Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-01 / 48. szám
MOLNÁR KÁROLY: Feieretek a francia idoaenléqió történetéből ROMMEL PÁNCÉLOSAI ELLEN A 13. félbrigádot kivéve, a többi légiós alakulat is Wey- gand tábornok elképzeléséhez tartotta magát, vagyis Igyekezett fenntartani ütőképességét és harci készültségét. A baloldali érzelmű alakulat, miután a 6. ezred 1900 katonája csatlakozott hozzá, jelentősen megerősödött. Ani- lakvari ezredes, az egykori grúz herceg vette át a félbrigádot. Átszervezte, három zászlóaljat alakított. Ekkor már Észak-Afrikában heves harcok dúltak váltakozó sikerrel. Először az olaszok tettek kísérletet, hogy Líbiából keletre nyomuljanak, hogy megpróbálják elvágni az angolok fontos közlekedési útvonalát a Szuezi-csatornát. A küzdelem első szakaszában Graziam tábornok csapatai előre nyomultak, később azonban az angolok ellentámadásba lendültek, és 1941. februárjában jutottak Bengáziig. Ekkor jelentek meg Afrikában a németek. Világhódító tervük egyik fontos részeként Egyiptomot akarták elfoglalni. Felállították az Afrika hadsereget, melynek parancsnoka Rommel, az egyik legügyesebb német hadvezér volt, aki már korábban is felhívta magára a figyelmet, nemcsak kitűnő stratégiai érzékével, hanem személyes bátorságával is. Ő csoportosította ellentámadásra a parancsnoksága alatt álló olasz, német erőket. 1942. májusában előrelendültek Rommel alakulatai. 525 harckocsi és 90 rohamlöveg támadta meg az angolokat, akik megkezdték a visszavonulást. Csapataik az Elgazala-Bir Ha- keim terepszakaszon helyezkedtek el, gyalogosaik tém- pontszerű védelemre rendezkedtek be. dgy próbálták megállítani az előrenyomuló ellenséget. A németek megkerülték az angolok déli szárnyát és megtörték az ottani csapatok ellenállását A sivatagi háború e kritikus szakaszában fontos szerepet, kapott a 13. félbrigád, amely Aniiakvari ezredes parancsnokságával érkezett Egyiptomba. Az angolok a légiósokra bízták Bír Hakeim védelmét. Ez a támaszpont Tob- ruktól délre nyolcvan kilométerre feküdt. Május 27-én a támaszpont előterében német csapatok jelentek meg, az angolok azonban feltartóztatták őket. Ez reggel fél nyolckor történt. Fél órával később újra változott a helyzet. Az angol előőrsök jelentették: — Páncélosok és roh^mlöve-" gek jelentek meg dél-keleti irányból. Még nem tudjuk, hogy a mieink, vagy pedig ellenséges csapatok. Kilenc órakor már nem volt kétséges, hogy nagyirányú német és olasz alakulatok törnek előre. Az erődítményben a tüzérség felkészült és a híres svéd Bofors ágyúkat, amelyek elsősorban légvédelmiek voltak és a repülők ellen alkalmazták, most készenlétbe helyezték, hogy célba vegyék a páncélosokat. Bir Hakeim betonállásai mögött a spanyolok, amikor megpillantották az ellenséget, így bíztatták egymást: — Vámos como a Madrid! Madrid felé megyünk, harcoljunk úgy, mintha Madrid felé menetelnénk! Heves tűz fogadta a közeledő páncélosokat. Tíz órakor harmincöt égő roncs állt a támaszpont előtt. Vezetőik és a bennülő katonák kiugráltak és a légió fogságába kerültek. Feltartott kézzel közeledtek az erődhöz. A légiósok száz foglyot ejtettek, köztük egy ezredest. Visszavonultak az ellenséges erők, Bir Hakeim felől elhárult a közvetlen veszély. A védők azonban jól tudták, hogy csak pihenő következik. Mindaddig, amíg az ellenség nagyobb erőket nem von össze. Május 30-án Larminat tábornok megtekintette az erődöt, és megérkezett König tábornok üzenete is, aki gratulált a légiósoknak hősies harcukhoz — Még két napig ki kell tartamok — üzente a tábornok. Nagy jelentőséget