Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-17 / 46. szám
Hol érettségizett az elsőligás Eredetileg más célunk volt azon a bizonyo vasárnap délelőttön, amikor tollal, jegyzetfüzettel és fényképezőgéppel fölszerelve riportra indultunk: A véletlen mégis úgy hozta, hogy az eredetileg tervezett témáról szívesen lemondtunk egy néhányperces villámgyors beszélgetés kedvéért. Arról van szó, hogy — szégyen ide, szégyen oda — fogalmam sem volt róla, hol érettségizett a gottwaldoviak balhátvédje, akiről tudtam ugyan, hogy Ondának hívják, de hogy a kassai magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai ipariskola padjait koptatta? Szerencsénkre tudomást szereztünk a dologról, s míg a gottwaldoviak autóbusza a szálloda előtt vesztegelt, lefényképeztük és kifaggattuk Onda Bélát. Tehát: három esztendeje érettségizett. Közben a Lokomotíva ifjúsági ligás együttesében játszott. A diploma megszerzése után PFernv- ba rukkolt, itt fedezte fel BekeSsky, a gottwaldoviak mai edzője, s vitte magával az cl- söligás csapatba. Onda Béla bélyi származású, (Királyhelmec- kömyéki falu), ott élnek á szülei, akiket legutóbb júniusban látogatott meg egy hétre, és azóta sem tud hazajutni, mert sok mérkőzés, edzés, utazás. Cottwaldov a Sparta ellen játszotta első bajnokiját. Itt mutatkozott be a közönségnek Onda is. Azóta összesen tizenöt jobbszélső ellen játszott. Bohus Vesely és a thencséni Navrátil keserítette meg legjobban a kilencven perc alatt, és érdekes, hogy a Sparta és a Trencsén ellen is döntetlent értek el a cipőgyáriak. Onda Béla bízik abban, hogy csapata a következő évfolyamban is tagja lesz az elit-mezőnynek, és spekulálgat a Bohemlansz ésKlad- no helyzetén. Elsősorban arra összpontosítanak játékostársai is, hogy a két sereghajtótól, leszakadjanak. A huszonkétéves labdarúgónak további jó szereplést kívánunk, csapatának pedig bent- maradást! (bt) Amerikai napló (Odlozil feljegyzései) és a beléptidíjak átlagát vesz- szük, akkor is százezer dollár az az összeg, amely alkalmanként összegyűlik. A profi-atléta tehát rajtdíj fejében minimum ezer dollárt kereshetne — legálisan! Az ügy egyetlen bökkenője csak az, hogy vajon a közönséget vonzaná-e az ilyesmi? A feleletet azonnal közölhetjük: jobban vonzaná, mint az eddigi versenyek. A nézők ugyanis mindig csúcsteljesítményekre áhítoznak, abszolút erőkifejtésre. Az ezer dolláros rajtdíj maga is hatalmas pénz, hát még a győzelemért járó prémium. Egyszóval nagy lenne a konkurrencia, mert indulni is pénzt jelentene és győzni is, a nézők viszont minden alkalommal élvezetes, nagy versenyeket látnának. 3. Fölmerül az újabb gond: a profi-atléták beiratkozhatnak ugyan az egyetemekre, mert lesz miből a tandíjat fizetni, 1. Sok helyütt rosszabbak az atléta fölkészülési és versenyzést feltételei, mint egyes szocialista országokban. Amerikáról Connolly, a kalapácsvetés egykori világcsúcstartója beszélt: „Az egyetemeken pusztán magánjellegű, őszinte lelkesedés szüli az atlétika iránti érdeklődést. A versenyző, ha ügyes, szép stipendiumot kap, egyszóval ideális a helyzet, mert szívből csinálja az ember és meg is tud élni mellette. Mihelyt azonban elvégzi az egyetemet és alkalmazásba lép, megkezdődnek a bajok. A munkaadó néha belemegy, hogy turnézzon az ember, de semmilyen előnyöket nem biztosít, sőt! Amikor a melbourni olimpiára készültem, és elmentem az igazgatómhoz elkéredzked - ni, mosolyogva egyezett bele és csak ennyit mondott: — Menjen csak, Harold, de a fizetését természetesen annak adom, aki helyettesíti maid.“ Ebből a Connolly-féle esetből kiderül, hogy nálunk más a helyzet, mert a munkahelyen nem támasztanak túlzott követelményeket velünk szemben és szinte sportpályafutásunk végéig sportolhatunk. Nálunk viszont másutt vannak a bajok. 2. Mi az oka annak, hogy Oerter nem lett profi? Ismét Harold Connollyval folytatott beszélgetésemet kell felelevenítenem. „Kevés kivételtől eltekintve, szinte mindenki profi lett volna és lett is az atléták olimpiai csapatából, Jim Ryuntól kezdve. Az egyedüli, aki nem tanúsított semmilyen érdeklődést, Oerter volt, a diszkoszvetés négyszeres olimpiai bajnoka. Ő is csak azért, mert lefogadta, hogy ötödször is megkaparintja az aranyat. Az Egyesült Államokban már elkészült az a tervezet, amely közösségbe tömöríti az amatőr versenyeken föltűnt atlétákat és tisztes megélhetést biztosít nekik, mondjuk évi tíz-húszezer dollárt. még akkor is, ha nem kapnak Gondolkozzunk el azon, mi stipendiumot, de mi lesz az lenne, ha megvalósulna ez a olimpiával? terv Ha csak a fedettpályás Véleményem szerint elöbb- versenyeken résztvevő nézők, utóbb legalizálják, hogy az olimpiákon profik is résztve- gyenek. Eddig is résztvesznek, de kegyes csalással amatőröknek hívják őket. A futballisták esete külön téma. Az olimpiai labdarúgó-tornán amatőrökként szerepelnek, holott mindenki tudja, hogy nem amatőrök. Ugyanez történik majd az atlétákkal is, akik a jövőben, hasonlóan a teniszezőkhöz, kivétel nélkül indulhatnak bármilyen rangos rendezvényen. Ezt kell a fejlődésnek hoznia, mert végül egészen érdeklődés nélküli kis dolog lesz az olimpia is. ha nem indulnak rajta a legjobbak legjobbjai. Zátopek mondta egyszer, hogy az lenne az ideális, ha minden atléta egyforma körülmények között készülhetne föl versenyeire. Ma viszont már világos, hogy nem érhet el csúcsteljesítményt az, aki csak szabad idejében kedvtelésből űzt szenvedéllyel kedvenc sportját. Törvényszerű tehát, hogy a szó szoros értelmében vett amatőrök időszaka lejárt, minden szó valótlanság lenne ezen a téren. Az atlétákat ezekután senki sem kényszerítheti, hogy profikká váljanak. De csúcsteljesítményeket nemigen érhetnek el a hagyományos követelmények betartásával. Az atlétika nem olyan vonzó sportág, mint a futball vagy a jégkorong, de mivel többnyire egyetlen ember műveli, és nem közösség, mint a csapatjátékokat, mégis mutatós. Hiszen éppen ez az a sportág, amelyben az emberi teljesítmények a rejtett tartalékok kiaknázásával tovább fokozhatok. Jelen pillanatban nem lehet még egészen pontosan mégha tározni, mit hoz a jövő, mert az atlétika is bonyolult dolog, mint bármi más, amit az emberek művelnek és fejlesztenek tovább. Egyvalami azonban biztos: alapos változások várhatók az Olimpiai Bizottság és más társaságok házatáján is. A mostani helyzet más, mint az, amelynek során az alap- szabályzatokat lefektették és a vezetők sem rugalmasak és okosak mindig. Tisztázni kell a profi és amatőr fogalmak jelentését, mert addig nincs továbblépés. Gondoljuk a szellemes Hornícek egyik kitételére: A profi nem az, aki pénzt kap produkciójáért, hanem az, aki profi módon ismeri és műveli foglalkozásának, szenvedélyének, szakmájának minden csínját-bín- ját. A LABDARÚGÓ ÉLETMÓDJA Karol Jokl nyilatkozik —----------- Aj ifjúság 6 Tudatositja-e egy élvonalbeli labdarúgó, mily jelentősége van manapság a sportszerű életmódnak és fegyelmezettségnek? — Nem így fogalmaznám a kérdést. Túlnyomó többsége tudatosítja, de ez nem elég, mint ahogy nem minden az sem, hogy kitűnő feltételek mellett edzhe- tünk, és a mi viszonyainkhoz képest tekintélyes jövedelmünk van. A fokozott következményeket, és az ezzel összefüggő változásokat csak lassan szokjuk meg. Ezek a tényezők jelentős mértékben befolyásolják életünket — fiziológiai, lélektani szempontból és az életritmus tekintetében is. Egész sor változást követel az edzők, egyesületek részéről, és talán az egész hazai labdarúgás megszervezésében is. Üdvös lenne, ha először minden labdarúgó a lelke mélyére tekintene. Megdöbbentő, hogy Ön, Horváth, Szikora, Kuna és még néhá- nyan időnként, sót elég gyakran rágyújtanak. — Én lennék a legboldogabb, ha leszoknék a dohányzásról. Egyszer már megkíséreltem, négy napig kibírtam, de aztán nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Aki nem dohányzik, ezt nehezen érti meg. A dohányzásra az éjszakába nyúló tanulás közben szoktam rá. Tegyük fel, hogy hivatásos labdarúgó lenne, mondjuk az AC Milan együttesében, és a profiszerződés tiltaná a dohányzást. Mihez kezdene? — Alkalmazkodnék az előírásokhoz. Annyi pénzért... A dolgok velejénél tartunk. Az imént azt mondta, hogy a labdarúgók jövedelme a hazai viszonyokhoz képest elég tekintélyes. Nem lehetne tehát ellenszolgáltatásként egy kissé fegyelmezettebnek lenni? — Valóban a dolgok velejére tapintottunk. A játékos szerződéseinkre gondolok, melyek elavultak. Olyan nevetséges dolgokat tartalmaznak, mint például; az egyesület edzési lehetőséget, felszerelést stb. biztosít a számunkra, ahelyett, hogy a játékos szerződések a mindkét fél szempontjából fontosabb kérdéseket oldanák meg. Az egyesületek és a játékosok jogait és kötelességeit. Ezeket törvényesítem kellene. Scherer a közelmúltban egy újságnak adott interjúban azzal „dicsekedett“, hogy Franciaországban, az új egyesületében kilenc kilót ledobott magáról, Hasonló véleményt olvastam már Kvasnyáktól, Lalától, és a többi csehszlovák labdarúgótól, akik jelenleg külföldi klubokban kergetik a bőrt. Itthon nem volt terhűkre a felesleges többlet. Ezt a jelenséget nem a profi fegyelem javára írnám, inkább az egészségesebb, megfelelőbb nyugateurópai étrendnek tulajdonítanám. A disznóhús, mártások, nehéz füstölthús, sör ott ismeretlen fogalom, vagy legfeljebb csak kóstolóba kapják a játékosok. Víz helyett gyümölcsleve- ket isznak, sok zöldséget és gyümötcsöt észnek, és a testsúly magától is a kívánt szinten marad. Annak idején a cseh labdarúgók nagy hátrányára volt a sok sör és knédli. Legújabban a szlovák játékosok is éppen elég sört fogyasztanak... — Már én is hallottam erről, meglepett — szeptemberben a válogatott és Trnava közös podebrady-i edzőtáborozásán —, hogy a bajnokcsapat tagjai