Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-12-01 / 48. szám
PALACKPOSTA (négy szonda) ___________________ r tm------------------Derján Katalin, Szepsi, magyar tannyelvű Általános Műveltséget Nyújtó Középiskola. Másodikos, csendes, de alapos. Az ifjúsági szervezet elnöke. 1968 januárjában választották meg. Diáktársai szeretik Természettudományi főiskolára készül, matematika-kémia szakra, de ha nem sikerül bejutnia, Zsolnán próbálkozik a Közlekedési Főiskolán. Ha palackpostába zárt Üzenetet kellene továbbítania diáktársainak, ezt üzenné: „Magyar fiatalok, jelentkezzetek minél többen érettségi után főiskolákra. Lehet, hogy jövedelmezőbb azonnal munkába lépni, de az itt élő magyarságnak nagyon sok képzett, főiskolát végzett egyénre van és lesz szüksége“. Laterník Zoltán, Kassa, magyar tannyelvű Gépészeti és Elektrotechnikai Ipariskola. Harmadikos. Nyúlánk, szemüveges, némi jóindulattal bajusznak is nevezhetnénk az orra alatti pelyhe- ket. Politikai felelős. Legutóbbi rendezvényére csak négy érdeklődő jött el. Az iskolának nyolcszáz diákja van! Palackposta: „Necsak a tánczene, és a sport vonzzon. Legyetek agllisabbak,- számoljatok le a passziói* fással, tanúsítsatok érdeklődést a politika iránt is. A tájékozottság még sohasem ártott“. Tóth Erzsébet, Kassa, magyar tannyelvű gimnázium. Másodikos. Kgltúrfelelös, remek versmondó, Komáromban jól szerepelt. Rokonszenves. Palackposta: Ne féljetek a gimnáziumtól, mert ha nem sikerül a felvételi, ezzel ae érettségivel is alkalmatok lesz elhelyezkedni. Olvassatok rengeteget szlovákul! Másképp nem sajátítjátok el a nyelvet, s enél- kül nem megy a dolog!" Majba Sándór, Szepsi, magyar tannyelvű Mezőgazda-' sági Műszaki Középiskola. Megilletődött, de Így is rokonszenves. Osztályelnök, demokratikus szavazás e- redménye alapján. Kevés volt a hely az internátusbán, így magánháznál készül az érettségire. Palackposta: „Ne féljetek a mezőgazdaságtól, gyertek minél többen. Ehhez persze legalább még egy magyar osztályt kellene nyitni, mert ez az. egyetlen ilyen iskola Csehszlovákiában". Négy fiatal vezéregyéniség nyilatkozott. Egyik sem volt közömbös az ügy iránt, mindegyiket érdekelte a szóban forgó a téma. És ez bíztató jelenség. Kamatoztassuk tudásukat, szervezőkészségüket minél ügyesebben! Képek: Kolár Péter Szöveg: (bt) új ifjúság 3 Harc a legelőért M I Novemberben történt. Üzenetet kap- ■ *tunk, hogy a póniki Bukovina bükkösében vaddisznócsorda tanyázik. Medve sem megy ott nagy ritkaságszámba. Azonnal útra keltünk, mert ez a kóborvad ma Huszárovóban legel, holnap meg ki tudja, merre viszi sátorfáját... Huszárovóban nagy volt akkor a bükkmakk termés, ami zsíros és bő asztalt jelent mind a vaddisznó mind a medve számára. Volt miből gyűjteni a tartalék-hájat a szigorú tél vérszegény hónapjaira! A bukovinai kaszálók („szihláknak“ nevezik) egyik szénapajtájában telepedtünk le. Ott a- ludtuk, illetve virrasztottuk át az éjszakát. Túl szellős volt az ágyunk! Dideregtünk. Ügy- ahogy kipihenve, virradatra már talpon voltunk. Reggelre ködbe borult ám az erdő. Tizenöt lépésnyire sem láttunk a ködtől, a fák nedves mezbe öltöztek. Nedvessé lett minden. A tűlevelű óriások és a hatalmas bükkfák gazdagon szitálták a dermesztő harmatot. Ez a tünet nem gerjesztett bennünk vidám hangulatot és szomorú lett tőle a táj is, olyan, mint mindenszentek napján a temető... NÄnän ballagtunk a komor, sötét erdei úton. Tréfálkozni senkinek sem volt kedve. Hossz előérzet fogott el bennünket... A vadászatot L. János, Pónik község szülöttje rendezte. Öccse, Pál, a puskásokról gondoskodott. Jancsi, a vadászatrendező fia pedig speciális feladatot kapott. Ö volt a hajtó és öt kutyát bíztak a gondjára. A már előre megbeszélt jeladásra a völgybe kellett mennie, hogy a kutyájukat Huszárovóba irányítsa. A fiú lelkiismeretesen végezte feladatát. Egy dombocska kopár tetején türelmesen várta a jelzést: a rigófüttyöt,.. A kutyák különös viselkedése azonban gyanút keltett benne. Idegesek voltak. Morogtak. Ugráltak. Szimatoltak. A bükkös irányába szaglásztak. Nem is tudott volna magán segíteni, ha nem köti derékszíjához a pórázt... A jeladás egyre késett. — A puskások valószínűleg még nincsenek a helyükön, de még nem járt le az ehhez szükséges idő — gondolta magában Jancsi. Váratlanul fülsiketítő puskaropogás verte fel az erdő csendjét. Jancsi nem tudta, mire vélje a dolgot. — Miért olyan szapora a lövöldözés? — tette fel magában a kérdést. A kutyák veszettül rángatták ide-oda pórázukat és Jancsi csak azért nem terült el a földön, mert a nyugtalan „bestiák“ a világ minden irányába cibálták... Rövidesen három szurkos vadkan tört ki az erdőből. Semmi kétség,' a puskaropogás zavarta ki őket. Egy hatalmas agyarú „matuzsálem“ egyenest Jancsinak rontott. Csak tiz lépés volt köztük a távolság. A fiú nem vesztette el lélekjelenlétét, lekapta puskáját és a levegőbe lőtt. A lövés észretérltette az agya- ras „aggastyánt" és Jancsinak szerencsére nem esett bántódása... A kutyák rángatták vezetőjüket, aki csizmája szárából előhúzta élesre fent vadászkését és elvagdosta a kutyák pórázát. Csak ez kellett az ebeknek! Ösztönüktől hajtva iramodtak a vadkan után. Repültek mint a kilőtt nyílvessző! Messzire hajtották a harcias vadat, de csaholásuk hova-tovább gyengült. Bukovina fokozatosan — majd végül teljesen elcsendesedett... Jancsi kővémeredten állt a helyén, összerezzent, amikor Gyúró Peniőan erdőmunkás lépett hozzá és a vállára tette a kezét. Meg akarta szólítani Jancsit, de torkán akadt a szó. Dadogott és csupán annyit tudott kinyögni: — Jer! Hí az apád! Jancsi az apjához rohant. Tőle tudta meg, mi minden történt a bükkösben. A puskások két küzdő ellenfél kereszttüzébe kerültek, öt hatalmas vaddisznó harcolt egy medvepár ellen. Ahhoz nem fér kétség, hogy bükkmakk miatt éleződött ki közöttük a helyzet. Miközben a vadászok a program első pontjáról tanakodtak, váratlanul rájuk tört öt vaddisznó, mert valószínűleg őket is bükkmakk fogyasztóknak nézték. A puskások némelyike azonnal tűz alá vette a támadó vadat, akinek pedig üres volt a fegyvere, sietve töltött, de már csak a disznók hűlt helyét vehette célba. Az erdei kalandot két vadkoca az életével fizette meg — a többi disznó kereket oldott. Kitört a rétre és veszélyeztette Jancsit. Az volt a szerencséje, hogy a vadkanok egyike sem volt sérült, mert különben ki tudja, hogyan végződött volna ez a veszedelmes találkozás! A puskások rendben és csendben a he- ^^■^lyükön maradtak. Figyelemmel kísérték Ponican szorgoskodását a terítékre kérült vad körül; alig múlt el azonban a vaddisznó-hajsza, hatalmas hímmedve félelmetes alakja bukkant elő a sűrű ködtől fulladozó erdőből. A fenevad L ....... Jánoshoz közeledett, aki nem vette észre. Amikor L. ... Pál látta, hogy bátyja helyzete tragikussá válhat, egymást követő puskalövéssel megelőzte a biztos katasztrófát. A lövés pillanatában L ....... János megérezte háta mögött a medve lihe- gését, hirtelen megfordult és puskaaggyal döngette a dühöngő állatot. A medve meg- tántorodott. Pál lövése szétroncsolta a vállát. Az ellőtt lapocka úgy lógott a levegőben, mint Valami rongydarab. A súlyosan megsebesített medve felbődült fájdalmában, nyaldosta halálos sebét. Nagyot prüsszentett, azt sem tudta ijedtében mitévő legyen. Végül esetlenül megfordult, három lábán bukdácsolva eltűnt a mindent beborító ködben... így fejeződött be a „reményteljes“ hajtás. Az volt a vigasztaló, nem végződött tragikusan. E drámai jelenet után a vadászok az őserdő feletti útra siettek, ahol tüzet raktak. Egyrészt azért, hogy felviduljanak, másrészt meg azért, hogy megszáríthassák átázott ruháikat. A vidáman pattogó tűz szikrát lövellt mindenfelé. Fel-fellobbanó lángja éles 'ellentétben állott a vadászok szorongó hangulatával. Fájt a lelkűk, hogy a nagybeteg medve kínlódik és lassú halál vár rá. Három lábon imbolygóit. Az összeroncsolt lapocka pedig cafatokban lógott rajta, mint a csónakhoz hanyagul odakötött evező... y ■ ▼ Miután kissé megnyugodtak, megebé® •deltek a vadászok. Nem egynek ez volt az egyedüli vadászebédje életében, amelyen nem hangzott el tréfa. Egyik se azért búsult, mert elveszett az értékes trófea- a medvebőr, de sajnálták a gyönyörű állatot, mert szenved és nem fogja elkerülni a tragikus véget. Haláltusáját egy jól irányzott kegyelemlövés biztosan enyhítené.,.. A vadászok már-már útnak indultak hazafelé, azonban mégis letettek szándékukról, mert hirtelen megjavult az időjárás. A nyomasztó sűrű köd lassan felszállt és a nap is bíztatóan sütött ki a felhők közül. A kutyák baj nélkül tértek vissza. A hangulat fokozatosan javult. Szó esett már arról is. hogy megkísérlik a második hajtást, hogy megkereshessék a nagybeteg állatot, mert így parancsolja ezt a vadászbecsület!... v Elindultak. A puskások kijelölt helyeikre siettek. Jancsi és Poniöan a medvenyom közelében maradt. Csittítgatták, cirógatták a nyugtalan kutyákat. Félórai várakozás után lassan és óvatosan indultak el az egyre világosodó sűrűbe. A véres nyomra Hektort uszították, a legmegbízhatóbb medvéskutyát. Az legott a sűrűbe ugrott és rövidesen elvakkan- tótta magát. Erre mint egy karmester jelzésére megkezdődött az idegölő kutyakoncert! Poniőannak a megkötött ebekkel távoznia kellett, nehogy összemarakodjanak! Hektor ráakadt a beteg medvére, megtámadta és ádáz harcot vívott vele. A ragadozó ordított fájdalmában, de visszaverte kegyetlen ellenfelét. Sértetlen mancsával levegőbe röpítette a kutyát, hogy csak úgy nyekkent belé mikor ismét földet ért. A kimerült medve feladta a további küzdelmet. A megváltást, menedéket ígérő pad- malyba igyekezett. Kísérlete azonban puszta akarásnál maradt, mert L. ... János jól irányzott kegyelemlövése biztos célba talált: Megszüntette a szerencsétlen állat kínszenvedését!... SELMEC ADOLF
