Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-15 / 28. szám
5 Tudományos szenzáció fi sivatag rejtélye Az óriásmadár „csőre" pontosan abba az irányba mutat, ahol a nap július 21-én felkel... Sokszor álltak már meg csadálkozva a régészek a dél-áme- rikai inka és .preinka kultúrák ránk maradt óriási emlékei előtt és töprengenek még^ma is. rajta, vajon hogyan szállították Cuzco és Machu-Picchu épüléteinék óriási kőtömbjeit. Amint a technika fejlődött, úgy szolgált ez a föld ismét újabb és monumentálisabb tudományos meglepetésekkel. Az embernek a levegőbe kellett emelkednie ahhoz, hogy még jobban megtanulja csodálni ezeknek a történelem színpadán már letűnt népeknek fantasztikus alkotóerejét, a tudományokban és a művészetekben való jártasságát. Peru fölött a huszas években tűntek fel az első repülőgépek és ezeknek utasai különös mintákat vettek észre az Andok lábánál, a kopár sivatagi síkságon. Háromszög, négyszög alakú minták: voltak ézék, hosszú nyílegyenes vonalakbót és szórványosan vagy csoportosan tűntek fel egy körülbelül 40 km hosszú területen. A rozsdabarna fennsíkon jól látszottak a világos színű geometrikus vonalak. Eleinte mégsem tulajdonítottak sok jelentőséget nekik, fégi inka utaknak, vagy öntözőárkok maradványainak vélték ezekét a vonalakat, amelyek a spanyolok betörése után használaton kívül kerültek, tekintettél arra, hogy a hódítók a lakosság létszámát egy-- harmadára redukálták. Maria Reiche számol be most a Hóbby-ban ezekről a különleges ábrákról, amelyek a részletesebb kutatások eredményeképpen új .értelmet nyertek, sőt újabb, még érdekesebb figurákat, rajzolatokat találtak a vizsgálódások során. Dr. Paul Kosok, amerikai történész 1940-ben kezdte el a kutatómunkát Peruban, ő állapította meg az öntözőárkok nyomaiból a spanyolok előtti település sűrűségét, kiterjedését a tengerparton és természetesen megkereste azokat a helyeket is, amelyeken a levegőből különös ábrák látszottak, de amelyek semmiképpen sem lehettek öntözőárkok. Megtalálta a hosszú egyenes vonalakat, ezek néha ösvénynek, ' néha széles útnak látszottak, de keresztezték egymást. Éte észrevett olyan vonalakat is, amelyek sokszoros teker- vényben ugyanazon a helyen ide-oda kanyarogtak, mint egy barokkért díszítő ösvényei. Az egyik ilyen tekervényes vonalon iránytűvel és mérőszalaggal felszerelve indult el és meglepetéssel tapasztalta, hogy a rajzolat kisebb léptekben egy stilizált madár körvonalait adja. Dr. Kosok nem tudta folytatni a munkát és így azt Maria Reichére bízta, aki azonban csak a második világháború után, 1946-ban tudott hozzákezdeni. ö is mérőszalaggal és szögmérővel járta a titokzatos ösvényeket és fedezte fel; hogy a rajzolatok állatfigurák tucatjait adják: egy fejtől farokig 80 m hosszú majmot, egy 46 méteres pókot, hüllőket, de főként — különböző méretben és kivitelben — madarakat. Ezek az ábrák később légifelvételekről lettek ismeretesek. Mindjárt feltették a nagy kérdést, amelyre még ma sincs egyértelmű válasz: hogyan tudott ez a nép ilyen nagy méretekben alkotni? Az ember megdöbben, ha rágondol, mekkora fáradságot jelentett a formák bevésése, de még jobban csodálkozik, ha nézi a formák szabályos voltát, művészi arányait, amelyeket ők maguk sohaSem láthattak, hacsak repülni nem tudtak. Valószínűnek látszik, hogy ezeket a rajzokat az isten szemeinek szánták. Az, hogy a rajzolatok még ma is nagy magasságból is láthatók, és az, hogy fennmaradtak, a vidék eső nélküli klímájára és topográfiai adottságaira vezethető vissza. Semmi sem annyira megfelelő talaj az egyszerű eszközökkel felvitt jelek évszázadokon ..keresztül való megmaradására, mint ez ,a teljesen sík terület. Az altalaj sárgás-fehér hordalékanyagból áll. A fennsíkon a szelek minden laza anyagot elfújnak, csak a hordalékanyag maradt meg, amely azonban az erős hőmérsékletingadozás következtében szétrepedezett. Erre képződött az úgynevezett „sivatagi lakk", amely barnán csillog az oxidáció és az 500 méter magasan fekvő síkság fölött dúló homokviharok következtében. A vidék korábbi lakossága — a hatalmas rajzolatok előállítása céljából — a sötét fennsík- köveket egyszerűen eltávolította. A rajzolatok az évszázadok alatt valamelyest megsötétültek. Az állatfigurák keskeny vonalába lerakódott vékony, sötét réteget könnyű seprűhűzá- sokka! eltávolították és így egyszerre a levegőből is láthatóvá váltak. Erre az óriási geometriai rajzok esetében már nem volt szükség, mert még elég világosan látszottak, ha nem is annyira, mint keletkezésük idején. Bár a rajzolatok legtöbbje geometriai ábra, a legérdekesebb mégis a közben elszórt állatfigurák. Ezek bizonyítják elsősorban, hogy a spanyolok előtti lakosság magas kultúrájú és már absztrakt gondolkodásra is képes volt. Mert különben hogyan lehetett volna ilyen szabályos figurákat rajzolni, például pókot, ha csak nem ügy, hogy előbb megrajzolták kicsiben a modellt, majd arányosan vésték a talajba, hiszen a talajba vésett vonalak még két méter magas létráról sem vehetők ki. Már akkor kellett ismerniök a szögmé-' rés bizonyos módját. A kanyarok szabályosságát — amelyet a levegőből meg lehet csodálni — csak úgy lehetett elérni, hogy lecövekelt kötés segítségével rajzolták a köríveket. A formaelemek tanulmányozása adja meg majd arra a kérdésre a választ, hogy ez a generációkon át folytatott raj- . zoló tevékenység életbevágó fontosságú volt-e az akkori nép szempontjából. Sejteni lehet, hogy ezeknek az ábráknak vallásos jelentésük van. De ahogy a helikopterről meg lehet állapítani, a komplikált geometriai ábráknak még feltétlenül más monda- I nivalójuknak is kell lennie. így vetődik fel a matematikai I absztrakt elemek kérdése. Az emberiség történetében az egzakt tudományos gondolkodáshoz az időszámítás tudományának kifejlődése és a földművelés bevezetése jelentette az első lépést. Szükségessé vált ugyanis a vetés és az aratás közötti időtartamok rögzítése, vagy például Egyiptomban az időnként kiszáradó folyók időszakról időszakra visszatérő vízhozamának kiszámítása. Igen valószínűnek látszik, hogy ezeknek az ábráknak a rajzolói már tisztában voltak az időszámítással, ezt több ábra vonalainak iránya és hossza bizonyltja. Dr. Kosok rögtön észrevette ezt az összefüggést és az ábrákban bővelkedő sivatagos fennsíkot a világ legnagyobb csillagászati könyvének nevezte el. Az egyik madárfigura például 500 méter hosz- szú két párhuzamos vonalból álló „csőrben" végződik. Ezek közül az egyik pontosan abba az irányba mutat, ahol a nap július 21-én felkel. A másik valószínűleg a hold helyzetére utal. Egy további ábrán megtalálta azt a vonalat, amely a december 21-én lemenő nap irányába mutat. Ez az egyenes olyannak tűnik a levegőből, mintha vonalzóval húzták volna meg. Iránya hasonlóképpen definiált, mint ahogy hossza is, amely a 800 métert meghaladja. Ezelőtt 1000—1500 évvel ugyanis a nap pontosan ezen a vonalon ment le. Az az egy biztosnak látszik, hogy a rajzok csillagászati megfigyeléseket tartalmaznak és ezeket megőrizték az utókornak. Valószínűleg ezért ilyen óriásiak a méreteik. Emberek, benyomuló hadseregek megcsonkíthatták a rajzokat, de még mindig pontosan ki lehet egészíteni a hiányzó részeket. Ez az előrelátás a ma emberét is figyelmezteti, aki autóval vág keresztül ezeken a vonalakon. Eddig minden kísérlet sikertelennek bizonyult arra vonatkozólag, hogy az ábrákat műemlékvédelem alá helyezzék. Talán egyszer majd az egész művelt világ összefogása éri el, amit a tudósok nem tudnak megvalósítani: a sivatagi képrejtvények megmentését. Ami viszont a tudósokra vonatkozik: még mindig előttük a feladat hogy ezeknek a monumentális és titokzatos ábráknak minden titkát megfejtsék. Sz. I. A televíziós kamera kutató szerepe ... Tarqulnia város mellett terül el az etruszk „nekropo- lisz“. a holtak városa, a temető falfestményekkel díszített hatalmas sírboltjai, amelyek legtöbbjére csak az utóbbi évtizedekben találtak rá, tanúbizonyságot tesznek az archeológia legérdekesebb ásatásairól. E város környékén a legutóbb megejtett kutatások a modern technika módszereinek alkalmazásával történtek, amely lehetővé tette a sírboltok előzetes vizsgálatát, még mielőtt csákány vagy ásó érintette volna őket. llymódon vált lehetségessé, hogy a televíziós kamera lencséje rögzítsél az eddig fel nem tárt sírboltok belsejét. Csaknem valamennyi freskóval díszített sírbolt kongott az ürességtől, mert a sírrablók még a múlt évszázadok folyamán kirabolták a kriptákat. Az ékszereket és használati tárgyakat. amelyet az etruszk nép halottal mellé temetett, hogy útban az örökkévalóság felé ne szenvedjenek semmiben sem hiányt. Az emberiség már 1400-ban tudott a Tarqulnia melletti ne- kropoliszról. de akkoriban csak ritkán foglalkoztak komoly archeológiái ásatásokkal. 1881- ben azonban az olasz kormány hivatalos ásatási kampányt indított. Az addig kiásott archeológiái tárgyakat szisztematikusan rendezték és keltezték, de tizenegyévi munkálkodás után ismét abbahagyták, mert az volt a vélemény, hogy Tarqulnia környéke már nem rejt több titkot. Mindössze csak 28 tal- festményes sírboltot tártak fel, melyek közül az utolsó: „A bikák sírja". Később ismét újabb sírboltokra bukkantak, de azokban sem freskó, sem különösebben érdekes tárgy sem volt. 1967-ben a milánói Lerici alapítvány újabb nagy munkához kezdett. Ez a geofizikai és talajelemzési társulat eltökélte, hogy archeológiái kutatásai sikere érdekében a saját technikái módszereit fogja alkalmazni. A Cerceteri város melletti etruszk temetőt választották kutatásaik színteréül. A nagy lendülettel és erőfeszítéssel végzett ásatásokat siker koronázta. Néhány hónapi munka után a Lerici alapítvány Tar- quínia mellett feltárta „A varázsló sírját". A sírboltot a benne lévő falfestményről nevezték el. A mai szaktudósok valamennyi sírbolt közül ezt tartják a legszebbnek. A Lerici alapítványt most már a „Superintendents", az ókori történelemmel foglalkozó intézet is támogatja, amely kezdetben bizalmatlan volt a társulat kutatási módszereivel szemben. Tarqulnia környékén vagy 6000 kriptát tártak fel. amelyek közül 80 sírbolt falait szebbnél-szebb freskó díszíti. A Lerici alapítvány „proton- magnetameterrel". elektronvoltos készülékkel néhány órán belül több ezer adatot tud gyűjteni és azokat computerrel, számológéppel dolgozza fel. E készülék müharlangokat. azaz sírboltokat fedez fel, amelyek eddig rejtve maradtak a föld alatt. A computer adatai alapján készítik el a felkutatott terület térképét. Ahol sírboltot sejtenek. Ott a szondázásnál egy különleges periszkópot használnak. Ha a kutatás sikerrel kecsegtet, a periszkópot villanófénnyel ellátott fényképezőgéppel cserélik fel. A fotogép forgás közben 12 felvételt csinál. Ezután a kifúrt lyukat — amelyen keresztül a periszkópot meg a fényképezőgépet a sírboltba eresztették, azonnal betömik és a filmeket az ókor történelmével foglalkozó intézetbe küldik. A közönség csak kevés tar- quinial sírboltot tekinthet meg. mégpedig azokat, amelyekben falfestmény látható. A Lerici alapítvány kutató tevékenysége oly gyors iramot öltött, hogy az ásatások nem képesek lépést tartani velük. A közönség részére nyitva hagyott sírboltok azonban alapos áttekintést nyújtanak az etruszk nép ötszázéves történelméről. A freskók lehetővé teszik, hogy pontos képet alkossunk magunknak az etruszk nép mindeddig tsmeretlen, rejtélyes, művészi érzékéről. Ízléséről és életmódjáról. Ä rejtélyesség oka az, hogy a tudósok mind a mai naipg nem tudtak az etruszk nyelv nyitjára jönni. Ismerik ugyan az „a-b-c“-t, egyet-mást meg Is tudnak fejteni, de nem ált rendelkezésükre hosszabb szöveg, amely az etruszk nyelv sajátosságát hivebben tükrözné. A tarqulnial sírboltok falait diszitó freskók archaikus dekorációk. Ünnepélyeket, játékokat, lakomákat, birkózásokat ábrázolnak, de nem hiányoznak a merész, erotikus jelenetek sem... Kezdetben nagyon vidám lehetett az etruszk nép. alaposan élvezte az élet örömeit. Később azonban vallásos érzés vett rajta erőt. A túlvilágra gondolt és oly nagymérvű halotti kultuszt fejlesztett ki, amelynek párja nem akadt széles e világon. A’ Volksstimme nyomán A, Stloic AZ Ül IFJÚSÁG NAGY ÖTÖDIK FOFDULÖ 1. Mi a legrégibb összefüggő magyar nyelvemlék? 2. Ki Irta a NOTRE DAME DE PARIS című regényt? 3. Ml a különbség a mesterséges hold és a mesterséges bolygó között? 4. Mikor találták fel a dinamitot? 5. Melyik szovjet űrhajós felesége Natalija Fatyejeva, ismert szovjet filmsztár?
