Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-17 / 46. szám
Új ifjúság 5 Ilyen nagy szerelem... Vajon meddig tart HÁZASSÁG íSi émeth-módra DebrődÖn jártam, és megismertem Németh Józsefnét és Németh Józsefet. Azóta elszállt néhány hétnyi idő, és én mindig nem találtam ki, milyen formát válasszak írásomnak, mert a téma nem mindennapi: Némethék hatvanhét (67) éve élnek együtt házasságban. Nem marad más hátra, mint elővenni a jegyzetfüzetet, s a sebtében odavetett fogalmakat megtölteni tartalommal. Pontosan úgy, mint ahogyan azt Németh József tette, azon az őszi napon, udvara közepén állva, miközben félmondatba gyömöszölt bölcsességeket mondott hosszú életükből. Mialatt beszélt, szemügyre vettem szépen elrendezett tüzelőjét, takaros portáját, éS őt magát is: vékony, nyúlánk ember, akinek még az első világháborúban azt jósolta egy huszár: Fiam, te itt fogsz megdögleni. Hol van azóta az a huszár? MÉSZÉGETÉS. A környék csupa kő, csupa mészkő. Kézenfogva volt a mesterség-választás, a mészégetés. Két nap, két éjjel égett a hasábfa tüze, míg előcsalogatta a kalciumot, amit aztán szekerekre téve hordtak árulni a vidéken, még Tokajban is.! Németh József pontos ember hírében állt világéletében. Nem hagyta volna ott a tüzet a világért sem, nem úgy, mint mások, akik haza-hazaugrottak éjszaka az asszonyhoz. Szép, de nehéz is lehetett a stószi hegyen kísérni a rakományt, egészen Szomolnokig. A MUNKA ÉLTET. Nem akadt bölcs, aki ne mondta volna ki ezt az aranyigazságot, az életnek ezt az egynéhány szóba sűrített lényegét. Nézzünk szét a nyolcvannyolcéves öregek portáján, és meggyőződhetünk róla, hogy ott minden szögnek megvan a helye, nincs félgőzzel végzett munka, a legapróbb műveletbe is életet lehel a belső tűz. Németh József mindent megjavít még ma is, akár ge- reblyét is készít: felfürészeli a fát, szépen egymás mellé rakosgatja. Súlyos gyomorműtéten esett át, de életkedvén nem érezni a halál egykori közelségét Cingár alakja az egyedüli, ami esetleg rádöbbent a gyomor egykori üzemzavarára. Pedig látástól-vakulá- sig fuvarozott évtizedeken át, és ciberén élt! A süveg-cukor élményszámba ment. SOSE FEKÜDTÜNK LE HARAGGAL. Házasságra vonatkozó tapasztalatuk egyike ez. Arra felelték, hogyan lehetett bajban-örömben így kitartani egymás mellett? Vizsgáljuk meg, milyen mélyen erednek ezek a szavak, menynyire, tiszta csengésű ez a mondat. Hány házastárs emészti magát napokig, sőt hetekig tartó haraggal? Hány nap pereg el közben az idő kerekén, hány elszalasztott örömlehetőség! A házasság két különböző ember közös köteléke. Az egymáshoz-csiszolódás egyik feltétele a belátás, az engedékenység, a bünbo- csánat Anélkül, hogy filozófusokat vagy szexuális szakkönyveket tanulmányozott volna ez a házaspár, milyen remekül éhezte még az igazat, és — élni is tudott vele!. Négy gyerekük született. A néni 17 éves korában ment férjhez, Józsi bácsi huszonegyévesen nősült. Átvészeltek két világháborút, itt vannak most is, megérték az ember holdralépésének pillanatát, politikusok tűntek, fel közben s tűntek el szinte nyomtalanul, a század egyre-másra szolgáltatta a nagy felfedezéseket, de őket nem zökkentette ki semmi: érezték, ösztönösen is, hogyan kell élni. ÜGY ÉLTÜNK, AHOGY LEHETETT, NEM PÉPIG ÜGY, AHOGYAN SZERETTÜK VOLNA. íme, egy másik bölcsesség, ez valóban alapköve lehet a hatvanhétesztendős kapcsolatnak. Eleinte lázadtam ellene, mert hogyan haladna előbbre a világ, ha beletörődnénk abba, ami nem nagyon ízlik már? Csakhogy vannak rajtunkkívül álló tényezők is. Mit tehetünk fölösleges kesergéssel? Hiába ábrándozott volna 1940-ben DebrődÖn a Németh-há- zaspár személyautóról, ha semmiképpen sem juthatott hozzá! Mindig abból indultak ki, ami az adott helyzetben egy kis szívóssággal és akarattal megvalósítható és elérhető volt. Nem tápláltak hiú reményeket, azaz örülni tudtak minden apróságnak, életük így vált boldoggá és értelmessé. Fölül tudtak emelkedni mindenen, ami akadály volt, le tudták győzni az ellenállást: élni tudtak, mert örülni voltak képesek. Számtalan házasság éppen ezért bukik el: az ábránd rontja meg a szépnek indult kapcsolatot, s a divatos autó, víkendház vagy bunda utáni hajszában elfelejtenek élni az emberek. Mindez persze felületes általánosítás csak, s nem is akarok vitába szállni senkivel, de Némethékkel beszélgetve, az ő mondataikat hallgatva akaratlanul is beismertem: a könyvek sokat segítenek ugyan, de korántsem pótolják minden esetben az élettapasztalatokat. Hatvanhét esztendőn át házasságban élni? Nem ismerni a válóper visszataszító jeleneteit? A mai fiataloknak olyan egzotikus ez, amit úgy jár körül az ember, mint turista a Nia- gara-vízesést, de a szíve mélyén írjuk ide ezt is, őszintén — Irigykedik is egy picit! 8ATTA György «figyelőt Marx Marcuse Mao Korunk diákmozgalmai „A bölcsészettudományi kar udvarán fiatal szocialisták, marxista keresztények, maoisták, antikommunisták, marxista leninisták, guevaristák, fidelisták, breton nacionalisták, fiatal munkások, portugál demokraták, német, angol, francia fiatalok kínálják áruikat és vitatkoznak elveikről“ — ezt a képet rajzolta meg első benyomásként a New Statesman szerkesztője a párizsi egyetemről. f Nem könnyű akár csak jegyzetszerűen írni napjaink diák- mozgalmáról, hiszen ahány ház, annyi szokás, ahány egyetem, annyifajta irányzat. Nincs egységes ,,diák-ideológia“ és nincs egységes „diákközpont“ sem, mégsem mondhatunk le a diákság ideológiai arculatának legalább vázlatos feltérképezéséről. Mi történik a diákévek után? A diákmozgalmaknak van néhány figyelmen kívül nem hagyható sajátosságuk: 1. Diáknak lenni átmeneti állapot, az egyetemi tanulmányok általában négy-öt évet vesznek igénybe. 2. A nyugati egyetemek hallgatóinak többsége a felső- vagy középrétegekből kerül ki. A diákmozgalmak radikalizálódása ezért könnyen a szélsőséges kispolgári anarchcista nézetekhez vezet. Az életkori sajátosságok: a feltűnési vágy, romanticiz- mus, naiv idealizmus, forradalmi póz mindezt csak alátámasztják. Az átmeneti állapottal többnyire átmeneti ideológiai hatások társulnak és sok „rendíthetetlenül forradalmár“ fiatalember végzett szakemberként visszatér nyárspolgárnak a gazdag otthonba. 3. A korszerű tudomány igényei megkövetelik a nagyfokú egyetemi koncentrációt, így a diákmozgalmaknak néhány kritikus ponton nagy tömegerejük lehet. 1 Mindebből következik a mozgalmak sokszínűsége, számtalan ága-boga, amelyek megnehezítik áttekinthetőségét. Szembesítés Marxszal Az elmondottakkal nem áll ellentétben az alapvető igazság, hogy a mai diákmozgalmakra kivétel nélkül rendkívül nagy hatást, gyakorol a marxizmus eszmevilága és a szocializmus gyakorlata. A marxizmus megszabadult a személyi kultusz béklyóitól. A szűkén vett ideológiai eredmények mellett azonban a tőkés társadalom mélyülő válsága is a marxizmus felé fordítja a fiatal értelmiség legjobbjait. Ők ugyanis saját tapasztalataik alapján mérhetik fel, hogy a különböző divatos jelszavak — nagy társadalom, jóléti állam, népi kapitalizmus, megformált társadalom, stb. — tartósan nem kendőzhetik a tényleges helyzetet. Végül, de nem utolsósorban a szocialista országok tevékenysége, ha nem is kritika nélküli, de mind lemérnetöbb visszhangot vált ki Nyugaton is. Idézünk W. Williams-nek a wisconsini egyetem professzorának „Egy nagy mulasztás“ című tanulmányából: „Az amerikaiak legnagyobb mulasztása alighanem az. hogy állhatatosan kibújnak a Marxszal történő intellektuális és erkölcsi szembesítés alól." Mindez mégsem jelenti azt, hogy a diákság nagy tömegei automatikusan a maga igazi formájában fogadnák el a marxista ideológiát. Sőt, inkább az a gyakorlat, hogy a marxizmus kerülő úton, közvetve a klasszikusokra hivatkozó“ de tanításukból nagyon sokszor téves vagy helytelen következtetéseket levonó közvetítők révén jut el a diáksághoz. Marcuse „egydimenziós embere" A nyugati folyóiratok ma mindenekelőtt a német származású Kaliforniában élő filozófust, Herbert Marcuse-t kiáltják ki a marxizmus prófétájának. Marcuse nagyon éles szavakkal bírálja a modern tőkés társadalmat. Lényegében azt fejtegeti, hogy zsarnoki és kizsákmányoló struktúrával ugyan elfogadható szinten biztosítani tudja az anyagi javakat, de csakis végletes szellemi elnyomorítás árán. Rámutat arra, hogy a kapitalizmus a társadalmi manipuláció olyan eszközeivel rendelkezik, amelyek minden eddiginél hatékonyabb védelmet jelentenek a változással szemben. („A rendőr — mondja Marcuse — többé nem az utcán áll, hanem az emberek fejében található, akik tudják, hogy a következő havi részletet is meg kell fizetni a kocsiért és a televízióért“. Ezt nevezi a filozófus „elnyomó toleranciának“.) Marcuse azonban továbbmegy. Megpróbál párhuzamot vonnj a különböző társadalmi berendezésű ipari társadalmak köJ zött. Egyike volt a konvergencia (összetartás) elmélet felkarolóinak, amely szerint a kapitalizmus és a szocializmus közeledik egymáshoz, valahol átcsap egymásba. A hibás elméleti ■ következtetések párosultak azzal, hogy Marcuse a szocialista országok fejlődését ugyancsak „leleplezni“ igyekszik. (Folytatjuk) G. J.
