Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-11-17 / 46. szám

MOLNÁR KÁROLY: Fejezetek a francia idegenlégió történetéből Egy óvatlan pillanatban, fegy­ver és élelem nélkül elindulnak a sivatagba. Nincs náluk sem térkép, sem iránytű. Még job­ban hiányzik azonban a sátor, a takaró, és a köpeny. Az éj­szaka elviselhetetlenül hideg, sötétben is tovább vándorolnak. Éhesen, szomjasan. Három nap­juk van a bolyongásra. Ha ugyanis addig visszatérnek, a parancsnokság nem tekinti őket szökevényeknek. Megúsz­hatják tehát enyhébb büntetés­sel az elkalandozást. Nem mondják egymásnak, legalábbis a gyávákkal ez történik, de szí­vesen fogadnák, ha szembe ta­lálkoznának egy őrjárattal. A fizikailag gyengébbek, akik nem bírják a nélkülözést, ilyenkora visszatérést választották. Alig várták, hogy elérjék az első falut és ott jelentkeztek a csendőrségen. A fogdában bi­lincset tesznek a légiósok csuk­lójára. Vége a rövid szabadság­nak. — Kenyeret és vizet kérünk — mondják a foglyok, akik már annyira szomjasak, hogy be­szélni is alig tudnak. — Szidi bel Abbeszben majd kaptok — válaszolják egyked­vűen a cser virök. — Nyolcvan kilométerre van ide a laktanya. — Indulás — mondják a csendőrök. Semmi pihenőt nem engedélyeznek a légiósoknak, összeláncolják őket és elindít­ják foglyaikat a laktanya felé. Elől a fáradtságtól támolygó katonák, mögöttük lóháton szu- ronyos fegyverrel az őrzőik. Hajnali hat órakor Tlemcen első kunyhóihoz értek. A hely­beli csendőrség parancsnoka átvette a foglyokat, akik már alig álltak a lábukon. A kísérők felváltották egymást, a légió­soknak tovább kellett gyalogol- niok. Két napig tartott, amíg megérkeztek Szidi bel Abbesz- ba. Holtfáradtan, kicserepese- dett szájjal, véres lábbal. — Szerencsés fickók vagytok — így fogadta az újoncokat a laktanyában századunk egyik altisztje. — Nem vagytok még négy hónapja a légióban és így nem kerültök haditörvényszék elé. Az ezredfogda vár rátok. Ha nem siettek, a nadrágotokba rúgok. Szuronyos katonák vették kö­rül az elgyötört katonákat. Lök­ték, hajtották őket a fogda fe­lé. Kitárult előttük a nehéz vasajtó és egy őrmester lépett élejük. Arról, hogy ezután mi következett, egy olasz légiós így emlékezik vissza: „Azt gondoltam hogy az ár­nyékban egy pádon ülve lega­lább kipihentem magam. Álig telt el néhány perc, amikor az őrmester, aki átvett, figyel­meztetett: — öt perc múlva aperitifet kapsz! Már majdnem délelőtt tizen­egy óra van. — Mi az az aperitif? — kér­dezem az egyik cellatársamtól. — Hamar megtudod. A fölöt­te. Nézd csak — mondja és rá­mutat néhány hátizsákra, amely a cellában a fal mellett sorako­zik. — Emeld csak meg! , Megfogadom a tanácsot. — Mi van ebben? — kérdem. — Homok. Legalább hatvan kiló. Néhány perc múlva há­tunkra vesszük, azután egy órát futunk körben a fogda udva­rán... Az őrmester vezényel: egy-kettő, egy-kettő.... — Ez az étvágygerjesztő itó- ka? — Ezt kapjuk aperitifként. Kétszer napjában, tizenegykor és este hatkor, az étkezések előtt kapod. — De én szomjan halok! — Kérj inni a tiszthelyettes­től. Végeredményben nem rossz ember. így is történik. Amikor a tiszthelyettes a cella rácsaihoz jön, akkor könyörögni kezdek: — Tiszthelyettes úr, adjon innom! — Elcsodálkozik és ezt mond­ja: — A fogda lakói nem ihat­nak az étkezési időn kívül. Tiltja a szabályzat. — Talán a