Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-07-15 / 28. szám

POllTiHA MINDHKK Munkatársaink, harcostársaink legyenek a tollforgató emberek! 4 öj ifjúság------------------------­Á' CSKP Központi Bizottsága töm*»«jékertatásí osztályának kezdetneirrezeséra WPS» 1-M I prágai Fuílk Parkban több mint ötszáz kommunista újságíró részvételéval óra rágó» a kt ívéért •- kezletet tartottak. Az aktíva célja, amint art dr. tubomtr Strougal, a CSKP ahibkségénak tagja megnyitó beszédében hangoztatta, a csehszlovák újságírók többségének megnyerése a párt politi­kájának támogatására. Az aktíván Jelen volt dr. Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára, dr. Lnbomlr Strougal, a CSKP elnökségének tagja, a cseh pártiroda elnöke, Stefan Sádovsky, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Josef Kempn.f, a CSKP KB titkára. Josef Mavelka szövetsé­gi tájékoztatásiigyl miniszter, valamint a párt más verető személyiségei. Az aktíva első szónoka dr.. Gustáv Husák elvtárs volt. Az alábbiakban klvonaima« közöljük Husák elvtára beszédét, néhény fnntnaahb gondolatát: „Gyakran kellett bírálnunk' a tömegtájékoztatási eszközöket a munkájukban előforduló fogyaté­kosságukért, de úgy vélem, hogy a párt vezetősége sohasem felej­tette el hangoztatni, hogy itt volt ‘a becsületes újságírók nagy had­serege, akik' pártunknak segítet­tek, és akiknek a segítsége nél­kül nem Jutottunk volna el ebbe az időszakba sem, amelyben ma vagyunk. Jól tudják, hogy ez alatt az u- tóbbi másfél év alatt társadalmunk nemegyszer egyenesen katasztro­fális helyzet szélére sodródott. Ha visszatekintünk erre az időszak­ra, azt látjuk, hogy az újságírók és a tömegtájékoztatási eszközök egy része is hozzájárult ehhez a társadalmunkban végbemenő bom­lasztó folyamathoz. 1968 _ januárja utáii nemzeteink, népünk' és pártunk számára nagy történelmi lehetőség nyílott arra. hogy mentesüljön minden teherté­teltől, torzulástól, dramatizmus- tól. s szabadabb, demokratikusabb korszakot kezdjen, természetesen marxi-lenini elvek alapján. Ezt a nagy alkalmat nem tudtuk kihasz­nálni, nem tudtunk úrrá lenni raj­ta, s Így megnyíltak a kapuk a destrukciós elemek, a destrukciós irányzatok előtt. Ez év áprilisában a központi bi­zottság a pártnak és a társada­lomnak megmutatta az e helyzet­ből kivezető utat. S központi bi­zottság áprilisi, s főként májusi ülése kidolgozta azt a politikai platformot, amelynek' alapján ki­jutunk a válságos helyzetekből, ki­dolgozta a koncepciót és a mód­szereket, amelyekkel konszolidál­hatjuk társadalmunkat, s ugyan­akkor semmit sem vettünk el a- zokból a pozitívumokból, amelye­ket januárban és január után programunkban kitűztünk, de men­tesülünk minden ballaszttól, mind­attól, ami a társadalmat felforgat­ja, pusztulásba sodorja. Á párt újból felelősséget vállalt társa­dalmunk fejlődéséért. E konszo­lidáció vonatkozik mind a belpo­litikára. mind népgazdaságunkra, vonatkozik a külföldi kapcsolatok­ra, a normális testvéri, elvtársi kapcsolatok felújítására a Szov­jetunióval és a többi szövetsé­ges ^állammal. A közelmúltban Moszkvában ta­nácskoztak a kommunista- és munkáspártok, s amikor az em­ber látja a világ különböző részei­ből érkezett 75 párt képviselőjét, és hallgatja, hogy á munkásosz­tály hogyan Harcol, a kommunis­ta mozgalom milyen küzdelmet vfv nemcsak Afrikában, Dél-Ameriká- ban, hanem a nyugat-eurőpai ál­lamokban Is, akkor látja igazán, hogy mi milyen messze kerültünk az osztályküzdelem fogalmától, az osztálypolitikai szempontok érvé­nyesítésétől. Sohasem létezett absztrakt sza­badság. Csak Igen' konkrét sza­badság van, Igen konkrét társa­dalmi