Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-15 / 28. szám
POllTiHA MINDHKK Munkatársaink, harcostársaink legyenek a tollforgató emberek! 4 öj ifjúság------------------------Á' CSKP Központi Bizottsága töm*»«jékertatásí osztályának kezdetneirrezeséra WPS» 1-M I prágai Fuílk Parkban több mint ötszáz kommunista újságíró részvételéval óra rágó» a kt ívéért •- kezletet tartottak. Az aktíva célja, amint art dr. tubomtr Strougal, a CSKP ahibkségénak tagja megnyitó beszédében hangoztatta, a csehszlovák újságírók többségének megnyerése a párt politikájának támogatására. Az aktíván Jelen volt dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, dr. Lnbomlr Strougal, a CSKP elnökségének tagja, a cseh pártiroda elnöke, Stefan Sádovsky, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Josef Kempn.f, a CSKP KB titkára. Josef Mavelka szövetségi tájékoztatásiigyl miniszter, valamint a párt más verető személyiségei. Az aktíva első szónoka dr.. Gustáv Husák elvtárs volt. Az alábbiakban klvonaima« közöljük Husák elvtára beszédét, néhény fnntnaahb gondolatát: „Gyakran kellett bírálnunk' a tömegtájékoztatási eszközöket a munkájukban előforduló fogyatékosságukért, de úgy vélem, hogy a párt vezetősége sohasem felejtette el hangoztatni, hogy itt volt ‘a becsületes újságírók nagy hadserege, akik' pártunknak segítettek, és akiknek a segítsége nélkül nem Jutottunk volna el ebbe az időszakba sem, amelyben ma vagyunk. Jól tudják, hogy ez alatt az u- tóbbi másfél év alatt társadalmunk nemegyszer egyenesen katasztrofális helyzet szélére sodródott. Ha visszatekintünk erre az időszakra, azt látjuk, hogy az újságírók és a tömegtájékoztatási eszközök egy része is hozzájárult ehhez a társadalmunkban végbemenő bomlasztó folyamathoz. 1968 _ januárja utáii nemzeteink, népünk' és pártunk számára nagy történelmi lehetőség nyílott arra. hogy mentesüljön minden tehertételtől, torzulástól, dramatizmus- tól. s szabadabb, demokratikusabb korszakot kezdjen, természetesen marxi-lenini elvek alapján. Ezt a nagy alkalmat nem tudtuk kihasználni, nem tudtunk úrrá lenni rajta, s Így megnyíltak a kapuk a destrukciós elemek, a destrukciós irányzatok előtt. Ez év áprilisában a központi bizottság a pártnak és a társadalomnak megmutatta az e helyzetből kivezető utat. S központi bizottság áprilisi, s főként májusi ülése kidolgozta azt a politikai platformot, amelynek' alapján kijutunk a válságos helyzetekből, kidolgozta a koncepciót és a módszereket, amelyekkel konszolidálhatjuk társadalmunkat, s ugyanakkor semmit sem vettünk el a- zokból a pozitívumokból, amelyeket januárban és január után programunkban kitűztünk, de mentesülünk minden ballaszttól, mindattól, ami a társadalmat felforgatja, pusztulásba sodorja. Á párt újból felelősséget vállalt társadalmunk fejlődéséért. E konszolidáció vonatkozik mind a belpolitikára. mind népgazdaságunkra, vonatkozik a külföldi kapcsolatokra, a normális testvéri, elvtársi kapcsolatok felújítására a Szovjetunióval és a többi szövetséges ^állammal. A közelmúltban Moszkvában tanácskoztak a kommunista- és munkáspártok, s amikor az ember látja a világ különböző részeiből érkezett 75 párt képviselőjét, és hallgatja, hogy á munkásosztály hogyan Harcol, a kommunista mozgalom milyen küzdelmet vfv nemcsak Afrikában, Dél-Ameriká- ban, hanem a nyugat-eurőpai államokban Is, akkor látja igazán, hogy mi milyen messze kerültünk az osztályküzdelem fogalmától, az osztálypolitikai szempontok érvényesítésétől. Sohasem létezett absztrakt szabadság. Csak Igen' konkrét szabadság van, Igen konkrét