szabályzat készí­tői a borra gondoltak, amikor... — Fogd be a pofád! Te aka­rod talán megmagyarázni ne­kem, hogyan kell érteni a sza­bályzatot? — kérdezi a tiszt- helyettes és a hangját egyre feljebb emeli. — Állj vigyázz- ba! Tizennyolc esztendeje szol­gálok, megkaptam a katonai ér­demrendet, négy gyarmati ér­demrendben, öt dicséretben ré­szesültem, kilenc hadjáratban vettem részt, kitüntettek az Ulissan Aluit-renddel és ennél­fogva a szultán unokatestvére vagyok, aki olyan erősnek mon­dott engem, mint az oroszlánt... és te akarod nékem megma­gyarázni, hogyan kell a sza­bályzatot értelmezni? FEJENKÉNT 30 ESZTENDEI FEGYHÄZ A tiszthelyettes azonban vég­eredményben mégis jó ember. — Olasz vagy? — kérdi, ami­kor egy kicsit lecsillapodott. — Az vagyok, nápolyi. — Ah, az a dalok városa, ugye? — Úgy mondják. — Tudsz énekelni? — Meglehetősen. Közelebb hajlik a rácshoz a tiszthelyettes, mintha valami ötlete támadt volna. — Pompás! — kiált fel. — Ha úgy, amint otthon is csi­náljátok, elénekelsz nekem egy nápolyi dalt, megtanítlak egy kis trükkre, hogyan ihatsz, fity- tyet hányva a szabályzatnak. — Most énekeljek? — Természetesen. — De a torkom... — Ha inni akarsz. Egészen kiszáradt a torkom mégis rákezdek: „Jaj Marim, Máriám, Mennyi álom tűnt el miattad. Karjaid vánkosán Tölthetnék el bár egy éjsza­kát...“ — Szép, nagyon szép — mondta a tiszthelyettes, - szé­pen énekeltél. És most figyelj ide: fogd meg ezt a kulacsot. Menj az altiszti latrinába, húzd meg a láncot és gyorsan fogd föl a sapkáddal a vizet...“ 1905-ben nyolc légiós szökött meg egyszerre. Az ő esetük drámaibban végződött. Ügye­sen kezdtek tervük megvalósí­tásához és magukkal tudták vinni teljes felszerelésüket, fegyverüket is. Egyikük szer­zett egy tiszti egyenruhát, és azt vette fel. Hosszú gyaloglás után megérkeztek Colomb Bé- chard-ba. A vasútállomáson szabályos­nak látszó menetlevelet muta­tott fel az őrjáratnak. Ez ter­mészetesen hamis volt, de ezt akkor senki sem vette észre. Felszálltak az első vonatra, hogy mihamarabb messze ke­rüljenek ettől a veszélyes vá­rostól. Kezdetben nagyszerűen si­került a szökevényeknek min­den. Már többszáz kilométert utaztak. Egy százados száll fel azonban Beni Unaf-ban a vo­natra és meglepetéssel tapasz­talta, hogy egy hadnagy har­madik osztályon utazik, együtt iszik és énekel a légiósokkal. Nem habozott, úgy érezte, kö­telessége megvédeni • tiszti­kar becsületét. A szolgálati sza­bályzat szerint ugyanis ilyen helyzet megengedhetetlen és tilos. A százados odaszólt a tiszttársának: — Lieutenant! — Pofa be! — válaszolt a hadnagyruhába bújt légiós. A százados a revolveréért nyúlt. A szökevények rávetették ma­gukat Megkötözték és egy kap­cadarabbal betömték a száját, majd leugrottak a vonatról. El­indultak a sivatag felé. Bele­vesztek a homoktengerbe. Két hónappal később egy lo­vasjárőr talált rájuk. Á pa­rancsnok jelentése szerint he­ten feküdtek egymás mellett szinte eszméletlen állapotban. — Hol a nyolcadik társatok? — kérdezték az őrjárat kato­nái. Az egyik légiós a kenyérta­risznyájára mutatott. A hét embert később Orán- ban a haditörvényszék szöké­sért és gyilkosságért fejenként harminc esztendei fegyházra ítélte. Nem az volt az egyetlen kan­nibalizmus a légió történetében. 