feltételek között, s mindig az a kérdés: kinek a számára van, és milyen ez a szabadság. Nem úgy, mint ahogyan azt a kis­polgári elképzelések hirdetik, a- melyektÖl sajtónk tavaly csak úgy hemzsegett. S gyakran a pártiga- zolvánnyal rendelkező emberek is Ilyen elképzeléseket terjesztettek. Pártunk' természetesen ebben az államban minden téren nemcsak gazdaságilag progresszív társadal­mat, hanem olyan társadalmat a- kar felépíteni, ahol a legnagyobb mértékben érvényesül a demokrá­cia a párton belül és az egész társadalmon belül. Csakhogy ezek­ről a kérdésekről ne_ oktasson ki bennünket sem Golny, sem Ste­fan á Szabad Európában, sem pe­dig á többi szökevény, politikai szökevény, és a sző állami értel­mében vett szökevény sem. X központi bizottság áprilisi és májusi határozatai után a sző po­litikai értelmében ez a differen­ciálódási folyamat abban nyilvá­nul meg, hogy az emberek egyes csoportjai különféleképpen foglal­nak állást a párt programjához, a központi bizottság koncepcióihoz. Ä kérdéseket világosan, egyértel­műen fogalmaztuk meg, és a párt­tagoktól valamint a társadalom­tői Is elvárjuk, hogy állást fog­laljanak yelük kapcsolatban, A egyértelmű állásfoglalásunk kivált­ja, sőt azt mondanám, elmélyíti a politikai differenciálódást, határo­zottan körvonalazza a koncepciók­ban és az állásfoglalásokban levő különbségeket, tisztázza az egyes táborokat. Ez helyes folyamat. Megmutatja, ki hogyan viszonyul e kérdésekhez, ki a szövetsége­sünk. ki támogat bennünket, ki­nek vannak kétségei és ki a nyil­vánvaló ellenség, ki foglal el el­lenzéki politikai álláspontot. Ilyen bonyolult időszakban ez így szo­kott lenni. A látszólagos egység, amely felett egyesek ma annyira siránkoznak, hamis egység volt, nacionalista pozíciókon, sőt ki­mondom. — egyenesen antlmarxis- ta pozíciókon, alapuló egység volt. Ennek az egységnek szükségsze­rűen szét kellett hullania. Ez alatt az utóbbi két és fél hónap alatt megfigyelhettük, mi­lyen gyorsan növekedik mind a pártban, mind a párton kívül az a tábor, amely támogatja a köz­ponti bizottság által mutatott utat, amely véget akar vetni a válságos helyzeteknek, s gyorsan meg akar­ja teremteni az alkotómunkához, a felgyülemlett problémák megoldá­sához szükséges feltételeket, sza­vatolva természetesen polgáraink demokratikus és szabad életét. Társadalmunkban természete­sen kimondottan ellenzéki erők is léteznek. Néhol titokban, leplezett formában, különféle hangulatok ter­jesztésében nyilvánulnak meg, né­hol megkísérelnek nyilvános ak­ciókat is. Ismerik az ostravai és a prágai kísérleteket. Nem tit­koljuk, vannak ilyen erők is, 1- lyen egyének is, néha kommunis­ta tagsági igazolvánnyal, vannak ilyen kis csoportok, szakszerveze­tekben és másutt is. A csehszlovák társadalomban semmilyen ellenzéki érőnél«, sem­milyen antikommunista erőnek a legkisebb réménye sincs a sikerre. Eléggé erősek vagyunk ahhoz, hogy bármilyen felforgató anti­kommunista csoportocskákat vagy irányzatokat politikailag felszámol­junk. E küzdelem eldőlt és sem­milyen más út nem jöhet számí­tásba, mint a szocializmus építé­sének útja államunkban, mindaz­zal együtt, ami ebből következik. Számunkra fontos az emberek bizalma, az emberek megnyerése, az emberek támogatása, egyszó­val: az emberek óriási többségét meg akarjuk nyerni céljainknak, annak a programnak, amelyről be­szélünk. És itt már nem mond­hatjuk azt, hogy figyelemreméltó eredményeket értünk el. Ha befe­ketítik a szocializmus építésének egész időszakát, olyannyira, hogy egy fehér folt sem marad rajta, ha megbecstelenítik az összes volt eszményeket, akkor nehéz újbői felújítani a bizalmat, újból meg­nyerni az embereket. Pedig éppen erről van most sző. Megnyerni az embereket, meggyőzni őket, el­kötelezetté tenni valamennyi sza­kaszon, mert politikai módszerek­kel akarunk dolgozni, nem aka­runk valamilyen hatalmi szektává válni. És e téren természetesen a tö­megtájékoztatási eszközök a saj­tó, a kommunista újságírók mun­kája az egyik legfontosabb és leg­érzékenyebb szakasz. Beszéltem az ellenzéki irányza­tokról. Figyelemreméltó, milyen e- rőfeszítéssel igyekeznek program­jukul kitűzni a totális kilátásta- lanságot. Milyen kérdésben mutat Kriege! és a többi kiutat? Va­jon a szabadságról hangoztatott általános szólamok elegendők-e ahhoz, hogy programot alkossa­nak? Melyikük jött valamilyen gondolattal, melyikük jött vala­milyen konkrét javaslattal poli­tikai vagy gazdasági kérdések­ben? Kivel akar Kriege! és a töb­bi nemzetközi viszonylatban halad­ni, amikor azt mondják, hogy sza­kadjunk el a Szovjetuniótól, a szocialista államoktól? És ha el­szakadunk tőlük, hova tartozunk akkor? És kivel tartsunk? Hova sodornak, vagy szeretnének sodor­ni bennünket? Vagy talán olyan nagyhatalom vagyunk, hogy azt csinálhatjuk, ami tetszik? Beneá Is, aki mint tudjuk, nem volt kommunista, a háború előtt és főként a háború utáni évek­ben, amikor fontolóra vette az ország sorsát, tudta, hogy a Szov­jetunióval való szövetségre kell orientálódnia, mert enélkül a nem­zet nem élhet. Vannak egyének és kis csopor­tok is, amelyek visszaélve a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom­ban. az ifjúsági szervezetekben, a diákok körében, az értelmiségiek csoportjában levő helyzetükkel, fel akarják őket használni a párt el­len. szembe akarják állítani őket azzal a programmal, amely az em­bereket ki akarja vezetni a válsá­gos helyzetből. A zűrzavar előidézésére, az em­berek elkeserítésére Irányuló nyílt kísérleteken kívül a jobboldali és antiszocialista körök a pesszimiz­mus, a passzivitás légkörét ter­jesztik, szándékosan igyekeznek az embereket elkeseríteni, bizalmat­lanságot, kétséget kelteni bennük. Ez a legveszélyesebb és a legtö­megesebb irányzat. Itt Is óriási tevékenységi tér nyílik a kommu­nista újságíró számára. Ezeket a dolgokat politikai for­mákkal is rendbe lehet hozni. És •aki nem való a politikai életbe, annak távoznia kell onnan. Aki a Szabad Európa vagy pedig a bur- zsoá propaganda szájíze szerint keresi helyét a nap alatt, annak vissza kell vonulnia. Nyilvánosan le kell leplezni eze­ket az embereket, megmutatva, kiket és miket szolgálnak. Lehet, hogy olvasták Mnacko könyvét, a- melyet a Nyugaton s nálunk is terjesztenek. Ez olyan gyáva em­ber könyve, aki a súlyos pillana­tokban elhagyja nemzetét, orszá­gát, és hamar politikai pamflete­ket ír, hogy minél többet keres­sen. Morális álláspont ez? És mi­lyen politikai álláspont?. Ha valaki bánt bennünket, nyil­ván van jogunk védekezni. És van jogunk védekezőén előrenyomulni is. Ha ezt valakinek a lelkiisme­rete nem engedi, ennek oka való­színűleg az, hogy lelkiismeretét egy kissé bérbeadta a másik fél­nek. Amikor a felforgató erőket meg­fosztottuk attól a lehetőségtől, hogy visszaéljenek a tömegtájé­koztatási eszközökkel, most a nyu­gati tömegtájékoztatási eszközöket használják fel és azokon át hat­nak felénk'. És mi erről hallga­tunk, mintha ez természetes vol­na. A prágai városi bizottság plé­numán felszólalt Kyncl. Felszóla­lásában támadta a párt Irányvona­lát, a májusi határozatot. Akkor felléptem Kynclle! szemben. Ügy vélem, hogy érvelésüket porrá zúz­tuk, politikailag két vállra fek­tettük őket, de erről senki sem tud semmit, sem nálunk, sem más­hol. Senki sem tudja, hogy ezek az erők vereséget szenvedtek a szabad titkos szavazásban, elvesz­tették pozíciójukat Prága város vezetőségében. Ezeket a dolgokat azért említjük meg, hogy a kom­munista újságírók, a tömegtájé­koztatási eszközök dolgozói aktí­vabban segítsék a pártot, a moz­galmat. ezt az államot. Türelme­sek voltunk', tudjuk, nehéz volt néha tájékozódni, kikerülni abból a hatalmi monopóliumból, amelyet az újságírói világban az emberek egy kis csoportja kisajátított ma­gának. Ötven-hatvan ember kezé­ben összpontosult ez az egész ó- riási erő, amelyet az újságok, a rádió és a televízió s az összes többi eszköz jelentett. A demokrácia, a haladás jelsza­va alatt lehetetlenné tettek embe­reket az újságokban, a sajtóban, a rádióban. Saját mércéjüket kény­szerítették másokra. A párt és az állam vezetősége sajnos, ezt eltűr­te. Ezért megértjük a zavart, a- mely keletkezett. De most a kom­munista és a nem kommunista újságírók vegyék tudomásul, hogy ennek vége, hogy ez a kis cso­port ma már nem fogja dirigálni és uralni sem a sajtót, sem a rá­diót, sem a televiziőt. rwi; Juhász doktor a krónikát böngészi Kolár Péter felvételei A „legnépszerűbb“ betegség Stószfürdö a fák, rétek, bokrok és virá­gok, a hegyek és völgyek olyan ötvözete közepette fekszik, hogy szinte mesés- könyvbe illő. Az épület csodálatosan szép úton kö­zelíthető meg. Az autó ablakán kihajolva virágokat lehet tépni, és szívni az illato­kat, mohón élvezni a színeket. A beteg még meg sem kezdi a gyógy- kúrát, s máris jobban érzi magát ebben a környezetben. Itt gyógyítják a „legnép­szerűbb“ betegséget. Azt a kórt, amelyben szinte majdnem minden ember szenved, vagy szenvedett: a légzőutak megbetege­déseit. Ha egy orvosi rendelő várótermé­ben fölmérést végeznénk, kiderülne, hogy a páciensek nyolcvan százaléka a légző­utak megbetegedései miatt van itt. Stószfürdö a gyermekek gyógyítására specializálja magát. Dr. Juhász György vas­kos krónikát halász elő az archívumból, hogy betekintést nyerhessünk a fürdő múltjába. 1883 júliusában épült az első legidősebb rész; 1933-ban építették újjá. Magát a fürdőt 1881-ben alapították. 1936 óta a rosszul táplált, vérszegény, tébécé- ben szenvedő gyerekek jöttek ide, a há­ború után pedig a légzőutak megbetegedé­seiben szenvedők. Évente kilencven gyer­mek kerül ide, kezelésük minimum két hó­napig tart,, s miután egészségesen távoz­nak, mások jönnek helyükre. Évenként hat-hét turnus- váltja fel egymást. A fürdő klimatikus viszonyai eszményiek. Az épület erdőben áll, északról teljesen védett, itt nem ismerik például az _ északi szelet. A hőmérsékleti viszonyok is meg­felelőek, kiegyensúlyozottak. A levegő re­latív páratartalma is jó. Mínusz húsz fok alá sohasem süllyed a hőmérő higanyszá­la. Hogy a gyógyításnak mi a lényege és mik a titkai, arról nemigen szólhatunk rész­letesebben, mert nem vagyunk szakembe­Fejlemények egy újságcikk rek. Annyit azért talán mégis megállapít­hatunk, hogy a gyerekek különféle keze­lésekben részesülnek. Itt van például a szauna, amelyről azonban majd külön szót ejtünk. Sok szülő azt hiszi — mondja dr. Ju­hász György —, hogy ha gyermekét a szél­től is óvja, jét tesz neki. Pedig ez a ne­velési módszer helytelen, mert a gyermek annál kevésbé válik ellenállóvá, könnyeb­ben megbetegszik és a kór elsősorban a légzóutakat támadja meg. Ki hinné, hogy az óvatosság még a jellemre is hatással van! A szaunával ellenkező hatást lehet elérni; megnyilvánulhat a bátorság abban is, ha a nyolcvan fokos hőségből a hóra szalad a gyermek és örömmel tölti el, hogy ezt is kibírja! Fürdőről van szó, tehát használjuk ki az alkalmat, és hallgassuk meg Juhász dok­tort a csehszlovákiai szaunák helyzetéről, annál is inkább, mert tagja az országos bizottságnak. A szaunázás általában Csehországban és Morvaországban terjedt el, ott már olyan kultusza van majdnem, mint északon. Szlo­vákiában Tátrafüreden. Pov. Bystricán, Po­zsonyban létesítettek ilyen speciális für­dőt, de reméljük, hogy több város és fa­lu is követi példájukat. A szaunázőknak országos szövetségük, gyűléseik, saját ki­adványaik, lapjuk van! (Juhász doktor ren­delkezésemre bocsátotta a Prátel sauny két példányát. Mit olvastam bennük? Címeket, beszámolókat gyűléseikről, készen kapha­tó szaunák reklámait, stb.) Minden ember átesik a légzőutak megbetegedésein, van akit egész életén át kínoz a „legnépsze­rűbb“ betegség. A szauna nagyszerű gyógymód, kiválóan fejleszti az erőnlétet és növeli az ellenál­ló képességet, s amellett élvezetet is nyújt. Öljünk vele! (bt) nyomán T JL Az Of Ifjúság előző szá­mainak egyikében — kis kö­zösségünkhöz viszonyítva — hosszabb cikk foglalkozott meg nem oldott problémá­inkkal. Elmarasztalta a köz­ség vezetőit és részben a besenyői Dózsa György If­júsági Klubot. Az eredmény nem maradt el. (Bár a falu vezetőségének állítása sze­rint a fiatalok elkövették azt a hibát, hogy nem hoz­zájuk fordultak elsősorban joqos követeléseikkel.) Az elsődleges kérdést, a klubhelyiséget a Nemzeti Bizottság megoldotta. / A kultúrház melletti helyiség kulcsát hivatalosan átadja a klub arra hivatott tagjá­nak.} Az Egységes Földműves Szövetkezet elnöke pedig megígérte, hogy a tataro­záshoz vagy az esetleges átalakításához szükséges a- nyagot a szervezet rendel­kezésére bocsátja. Utána­néztünk az újságban emlí­tett könyveknek is. Tudvalé­vő, hogy a Nemzett Bizott­ság padlásán valóban vol­tak könyvek. De ezeket már néhány évvel ezelőtt elszál­lították. Nem zárhatjuk azonban sorainkat azzal, hogy végül is mindenki megtette, amit tennte kellett. Mert tegyük fel a kérdést: ha egy fiatal 18 éves fiú /ebben az eset­ben a klub vezetője}, kérés­sel fordul a falu irányítói­hoz, vajon kellő súlya lesz- e szavának? Hogy Németh István nyil­vánosan szót emelhetett a klub sorsáért, köszönet az Öj Ifjúságnak és köszönet az Of Ifjúság cikkére helye­sen reagáló helyi vezetök- t nek is. PETRICSKA Júlia Hova jutna a cseh és a szlo- Elsősorban elvtársaink pártos vák nemzet, ha ennek az avantu- voltára, kommunista öntudatára és rizmusnak az útján haladna! Még állampolgári tudatára hivatkozunk, hogy mentesüljenek » nyomástól, ha ez eddig még nem történt meg, az avanturisták maroknyi csoportjának nyomásától, találják meg helyüket a pártban, a társa­dalomban, a sajtóban, segítsenek nekünk', aktivan támogassanak bennünket e nehéz időkben. Mi­lyen semlegesség lehet Itt? Nem semlegességre! hanem világos, fér­fias állásfoglalásra van szükség: vagy-vagy. Jfagy ellenfél vagy. a maradj annak, de akkor a sajtó­ban nem dolgozhatsz. Az újságírókat különféleképpen osztályozzák. Ma arról van szó, hogy megnyerjük az újságírók, el­sősorban a kommunista, de a nem kommunista újságírók maximális számát harcos társunknak, munka­társunknak, és hogy megértsék, csak ez az út vezet ki a válság­ból, amelybe kerültünk és ebben aktívan segítsenek. Azt akarjuk, hogy munkatársaink, harcostár­saink legyenek a tollforgató embe­rek, s alkotó módon járuljanak hozzá politikánk kialakításához. Együttműködésre, segítségre — úgy is mondhatnánk — elkötele­zettségre van szükség. Senki sem akarja, hogy szolgál módon tegyenek eleget kívánsá­gainknak, hanem azt akarjuk, hogy nemzetüket a kommunista mozgalmat szolgálják.“ (-16-)

Next

/
Thumbnails
Contents