Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-12-01 / 48. szám

4 új ifjúság lenin születése nak megünneplé­Leniit­mai diákszemmel Szívesen emlékszem vissza kisis­kolás éveimre, amikor az Októberi Forradalom évfordulóján kaszákkal felfegyverzett muzsikokat mázoltunk az egyik, és pocakos „cárokat" a ha­talmas méretű rajzlapok másik olda­lára. Amikor aztán átvettünk már minden betűt, Lenin neve és alakja is a rajzlapokra került. Ogy, ahogy egy „hadvezér“ a hat-hét éves gye­rek képzeletvilágában él. Nekünk akkor a hadvezért jelen­tette, aki „elbánt a pocakos urakkal és védelmébe vette a szegényeket“. Milyen jelentőséggel bír Lenin ne­ve a mai fiataloknál? Erre voltunk kíváncsiak. Az Oj Ifjúság kérdéseire Takács Erzsi és Szabó Dezső, a du- naszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákjai válaszolnak. Ol: Mit tartasz Lenin legnagyobb érdemének? Erzsi: Azt, hogy 6 volt a világ első proletár államának megteremtő­je. Dezső: Nemcsak az első ilyen állam megteremtője. Elméletét a ki- zsákmányolóktól mentes társadalmi rendszerről, az egész világnak szánta.! Ennek az alapjait persze már Marx és Engels lerakta. Ol: Tudsz valami kis történetet Lenin életéből, amelyet szívesen em­legetsz? Erzsi: Csodálatra méltó az az erő, amellyel Lenin megszervezte és irányította a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalmat. Egy mai diák szá­mára talán az a leghihetetlenebb, hogy két hónap alatt megtanult an­golul. Dezső: Hirtelenében nem, de szívesen olvasok történeteket Lenin gyermekkoráról és családjáról. Cl: Szeretnél abban a korban élni, amelyben ö élt? Erzsi: Csak egy napot... Dezső: Nem én. Szegény vagyok és akkor a szegény embernek csak egyetlen joga volt és az is inkább kötelesség: a munka és a robot. Ol: Ha érdem szerint sorrendbe kellene állítanod a világ nagy sze-> mélyiségeit, hol „szabnád" meg Lenin helyét? Erzsi: Mindenki előtt, az elsőt helyen. Aztán Shakespeare... Dezső: Lenin, Napöléőn lenne a sorrend. Ol: Egy relatív kérdés. Ha alkal­matok lenne találkozni Leninnel, mit mondanátok neki? Erzsi: Főleg a tanulási módsze­re érdekelne és az ok; miért tette, amit tett?. Ligeti Karoly Mészáros Attila, magyar. Szobájuk műterem, megfi­gyelő laboratórium és egy­ben hálószoba is. Míg a fa­lon képek, rajzok, az aszta­lon könyvek, a padlón egy kis kalitkában aranyhörcsö­gök, a polcon pedig többek közt tücskök találhatók. Kis alföldi idill — bár ez nem az 6 érdemük, hanem a bio- lógiás cseh kollégáék. Mészáros Attila vághosz- szúíalui, Galántán érettsé­gizett. A sportolással fölha­gyott, a legtöbb idejét a ta­nulásnak szenteli, no és ol­vas. Talán még többet, mint Barvák József. Már-már pa­naszként mondja, hogy alig mer bemenni a Magyar Kul­túrába, mert észre sem ve­szi, és máris hatvan-het- ven koronával könnyebb a zsebe... Most már én sem járok csak úgy találomra, mert az AED tagjai között szoros a kapcsolat, gyakran láto­gatják egymást, tudják ki hol lakik, tehát Lacza Ti- hamérra bízhatom magam. Mindenképpen megbízható vezető. A Sztrahovi Kollé­giumba vagy a Na Petri- nách-on lévőbe menjünk? Mindegy, mehetünk. Ott több, itt kevesebb magyar van. Aztán megint tovább, a teológusok közé — az el­lentétként csábít engem. Tizenheten vannak, úgy, ahogy jöttek évfolyamon­ként, lányok, fiúk: tizenhe­ten a nyolcvan cseh és másnyelvű diák között. Az ő életük is érdekes, a sor­suk izgalmas. Híres Brzeébet az ország másik végéről, Csicserból származik. Ha minden si­kerül, 6 lesz az első ma­gyar hazai református lel­késznő. Miért ne sikerülne? Most már többen vannak lá­nyok is: Várady Klára, Ko- zár Éva — többek közt. Az 6 pályájuk egyenest ide ve­zetett, de vannak a teoló­gusok közt is olyanok, akik­Lacza Tihamér Morvák József PRÁGAI Az első, akivel találomra hozott össze a sórs, Ligeti Károly. Érdekes, hogy név szerint tartják nyilván mindegyiküket. A kapusnő ugyanis arra a kérésemre, hogy néhány magyar egye­temistával szeretnék be­szélni, emlékezetből sorolta a neveket. Míg a többiek megérkeztek, az előadások­ról, katonaságtól, Ligeti Ká­rollyal ismerkedtünk. Kassán érettségizett, már odahaza sportolt, és itt sem hagyta abba. Nem