társadalmi feltételek között, s mindig az a kérdés: kinek a számára van, és milyen ez a szabadság. Nem úgy, mint ahogyan azt a kispolgári elképzelések hirdetik, a- melyektÖl sajtónk tavaly csak úgy hemzsegett. S gyakran a pártiga- zolvánnyal rendelkező emberek is Ilyen elképzeléseket terjesztettek. Pártunk' természetesen ebben az államban minden téren nemcsak gazdaságilag progresszív társadalmat, hanem olyan társadalmat a- kar felépíteni, ahol a legnagyobb mértékben érvényesül a demokrácia a párton belül és az egész társadalmon belül. Csakhogy ezekről a kérdésekről ne_ oktasson ki bennünket sem Golny, sem Stefan á Szabad Európában, sem pedig á többi szökevény, politikai szökevény, és a sző állami értelmében vett szökevény sem. X központi bizottság áprilisi és májusi határozatai után a sző politikai értelmében ez a differenciálódási folyamat abban nyilvánul meg, hogy az emberek egyes csoportjai különféleképpen foglalnak állást a párt programjához, a központi bizottság koncepcióihoz. Ä kérdéseket világosan, egyértelműen fogalmaztuk meg, és a párttagoktól valamint a társadalomtői Is elvárjuk, hogy állást foglaljanak yelük kapcsolatban, A egyértelmű állásfoglalásunk kiváltja, sőt azt mondanám, elmélyíti a politikai differenciálódást, határozottan körvonalazza a koncepciókban és az állásfoglalásokban levő különbségeket, tisztázza az egyes táborokat. Ez helyes folyamat. Megmutatja, ki hogyan viszonyul e kérdésekhez, ki a szövetségesünk. ki támogat bennünket, kinek vannak kétségei és ki a nyilvánvaló ellenség, ki foglal el ellenzéki politikai álláspontot. Ilyen bonyolult időszakban ez így szokott lenni. A látszólagos egység, amely felett egyesek ma annyira siránkoznak, hamis egység volt, nacionalista pozíciókon, sőt kimondom. — egyenesen antlmarxis- ta pozíciókon, alapuló egység volt. Ennek az egységnek szükségszerűen szét kellett hullania. Ez alatt az utóbbi két és fél hónap alatt megfigyelhettük, milyen gyorsan növekedik mind a pártban, mind a párton kívül az a tábor, amely támogatja a központi bizottság által mutatott utat, amely véget akar vetni a válságos helyzeteknek, s gyorsan meg akarja teremteni az alkotómunkához, a felgyülemlett problémák megoldásához szükséges feltételeket, szavatolva természetesen polgáraink demokratikus és szabad életét. Társadalmunkban természetesen kimondottan ellenzéki erők is léteznek. Néhol titokban, leplezett formában, különféle hangulatok terjesztésében nyilvánulnak meg, néhol megkísérelnek nyilvános akciókat is. Ismerik az ostravai és a prágai kísérleteket. Nem titkoljuk, vannak ilyen erők is, 1- lyen egyének is, néha kommunista tagsági igazolvánnyal, vannak ilyen kis csoportok, szakszervezetekben és másutt is. A csehszlovák társadalomban semmilyen ellenzéki érőnél«, semmilyen antikommunista erőnek a legkisebb réménye sincs a sikerre. Eléggé erősek vagyunk ahhoz, hogy bármilyen felforgató antikommunista csoportocskákat vagy irányzatokat politikailag felszámoljunk. E küzdelem eldőlt és semmilyen más út nem jöhet számításba, mint a szocializmus építésének útja államunkban, mindazzal együtt, ami ebből következik. Számunkra fontos az emberek bizalma, az emberek megnyerése, az emberek támogatása, egyszóval: az emberek óriási többségét meg akarjuk nyerni céljainknak, annak a programnak, amelyről beszélünk. És itt már nem mondhatjuk azt, hogy figyelemreméltó eredményeket értünk el. Ha befeketítik a szocializmus építésének egész időszakát, olyannyira, hogy egy fehér folt sem marad rajta, ha megbecstelenítik az összes volt eszményeket, akkor nehéz újbői felújítani a bizalmat, újból megnyerni az embereket. Pedig éppen erről van most sző. Megnyerni az embereket, meggyőzni őket, elkötelezetté tenni valamennyi szakaszon, mert politikai módszerekkel akarunk dolgozni, nem akarunk valamilyen hatalmi szektává válni. És e téren természetesen a tömegtájékoztatási eszközök a sajtó, a kommunista újságírók munkája az egyik legfontosabb és legérzékenyebb szakasz. Beszéltem az ellenzéki irányzatokról. Figyelemreméltó, milyen e- rőfeszítéssel igyekeznek programjukul kitűzni a totális kilátásta- lanságot. Milyen kérdésben mutat Kriege! és a többi kiutat? Vajon a szabadságról hangoztatott általános szólamok elegendők-e ahhoz, hogy programot alkossanak? Melyikük jött valamilyen gondolattal, melyikük jött valamilyen konkrét javaslattal politikai vagy gazdasági kérdésekben? Kivel akar Kriege! és a többi nemzetközi viszonylatban haladni, amikor azt mondják, hogy szakadjunk el a Szovjetuniótól, a szocialista államoktól? És ha elszakadunk tőlük, hova tartozunk akkor? És kivel tartsunk? Hova sodornak, vagy szeretnének sodorni bennünket? Vagy talán olyan nagyhatalom vagyunk, hogy azt csinálhatjuk, ami tetszik? Beneá Is, aki mint tudjuk, nem volt kommunista, a háború előtt és főként a háború utáni években, amikor fontolóra vette az ország sorsát, tudta, hogy a Szovjetunióval való szövetségre kell orientálódnia, mert enélkül a nemzet nem élhet. Vannak egyének és kis csoportok is, amelyek visszaélve a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban. az ifjúsági szervezetekben, a diákok körében, az értelmiségiek csoportjában levő helyzetükkel, fel akarják őket használni a párt ellen. szembe akarják állítani őket azzal a programmal, amely az embereket ki akarja vezetni a válságos helyzetből. A zűrzavar előidézésére, az emberek elkeserítésére Irányuló nyílt kísérleteken kívül a jobboldali és antiszocialista körök a pesszimizmus, a passzivitás légkörét terjesztik, szándékosan igyekeznek az embereket elkeseríteni, bizalmatlanságot, kétséget kelteni bennük. Ez a legveszélyesebb és a legtömegesebb irányzat. Itt Is óriási tevékenységi tér nyílik a kommunista újságíró számára. Ezeket a dolgokat politikai formákkal is rendbe lehet hozni. És •aki nem való a politikai életbe, annak távoznia kell onnan. Aki a Szabad Európa vagy pedig a bur- zsoá propaganda szájíze szerint keresi helyét a nap alatt, annak vissza kell vonulnia. Nyilvánosan le kell leplezni ezeket az embereket, megmutatva, kiket és miket szolgálnak. Lehet, hogy olvasták Mnacko könyvét, a- melyet a Nyugaton s nálunk is terjesztenek. Ez olyan gyáva ember könyve, aki a súlyos pillanatokban elhagyja nemzetét, országát, és hamar politikai pamfleteket ír, hogy minél többet keressen. Morális álláspont ez? És milyen politikai álláspont?. Ha valaki bánt bennünket, nyilván van jogunk védekezni. És van jogunk védekezőén előrenyomulni is. Ha ezt valakinek a lelkiismerete nem engedi, ennek oka valószínűleg az, hogy lelkiismeretét egy kissé bérbeadta a másik félnek. Amikor a felforgató erőket megfosztottuk attól a lehetőségtől, hogy visszaéljenek a tömegtájékoztatási eszközökkel, most a nyugati tömegtájékoztatási eszközöket használják fel és azokon át hatnak felénk'. És mi erről hallgatunk, mintha ez természetes volna. A prágai városi bizottság plénumán felszólalt Kyncl. Felszólalásában támadta a párt Irányvonalát, a májusi határozatot. Akkor felléptem Kynclle! szemben. Ügy vélem, hogy érvelésüket porrá zúztuk, politikailag két vállra fektettük őket, de erről senki sem tud semmit, sem nálunk, sem máshol. Senki