tulajdonítottak az angolok is Bir Hakeim ellenállásának, mert tudták, hogy az idő az életet jelenti számukra a Szuezért folytatott harcban. Június 1-én magasrangú angol tisztek is meglátogatták az erőd védőit. Nyugtalanító jelentések érkeztek az előőrsöktől és a felderítő repülőgépektől is. Rommel jelentős erőket vont össze, a küzdelem a fontos támaszpontért, bármely pillanatban folytatódhat. Este hét óra után húsz perccel új jelentés érkezett Bir Hakeim parancsnokától: — Ez az éjszaka döntő lesz. Bevált a jóslat, a sötétség leple alatt az olaszok és a németek a május 31-ről június 1-re virradó éjszaka Rommel tábornok személyes vezetése alatt elfoglalták Gott-el Qua- leb községet: Háromezer foglyot ejtettek, 124 ágyút és száz páncélozott járművet lőttek szét vagy zsákmányoltak. Az ellenség elérkezettnek látta az időt Bir Hakeim elfoglalására. . Heves légitámadások előzték meg a csapatok megérkeztét. Az erőd parancsnoka felderitő- ket küldött ki, akik nem sokkal később jelentették: — Megtámadtak bennünket. Üjabb hullámokban dübörögtek a német repülőgépek Bir Hakeim fölött. Zuhanó bombázóik szirénázva egész alacsonyra ereszkedtek: Nagy veszteségeket szenvedtek a védők, mert nem volt elegendő fedezékük, jönéhányukat nyílt terepen érték a repeszek. Rommel igyekezett megfélemlíteni Bir Hakeim védőit. A pusztító légitámadások után két olasz tisztet küldött König tábornokhoz. A parlamenterek autója fehér zászlóval érkezett. A tisztek átadták tábornok személyes üzenetét, amelyet Kö- nighez intézett. A német Afri- ka-hadtest parancsnoka ezt irta: — Céltalan minden további ellenállás. Megsemmisítettük Gott-el-Qualeb védőit, két angol brigádot. Hasonló sors vár azokra is, akik Bir Hakeimben küzdenek Fehér zászlóval és a fegyver letételével jelezzék, ha nem akarnak további felesleges vérontást. Rommel, vezérezredes. König tábornok elolvasta az üzenetet és így szólt a parlamenterhez: — Mondják meg, hogy le van sz...., de ezt valahogy más formában közöljék vele. — Értjük — válaszolták a parlamenterek és tisztelegtek. Amikor elhagyták a parancsnoki állást, az egyik olasz tiszt így szólt: — Bir Hakeim védői bátor katonák. Autóba szálltak a parlamenterek, visszatértek Rommel- hez. Jelentették, hogy König visszautasitotta a fegyverletételt. BIR HAKEIM VÉDŐI Az intermezzo után fokozott erővel folytatódott a küzdelem. Rommel ugyanúgy, mint korábban a Gott-el-Qualeb melletti csatában, személyesen irányította a támadást. Nyitott kocsijában a harckocsi oszlopok előtt száguldozott és erélyesen biztatta katonáit, főleg az olaszokat: — Avanti! Avanti! gyorsan előre! A védők továbbra IS makacsul ellenállnak. Rommel ekkor már beveti a gyalogságot is. A védők vesztesége egyre nagyobb. Most már nincs szünet, nehéz megállapítani, hogy Rommel mindenféleképpen fontosnak tartotta a további előrenyomulás szempontjából Bir Hakeim elfoglalását, vagy pedig tévedett és azt hitte, a támaszpont már csak órákig tarthatja magét. Elfogyott a védők vize, mert a legnagyobb tartályt a németek bombája elpusztította. Minden katonának csak néhány korty jutott. Már tizedik napja tartott az ostrom, amikor König tábornok döntött. Ügy gondolta, hogy Bir Hakeim védői nem kockáztathatják a további ellenállást. Elérték az elsőrendű célt, hosszú ideig feltartották a németek előrenyomulását az egyiptomi határ és Szuez felé. A tábornok az ostrom tizedik napjának éjszakáján kiadta a parancsot: — Csapataink az éj leple alatt elhagyják állásaikat. így is történt. Éjszaka a gondosan előkészített kivonulás aránylag