is akár­milyen eredménnyel űzi a sportlövészetet, hiszen az országos ifjúsági válogatott tagja. Ez a tény eléggé be­folyásolja tanulmányait és napirendjét. Félprofinak is beiilene, akkor tanul és vizsgázik, amikor össze tud­ja egyeztetni a két foglal­kozást. Az eredményeivel nincs baj sem a sportlövé­szetben, sem pedig a Ká­roly Egyetem Természettu­dományi Kara Vegyészmér­nöki Fakultásán. Másod­éves. Eredetileg a repülés izgatta, a felvételi vizsgán meg is felelt. Gondolt még a destruktív kémiára is. de végül Pardubicére sem ment — azt mondja, hirtelen ha­tározott. Ide minden aka­dály nélkül felvették, meg­felelt és mivel a Sportolás­ra is van ideje, és lehető­sége, nem is bánta meg. Az Albertov 7 szám alat­ti kollégiumban vagyunk. Több idegen nemzetiségű diák lakik itt: koreaiak, vietnamiak, arabok, nége­rek. A magyarok is kicsit ilyen idegeneknek számíta­nak, bár tudják róluk, hogy csehszlovák állampolgárok, összesen hat magyar diák lakik ebben a kollégiumban, ami aránylag kis szám a többi kollégiumhoz képest. Ezt Lacza Tihamértől, az Ady Endre Diákkör jelenle­gi elnökétől tudom meg, aki többek közt még arról is tájékoztat, hogy jelenleg mintegy 200—250 magyar diák tanul a prágai egyete­meken. Lacza Tihamér, a népsze­rű Tihi is vegyészmérnök­nek készül, most harmad­éves. Ojvárott érettségizett, gimnazista korában is már leginkább a kémiának hó­dolt, az iskolai szakkört is ő vezette. A kémiát dr. Re- hák professzor tanította, neki köszönheti, hogy már az iskolában módja volt be­lemélyedni a vegyészet tit­kaiba. íme az eredmény; Lacza Tihamér egyike a leg­tehetségesebbeknek a prá­gai Károly Egyetem Ve­gyészmérnöki Fakultásán. Azon kívül, hogy a hivatá­sának él, jelenleg 6 a Diák­kör elnöke; a művészet, az irodalom, a színház, a filo­zófia is érdekli, de az egy­kor ugyancsak kedvelt bio­lógia területére is eltéved, ha úgy adódik. Neki egyéb­ként már könnyebb Prágá­ban élni, mert a régi isko­lából újabb diákok jönnek. Borvák József személyében már megérkezett az „után­pótlás"! Tihi kicsit tréfásan és kicsit büszkén a maga növendékének, asszisztensé­nek nevezi a most elsőéves diáktársát. Borvák Józsefet érdekli a képzőművészet, rajzolgat, verset ír és főleg sokat ol­vas. ő is az Albertov 7 szám alatti kollégiumban la­kik. ahol eléggé zsúfolt minden szoba. Nem min­denkinek van olyan szeren­cséje, mint Tihinek, aki csak másodmagával lakik. Borvák József is negyed- magával él egy szobában. A négy fiú közül az egyik Tóth Attila Kozár Éva Szabó Károly Váradi János út — Prágába. Itt valóban csak a legrátermettebbek, legtehetségesebbek állják meg a helyüket. A rájuk jellemző figyel­mességgel arra is vigyáznak, hogy az újonnan érkezők nem ejtenek-e csorbát a régi hírnéven. Erről beszél­tünk Tóth Attilával és Vá­radi Jánossal. Mindenkinek, aki tehetséges, képzett, üzenik, jöjjön Prágába. De aki nem rendelkezik ezzel az alappal és nincs elég ki­tartása, az inkább marad­jon. — Ennyire tudatosan, ilyen szigorúan fogalmaz­nak. Folytathatnánk az elmél­kedést, mért még bőven akadna levonható tanulság. A prágaiak, nemcsak a 17 teológus, hanem a többi is példamutatóan összetart. A szűkebb hazáról, pátriájuk­ról, kultúrájukról sem fe­ledkeznek meg — no és ter­mészetesen mindennek a hátterében ez a kis, sze­rény, a hivatalos társadalmi keretekbe alig sorolható in­tézmény, Az Ady Endre Diákkör áll. Nemcsak hívja, hanem gondoskodik is az érkező diákról, legyen az a felvételi vizsgán, vagy a be­iratkozás után. Barátkoznak vele, kis „hazai" levegőt te­remtenek köré, azzal, hogy mellé szegődnek, feljegyzik nevét, találkozókra hívják. Persze, az is előfordul, hogy sörre invitálják, de ez is hozzátartozik a diákélethez, és mindennek az az ered­ménye, hogy az iskolák el­végezte után- a legtöbbjük haza megy, oda, ahonnan eljött. Erre a kérdésre a mostani diákok válasza is teljesen egyöntetű volt. a- kárcsak azoké, akik már Pozsonyban. Komáromban, Rimaszombatban, Király- helmecen vagy Vajánban gyakorolják hivatásukat. Németh István nek a sorsa már nem ilyen egyenes és számtalan kér­dőjel ágaskodik benne. így például Kuczy Lajos, aki szakmát tanult, majd esténként