Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-17 / 46. szám
Felejthetetlen Äzt hiszem nem igényel különösebb magyarázatot,- ha kategorikusan kijelentem, pesszimista vagyok, egyre kevésbé hiszek az emberi kapcsolatok „emberiességében.“" Mondom ezt múliidőben. Ilyesmit gyakran állít az ember s bizony ritkán cáfolódik meg. s annál ritkábban bizonyít teljes, hiteles érvénnyel a valóság. De mindig történik vaiami, ami az emberbe ismét hitet plántál, ismét optimistává teszi, bizakodóvá, hiszékennyé, jóvá, jobbá. A scronkovetkező csalódások ezért látszanak mindig nagyobbnak, s a következő ellenbizonyítékok ismét emberibbnek, biztatóbbnak. így van ez már évszázadok óta, örök törvény, különösebben nem is érdemes elméiázni felette. Ez van — mondjak — és az élet folyik tovább. De miért érdemel mégis szót az ilyen fejtegetés, ha a törvény oiyan régi? Mert az alábbi esetet bárkinek mesélem, felcsillan a szeme s elismerően bólogat. Este hétkor indult, a vonatom Budapest felé. Délelőtt a helyjegypénztárban megígérték, hogy hatig fenntartják számomra a jegyet. Hatig semmiképpen sem tudok kijutni az állomásra, ezért az egyik utcai fülkéből telefonáltam, kértem a szolgálatos pénztárosnöt, leqalább fél hétig tartsa számomra a jegyet, feltétlenül átveszem. Rohantam hat haza. hogy készülődjek, hogy fél hétre tényleg ott tudjak lenni. És az indulás előtt még egyszer ellenőriztem, megvan-e mindenem. Kétségbe esve állapítottam meg, elveszett a tárcám. Benne párszáz forim párszáz korona, okmányok, útlevél, sze- métvazonosságl. újságírói igazolvány. Rohantam hát vissza a telefonfülkébe., biztos voltam benne, hogy annak polcán maradt a tárcám, mert a bennelévö noteszből néztem meg a helyjegypenztár telefonszámát. Persze nem találtam. Feltétle- níil el kellett uiaznom. kotorásztam, keresgéltem hát a kör- ■ nye/ó szemttládákban gondolván a megtálaló kivette a pénzt. a többit pedig elhajította. A rendőrségen még mit sem tudtak az egészről, amikor bejelentettem. S lemondva az útról, kullogtam hát haza. A lépcsőházban utánam szól a szomszéd, hívjam fel ezt és ezt a számot. A szám a becsületes megtalálóé volt. Rohantam a lakására, nézte a tévét, ugyanúgy mint sokan mások, akiknek bűn és kárhozat nyomja a lelkét. A következőképp cselekedett, A telefonkönyvben előkereste egy lakó számát, aki ugyanott lakik, ahol én. azt hívta fel — tehát a szomszédomat. És az éjszakai vonattal elutazhattam. Hogy ez mit jelentett számomra, azt nem akarta megérteni,, mert a honoráriumom sem akarta elfogadni. „Ez a legtermészetesebb" — mondta. Szürke, ide felejthetetlen mondat volt. így lett az arca is felejthetetlen számomra. (keszeH) HÍV A nagyapa nem örülne... — A testi hűség nem fontos a házasságban. Egy kis kiruccanás még nem jelent lábtörést — mondja Daphne Wagner nyugatnémet színésznő. Daphne a nagy zeneszerző Richard Wagner dédunokája. Vajon mit szólna ehhez a dédnagyapa? Lollo és Armstrong karonfogva járják a szép, ápolt parkot — de Collins állandóan velük van... "íf" FEIEKI LASZIÓ Tartsd titokban gyengéidet, nem érdemlik meg az emberek, hogv örömet szerezz nekik.-OJobb kiábrándultnak lenni, mint hülyének.-0Rossz ember szomorkodni is csali ocsmányul tud. Kényes ízlésű ember kétszer is meggondolja, hogy min indul fel..-OAz emberiség túlnyomó részét nem fenyegeti az egyik legveszélyesebb civilizációs betegség, a túltápláltság.-0A hencegő ember nem alakoskodik.-0Leginkább az jellemző ránk', amit másokról mondunk.-OA makacs ember azzal tetszeleg magának, hogy állhatatos.-OErős akarattal ne engedd magadat szóhoz jutni!-0Az is szép, amikor valaki bünbánat nélkül, becsületes úton lett jó ember. Lollo legújabb flörtje „Egyszerűen nem bírom ki flörtölés nélkül — és ezen semmiféle orvosság sem segít“ — mondja Gina Lollobrigida a 41 éves elvált olasz filmsztár, a 12 éves Milko édesanyja. Most egyszerre három alannyal űzi ezt a kedvtelését. Meghívta a három amerikai űrhajóst egy kis „kényszerleszállásra“ római luxusvillájába. Kisfia Milko éppen a születésnapját ünnepelte. Az előkelj vendégek — köztük Claudia Cardinale és Gtaton» Sacha* * íémet playboy — terméArmstrong parancsnok bókokat ír a vendégkönyvbe: „Ezt az estét sosem feitétem ti" A képünkön látható aranykezet Anusch és Temur Samy szimbólumként állították fel a müncheni Bo- tíque-központ a „Citta 2000“ elé. A gazdag vállalkozók minden éttermüket, klubjukat és lokáljukat ilyen aranykezekkel díszítik fel — amely sikeres spekulációjukat és gazdagságukat van hivatva jelképezni. A három szép meztelen leányzót viszont a szemfüles fényképészek helyezték az óriás tenyérbe — mert úgy érezték, enélkül egy kissé üres lenne... Edwin Aldrin olyan szelíd, hogy Lollo kezéből eszik: „Önnél a spagetti jobbízű, mint odahaza." szelesen ezen az estén nemcsak az ünnepelttel szórakoztak és nemcsak a hatalmas ünnepi torta várta őket. Akadt látnivaló elég. Lollo első pillantásra megbabonázta a három józan űrhajóst. Gina mélytüzű barna szemétől legalább annyira felhevültek, mint a „Columbia“ fülkéjében, amikor a Föld vonzóerejének a hatáskörébe kerültek. Egy pár órára elfelejtették a Holdra-szállás és az Európa-turné fáradságait — sőt néhány percre még saját feleségeiket is... Lollo a party után így nyilatkozott: „Az urak jobban érezték magukat nálam, mint a Holdon.“ (sí)