qyorsan, de ami még ennél is lényegesebb, észrevétlenül megtörtént, A légió történetének egyik Előre? legnagyszerűbb szakasza ezzel véget ért. A franciák a második világháború egyik legnagyobb fegyvertényének tartják Bir Hakeim hősies védelmét. (Folytatás) Erzsébet Gépesített egységek Líbiában, a második világháború alatt. „Egy női hangot hallottam, ahogyan a nevemen szólított. Ezért csaptam oda a fejszével. A lámpa elaludt és egy ideig csend volt. Azután megint megszólalt a hang, azt mondta: gyújtsd meg a villanyt. Még egyszer odaütöttem. Ekkor valaki megmozdult az ágyon. Zsebkendőt húztam az arcomra, mert észrevettem, hoqy valamilyen lányka van ott. Kiugrott az ágyból, de amikor meglátott, gyorsan a takaró alá bújt...“ B. Erzsébet ellen elkövetett gyilkosság gyanúja miatt eljárást indítunk ön ellen a büntető törvénykönyv hetvenhete- dik paragrafusa értelmében. Megértette a vádat? A nyomozóval szemben ülő férfi némán bólint — nem tettem semmit, mondja megtört hangon. — Elvtársnő, írja... neve? — Jindrich Záhradnícek. — Született? — Kilencszázhuszonkettő augusztus huszonharmadikán. — Foglalkozása? — Traktoros — Szeretném figyelmeztetni, hogy az őszinte vallomás enyhítő körülménynek számít. — Semmit sem tettem — kiáltja a férfi. — Záhradnícek úr ismeri a meggyilkolt unokáját? — Jarmilkát? Már hogyne ismerném. A gyermekeimmel szokott játszani. Nem értem miért kérdezi ezt tőlem. A nyomozó nem válaszol. Egy ideig figyeli a férfit akiről a kis Jarmilka azt vallotta, hogy tegnap éjjel felébresztette. Nem, először a nagymamát ébresztette fel. Jarmilka hallotta, ahogyan felkel és a konyhaajtóhoz megy. Ki van itt? Felgyújtotta a villanyt. Te vagy az? Mit akarsz itt? Azután retteneteset kiáltott és' a földre zuhant. A villany kialudt, csak az elemlámpa sugara pásztázza végig a szobát. Jarmilka gyorsan a takaró alá akar bújni. Késő! A rettenetes ember közeledik hozzá, lehúzza a pizsamáját, az elemlámpát az éjjeliszekrényre teszi. Jarmilka látja az arcán a kendőt és kezében a kést. A torka összeszorul, egy hang sem jön ki rajta. A férfi kettévágja a pizsamát és összeköti kezét, lábát, — Ha megmukkansz leszúrlak, és a hang Jarmilkának nagyon ismerős. Zörrennek a fiókok, csapódik a szekrényajtó. — Hol a pénz? — kérdi és Jarmilkához közeledik a késsel. — Bfszélj! Jarmilka az éjjeliszekrény felé int fejével. — Az kevés. Hol a többi? Jarmilka nem tud több pénzről. Sír. — Ne ordíts kölyök! — Bántott téged? — kérdik tőle később. Jarmilka hallgat. — Nem csinált semmit? Megint hallgat. — Ne kínozzák már, látják milyen állapotban van — mondja helyette az édesanyja. — Csak még egy kérdés Jarmilka, biztos vagy benne, hogy Záhradníöek űr volt? — Biztos, válaszolja a tízéves Jarmilka, mindig rámkiált „ho- va-hova kisasszony“, az ö hangja volt. Minden átvillan a nyomozó agyán, mialatt az előtte ülő férfit figyeli. Nézi Záhradnícek összekulcsolt kezét. Erős kezek — könnyen tudnának halálos csapást mérni valakire... — Mondja el, mit csinált tegnap este és éjjel — szólal meg hangosan a nyomozó — a saját érdeke, hogy mindent a lehető legaprőlékosabban mondjon el. — Tegnap délután trágyát hordtam a mezőre. Munkámat öt óra körül fejeztem be Valamivel korábban mint máskor szoktam, mert estére színházjegyeink voltak. Útközben Kladnóba, a színházban, majd azután hazafelé a buszban számtalan ember látta — gondolja magában a nyomozó —, tehát éjfélig tökéletes alibije van. Amikor feleségével hazaértek, levetkőztek és lefeküdtek. Viszont a gyilkosságot egy és két óra között követték el. Záhradnícek azt állítja, hogy ebben az időben már aludt, Felesége is ezt igazolta. De Záhradníöek az ajtóhoz közelebb eső ágyon alszik. Nem lehetetlen, hogy megvárta, amíg a felesége elalszik, csendesen felöltözhetett... az áldozat háza csak egy-két percre van a lakásuktól. — Maga ugyebár családi házat épít Záhradníöek úr, ez bizonyára sok pénzbe kerül... Mennyi pénze volt, amikor elkezdte az építkezést? — Körülbelül három és fél ezer, pontosan nem tudom. Nálunk a feleségem vezeti a családi kasszát... Azután még felvettünk harminchat ezer korona kölcsönt az Állami Takarék- pénztánből. — Másutt nem vett fel kölcsönt? — Nem. — De a maga felesége azt mondta, hogy B. Erzsébettől is háromszáz koronát kért kölcsön. Maga nem tud erről? — Lehet... már nem emlékszem. A tettes pénzt keresett és biztosra ment. Tehát csak olyan valaki lehetett, aki pontosan ismerte B. Erzsébet anyagi helyzetét. aki tudta, hogy készpénz van a háznál. Amikor csak kis összeget talált, nyilván mérgében, elvitt mindent ami a kezeügyébe került. Még egy értéktelen hajnyiró gépet is... És a tettes azt is tudta, villan át a nyomozó agyán, hogy B. Erzsébet férje ezen a héten éjjeli műszakban dolgozik... — Mutassa meg a zsebkését, kezdi újra a nyomozó. — Nincs! — De volt, ugye? — Hát volt, de elveszítettem a krumpliföldön. — Levesszük az ujjlenyomatait Záhradníöek úr. Záhradnícek felugrik. — Nem vagyok bűnöző, ezt ne tegyék velem! — Abból, amit a helyszínen megállapítottunk a legfontosabb talán az volt, hogy a tettes az áldozat lakásában otthonosan mozgott, tehát tökéletesen ismerte a lakást. Az ajtó zárában egy beletört, háromfogű kulcs darabját találtuk. Mivel B Erzsébet férje állította, hogy sem ő, sem a felesége nem törték bele a kulcsot a záriba, arra következtettünk, hogy a tettes először egy kulcsmásolattal akarta kinyitni a zárat. Csak amikor ez beletört, használt álkulcsot. De hol szerezte a tettes a kulcs lenyomatát? A férj továbbá azt mondta, hogy a zárat eredetileg egy kulccsal vásárolta, ezen pedig nem voltak fogak. Később egy öreg háromfogú kulcsból egy másik példányt készített saját részükre. Erről természetesen a tettes nem tudhatott. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a tettes a férfi kulcsa mintájára csinálta a másolatot. De volt-e Záhradníceknek alkalma lenyomatot készíteni a férj kulcsáról? Természetesen volt. De ugyanúgy egy óvatlan pillanatban bárki a faluból vagy a Nejedig I. bányából, ahol a férj dolgozott, megtehette ezt. Idáig jutottunk a logikai következtetésekben. A további felderítés a daktiloszkópiai vizsgálatra várt. A helyszínen ugyanis harminc ujjlenyomatot találtunk. Tizenkilenc lenyomat a B. házaspáré volt Tizenegy azonban használhatatlan volt... Kesztyűben dolgozott a tettes?Jarmilka nein tudott visszaemlékezni. Más meg nem láttta a tettest. Egy azonban bebizonyosodott: Jindrich Záhradnícek ujjlenyomatait nem találtuk meg. Ezt a gyilkosságot sosem hoztuk összefüggésbe az előző öt szexuális gyilkossággal. Erre több okunk volt. Elsősorban más volt az indítóok — rablás Más volt a végrehajtás módja is, harmadszor pedig az előző gyilkosságoknál a tettesnek az áldozatokkal semmilyen kapcsolata sem volt. Itt viszont az ismeretség egészen nyilvánvaló volt. Lehet, hogy nem is akart gyilkolni, csak lopni Amikor azonban B. Erzsébet megzavarta és felismerte — mégis ölt. Persze, ha a kis Jarmila elárulta volna, hogy a tettes meg akarta erőszakolni, akkor az egész dolog más irányt vesz. De a tízéves kislány vagy nem értette hogy a férfi mit akart, vagy szégyellte magát... (Folytatjuk)