sem tudja, hogy ezek az erők vereséget szenvedtek a szabad titkos szavazásban, elvesztették pozíciójukat Prága város vezetőségében. Ezeket a dolgokat azért említjük meg, hogy a kommunista újságírók, a tömegtájékoztatási eszközök dolgozói aktívabban segítsék a pártot, a mozgalmat. ezt az államot. Türelmesek voltunk', tudjuk, nehéz volt néha tájékozódni, kikerülni abból a hatalmi monopóliumból, amelyet az újságírói világban az emberek egy kis csoportja kisajátított magának. Ötven-hatvan ember kezében összpontosult ez az egész ó- riási erő, amelyet az újságok, a rádió és a televízió s az összes többi eszköz jelentett. A demokrácia, a haladás jelszava alatt lehetetlenné tettek embereket az újságokban, a sajtóban, a rádióban. Saját mércéjüket kényszerítették másokra. A párt és az állam vezetősége sajnos, ezt eltűrte. Ezért megértjük a zavart, a- mely keletkezett. De most a kommunista és a nem kommunista újságírók vegyék tudomásul, hogy ennek vége, hogy ez a kis csoport ma már nem fogja dirigálni és uralni sem a sajtót, sem a rádiót, sem a televiziőt. rwi; Juhász doktor a krónikát böngészi Kolár Péter felvételei A „legnépszerűbb“ betegség Stószfürdö a fák, rétek, bokrok és virágok, a hegyek és völgyek olyan ötvözete közepette fekszik, hogy szinte mesés- könyvbe illő. Az épület csodálatosan szép úton közelíthető meg. Az autó ablakán kihajolva virágokat lehet tépni, és szívni az illatokat, mohón élvezni a színeket. A beteg még meg sem kezdi a gyógy- kúrát, s máris jobban érzi magát ebben a környezetben. Itt gyógyítják a „legnépszerűbb“ betegséget. Azt a kórt, amelyben szinte majdnem minden ember szenved, vagy szenvedett: a légzőutak megbetegedéseit. Ha egy orvosi rendelő várótermében fölmérést végeznénk, kiderülne, hogy a páciensek nyolcvan százaléka a légzőutak megbetegedései miatt van itt. Stószfürdö a gyermekek gyógyítására specializálja magát. Dr. Juhász György vaskos krónikát halász elő az archívumból, hogy betekintést nyerhessünk a fürdő múltjába. 1883 júliusában épült az első legidősebb rész; 1933-ban építették újjá. Magát a fürdőt 1881-ben alapították. 1936 óta a rosszul táplált, vérszegény, tébécé- ben szenvedő gyerekek jöttek ide, a háború után pedig a légzőutak megbetegedéseiben szenvedők. Évente kilencven gyermek kerül ide, kezelésük minimum két hónapig tart,, s miután egészségesen távoznak, mások jönnek helyükre. Évenként hat-hét turnus- váltja fel egymást. A fürdő klimatikus viszonyai eszményiek. Az épület erdőben áll, északról teljesen védett, itt nem ismerik például az _ északi szelet. A hőmérsékleti viszonyok is megfelelőek, kiegyensúlyozottak. A levegő relatív páratartalma is jó. Mínusz húsz fok alá sohasem süllyed a hőmérő higanyszála. Hogy a gyógyításnak mi a lényege és mik a titkai, arról nemigen szólhatunk részletesebben, mert nem vagyunk szakembeFejlemények egy újságcikk rek. Annyit azért talán mégis megállapíthatunk, hogy a gyerekek különféle kezelésekben részesülnek. Itt van például a szauna, amelyről azonban majd külön szót ejtünk. Sok szülő azt hiszi — mondja dr. Juhász György —, hogy ha gyermekét a széltől is óvja, jét tesz neki. Pedig ez a nevelési módszer helytelen, mert a gyermek annál kevésbé válik ellenállóvá, könnyebben megbetegszik és a kór elsősorban a légzóutakat támadja meg. Ki hinné, hogy az óvatosság még a jellemre is hatással van! A szaunával ellenkező hatást lehet elérni; megnyilvánulhat a bátorság abban is, ha a nyolcvan fokos hőségből a hóra szalad a gyermek és örömmel tölti el, hogy ezt is kibírja! Fürdőről van szó, tehát használjuk