Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-01 / 48. szám

I új ifjúság 5 Timur mauzóleuma, a Gúr-i-Emir Bevallom nyugtalan kíváncsisággal ké- "szültem szovjet közép-ázsiai utamra és „örömmel teltem el“, amikor elébem tárult az Ezeregyéjszaka romantikus meséit idéző vi­lág Azonban mégsem titkolhatom el, hogy a fenti cím nem a sajátom. Szamarkand egykori neve, Sura-mon-raa jelenti ezt. Ez a név tud­tommal hiteles forrásokban nem fordul elő, annyi azonban bizonyos, hogy a várost már időszámításunk eőltt is „öröm volt látni". Fel­jegyezték, hogy amikor Nagy Sándor ázsiai hadjáratai során i. e. 329-ben Szamarkandba is eljutott azt mondta: „Minden igaz, amit e vá­ros szépségéről hallottam, azzal a kivétellel, hogy sokkal szebb, mint ahogy elképzeltem“ Ha ehhez hozzátesszük, hogy neve mellett év­századokon át epiteton constansként állt az „arany“ jelző, érthető, hogy fennállásának Idei, 2590 éves jubileuma alkalmából történel­mi, kultúrális, építészeti jelentőségét csak te­kintélyes füzetben lehetne összefoglalni. Lá­togatója lépten-nyomon találkozik az egykori hűbéri szellemi központ néma, mégis sokat­mondó emlékeivel, amelyek furcsán, sajátos módon illeszkednek a korszerűsödő város ar­culatába. Egy kis történelem Mikor telepedett le az ember a Zerafsan oázisos partvidékén, nem tudjuk, s éppen úgy homály fedi Szamarkand! legrégibb történel­mét is. Annyit azonban tudunk, hogy már 4000 évvel ezelőtt falu állt a helyén. Az időszámí­tásunk előtti VI. században Kürosz perzsa ki­rály foglalta el, ezután Nagy Sándor csapatai hódították meg, majd a kínaiak, szeldzsukok, törökök s végül az arabok uralma következett. Amit az utóbbiak a városban felépítettek, Dzsingisz kán a XIII. században teljesen el­pusztította. Kései utóda, Timur Lenk, a bag- lasz (türk-mongo!) néptörzsből származó had­vezér, a XIV. század leghatalmasabb uralkodó­ja Szamarkandból virágzó várost épített és megtette óriási birodalma székhelyéül. Szamarkandban. a szovjet Üzbegisztán „má­sik“ fővárosában az utóbbi 30-40 év folyamán számos, korszerű lakótelep, szálloda, intézet, székház épült. Ezek között a több százéves épületek nem egy esetben mállott vakolatuk­kal, omladozó falaikkal, de minden esetben más kort, más stílust idéző külsejükkel egzo­tikusán hatnak a város nagyszámú látogatói­ra. Tegyünk egy sétát az egykori Arany-Sza- markandban. élesszük fel azt a megsemmisült világot, amelynek emlékét a régi falak őrzik. Találka a város közepén Képzeljük el, hogy furcsa csoda révén a vá­ros főterén találjuk magunkat, jóllehet az én Aki látja, örömmel telik el utazásom nem volt csoda. Két óra hosszat tart a légiót Prágából Moszkvába, ehhez persze az szükséges, bogy a gép 950 kilométeres sebes­séggel szárnyaljon. Ha Moszkvában az ember nem akar időzavarba kerülni, két órával előbbre kell igazítania az óráját. Taskentig hát és fél órán át „vándorol“ az 11-18-as, de ezalatt az utas S és fél órát öregszik, mert ennyi az időkülönbség a két város között. Tas- kenttől délre fekszik Szamarkand s a mintegy 500 kilométeres, homoktenger feletti utat az AN-10-es típusú repülőgép jó egy óra alatt teszi meg. Az „akklimatizáció“ első lépése, hogy az ember egy órával előbbre igazítja kar­óráját. A város főterén vagyunk tehát, hat órával öregebbek, mint teszem, Csallóközben lennénk. Erre azonban az ember nem gondol, van elegendő látnivaló, ami leköti . figyelmét. A térre, ahol hatszáz évvel ezelőtt százezer emberfejből állított piramis hirdette Timur győzelmét az Arany Horda felett, tekintélyes korú platánokkal és ciprusfákkal övezett ut­cák torkollnak. A csaknem 40 fokos hőség el­lenére szaporán pezseg a forgalom, az