gimnáziumba járt, hogy érettségizhessen. Mi, akik régebben a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub­ba jártunk, még emlékszünk rá, mert a szerda estéket gyakran töltötte a klubban. Akkor még zenét szeretett volna tanulni. Nem vették fel és így nem volt más vá­lasztása. Egy negyedik prágai diák, azt hiszem harmadéves ko­rában cserélt szakot, jelen­leg két. helyen is dolgozik. Egy ötödik — hogy még va­lamit elökotorjunk az em­lékeinkből — a jogi fakul­táson kezdte, jelenleg pe­dig a Károly Egyetem Fi­lozófiai Fakultásának ma­gyar szakos hallgatója. So­rolhatnánk tovább, mert ott találjuk őket az akadémián, sőt vidéken, és a kórházak­ban is. Prágában ez a legszem­betűnőbb, hogy ide akár megkésve, de mindig a leg­tehetségesebbek jönnek, olyanok, akik bárhol meg­állnák a helyüket. Erről ta­núskodik Ligeti Károly, Csáji-Kis Ferenc, de a már végzős, vagy végzett diá­kok egész sora. A harma­dik-negyedik évben más szakra való átlépés, de az is, hogy az itteni diákok saját szakukon kívül sok minden mással foglalkoz­nak, ugyanerről tanúskodik. Lacza Tihamérból például épp oly kiváló biológus le­hetett volna, mint amilyen vegyész — maga is. sokáig ingadozott Váradi János le­tudta a katonaságot és po­litikai főiskolára tett felvé­telit, amikor később átszer­vezték azt, az iskola gon­doskodott arról, hogy to­vább tanuljon. A végzős diákok gyakran egy új szak tanulását latolgatják — ez is az általános, sőt a szo­kottnál nagyobb és univer­zális tehetségről tanúsko­dik, Minden héten pénteken az Arco kávéházban talál­Szabó Ferenc gellei, Kis- Csáj Ferenc pedig Szepsi- ből jött. Főleg az utóbbi el­sőéves diák sorsa, lehető­ségei érdekesek Gyermek­kora óta sokat szerepelt színdarabokban, és ezért kedvet kapott, hogy a Ma­gyar Területi Színház tár­sulatába jelentkezzen. Fel is vették, csak szerződést nem kötöttek vele, mert ak­kor még igen fiatalka volt. A tizenkétévesbe járt még és azt tanácsolták neki, hogy előbb érettségizzen le, azután pedig jelentkezzen a Színművészeti Főiskolára, így is történt, de sajnos, kicsit ellene fordult min­den. Először későn küldte be a jelentkezést, majd a- mikor mégis meghívták a felvételi vizsgára — későn kapta meg az értesítést. Nos, így került ide. Egyébként ő az egyetlen, aki még nem vetett végleg horgonyt, és lehet, hogy újra megpróbál­kozik a Színművészeti Fő­iskolával... Meggyőződésem, hogy felveszik, ha rászánja magát.. De most már menjünk tovább, csak azokat mutas suk be, akikre konkrétan szükségünk van. Tóth Attila, Galánta — Pozsony. Szlovákul érettsé­gizett, a matematika-fizikai secializált gimnáziumban. Váradi János a kassai ko­hászati középiskolába járt ő már leszolgálta a katona­éveket és bár politikai fő­iskolára szeretett volna menni, mégis szociológiát tanul. A Nátek fivérek kö­zül az idősebbik teológiára, a fiatalabbik pedig fogorvo­sira jár. Az idősebbek nevét nem említem, de róluk sem fe­ledkezünk meg. Az AED volt klubelnökei: az egyik neves űjságírónő, a másik tanársegéd Pozsonyban, a harmadik pedig most végez. koznak, néha ötvenen is összegyűlnek, hogy beszél­gethessenek. Havonta egy­szer pedig nagyobb találko­zókat rendeznek. Felhívá­sokkal, személyes látogatá­sokkal propagálnak: Az érettségizőket Prágába hív­ják — de aztán igyekeznek róluk gondoskodni. Míg ko­rábban az AED felhívásai előtt, csak 15—20-an jelent­keztek évenként Prágába, most számuk 50—60-ra nö­vekedett. Pedig minden le­hetőség még nincs is kiak­názva, mert a gépészmérnö­ki fakultásra az idén is 1100 hallgatót vettek volna fel, de csak 800-an jelentkez­tek. És vannak más, be nem töltött szakok is! Prágában nemcsak név szerint ismerik, de számon Is tartják a magyar diáko­kat és szeretik őket. A ko­rábbiak kiváló diákok vol­tak és jó hírnevet szerez­tek a magyar egyetemisták­nak. Nem véletlen, hogy so­kan közülük később tanár­segédként, akadémiai kuta­tóként tértek vissza Po­zsonyba, Kassára... Az persze, hogy néhány főiskolán elég sok a szabad hely. hogy Prágában meg­becsülik a magyar diákot, még nem jelenti azt, hogy mindenki előtt szabad az Mészáros Attila Híres Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents