Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-08 / 49. szám
5 Karl-Marx-Allee Az új TV-torony Városháza Állami Könyvtár, a Humboldt Egyetem hatalmas épülete, minisztériumok, diplomáciai misz- sziók. Ezek közül leglátványosabb a Szovjetunió nagykövetségének impozáns épülete. Az út végén Berlin világszerte ismert emlékműve a Brandenburgi Kapu és mögötte egy más, ellenséges világ. A Humboldt Egyetem mellett egy görög stílusban épült emlékcsarnok. Előtte a Néphadsereg két tagja áll díszőrséget. Belül józan egyszerűséggel tervezett terem. A terem közepén üvegkristály örökégő. A falon koszorúk és egy felirat: A fasizmus áldozatainak emlékére. A járókelők közül kevesen mennek el a csarnok előtt a- nélkül, hogy be ne térnéneEk. Idősebbek, fiatalok, néhány másodpercre megállnak az örökégő előtt és emlékeznek. Azt a korszakot nem szabad elfelejteni! Már csak azért sem, mert ötszáz méterre egy másik világ van, ahol szintén nem akarják elfelejteni. Persze más okból. Az új, ahogy itt mondják, a demokratikus Berlin központja az Alexander Platz és a Kari Marx-Allee sugárút. A háború visszamaradt óriási romhalmazából a népi hatalom húsz év alatt egy új, hihetetlenül szép negyedet épített fel. Üzletek, áruházak, éttermek, szállodák és kávéházak több kilométer hosszú sorát. A z Alexander Platz nemrégen, az NDK 20. évfordulója alkalmából két látványos épülettel gazdagodott. Az egyik a harmineMunkanapon azután az ember már érzékeli, hogy világvárosban jár. Az utakon és utcákon hömpölyög a népáradat. A járművek forgalma is nagyvárosi. Az üzletek és áruházak megtelnek emberekkel. Itt már javában érezni karácsony közeledtét. A Centrum áruház minden osztálya zsúfolt. A vevők válogatnak, próbálgatnak. Latolgatják, kinek mi lenne a legmegfelelőbb ajándék. A Gyermek Áruház játékszer osztályán kis szőke legénykék és lánykák tágranyilt szemekkel csodálják a játékszerek soka*- ságának csodálatos varázsvilágát. Olykor bizony probléma a mamának tovább vinni csemetéjét. Ami meglepő: az elárusítók a hatalmas forgalom ellenére is kedvesek és előzékenyek. Nem „nézik ki“ az embert, ha történetesen hosszabb válogatás után sem vesz semmit. Még egy érdekes összehasonlítás. Nyáron nyugaton áruval megtömött üzleteket láttam, de kevés vevőt, nálunk vevő viszont lenne, csak az áru hiányzik néha. Itt van vevő is, áru is bő választékban és minőségben. A csomagokkal megrakott távozók viszont azt bizonyítják, hogy az NDK állampolgárának pénze is van a vásárláshoz. A karácsony országonként más-más jelentőséggel bír. Mások az ünnepekhez kapcsolódó szokások. Nem tudom, milyen egy karácsony este Berlinben. Azt azonban megállapíthattam, hogy a berliniek, legyen a szokásuk bármilyen, egy jól rendezett, kiegyensúlyozott állam polgáraiként tölthetik idei karácsonyukat. HORVÁTH REZSŐ RESZELI FERENC Átballagtam a Duna alatt A Parlament tőszomszédságában áll egy bányatelepre emlékeztető földszintes épületcsoport, udvarán aknatorony. Látni rajta, hogy csupán ideiglenes célt szolgál, s minden pesti ember tudja, milyen célt, — ezért kevésbé kelt sze- metböntó, városképet romboló hatást a csodálatos építészeti remekmű a Parlament tövében. Itt .fúrják a Dunát.“ esten legalábbis így mondják. A valóság pontosan ugyan nem ez, hiszen a Duna alatti évezredek óta megbontatlan titokzatos földréteget fúrják. az épülő pesti metró Duna alatti szakaszát építik. A folyó medre alatt hat méter átmérőjű alagúttal kötik öszsze a két partot. Óriási építkezés ez, amiből szinte alig látszik valami. Az ember azt hinné aszfaltoznak, vagy mifene... Az aknatorony negyven méternyi mélyre süllyedő liftje pedig köbméterenként szállítja a felszínre a titokzatos anyagot, az ismeretlen agyagmasszát, amelyet lenn a mélyben a bará- berek, nem akármilyen körülmények között fejtenek. Két alagút készül. Az egyik a budai, a másik pedig a pesti irányba közlekedő földalatti vasút számára. Két gömbölyű cső, átmérőjük öt és fél méter, a cső falának átmérője huszonkét centiméter. Mindebből persze többek között talán az a legérdekesebb, hogyan, milyen módszerekkel is történik ez az Európában szinte egyedülálló földalatti munkafolyamat. Párizsban a Szajna, Moszkvában a Volga alatt is hasonló alagútban közlekedik a metró, de a Duna alatt ez az első, s Európában a legnagyobb ilyen jellegű építkezés a budapesti. Ott, ahol fejtenek, óriási, mesterséges légnyomás alatt dolgoznak a válogatott egészségi állapotú munkások. A légnyomás képezi tulajdonképpen azt az ideiglenes falat, amit a fúrás elkészülése után óriási öntöttvas-bordákkal helyettesítenek, ami a végleges nyomásellenálló boltozatot képezi. A munka alatt a mesterséges légnyomás természetesen sokkal nagyobb, mint a felette és körötte levő föld és vízréteg súlya. Tessék elképzelni. Leegyszerűsítve Így mondanám: levegő akadályozza meg a föld és a víztömeg üregbe való betörését. munka oroszlánrésze már kész. Két egymással párhuzamos vonalban már áttörték a Duna medre alatti földréteget. Négy centiméterre — írd és olvasd ezt a minimumot — tértek el csupán a tervezett iránytól. A veszéllyel természetesen még az ennél százszor egyszerűbb és biztonságosabb építkezéseknél is számolni keil. A vízbetörés, a föidbeomlás valószínűsége minimális volt. Azt mondják a szakemberek: egy százalék. Ezzel, ennyivel, tudom, hogy mindig és mindenütt számolni kell, de be kell valljam, úgy éreztem ezt az egy százalékot csak azért mondják, hogy valamit mégis mondjanak. Az építésvezető Rusa György csizmát, munkaruhát, sisakot rendel a raktárosnál — aztán beöltözöm. Nagy teherszállító felvonó „süllyeszt“ bennünket a számomra még titokzatos, de számukra már hétköznapi föld, pontosabban vlzalatti világba. Lent meleg van. Szárazság. Kilépünk a felvonóból, s már hallom is a csillezörgést a hegesztőpisztolyok sercegését, de még nem tudom melyik irányból jönnek felém a hangok. Elindulunk a „betonban". Szűkebb lyukon bújunk át, a kezdetben, mikor a munka megindult, ez a három rés volt a légzsilip szelepje. Még harminc méter, aztán jobbra is, balra is mindkét irányba két egymással párhuzamos üreg tátong előttünk. A baloldali a budai irány. A helyszín, ahonnét elindulunk, tulajdonképpen a leendő állomás. Itt az egymástól különálló üreg öt üreggé bővül ki, öt egymásbanyílö boltívvé, arrébb ismét összeszűkül. Ez lesz az állomás. És elindulunk balra. Szorongó, furcsa érzés tölt el. Megmagyarázhatatlan. Negyven méter után figyelmeztetnek, fölöttem a Duna. Mondnak egy megjegyezhetetlen számot, a vízmennyiség súlyát fejezik ki vele. Természetesen minden órában figyelik a vízállást, folynak a számítások, ehhez alkalmazkodni kell. számolni kell a változás okozta kö rülményekkel. Azt mondják, lehet hogy éppen most húz el fölöttünk valamilyen csehszlovák hajó. Lehet. Több mint fél órányit tartott a négyszázötven méter hosszú gyalogút a Duna alatt. Ezalatt valamilyen hajó biztosan elúszott felettünk. És mennyi víz folyhatott le ez idő alatt a Dunán, mondhatnám a nyakamban... ■ elettünk az alagút belsejében függőhíd vezet. Már nem lesz rá szükség. Biztonsági okokból építet- ték. Ha esetleg mégis betörne a víz, akkor a lent dolgozók nyugodtan, biztonságosan kimenekülhetnek, mondhatnák az alagút mennyezetén — a függőhídon. És Ismét felvonóhoz érkezünk. Ismét negyven méternyi út a magasba, S Budán vagyunk, a Batthány-téren. Átballagtam a Duna alatt. Lábamról lekerül a gumicsizma, fejemről a védősisak, s vissza Pestre már civilben megyek, de már „csak“ a csodaszép Erzsébet-hídon, busszal, villamossal, vagy gyalog. A- hogy tetszik. Csak a hídon. Pedig alig néhány éve annak, hogy a csodálatos Erzsé- bet-hidat bámulták, csodálták az emberek. A metró Duna alatti szakasza is elkészül majd, azt is megszokják a pestiek, bevonul az életükbe, kényelmükért. Híd viszont sok van a Dunán... KARÁCSONYI f HANGULAT 1 A KARL MARX-A1LEE-N | út a látványos épületek soro- hat emeletes Stadt Berlin szál- zata. Ez Berlin szellemi életé- loda, a másik a Stíl méter mailek központja. Üzlet alig akad gas TV-torony. A látogató a itt. Annál több fontos intéz- toronyban 210 méter magasban meny. Az Állami Operaház, a elhelyezett kávéházból gyönyö- Német Történelem Múzeuma rű kilátást élvezhet a városra. M arácsony közeledte ■ ™ már hetekkel az ünnepek előtt rányomja bélyegét Európa városaira, városkáira. A kirakatok karácsonyi díszben pompáznak. A sürgés-forgás megnövekedett az üzletekben, az amúgyis gyors élettempó még fokozódik, a- jándékok vásárlása — mindez lényegében mindenütt egyforma. Azonban minden városnak megvan a maga különleges, sajátos karácsony előtti légköre, hangulata. Ha vasárnap délelőtt érkezik az ember Berlinbe, érdekes jelenséget tapasztal. A több mint két millió lakosú világváros utcái szinte kihaltak. Persze ez nem karácsonyi, hanem inkább berlini különlegesség. A német ember családiasságát igazolja. Az egész heti mozgalmas élet után a hétvéget feltétlenül e- gyütt tölti a család. Nyáron a Berlint körülvevő számtalan tó valamelyikének a partján, télen inkább odahaza. Ezért ne is keressen az ember Berlinben vasárnap délelőtt nyitott kávéházat vagy eszpresszót Nem nyitnak, mert amúgy sem lenne vendégük. Csak az álIoT mások és nagy szállodák vendéglátó üzemei tartanak szolgálatot — az idegenek és átutazók részére. $ Délután lássan benépesednek az utcák; és sugárutak. Egy kis egészségügyi séta nem árt a jó ebéd után. A kisebb-na- gyobb csoportok összetétele elárulja — a család közösen indult a sétára. Ekkor még nagyon kevés fiatal pár látható. Persze később, amikor már az idősebb és a legfiatalabb korosztály elfárad és vagy hazamegy. esetleg beül valamelyik cukrászdába, néjiány süteményt elfogyasztani, vagy egy csésze kávét, az utcák, akárcsak nálunk a fiatal szerelmesek „uralma" alá kerülnek. Az idegen, ha nyitott szemmel jár az utcán, már az ilyen első séta alkalmával is tehet néhány megfigyelést. Az első talán az, hogy az utcán járókelő emberek jó kedvűek, nyugodtak és ízlésesen öltözöttek. A másik megfigyelés már kevésbé kedves számunkra. A csehszlovák és a budapesti „presszó“ kávéhoz szokott no- torikus kávéivó részére a német kávé gyenge, mondhatnánk lőre. Lehet, hogy ez az egykori „spártai“ életmód maradványa, lehet, hogy egészségi szempont, de azt hiszem leginkább megszokás. Mindenesetre a berlini ember élvezettel szürcsöli az öblös kannákban felszolgált teaszerű, kávénak nevezett folyadékot — cukor nélkül. Nem tudom mi történne a jámbor berlinivel három-négy pesti „dupla“ után. És még egy dologra figyelhet fel az ember vasárnap délután. Az ízlésesen rendezett kirakatokra. A mi kirakatainktól két dologban különböznek. Kevesebb bennük a karácsonyi disz, de annál több a választékos, jó minőségű áru. No meg abban, de ezt már csak másnap állapítjuk meg, hogy ami a kirakatban látható, az az üzletben meg is vásárolható. Az Unter den Linden sugár-