élet. A járdák mentén apró kis bodegákban kínálják az elárusítók legkülönfélébb árujukat, az út­testen vautok, szamárfogatok és trolibuszok sza­kadatlan sora közlekedik. Az alacsony házak hátterében tekintélyes építmény romjai me­rednek az utcakép fölé. Ez Bibi Khanin me­cset, Szamarkand legrégibb és egyik leghíre­sebb épületének maradványa. A csonka falak­hoz romantikus legenda fűződik. Timur Lenk, „a vaskezű rokkant“, 64 éves korában indult, hogy ott lerakja a Nagy Mogul birodalom alapjait. Bibi Khanin, a hadvezér legszebb felesége meg akarta lepni férjét s elhatározta, hogy távolléte alatt győzelmei emlékére öt templomból álló épületet emeltet. A munka vezetésével egy fiatal építészt bí­zott meg, aki fülig szerelmes volt az asszony­ba. A munka sikeresen folyt, márcsak egy boltívet kellett volna befejezni. Közben sza­porán érkeztek a hírek Timur közeledéséről. Bibi Khanin naponta megjelent az épületnél és sürgette a munkát. Nagyon meglepődött, a- mikor az ifjú építész egyszer kijelentette: csak akkor hajlandó folytatni a munkát, ha úrnőjétől egy csókot kap. A szépséges asszony negyventagú leánykíséretére mutatott: „Vá­lassz magadnak rabnőim közül, hiszen van­nak köztük fiatalabbak, szebbek is nálam. De az építész nem tágított. Ekkor Bibi Khanin egy kosárban negyvenegy különböző tojást hoza­tott. Egymás után törte fel a fehér, a pettyes, a zöldes színű, a kisebb a nagyobb tojásokat s közben ezt mondta: „Nézd, ezek a tojások külsejükben különböznek egymástól, akár­csak mi asszonyok. De a belsejük mind egy­forma.“ Az építész még akkor sem adta fel a harcot. Két csészét hozatott, az egyikbe tisz­ta vizet, a másikba szeszt öntöttek. Bibi Kha­nin elé tette és így szólt: „Kóstold meg e két csésze tartalmát. Szemre mind a kettő egy­forma, mégis az egyik csak hűsít, a másik vi­szont perzsel.“ Az asszony nem tudott tovább érvelni, megengedte, hogy az építész fátyo­lén keresztül arcon csókolja. A csók olyan heves volt, hogy az asszony arcán piros folt maradt. Amikor a férj visszatért a hadjárat­ból és megtudta az árulkodó tolt eredetét, testőrsége üldözőbe vette az építészt, aki ina­sával éppen egy mecset lépcsőin ment felfe­lé Mire a katonák utolérték volna a szerel­mes vetélytársat, csak annyit láttak, hogy fe­hér galambok vitték fel a fellegekbe. A történelem nem ismeri Bibi Khanint s úgy tudja, hogy Timur első felesége Szaraj- Mullk-Khanin volt. A mecset eredetét is ke­vésbé romantikus módon magyarázza. Timur az 1397-98-as indiai hadjárata során, amikor Dzsavaharlal Nehru szerint „...ahova betette a lábát, mindent a földdel tett egyenlővé s a pusztítás helyén az áldozatok koponyájából e- melt halmokat" csupán az iparosoknak, kéz­műveseknek kegyelmezett meg. Ezeket Sza­markandba hurcolta, velük építtette birodalma székhelyét. A Bibi Khanin az akkori építkezési szokások szerint alapok nélkül épült s külö­nösen az 1897-i földrengés annyira megron­gálta. hogy újjáépítése lehetetlen. Egy „szobában" Timurral Szamarkand műemlékeinek legvonzóbb mág­nese a Gúr-i-Emír (a. m. az emír sírboltja). Timur építtette 1404-ben, a négyéves korában elhunyt legkedvesebb unokája: Mohamed-Szul- tán számára. A karcsú falak, a formák köny- nyedsége, az épületek kora építészeti remek­ké avatják. A komoran fénylő, kék, zöld, lila és bíbor zománcú, bordás kupola félelmet és csodálatot kelt. A monda szerint az eredeti kupolát Timur alacsonynak találta. Megparan­csolta, rombolják le, rakjanak újat s bünte­tésből azt a negyven műépítészt akik az előb- bin dolgoztak, égessék bele a mészbe. Akkor még nem hitte maga sem, hogy egy év múlva ő is e kupola alá tér meg pihenni. A halál Kí­na ellen irányuló hadjárata során érte utói, hatvankilenc éves korában. Az élettől ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Boldog, aki azelőtt hagyja el a világot, mielőtt a világ elfordult volna tőle." A mauzóleum bejáratát ezután be­falazták és betemették. Csupán századunk ele­jén figyeltek fel rá, hogy a fal mellett gyom- ííal benőtt nyíláson át nagy sodrással árad be az esővíz. Az ásatások eredményeképpen gyö­nyörű, drága márvány- és féldrágakő lapok­kal kirakott helyiségre bukkantak s a tadzsik és perzsa nyelvű sírfeliratok megfejtése után eloszlott az a homály, amely Timur és híres unokája, Ulug bég sírhelyét fedte. A legenda szerint a sír bejárata felet egykor ez a feli­rat állt: „Aki fel merné tárni e sírt, nálam- nál is nagyobb hódító haragját zúdítja a ha­zára.“ És feltárták. M. M. Gerasszimov világ­hírű régészprofesszor és szobrász vállalkozott rá, 1941, júniusában, amikor Timur és Ulug bég rekonstruálása céljából levonatot készí­tett koponyájukról. Ekkor történt a hitleri tá­madás a Szovjetunió ellen s a babona hívei a rossz jóslat bekövetkezését vélték látni ben­ne. A tudós azt válaszolta, ha majd Timur csontjait újból elliantolják, nagy győzelem szü­letik. Az elhantolásra a sztálingrádi csata ide­jén került sor... Aranyzománcos futballkapu , űk utcákon keresztül jutunk el Sza- ■inarkand leglátványosabb és építésze­ti szempontból legegységesebb műemlékéhez, a Regisztanhoz. Ez tulajdonképpen három medresze (mohamedán váliású tudományi és filozófiai, magasabb iskola), amely dél felé nyitott, négyszögletes teret zár körül. Az épü­letek magas homlokzatát s a kétoldalt őrök­ként állő mecseteket pazar színű zománcol mozaikok díszítik. A tér hátterében álló Till* Khari medresze falának aranyzománca a leg­nemesebb fém alapszínének minden árnyalatá­ban veri vissza a Nap sugarait. A kockakö­vekkel kirakott téren most Uzbég gyerekek futballoznak, s nem egyszer a Tilla Khari ara­nyozott bejáratát választják az egyik kapu gyanánt. A Bibi Khanin romjai $*’ A keleti Eukllidész és Ptolemaiosz A várostól északra a Kulak nevű dombon Szamarkand látogatói Ulug bég csillagvizsgá­lójának múzeummá berendezet maradványait csodálhatják meg. Ez a mű a XV. század ele­jén a világ egyik csodájának számított. A ko­rabeli források szerint a dombon, erődítmény­nyel körülvéve, mintegy 30 méter magas, há­romemeletes, pazar díszítésű negyvenhat mé­teres átmérőjű körépület állt. A csillagvizsgá­ló számos értékes berendezése közül a legbe­csesebb az a réz szektáns volt, (vertikális szögmérő 40,212 m-es sugárú) mellyel Ulug bég „a keleti Eukleidész és Ptolemaiasz egy személyben,“ bámulatot keltő méréseit vé­gezte. A Föld Nap körüli útja az ő számítá­sai szerint csak egy perc és két másodperc­cel tér el a mai számításoktól. Ulug bég, Timur unokája 40 éven át állt or­szága élén s nagy kortársa, Navoi költő sza­vai szerint „nem volt még országnak hozzá mérhető uralkodója“. Szamarkand ezekben az években a tudományok és a művészetek vi­rágzó központja lett. A birodalom határain kí­vül is híres volt az Ulug bég által alapított egyetem, amelyen néha ő maga is előadott. Legendák és valóság szövődik össze Sza­markand látogatójának emlékezetében. Az Arany-Szamarkand korát idézve lehetetlen nem látni a mai várost. A járókelőket, a jellegze­tesen keleti üzleteket, az áru bőségével, szí­nességével szinte látványosságnak számító ba­zárt, a város új negyedeit, gyapotfeldolgozó üzemeit... És a lányokat, akiknek csinosságá­ról, szemérmességéről, lesütött szempilláik a- lól perzselő tekintetéről önálló írásban kelle­ne megemlékezni. Mert hiszen ez a tulajdon- képpel Szamarkand, a kétezerötszáz év sum­mája és előremutató eredménye. Petrik József Fülektől Nagykaposig Ha végignézzük 1963-t.öl a Jökai- napokon szereplő irodalmi színpa­dok jegyzékét, akkor kirajzolódik előttünk irodalmi színpadmozgal­munk képe. amely szerint Rima­szombattól keletre (kivételt jelent Kassa ,.UN1K" irodalmi színpada) városokban és falvakban nem fog­lalkoznak Ifjúsági klubjaink, sem a Csemadok helyi szervezete, sem a középiskolák tanárai a színpadi közlés ezen új formájával. Bár tudjuk, hogy emlékesteken cso­korba kötöt t verses-összeállításo­kat adnak elő színpadon, de ez még nem irodalmi színpad. Az Ilyen összeállításoknál több esetben problémát jelent, hogyan, miként csináljuk, hogv a korszerüséq pa­rancsát betartsuk, és a hézőktiek, hallgatóknak az előadás a lehető legtöbbet nyújtsa. Ezen problémák megoldására óhajtott feleletet ad­ni a Csemadok KB titkársága és a MIKT azzal, hogy október köze­pén megszervezte két irodalmi szfnpad Közép és Kelet-Szlovákiai körútját. A két együttes a pozsonyi ..For­rás" és a lévai . Juhász Gyula" irodalmi színpad tagjai nagy lel­kesedéssel vállalták ezt a nem kis feladatot. (A körút öt napján hat fellépés és 1700 km autóhusz.on.) Valamennyien tudásuk, tehetségük Hat irodalmi színpad fellépése legjavát nyújtották, néha nem is a íeghálásabb közönségnek. Mind­két együttes már évek óta han- gyamunkát végez, korszerűen, nagy reklám nélkül. Az igaz, ahol fel­léptek s eljutott hangjuk a közön­séghez — szivükbe zárták őket. s ez a legjobb hírverés a mozgalom számára. Erről a szorgalmas, fo­lyamatos munkáról bővebben kell szólnunk. A pozsonyi „Forrás" Irodalmi Színpad a Duna utcai Általános Középiskola mellett működik im­már hat esztendeje. Tagjai között — a gimnazistákon kívül — peda­gógust, mérnököt, technikust, fő­iskolást és hivatalnokot egyaránt találunk, mind olyanokat, akik eb­ben az iskolában érettségiztek vagy működnek. Mindnyájukat epy kö­zös cél fűzi össze: a vers, az iro­dalom. a színjátszás művelése és szeretete. Az együttes alapvető küldetése és programja: a klasszikus ma­gyar Irodalom hagyományainak ápolása és terjesztése. Ezt szol­gálják a Forrás irodalmi színpadi összeállításai és színjátszó előadá­sai egyaránt, amelyeket nemcsak Pozsony és környéke, de Dél-fzlo- vákia sok községének, kisvárosá­nak közönsége is megtekintett, ta­valy pedig az együttes Magyaror­szágon is vendégszerepeit. A Ju­hász Gyula Testamentum c. iro­dalmi műsor például tizenötször. Csokonai Özvegy Karnyőnéja hu­szonötször. A debreceni lunátikus Jókai vígjáték pedig harminckét alkalommal került közönség elé. Az együttes az első legnagyobb eredményét az 1965-ös országos seregszemlén érte el: Ember küzdi és bízva bízzál c. Mndách-müsor- ért a Jókai emlékérem arany fo­kozatát kapta. A Forrás együttese és a sági „József Attila" Irodalmi színpad meghívást kapott az V. balassa­gyarmati Irodalmi Színpadi Napok­ra, amelyeket november 27-30-án tartottak meg. A Forrás az Ady Endre irodalmi műsorral, a sági „József Attila" irodalmi szfnpad csehszlovákiai magyar költők mü­veiből válogatott irodalmi összeál­lítással szerepelt a versenyben. A Forrás a körúton a „Győztes új és magyar“ összeállítással mu­tatkozott be Fülek. Losonc. Rozs­nyó. Kassa, Királyholmec. Nagyka- pos közönségének. Az eqviittes tagiéinak: — Kalszor Anna, För- dös Borbála, Péterfy Szonya, Kúra Sándor, Horváth Pál, Kulcsár Ti­bor, Molnár Lászlö, Sebők István — dicséret és köszönet jár, hogy fegyelmezetségükkel. odaadásukkal hozzájárultak a körút sikeréhez. A lévai Pedagógiai Középiskola mellett működő „Juhász Gyula" iro­dalmi színpad 1968-ban alakult, Gergely József vezetésével. Ennek az irodalmi színpadnak volt már elődje, melynek vezetője Sándor Károly volt. és az együttes a Cse­madok lévai helyi szervezete mel- lett működött. Több összeállítás volt műsorukon, ezekből kiemelke­dik Juhász Gyula „Himnusz az em­berhez“ és az „Ismeretlen Jókai" Dávid Teréz összeálítása. E két irodalmi műsorral szerepeltek 1964 és 1965-ben a komáromi Jőkai na­pokon, felléptek Zselízen és a kör­nyék nagyobb falvaiban. Ez az e- gyüttes sem erkölcsi, sem anyagi támogatást nem kapott a Csema­dok helyi szervezetétől, sem a Já­rási Bizottságtól. — ezért 1965 vé­gén feloszlott. Többéves hallgatás után 1968-ban megalakult a „Ju­hász Gyula" irodalmi színpad, mely­nek tagjai a Pedagógiai Középis­kola diákjai és néhány végzett nö- vendége. Az együttesre jellemző az új keresése az összeállítások for­mai megoldásában. A csoport ren­dezője és vezetője Gergely József nem elégszik meg a puszta szö­veggel. fényhatásokkal, zenével fo­kozza a szó érzelmi hatását. A VI. Jókai-napokon a „Két végtelenség között“ című produkcióval elnyer­ték az Irodalmi Színpadok Feszti­váljának megosztott nagydíját: Gergely József a legjobb rendezés díját kapta. Az együttes ezzel az Összeállítással vett részt a körút fellépésein. A lévai összeállítás szereplői: Di- busz Éva. Martinovsky Erzsébet, Szabó Erzsébet. László Katalin. Nagy Éva. Szilágyi Erzsébet, Gyur- csó Éva, Molnár Hona, Sárai Sa­rolta. Truchly Oabriella, Balogh Mária. Boros Valéria, Podhorny Márta, Danis Gabriella. Kiss Kata­lin II. Nagy Zsuzsa. Sáfár Valéria, Soös Aranka. Szabó Ilona. — vala­mennyien dicséretet érdemelnek a körúton végzett munkájukért. A körút folyamán tehát a két irodalmi színpad Losoncon. Rozs­nyón. Kassán, Klrályhelmecen és Nagykaposon lépett fel. Valameny- nyi fellépést a Csemadok h. sz. mellett működő Ifjúsági klubok, — középiskolák Irodalmi színpadjaival karöltve valósították meg. A kö­zös műsorban fellépett: Losoncon a Korunk Ifjúsági Klub Irodalmi Színpada — Petőfi összeállításával. Rozsnyón Krousz Zoltánná és a Ze­neiskola zongoratanára egészítette ki a műsort.-Kassán az ÚNIK Iro­dalmi Színpada — Peter Hadke Ön- becsmérlés c. hang játékával, Ha­vasi Péter és Tóth Erzsébet tol­mácsolásában. — képviseltette ma­gát. Klrályhelmecen a Középiskola tanárai Mécs Lászlö verseivel, Nagykaposon az Általános Középis­kola Irodalmi Színpada ballada-fel­dolgozással tarkította a két iro­dalmi színpad vendég-fellépését. A körútnak honismereti jellege Is volt. A szereplők megismerked­hettek Közép- és Kelet-Szlovákia történelmi nevezetességeivel: a lé­vai várral, és megtekintették a Múzeumot. A Fülek felé vezető út­szakaszon Szklabonyán Mikszáth Kálmán lakóházát és Sztregován a Madách Múzeumot, emlékművet, — Füleken a Palóc Múzeumot, Lo- soncőn Kármán József emlékoszlo­pát, — Rimaszombatban Tompa Mihály szobránál rótta le kegye­letét a fiatal lelkes tárSoiijí: Rozsnyón a Bányász Múzeum és a betlérl kastély megtekintése naqy élményt jelentett a szereplőknek. Kassán a gótika egyik remekmű­vét a Dómot és II. Rákóczi Ferenc szarkofágját tekintették meg. Nagykaposon virágcsokrot helyez­tek el Erdélyi János emlékművé­nél. Az irodalmi színpadok kőrútjá­nak akkor lesz meg az/igazi ér­telme, ha azokon a helyeken, ahol felléptek, ú j követőkre talál a moz­galom. s a következő évben a Jó­kai napokon üdvözölhetik egymást Nyugat-, Közép- és Kelet-Szlová- kla élvonalbeli Irodalmi színpad­jainak tagjai. Reméljük, hogy a jövőben is al­kalom adódik hasonló iellcqfl kör­útra, amelyen Közép- és Kelet- Szlovákia legjobb irodalmi színpad­jai látogatnák Nyugat-Szlovákia városait, falvait. Farkas Veronika r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents