Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-01 / 48. szám
6 új ifjúság ■UiitiHHiia 1920 tavaszán „szörnyű" sporthír járta be a világot. Az amerikai J. Walker 1000 köbcentis, kéthengeres Indian motorkerékpárjával, 167 kilométeres átlaggal felállította a Solo motorkerékpárok abszolút világrekordját. Az emberek a fejüket csóválták, rosz- szalóan kérdezgették: mire jó ez a száguldás? Miért kockáztatják az emberek az életüket? Vajon hogyan vélekednének Walker kortársai a száguldás mai iramáról, amikor a 167 kilométeres átlag, országúti versenyeken sem ritkaság? A sík, egyenes útszakaszokon pedig helyenként közel 300 kilométeres sebességgel rohannak a Walker Indiánjánál lényegesen kisebb acélparipák. A Solo motorkerékpár abszolút világcsúcsa pedig 400 kilométeren felül jutott. Sőt, az Egyesült Államokban az ún. dragsterokon olyan sprintszerű versenyeket is rendeznek, melypken egy kisebb teljesítményű sugárhajtású repülőgép alul maradna. Bizonyos E. J. Potter Michiganből, akit „bolondos férfinak“ is neveznek, nyolchengeres, 450 lóerős Chevrolet Corvette automobil V motort szerelt kétkerekű dragsterjára. Nyilván az olvasó is kitalálja, mire képes ez az acélkolosszus. No, de ennek vajmi köze van a sporthoz. Hagyjuk a feltűnési viszketegségben szenvedő, az életüket semminek sem tekintő motorosokat. Térjünk vissza az országúti versenyzőkhöz. Ebben a sportágban hivatalos világcsúcsot nem is tartanak nyilván, mert hát a versenyző gyorsasága itt képességén, a gép teljesítményén kívül a pályától is függ; a minőségtől, a kanyarok számától és szögétől, színkülönbségektől, stb. Tény azonban, hogy az utóbbi években az országúton is megindult a hajsza a szédítő gyorsaságokért. Elsősorban a japán cégek, a Honda és Szüzük! előretörése után szabadult el a száguldás őrülete. Mivel a motorozás nem a legveszélytelenebb sportág, a versenyeken több tragikus kimenetelű baleset történt a Nemzetközi Motorsport Szövetség, a FIM, már a múlt évi világbajnokság futamainak kiírása előtt megkísérelte megfékezni a gyorsaság fokozására irányuló' igyekezetei. Kenyértörésre került sor a Nemzetközi Motorsport Szövetség és a két nagy japán gyár, a Honda és a Szuzuki között. A japánoknak nem tetszett a FIM azon döntése, amely szerint ezentúl legfeljebb kéthengeres, hatsebe sséges gépekkel indulhatnak a motorosok a világbajnokság futamaiban. A hajsza azonban azóta sem szűnt meg. A gyáraknak létérdeke a konkurrencia feletti győzelem, a nézők izgalmas versenyt akarnak látni, így ember legyen a „nyeregben“, aki az őrült tempóban haladó acélparipát uralni tudja. rverser Hogyan kezdené önéletrajzát? — 1929. május 28-án születtem Vörösegyházán. Nős vagyok, a lányom lassan férjhez megy. Én pedig idősebb korom ellenére megfordulok minden — ... motorkerékpár után És mikor fordult meg először végzetesen? — Pontosan nem emlékszem. Csak azt tudom, hogy nagy megtiszteltetésnek vettem, ha megmoshattam a sógorom Czéh Mihály motorkerékpárját, aki egy motorállomás vezetője. A háború után egy szivartankos Csepelen megtanított motorozni. Ahogy nőttem, úgy nőtt a motoros űrtartalma. Rövidesen szert tettem egy 350-es Victo- riára. Mikor fordulták meg először ön után? — Az utcánkban én voltam a leggyorsabb motoros. Aztán az egyik barátom felszólított, hogy ne ott legénykedjek, hanem a versenyzők között. Elhatároztam, csak azért is megmutatom nekik, hogy ott is megállóm a helyem. Életem első versenyén 1948 tavaszán, a Rákosi gyakorlótéren túlestem a tűzkeresztségen és életem első győzelmén is. Még ugyanabban az esztendőben indultam az országos bajnokságon és a 350-es kategóriában Szabó László „Kuksi" mögött, váratlanul második lettem. Ezen magam is nagyon meglepődtem. Pályafutásának legszebb élménye ? — Felejthetetlen marad számomra az 1956. évi Bol d'Or. Június 2-án és 3-án erős mezőny gyűlt össze a Linas Monthlery asztalsima auto- dromjában, a huszonnégy órás versenyen. Délután ötkor Reisz Jancsi barátom rajtolt elsőnek, a 250-es Pannónián. Két őrá múlva váltottam Jancsit, aki ezalatt legalább két környi előnyt szerzett legnagyobb ellenfelünk, a német Hoffmann Zündappjával szemben. Jancsi fölényes nyugalma engem is felvillanyozott és nem engedtem az iramból. Két óránként váltottuk egymást, ismeretlen Pannónia masinánk hiba nélkül működött. Pirkadatkor már a nagyokat, az ötszázasokat és háromötveneseket üldöztem. Lefevre-Briand 500-as Nortonja haladt az élen, utána az önök Jawa 350-ese Klimttel, illetve Hamrámíddel a nyergében. Célba vettem a Jawát, rátapadtam. Öröm volt száguldani mögötte, Klimt és Hamr- smid nagy versenyző volt. S általában a csehszlovák versenyzőket végtelenül tisztelem és becsülöm. Sfastntf például nagymenő. Ha Hailwood és Agostini a császár, akkor Stastny a koronás herceg. Ám, hogy visszatérjek az emlékezetes Bol dOr versenyhez; felváltva róttuk tovább is a köröket. Az utolsó váltásban én szálltam be. Szüntelenül azon imádkoztam, hogy csak kibírja a masina. Kibírta. A gyilkos huszonnégy óra leteltével 101,062 kilométeres átlaggal robogtam át a célvonalon. A Zündapra két kört vertünk rá. Bizonyára Csehszlovákiához is fűzik kellemes emlékek? — Természetesen. Bár például a brünni nagydíjon sorozatos balszerencse kísért. Tavalyelőtt vagy három éve, nem is tudom, jól tartottam magam, sokáig az élen haladtam a 350-esek közt, aztán gépem bemondta az unalmast. Az utóbbi években Pöstyénben is pechem volt. Előfordult, hogy rajthoz sem álltam. Szívesen emlékszem azonban vissza az 1960. évi Szlovákia Díjára. Az 500-asok közt a híres Dickie Dale és Stastny mögött, a harmadik helyen végeztem. A motorversenyzők a halállal flörtölnek. Nem érez félelmet a versenyek előtt vagy a versenyek alatt? — Nem. Ha magunkfajta félelmet érez, ne menjen a pályára, mert könnyen galibát Testileg fáradtan, de lelkileg frissen hallgattuk fancstval fa kép baloldalán] a himnuszt, a nehéz huszonnégy óra után. csinálhat. A motorosnak a jő gépen kívül elsősorban nyugodtságra és hallatlan lélekjelenlétre van szüksége. Persze, a versenyek előtt egy kicsit izgatott vagyok. Mihelyt nyeregbe szállók, minden elszáll. csak a pályát és a gépet érzékelem. Köztünk motorosok között egyébként is valamilyen betyárbecsület, afféle Íratlan törvény uralkodik, hogy a pályán nincs vagánykodás, felesleges kockázat, idegesség vagy félelem, mert az nemcsak az illető versenyző, hanem vala- mennvi rajtoló) és néző életét veszélyezteti. Aki egyszer be- rezelt, az általában önként kiszáll a bulibői, abbahagyja a hajtást. Ön még nem rezeit be, úgy értem, nem volt félelmet keltő balesete? — Balesetem éppenséggel volt. De az nem válogatja emberét. S nem is motorversenyző az, aki még nem csókolta meg a betont. Ha Jicín felé jár és lát ott egy törött villanypóznát, azt én törtem derékba néhány évvel ezelőtt. Elromlott a kuplungom és legalább százötvennel hajtottam bele, azt hittem, ripityára töröm magam. Szerencsésen megúsztam. Egyszer pedig a jugoszláviai Portorozsban mások hibájából buktam és jóformán a fél depó keresztülgázolt rajtam. Vártam, hogy ízekre szaggatnak, szerencsére csak a lábam tört el. Azt pedig már alkalmam volt megszokni. Nincs értelme a félelemnek. Egy ízben, úgy hiszem, talán Saehsenringben történt, a kanyar után későn vettem észre, hogy előttem tömeges bukás történt. A rendezők megpróbálták szétválasztani az egymásba akasz- kodott embereket és masinákat. Az egész utat eltorlaszol\aqy János Ä ízepsi Mezőgazdasági Műszaki Középiskoláról már hallottunk egyet-mást, főleg jót. s tudtuk azt is, hogy itt érettségizett pl. Tur- csányi, az eperiesiek elsőligás csapatának csatára. Az iskola élénk sportéletet él, futballistái, jégkorongozói, röplab- dázói, atléta’ és kézilabdázói számos járási és kerületi szintű versenyt nyertek. Ez vonzott Szepsibe, s miután Tóth János igazgató Nagy Jánoshoz, valamint Lengyel Zoltánhoz irányított, akik Horváth Ferenccel együtt szervezik a sportéletet — létrejöhetett beszélgetésünk e témáról. Megtudtok, hogy Szepsiben számos tehetség tűnt föl az utóbbi években, de miután elhagyták az iskolát, már kevesebbet hallani róluk. Ez inkább az atlétákra vonatkozik, a futballisták könnyebben érvényesülnek. Voltak olyan diákok, akik középiskolás korukban 6,60- 6,70 métert ugrottak távolba és 1,80-at magasba, de mert nem sikerült a testnevelésire vagy más főiskolára bejutniok, elkallódtak. Ha meggondoljuk, hogy valaki diákkorában csaknem hét métert ugrik távolba, s' aki előtt még szinte beláthatatlan lehetőségek állnak, akkor roppant sajnálhatjuk, hogy így történik a dolog. Ez persze már nem az itteni pedagógusok hibája. Ők mindent megtettek azért, hogy fölkeltsék az atlétika iránti érdeklődést olyan diákokLengyel Zoltán ban is, akik még sohasem láttak nagy versenyeket, s akiket esetleg otthon megmosolyognak, ha esténként futni mennek. Érezni ezen az iskolán valami rendezettséget, amit másutt ritkán tapasztal az ember. A folyosón például szépen összeállított ered- ménytéblát találunk, az iskolai csúcsok, a legjobb versenyzők neveinek föltüntetésével. A szepsiek főleg a 4x100-as váltóban tűntek ki, az évtk folyamán, s tűnnek ki ma is: ebben a kategóriában szinte verhetetlenek. Az olvasó megkérdezhetné: mi a titka annak, hogy éppen Szepsi magaslik ki a többi középiskola közül? A válasz nem lehet teljesen tökéletes, de az igazsághoz a legközelebb az a magyarázat áll. amely szerint olyan emberek kezében van a tornáórák sorsa, mint a mér említett tanárok. Magukkal tudják ragadni a diákokat, s mert szaktudásuk is van, elő tudják csalni a tehetségekből a csúcsokat is. Valószínű, hogy a tantestület vezetősége is támogatja a sportoló diákokat, s igy a szepsiek évről-évre kivágják a rezet. A szepsi magyar tannyelvű Mezőgazdasági Műszaki Középiskolája tízéves fennállását ünnepli rövidesen. Kívánjuk, tartsák ezt a nagyszerű szintet, s neveljenek számos Turcsányihoz hasonló, országszerte ismert sportolót, (bt) Kolár Péter felvételei ták. Ha akkor berezelek, — esett az eső, — lefékezek, akkor valószínűleg most múlt időben írhatna rólam. Ha belehajtok, akár egy tucatnyi embert is halálra gázolhatok — villant át az agyamon. Az utolsó pillanatban egy keskeny rést fedeztem fel a pánikszerűen ide-oda futkosó emberek közöt és rátéptem a gázt. Máig sem tudom, hogy suhantam át a kővé dermedt alakok között. Ogy hallottam, hogy a mo- torosversenyzők nem vetik meg az italt. Nyugodtságot szereznek vele. mint az öttusázók a „célzővízzel". — Mi motorosok, vígkedélyü fiúk vagyunk. Verseny után nem is nagyon vetjük meg az italt, levezeti az idegfeszültséget, de verseny előtt, ilyen nincs. Nem találkoztam még versenyzővel, aki hajtás előtt alkoholt fogyasztott volna. Már említettem, hogy milyen erős közöttünk a barátság, a felelősségérzet a másik sorsáért, a szolidaritás, hogy e divatos kifejezéssel éljek. Az utóbbi időben mérsékeltebben szerepel. Mi ennek az oka? — Egyszerű a magyarázat. Mi, egyszerű klub-versenyzők hátrányos helyzetben vagyunk a gyári versenyzőkkel szemben. Míg azok mindent mennsn-i'’ tejben-vajban fürösztik őket, a versenyek előtt első osztályú szakemberek az utolsó csavarig újakkal cserélik ki a hibás alkatrészeket, mi tákolgat- hatjuk magunk a masinákat, hogy legalább üzemképesek legyenek. Itt van a „Kuksi". Amíg az MZ gyári versenyzője volt. végigverte az egész világot. Most, hogy nem az, több a gondja az alkatrészekkel, a gép üzemben tartásával mint a versenyekkel. Aztán itt van a reuma, a sok lábtörés és hajtás következménye. Időjárás változáskor úgv kínoz, hogy néha meg kell kérnem a versenybizottságot, az előnyösebb első sor helyett startolhassak a második sorból, mert nem tudok futni. Azért a visszavonulásra még nem gondoltam. A motorozást nehéz abbahagyni. Szenvedély. Ha felduruzsol, majd felbőg alattam a Match- less-Metissém, egészen átváltozom. Mindenről megfeledkezem, még a reumáról is. Milyen erényei legyenek egy motorversenyző-jelöltnek ? — Legyen higgadt, nyugodt, és szeresse, meg ismerje a motort. A siker többnyire azon múlik, hogy az ember minden pillanatban együtt éhezzen a géppel, tudja, mikor mennyit lehet belőle kihozni. Mert csak a gép, nem mindenhatói PAf Agyi r ajos 1967. Népliget. Itt még az osztrák Lunde halad az élen de ágy látszik, Kurucz (1-es rajtszámmal/ már unalmasnak találja Lunde hátát és előzni készül. Abban az esztendőben, akárcsak az idén is, az erős nemzetközi mezőnyben a 350-es és az 500-as kategóriában egyaránt diadalmaskodott a népligeti pályán. ETROVATi AUTOGRAM - MÚZEUMA: Kurucz György (motorkerékpár-verseny ző)
