Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-08 / 49. szám

A gyár eddigi legnépszerűbb terméke, az 1000 MB mssFsmmm­Ez idő szerint hazánkban közel 300 ezer ember Jegyeztet elő személygépkocsit. Ki becsületes, ve- rejtékes munkával keresett, ki kevésbé becsületes úton szerzett 20 ezer koronáját helyezte letétbe az Állami Takarékpénztárban, hogy... egy szép napon beülhessen az álomkocsiba. Sajnos, a mai körülmények között többnyire tényleg csak álmo dozhatnak arról, hogy belátható időn belül teljesül óhajuk. Vajon mikor érkezik el az ideális állapot, hogy valaki — természetesen ha pénze van — betér a Mototechna elárusító helyére, tetszés sze­rint válogathat a különböző színű és jelzésű, hi­bátlan, minden igényt kielégftő kocsik között? A Mladá Boieslav-i autógyár több mint másfél kilométer hosszú „bulvárján“ is ez motoszkál a riporter tejében, mielőtt bekogoptatna az igazga tóhelyettes és főkonstruktőr Miloslav Vígner pro­fesszor dolgozószobája ajtaján. Ennek az őszülő, rokonszenves öregürnak a fejében született az MB-sorozat, a népszerű „embécska". Az ő irá­nyítása alatt készült a közelmúltban piacrá dobott S 100 és az S 110 L. A tervező időközben egy to­vábbi változaton dolgozik, illetve a legújabb vál­tozat már vígan rója a köröket a gyári pályán, sőt időnként az országúton is megjelenik. Ne vágjunk azonban a dolgok elébe. Az ipari titkokat minden valamirevaló gyár féltve őrzi. Különösen vonatko­zik ez az autógyárakra, ahol egy elenyésző mű­szaki újdonság, a karosszéria módosítása átütő sikert jelenthet a világpiacon. Hogy mégse tegyem próbára az olvasó türelmét, elárulhatom, meglepetést készítenek a Skoda ter­vezői. jóllehet, az új prototípust saját szemeimmel én sem láttam, Vígner professzor megnyugtatott, még a gyár alkalmazottai is megfordulnak utána. A jelek szerint ismeretlen külföldi márkának né­zik, és ez már sokat sejtet a leendő termék tu­lajdonságairól és küleméről. Mindenesetre hagy­juk magunkat meglepni és bízzunk a Mladá Bo- leslav-i tervezők szakmai ügyességében. Laurint és Klementék elsőszülöttje: a Vottureta Laofínt és Klement Mielőtt jobban körülnéznénk a mai autógyárban, hogy választ adjunk a riport elején feltett kérdé­sekre, tegyünk rövid kirándulást a múltba. Tartsuk kötelességünknek márcsak azért is, mert Európa egyik legrégibb autógyára éppen az idén ünnepli alapításának 75. évfordulóját. Háromnegyed évszá­zaddal ezelőtt létesítette bizonyos Václav Klemeut Mladá Boleslav-i könyvkereskedő és Václav Lau­rint turnovi lakatos. Václav Klement nemcsak jó cseh hazafi, hanem nagy sportbarát is volt. Szenvedélyesen hódolt az akkor gyerekcipőben járó kerékpározásnak. Egy ízben cseh nyelvű reklamációval fordult kerékpár­ja ügyében a drezdai gyárhoz, mire azt a választ kapta, hogy levele érthetetlen. Felgerjedt a derék honfi, még hogy az ő szép dallamos cseh nyelve érthetetlen. Kijelentette: „Amit külföldön képesek elkészíteni, azt megcsináljuk mi is.“ Eladta a könyvkereskedést. A könyv egyébként „már akkor“ sem volt jó üzlet. Társult az említett Laurinttal és egy 120 négyzetméteres műhelyben hetedmagával megkezdte a kerékpárok gyártását. Később 1901-ben került ki az egyre gyarapodó gyárból: az első motorkerékpár, majd 1905-ben az eíső autó, a Voiturcta. Klement űr fogékony em­ber volt, tudta, minek van jövője. Anyagiaknak azonban annál kevésbé volt bővében. Ily módon 1925-ben az akkori Laurint és Klement részvény- társaság teljes egészében a Skoda üzem tulajdo­nába ment át. Ettől az időtől viselik a gyár ter­mékei a Skoda védjegyet. Hagyjuk azonban talán a kezdeti időszak aprólékos fejlődés-történetét. Elégedjünk meg azzal, bogy a két világháború kö­zött a Skoda autók sok dicsőséget szereztek ha­zánknak. A Tudortól az „embécskáig" Közvetlen a felszabadulás után kezdték meg Mladá Boleslavban a Skoda 1101, az ismert Tudor gyártását, mely betört a világpiacra, és újabb ba­bérokat szerzett e márkának. Később olyan évek következtek, melyek semmiképp sem sorolhatók a gyár történetének fényes lapjaira. Mai szemszögből nézve nevetségesen hangzik, de annak idején valahol felelős helyen megszületett a döntés; személygépkocsik gyártása nem fontos a szocialista országépitésben, egyenesen nélkülöz­hető. Figyelembe sem vette senki a hagyományt, a hírnevet, a lehetőségeket. Szerencsére a gyárat nem számolták fel teljesen. 1954-ben megjelent a nyilvánosság előtt az S 440, majd fokozatosan az S 415, S 450, az Octavia, Octavia Super, Octavia Combi, Felicia. Ezek a változatok rakták le a Skoda gyár történetében újabb fényes fejezet alapjait. Időközben a legfelső gazdasági szervek is rá­döbbentek a személygépkocsi gyártás jelentőségé­re. 1960—1904 között kb. 10 milliárd koronás be­ruházással egy teljesen új gyár épült Mladá Bo- leslavban, mely mellett az akkor hetvenéves öreg üzem bizony eltörpült. Az új gyár korszerű futó­szalagjáról még 1964-ben legördült az első 1000 MB, amely típus — a hazai közvélemény megle­hetősen elmarasztaló fogadtatása ellenére — a maga nemében világszenzációt jelentett. Legalább annyi dicsőséget szerzett hazánknak, mint Lan- rinték kocsijai a két háború között és a Tudor. A külföld megbecsülését számokban is érzékeltet­hetem. 1964 tői ez év szeptember végéig az egyes országokban ennyi kocsit exportáltunk: Anglia 6000, Belgium 6400, Finnország 4900, Franciaország 6200, Német Szövetségi Köztársaság 14 000, Hollandia 6700, Norvégia 4700, Dánia 2900, Bulgária 5000, Ausztria 15 800, Jugoszlávia 31100, Magyarország 12 000, Lengyelország 7300. Románia 8300, Német Demokratikns Köztársaság 47 900. Magyarországon a legigényesebb motorosok is ágy nyilatkoznak a Skoda kocsiról, mint nálunk mondjuk a Ford termékeiről. Az NDK-ban, ahol óriási a hazai ipar konkurrenciája, valószínűleg szintén tudják, miért importáltak már közel fél­százezer Skoda járművet. A jugoszláv piacra is bétört az „embécska“, jóllehet Jugoszlávia élénk kereskedelmet bonyolít le a nyugati kapitalista országokkal, s talán nem ütközne nehézségbe, kapcsolatot teremtenie nyugat-európai autógyárak­tása megkívánja, hogy lényegében az egész futó­szalagot átépítsük. Ez hosszabb időt vesz igénybe. Mi inkább a termelésre törekszünk, mert hát tud­ja, milyen a kereslet. Egyelőre még annak is örü­lünk, hogy két típust gyárthatunk párhuzamosan és folyamatosan. Az S 100 és S 110 L gyártására is csak az összüzemi szabadság ideje alatt tér­tünk át, hogy elkerüljük a termelésben esetleg fellépő kiesést és mielőbb kielégíthessük az igé­nyeket — Tehát megérjük azt a kort, amikor bárki be­térhet majd az autóüzletbe, hogy egy pillanattal később vadonatúj kocsin hajtson ki onnan? — Remélem, hogy rövidesen. Az autóipar sokévi elhanyagolását azonban nehéz kiheverni. De min­den a legjobb úton halad, hogy néhány év múlva önellátók lehessünk. Ha nem következett volna be az augusztus 12-1 tűzvész, amely teljesen elpusztí­totta az öreg gyártelepet, most pontos évszámmal is szolgálhatnék. 55 ezer négyzetméter terület esett a lángok mar­talékául. Leégett a gumiabroncsraktár, alkatrész lerakat, a szerszámgépműhely stb. Bár az új futó­szalag épségben maradt, bizony ez is nagy kiesést jelentett a termelésben. Pótalkatrész és szerviz — Aztán egy másik komoly problémával is ta­lálkozunk — folytatta a főkonstruktőr. — Ez a pótalkatrész ellátás. Aki még nem tett szert au­tóra, már legszívesebben a kormánykerék mögött ülne. aki pedig már megvásárolta az autót, gyak­ran bosszankodik, hogy alkatrészhiány miatt időn­ként napokig áll a jármű. Felmerül a kérdés: fej­lesszük-e mindenáron a sorozatgyártást, vagy egy kicsit korlátozzuk az alkatrészgyártás javára. Egye­lőre az arany középutat választottuk, egy kicsit talán az alkatrészgyártást támogatjuk. Ezzel szem­ben a Volkswagen nyereségének csupán 13—16 százaléka ered a kész autók eladásából, 40—45 szá­zalékban a szerviz-szolgálat és az alkatrészgyártás hozza a profitot. Megnyugtatom a kocsitulajdono­sokat, hogy egy fél éven belül leküzdjük a tűz­vész következményeit és rendes kerékvágásba zök­ken az alkatrészgyártás. Szívesen vennénk azonban bármely gépgyár együttműködését. Szlovákiában rendkívül jó az együttműködésünk a Nagyszombati Gépkocsigyártó Üzemmel. — Mcgvalósítható-e a szlovákiai autógyár felé­pítésének a gondolata? — Bizonyára. Szem előtt keli azonban tartani, hogy ehhez nem elég a pénz, a munkaerő bizto­sítás és az előnyös nyersanyagforrás. A hagyomány is kell az autógyártáshoz. Ellenkező esetben éve­kig. sőt évtizedekig tartana, míg egy ilyen autó­gyár befutna. Ez pedig felesleges eszköz- idő- és energiapazarlás. A Nagyszombati Autógyárnak azon­ban minden előfeltétele megvan, hogy belátható időn belül komplett járműveket készítsen. — Sok bosszúságot okoz a szerviz-szolgálat. Nem befolyásolhatná némiképp az autógyár a javítószol­gálat fejlődését? — Szlovákiában mindössze három gyári szervi­zünk van: Pozsonyban, Nyitrán és Rózsahegyen. Sajnos, ezek is katasztrofális állapotok között mű­ködnek. A legközelebbi években tíz gyári szervizt akartunk épiteni Szlovákiában. A nemzet) bizott­ságok. sőt a szlovák kormány is elzárkózott kéré­sünk elől. Több megértést várnánk a részükből. A kisipari és szövetkezeti szervizekkel szerződéses megegyezésünk van, de semmiképpen sem áll mó­dunkban, hogy jobb munkára bírjuk őket, esetleg megtorló intézkedésekéi alkalmazzunk velük szem­ben. Pedig meggyőződtem róla több ízben, hogy a legkisebb szerviz is nagyon jól fel van szerelve, csupán az alkalmazottak jó vagy rosszindulatán múlik, milyen munkát végeznek. E téren is szí­vesen fogadjuk minden vállalat, szövetkezet vagy nemzeti bizottság együttműködését. — Nyilván tudja, hogy a szóbeszéd ekképp ma­gyarázza az MB 1000 rövidítésének a jelentését: 1000 apró baj (1000 MB — 1000 Malych Bolestí). Az új típus jelzése talán azt jelenti, hogy sikerült 100-ra csökkenteni az apró bosszúságokat? — sze­geztem neki az első kérdést. — Látom, hogy jó humorérzéke van — rázta meg mosolyogva a fejét. Ismerem az anekdotát. Persze azt is tudom, mint minden viccnél és anekdotánál, itt is felnagyítják a valóságot, Persze azt sem állítom, hogy teljesen hibátlan járműveket gyár­tunk. De képzelje el, egy kocsi összeszerelése a futószalagon kb. 12 000 műveletből áll. Elég, ha egy-két alkalmazott bal lábbal kel fel, hanyagul végzi el kötelességét' és a „boldog“ autó tulajdo­nosa később szidhatja az egész autógyárat. Sajnos, nem állíthatunk minden munkás háta mögé rend­őrt. Aztán kb. 60 üzemmel kooperálunk, melyek olyan nyersanyagot szállítanak, amilyet tudnak, vagy akarnak, A jó öreg törvényesített monopol- helyzet erre nagyszerű lehetőséget nyújt, s mi te hetetlenek vagyunk, mert nem fordulhatunk be csületesebb szállítókhoz. Egyébként ön is jóformán naponta vásárol silány gyümölcsöt, inget, amely egyszeri mosás után elszakad, cipőt, melynek eny be ködszitálásnál leválik a talpa. Ezeket az ap róbb hosszúságokat talán könnyebben lenyeli az ember. Az autótulajdonos viszont úgy véli, jól megfizette az árát, tehát valóban kifogástalan árut kapjon ellenértékként. Amit a selejtes, hanyag munkával kapcsolatban említettem, sajnos elég gyakori jelenség mindenfelé. Különben nálunk e téren aránylag legideálisabb a helyzet. Miért? Az autósok büszkék a gyártmányaikra, kerülik a hanyag munkát. Ráadásul többnyire már a gyári befutás alatt észlelhető a legkisebb hiba — és más munkahelytől eltérően — itt pontosan A legújabb Skoda sportkocsi prototípusát bárki külföldi védjegyű kocsinak nézné. Talán jövőre megkezdik a sorozatgyártását. a laikusok körében kevés embernek van tudómé sa. A világ autógyárai közötti könyörtelen konkur rencia harc ellenére aránylag jó együttműködés uralkodik. Egymás gyártmányait Uzemközi próbá nak vetjük alá. Ez azt jelenti, hogy mi elküldjük a Skodánkat a SAAB-hoz, Renaulthoz, IFA-hoz, il­letve ők elküldik hozzánk az ő gépkocsijaikat. Az- tán szakembereink könyörtelenül nyúzzák mondjuk azt a SAAB-ot, gondosan figyelik a működését, s bizonyos idő elteltével aktára tehető észrevétele­inket közöljük a gyárral. A legújabb S 100-as és S 110 L várakozáson felült értékelést kapott pl. az IFA-tóI Stockholmból, hogy csak néhányat em lítsek. — Legtöbb kifogás a karosszériával kapcsolat ban hangzik el. Az emberek silánynak tartják a kocsiház anyagát, túlságosan könnyen hajlik, tö­rik, mondogatják. Ezáltal a baleseteknél nem nyújt kellő védelmet. — Ezek a kifogások nagyrészt alaptalanok. Az új sorozat tervezésénél a karosszéria felújításával kizárólag a balesetbiztonság fokozására töreked­tünk. Ezt a törekvést szolgálják a korszerűbb, ha­tékonyabb fékek, a világítás, a jobb akceleráció, a stabilitás tökéletesítése és természetesen a ka­rosszéria is. Most az az irányzat uralkodik világ­szerte, hogy a kocsi padlózatától felfelé fokoza­tosan puhább és puhább acélból készítik a ka­rosszériát. Azért, hogy a vezetőnek akkor se tör­ténjék komolyabb sérülése, ha a balesetnél a te­tőbe vágja a fejét. Legtöbbször ez történik. Az S 100 és -az S 110 L karosszériája is ennek az elv­nek alapján készült. S hogy mennyire bevált, arról a közelmúltban a saját szememmel győződtem meg. Néhány héttel ezelőtt a meghívott külföldi újság­íróknak bemutattuk a legújabb gyártmányainkat. Napközben kimentünk a befutó pályára, hogy a sajtó képviselői kipróbálhassák az S 100 és S 110 L kocsikat. Az egyik svéd újságíró úgy látszik túlbecsülte képességeit, több mint 100 kilométeres sebességgel belehajtott egy derékszögű kanyarba. A jármű felfordult, sőt háromszor megfordult hosszanti tengelye körül. A svéd vezetőt makk- egészségesen húztuk ki a volán mögül. Röviddel utána egy nyugatnémet újságíró megismételte svéd kollégája produkcióját. Két szaltót csinált az au­tóval. Neki sem görbült meg a hajszála sem. Mind­ketten ijedten, de szívből gratuláltak a kocsihoz. Nehézségek az új típusok körül — Vajon nem cserélbetnénk-e gyakrabban a ka­rosszériát, ahogy ezt a nagy autógyárak teszik? — Cserélhetnénk, csakhogy ez nagyon költsé­ges. Egy karosszéria rentabilitása valahol 300 ezer példánynál kezdődik. Csakhogy nálunk az idén mindössze 130 ezer személygépkocsi készül el, jö­vőre 142 ezer. stb. stb. Egy új formatípus gyár­kai. A felsorolt érvek megerősítik, hogy nem is olyan csapnivalóan rossz az MB-sorozat, mint ahogy azt nálunk híresztelik. A hazai polgár azon ban változatlanul csépeli tovább. megállapítható, a futószalag melyik pontján ke rült a járműbe hibás vagy hanyagul beillesztett alkatrész. Saját meggyőződésem szerint bizonyít hatom, hogy a hanyag munkásokkal szemben kö­nyörtelenül eljárnak. A Skoda marka kötelez Mivelhogy a futószalag, illetve a rajta sorakozó félkész autók útjának leírása amúgy is unalmas lenne, ehelyett a szalag mentén keresztkérdések tüze alá vettem a főkonstruktőrt a hazai elfogult polgár szemszögéből. A Skoda versenyképes — Az emberek általában a külföldi kocsikhoz hasonlítják és ennek az alapján bírálják autógyá* runic termékeit. — Tudom. Viszont elárulhatok valamit, amiről Sportkocsi a láthatáron — Végezetül, mivel lepik meg legközelebb a kö­zönséget? — Már említettem hogy fut az új Skoda széria, A jövőben nagyobb hengerűrtartalmú autók gyártá­sát is számításba vettük, sőt az eddigi 1000—1100 köbcentisnél kisebb űrtartaímú kis autók sorozat­gyártásának a gondolatát sem vetettük cl. A Kva- siny-i fióküzemben pedig már elkészült az új sport­kocsi, az erősebb, gyorsabb száguldás kedvelőinek. Pazar, látványos kocsi. Egy kicsit hasonlít a Fiat Dino Coupé 850-esre, de szebb annál. Eddig tartott a gyárlátogatás s az olvasó talán nem haragszik meg, hogy nem vezettem végig a futószalagon; nem magyaráztam meg. hogy illesz­tik egymáshoz lépésről-lépésre az egyes alkatrésze­ket és a karosszéria paneléit. Szemre talán lenyű­göző látvány, ahogy a sok alaktalan anyagból tes­tet ölt az autó. Szinte életre kel a munkások — akik között sok a nő — megszokott mozdulatai nyomán. Inkább az autótulajdonosokat és leendő autótulajdonosokat, várományosokat gyötrő kérdé­sekre akartam érdemleges választ kapni a legille­tékesebbektől. S az, hogy ez nem sikerült teljes mértékben, mert a problémáról könyvet lehetne írni, annak egy kicsit a helyszűke is oka. Minden­esetre örvendetes, hogy a 75 esztendős gyár szak­emberei szívügyüknek tekintik a Skoda márka jó hírnevének megőrzését és műiden erejükkel azon fáradoznak, hogy feltámasszák a régi dicsőséget. Paiágyi Lajo; Csendélet a futószalagon

Next

/
Thumbnails
Contents