is sok sört fogyasztanak. Jómagam ehhez a kérdéshez nem nagyon tudok hozzászólni. A Slovanban nincsenek sörivóink... Mellesleg, mérlegelik-e az alkoholfogyasztás káros hatását a mérkőzések után ma, amikor jóformán megállás nélkül vasárnap és szerdán is folyik a bajnokság? — Egyrészt ez kellemes fellazulást jelent a nagy ideg-megterhelés után. Éppen erre utaltam az elején, amikor említettem, hogy a fokozott követelményeket lassan mindannyiunknak meg kell szokni. Ma már a mérkőzések után sem engedhetjük meg magunknak azt, amit a múltban, amikor egy hét állt rendelkezésükre erőnk pótlására. A közelmúltban egy győztes meccs után meglátogattak a szüleim, és elfogyasztottunk egy palack bort. Fél tízkor már az ágyban votlam. Ezt jólesik hallani, mert az előző generáció gyakran hangoztatja, hogy a mai fiatalok nem áldoznak eleget a futballért. — Ezt ismerem — a régi szép idők. Miért, akkor talán csupa angyal élt? Azelőtt lényegében csak a labdának élt az, aki eljegyezte magát a labdarúgással. Ma több lehetőség áll az ifjúság előtt. De ha már egyszer valaki a labdarúgásra adja a fejét, hihetetlen, hogy ne akarjon feljebb jutni. Elődeink tartsák szem előtt, mily nagy a különbség az egykori és mai követelmények között. A magam részéről; a futball mindennél előbbre való Azután következik a család és a tanulás. Nem csábít a sportszerű életmód megszegésére például az, hogy a labdarúgóknak sok a szabad idejük, s különösen a nőtlen játékosok unatkoznak? A híres Best a „Szép, gömbölyű világ“ c. könyvében azt írja, hogy nem unatkozik, mert szabad idejében az üzleti ügyeivel törődik. Nálunk természetesen hasonló elfoglaltsága egyetlen játékosnak sincs. — Ezért valamilyen elfoglaltságot találnunk kell a számukra. Legmegfelelőbb a tanulás, szakma tanulás. Ezzel ellensúlyozhatjuk a profik vállalkozó tevékenységét. Aki tanul és ráadásul nős is, aligha unatkozik. A nőtlen játékosok számára találhatunk megfelelő elfoglaltságot. Véleménye szerint mi használ jobban a labdarúgóknál: a szép szó vagy a kemény kéz és megtorló intézkedések? — Nehéz a kérdésre egyértelmű választ adni. Valamennyien kell, hogy kötve érezzük magunkat bizonyos kötelességekkel és elvekkel szemben. Ami engem illet, keményfejű vagyok, ezért az én esetemben hasznosabb a jó szó. Apám is igy nevelt csecsemőkorom óta. A játékosok túlnyomó részénél azonban kemény kézre és időnként megtorló intézkedésre is szükség van. Ez nemcsak a labdarúgásban érvényes. Hiszen látjuk, hová jutnánk, ha csupán felhívásokkal biztosítanánk a társadalmi rendet. HYDE PARK Az utóbbi időben sokasodnak a botrányos jelenetek a labdarúgó pályákon. Még élénken a emlékezetünkben élnek az AC Milan — Estudiantes BEK mérkőzés visszataszító fejleményei. A dolog odáig fajult, hogy a problémával az argentin hatóságok és bíróságok voltak kénytelenek foglalkozni, s a híres délamerikai csapat néhány játékosa jelenleg börtönbüntetését tölti. Európában és nálunk még nem került sor ilyen szélsőséges eseményekre, de mint a képünk is mutatja, jó öreg kontinensünkön sem kesztyűs kézzel, illetve bőrszeges cipővel játsszák a labdarúgást. Mintha a híres londoni Hyde park a labdarúgó pályák zöld gyepére költözött volna. Mi lesz veled labdarúgás... F. L.