1885-ben Tonkinban, a Quan Tuyen mellett vívott csata után tizen úgy döntöttek, hogy meg­szöknek alakulatuktól. Az őserdőben azonban elté­vedtek. Már éhhalál fenyeget-' te őket, ekkor elhatározták, hogy valamelyiküknek fel kell áldoznia magát a többiért. Sorshúzással döntöttek. A ki­lenc katona azután felfalta a tizediket. LÉGIÓSOK A VIETNAMI HARCOBKAN (1947—1954) IV. Nem messze Cernicétől van egy kis erdő. Az erdőben két náddal és bokrokkal körülvett tő. Meleg nyári estéken sze­relmes párok járnak erre a csendes és költői helyre. Alkonyodik. A lenyugvó nap sugarai aranyhidat rajzolnak a tavak sima tükrére. Az őrnagy figyeli alantasa csontos mutatóujját: — Itt ta­lálkozott vele... A töltényhüvelyt három méterre balra találtuk. Igen, bólint az őrnagy, a Walther balra dobja ki az üres hüvelyeket. Közben figyeli a már alig látható két sekély ár­kot a földben. Az éjjel esett az eső. Mindig esik — mintha csak szándékosan, jut az őrnagy eszébe. A másik száraz, hivatalos hangon hozzáteszi: — Délután találkája volt a tavaknál, de az anyja nem en­gedte... csak este hat előtt küldte egy kis zöldért... megmértük az utat, pontosan tizenöt percig tart, még ha lassan is ment... Szemközt kellett találkozniuk, az arcába lőtt. A szülei már tegnap este keresni kezdték. A nyomban felállított kutatócso­port ma reggel találta meg... A tett színhelye mellett krumpliföld. A puha talajban egy tisztán kivehető férfiláb nyoma. Legalább valami, mormolja az őrnagy. Tapasztalt szemmel megállapítja: negyven, legfel­jebb negyvenkettes. — Szexuális gyilkosság, mondja a másik — a test helyzete erre mutat. Az orvos igazolta. A lövedéket és a hüvelyt labo­ratóriumba küldtük, bár bizonyos, hogy Walther volt. — Hány éves volt? — Tizenhét. Jirinának hívták. Ezután megszűnt minden kétely: egyforma indítóok, ugyan­az a fegyver, egyforma végrehajtási mód — tehát egy tettes. Minél előbb ártalmatlanná akartuk tenni. Az elsőrendű kér­dés az volt, hogy hol lakik. Kiinduló pontul a munkahelyet választottuk. Mivel minden munkaviszony nélküli egyént el­lenőriztünk és felügyelet alatt tartottunk, a tettes feltehetően dolgozott valahol. A bűntett színhelyére valamilyen módon odajött, majd megint hazament. A közlekedési eszközt nem ismertük. Egy esetben ugvan kerékpáron látták, de a többi alkalommal már senki sem látta mivel jött. Ugyanúgy érkez­hetett vonattal, busszal vagy gépkocsin. Amikor számításba vettük, hogy feltehetően délután kettő és négy között fejezi be munkáját, és reggel ismét munkába kell mennie, továbbá a büntettek színhelyét és figyelembe vettük az összes fent- említett közlekedési eszközt — számításaink révén Litvinov, Most és Chomutov városok körülhatárolt területe volt az ered­mény. Persze ez csak logikus következtetés volt. Feltevés... ZDENKA „Felkaptam a ruhámat és futni kezdtem a Kameneci tó felé. Egy fél kilométer után láttam, hogy az a férfi még mindig üldöz. Tudtam, hogy nem futhatok tovább mezítelenül. Megáll­tam, előhúztam a pisztolyt és rámértem...* — Es tnilyen volt a haja, ZdeniCka? A gyilkos — Olyan... no mint a Guszti bácsié. — És milyen a Guszti bácsi haja? — Vörös, — felel a hétéves kislány helyett az anyja. Körülbelül tíz nappal azután, hogy a hétéves Zdeniökát meg­támadta és nemileg visszaélt vele, egy Ismeretlen férfi erőtel­jesen felrázta délutáni szundikálásából a kislány édesapját: — Ébredj — a felocsúdó apa megismeri Gusztit, a sógorát. — Valamilyen vasutas ruhás férfi ment be az erdőbe! Zdenka apja azonnal felugrott. Az erdő a házzal szemben terül el és itt történt a kislány tragédiája. — Az asszonyok utána siettek. — Az asszonyok alatt Guszti feleségét és Zdenka anyját érti. Az erdőben találkoznak a két asszonnyal és megtudják tő­lük, hogy a férfi eltűnt az erdőben, mintha a föld nyelte vol­na el. — Váljunk szét és nézzük át az egész erdőt — javasolja Guszti — nem párologhatott el. Zdenka édesapja az erdőszéll bokrokban töri át magát. A kislányra gondol és a férfira... és azután megpillantja. Körül­belül kétszáz méternyire áll tőle a tisztáson mezítelenül. Csak cipő van a lábán, mintha állva napozna. A fején fehér kendő. Egy pillanat alatt az arcára húzza. Felkapja a ruháját és futni kezd. Az úton jobbról a vasutas egyenruhás férfi közeledik, akit eredetileg kerestek. — Fogja meg — kiáltja Zdenka apja. — De hiszen mezítelen — nevet a vasutas — mit bolondul nak az emberek? Még akkor is nevet, amikor a két férfi eltűnt a kanyarban. Ott azután megáll az üldözött. A kezében szorongatott ru­hából pisztolyt húz elő. — Vissza, mert lelőlek — hangzik a határozott felhívás. — Fordulj meg és vissza. Háromig számolok. Egy... Sötét haja van, vagy inkább gesztenyebarna, próbálja az emlékezetébe vésni Zdenka apja. — Kettő­Sovány, napbarnított, magasább mint én. — Három... Zdenka apja megfordul. — Fuss! „A kerékpárt a falhoz állítottam és kimentem. Az a lány az úton ment,.. Amikor elkezdett kiabálni, elengedtem és gyor­san visszafutottam a romházba. Egy férfi futott utánam. Nem volt már időm elvinni a kerékpárt, a másik oldalon kiugortam a: ablakon, átmásztam az alacsony kerítésen és elfutottam..." A firkov felé vezető ösvényen beszélgetésbe merülve ballag Tesa? és Vondrák. Mindkettő szenvedélyes foci szurkoló. Most is az elmúlt mérkőzés a téma. — Hallottad? — Mit? — Mintha valaki kiáltott volna. — Traktor zúg itt a közelben. — Segítség! — hangzik most mér egészen közelről. A ka­nyar mögül kiszalad egy körülbelül tizenkétéves kislány. A blúz széttépve a keblén, a nyakán vörös foltok. A kislány Te- sarh02 rohan, majdnem feldönti. — A földre tepert és fojtogatott — szepegi. — Kicsoda? — Az a férfi. — Hol? — Ott a malomnál. Vondrák nekilendül. A kanyar mögött meglátja a menekülő férfit. — Disznó — kiáltja Vondrák. A férfi megfordul. Feltűnően sápadt arc, rövid tompa orr és furcsa szemek Mint két tőr. Egy két másodpercig Vondrák szemébe néz. Azután megint csak a szűk váltakat látja és a manehester nadrágban tova suhanó lábakat. Vondrák lassan utóiért. Még megfigyelt a tfzfíllér nagyságú fehér foltokat a tarkóján. Olyanok mint a kelésmarta foltok a sötét halában. A férfi hirtelen elfordul, átugorja a patakot és eltűnik egy Öreg, rombadőlt malomban. — Gyere ki, te hitvány — kiáltia be Tesar — ezt drágán fogod megfizetni. Senki sem válaszol. Tesar utat tör magának a csalánban, amely körülfogja a malmot. — Gyere ki, mert szétverem a pofádat! Semmilyen válasz. Tesaf elhatározza magát — beugrik az ablakon. A konyhá­ban senki, A többi helységben sem talál senkit. Kinéz a vala­mikor ablaknak szolgáló nyíláson. A csalán le van taposva. Erre menekült. Elkáromkodia magát és amikor visszafordul, majdnem belebotlik egy sárga kerékpárba. (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents