincs szükségük sportpropaganda- hadjáratra. TOMI VINCE Egyik, a közelmúltban megjelent számunkban hírt adtunk arról, hogy Grosics Gyulával készítünk interjú-sorozatot az Űj Ifjúság részére, ürömmel közölhetjük, hogy a beszélgetés létrejött, és újévi számunkban megkezdjük közlését. Kérdéseink között az alábbiak is szerepeltek: Nem volt-e korai visszavonulása? Jellemezze társait az aranycsapatban! Sebes Gusztáv egyéniségéről Milyen a védhetetlen gól? Mit tudott Puskás és Kocsis az edzéseken? Mire emlékszik 1969-ben a legendás 6:3-as angol-magyarból? Világbajnokságairól AZOjlFJÜSÁGSPORIROVATÁNAK AUTOGRASVI - MÚZEUMA: Széles Lajos (VSS Kosice) (bt) KOLÄR PÉTER felvétele