ki az alkalmat, és hallgassuk meg Juhász doktort a csehszlovákiai szaunák helyzetéről, annál is inkább, mert tagja az országos bizottságnak. A szaunázás általában Csehországban és Morvaországban terjedt el, ott már olyan kultusza van majdnem, mint északon. Szlovákiában Tátrafüreden. Pov. Bystricán, Pozsonyban létesítettek ilyen speciális fürdőt, de reméljük, hogy több város és falu is követi példájukat. A szaunázőknak országos szövetségük, gyűléseik, saját kiadványaik, lapjuk van! (Juhász doktor rendelkezésemre bocsátotta a Prátel sauny két példányát. Mit olvastam bennük? Címeket, beszámolókat gyűléseikről, készen kapható szaunák reklámait, stb.) Minden ember átesik a légzőutak megbetegedésein, van akit egész életén át kínoz a „legnépszerűbb“ betegség. A szauna nagyszerű gyógymód, kiválóan fejleszti az erőnlétet és növeli az ellenálló képességet, s amellett élvezetet is nyújt. Öljünk vele! (bt) nyomán T JL Az Of Ifjúság előző számainak egyikében — kis közösségünkhöz viszonyítva — hosszabb cikk foglalkozott meg nem oldott problémáinkkal. Elmarasztalta a község vezetőit és részben a besenyői Dózsa György Ifjúsági Klubot. Az eredmény nem maradt el. (Bár a falu vezetőségének állítása szerint a fiatalok elkövették azt a hibát, hogy nem hozzájuk fordultak elsősorban joqos követeléseikkel.) Az elsődleges kérdést, a klubhelyiséget a Nemzeti Bizottság megoldotta. / A kultúrház melletti helyiség kulcsát hivatalosan átadja a klub arra hivatott tagjának.} Az Egységes Földműves Szövetkezet elnöke pedig megígérte, hogy a tatarozáshoz vagy az esetleges átalakításához szükséges a- nyagot a szervezet rendelkezésére bocsátja. Utánanéztünk az újságban említett könyveknek is. Tudvalévő, hogy a Nemzett Bizottság padlásán valóban voltak könyvek. De ezeket már néhány évvel ezelőtt elszállították. Nem zárhatjuk azonban sorainkat azzal, hogy végül is mindenki megtette, amit tennte kellett. Mert tegyük fel a kérdést: ha egy fiatal 18 éves fiú /ebben az esetben a klub vezetője}, kéréssel fordul a falu irányítóihoz, vajon kellő súlya lesz- e szavának? Hogy Németh István nyilvánosan szót emelhetett a klub sorsáért, köszönet az Öj Ifjúságnak és köszönet az Of Ifjúság cikkére helyesen reagáló helyi vezetök- t nek is. PETRICSKA Júlia Hova jutna a cseh és a szlo- Elsősorban elvtársaink pártos vák nemzet, ha ennek az avantu- voltára, kommunista öntudatára és rizmusnak az útján haladna! Még állampolgári tudatára hivatkozunk, hogy mentesüljenek » nyomástól, ha ez eddig még nem történt meg, az avanturisták maroknyi csoportjának nyomásától, találják meg helyüket a pártban, a társadalomban, a sajtóban, segítsenek nekünk', aktivan támogassanak bennünket e nehéz időkben. Milyen semlegesség lehet Itt? Nem semlegességre! hanem világos, férfias állásfoglalásra van szükség: vagy-vagy. Jfagy ellenfél vagy. a maradj annak, de akkor a sajtóban nem dolgozhatsz. Az újságírókat különféleképpen osztályozzák. Ma arról van szó, hogy megnyerjük az újságírók, elsősorban a kommunista, de a nem kommunista újságírók maximális számát harcos társunknak, munkatársunknak, és hogy megértsék, csak ez az út vezet ki a válságból, amelybe kerültünk és ebben aktívan segítsenek. Azt akarjuk, hogy munkatársaink, harcostársaink legyenek a tollforgató emberek, s alkotó módon járuljanak hozzá politikánk kialakításához. Együttműködésre, segítségre — úgy is mondhatnánk — elkötelezettségre van szükség. Senki sem akarja, hogy szolgál módon tegyenek eleget kívánságainknak, hanem azt akarjuk, hogy nemzetüket a kommunista mozgalmat szolgálják.“ (-16-)
