Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-11-03 / 44. szám
M'JjSBMwb;#& ’?*■'. FELEKI LÁSZLÓ Tömegben az ember könnyebben befolyásolható. Több szem kevesebbet lát.-0A bosszúálló bírónak képzeli magát, pedig csak hóhér.-0Minden merénylő abból indul ki, hogy senki sem nélkülözhetetlen.-0Feljebbvalónál okosabbnak lenni fegyelmezetlenség.-0Az embert csak az teszi boldoggá, aminek örülni tud, s nem az, ami van.-0Gobosz ember egyedül a halálával szerez egy kis örömet embertársainak.-0Az emberiség nem szereti, ha megmentik, ha megváltják és meggyőzik.-OSok élménnyel leszünk szegényebbek, ha más kárán tanulunk. ; ''' ''tv, i jwsss ft i m: Megunta férfiasságát A heverő odaliszkot nemrég még Peter K.-nak hívták. A szépszál legény nyilván nem jól érezte magát „férfi bőrben“ mert hormonális injekciókkal, majd egy sebészeti beavatkozással lánnyá varázsolta magát. Igazán egyedülálló példája a korszerű orvosi sebészet technikájának. ■■■ Szabály az szabály Nemrégen egy szabad szombatot rokoni látogatással akartam eltölteni. Felkerekedtem tehát öt és féléves kislányommal és egy órával a menetrendben feltűntetett indulási időpont előtt útrakeltem az állomás felé. Azért egy órával mert a város peremén lakom és már gazdag tapasztalataim vannak a városi közlekedés megbízhatóságáról, De most az egyszer sikerült, félórával az indulás előtt az állomáson voltunk. Itt azonban a hangszóróból megtudtuk, hogy vonatunk kilencven percet késik. Mit lehetett tenni, vártunk. A vonat hosszú idő után befutott és mire elindult velünk, késése két órát' tett ki. A legtermészetesebb, hogy az állomáson ahol át kellett szállnunk a csatlakozó vonat már elment és így Itt újabb két órát vártunk a kővetkező csatlakozásra. Kerek nyolc óra’ alatt azért megtettük a 140 kilométert. Ez ugyebár átlag- sebességre átszámítva 17,5 kilométer óránként. Még talán annyit, hogy az út nagyobbik felét gyorsvonattal tettük meg. Volt azután még egy közjáték. A cél-ál-» lomás előtt revizor jött ellenőrizni a jegyeket. Az enyémet rendben találta, de amikor a kislányom jegyét kérte magabiztosan kijelentettem, hogy még csak öt és fél éves, tehát nincs szüksége jegyre. Erre kioktatott a szabályokról, melyek értelmében már ötéves korlól kötelező a vasúti jegy. £n ugyan úgy tudtam, hogy csak hatéves kortól kell jegyet venni, de ismerve az elvet, a törvény nem ismerése nem ment fel betartása alól, természetesnek vettem, hogy . utólag megvegyem a Jegyet. A revizor űr azon menten kiállította a jegyet és a viteldíjhoz négy korona kezelési díjat és negyven korona büntetést számított hozzá. El- i lenvetésemre, hogy nem szándékosan akar- | tam „elfeketézni“ kislányom utazását, csak éppen rosszul voltam tájékozva, — megmagyarázta ez a szabály és ő azért van ltf, hogy a szabály be legyen tartva. Ezt kény- ,■ télén voltam elismerni — és fizetni. A revizornak lényegében igaza volt. Most már csak egyet szeretnék tudni. Ha vannak a vasútnál emberek, akiknek feladatuk az utasokkal ilyen pontosan betartani a szabályokat, mikor lesznek olyan revizorok akik a vasút alkalmazottjaival is betartatják azokat. Mert 1969-ben 17,5 kilométer óránkénti sebességgel való utazás gyorsvonattal — ez nem lehet a ŐSD szabálya. mmSimx'íví, Jean Paul Belmondo a nőkről és a házasságról „Igen, a szerelem na- tulajdonsága? Ha hallgatgyon lényeges dolog... azt ni tud. És a legrosszabb? hiszem, mindenki számé- Ha beszélni...“ ra. A nő legcsodálatosabb Jeanne Moreau VALLOMÁSA Tudom, az újságírót és az olvasót mindenekelőtt az érdekli, hány éves vagyok. Ez nem titok. Tavaly ünnepeltem a negyvenediket. Alakításaim és önmagam igazi énje közt nincsenek nagy különbségek. A tehetségről nem szívesen beszélek. Ezt a fogalmat sokan és sokszor összekeverik a hivatással. Az én esetemben másról van szó. Számomra a film nem munkalehetőség, nem is életcél. Ha játszom, nem gondolok a karrierre, azt élem, amit alakítok. Kérem ne nevezzenek csillagnak. Színésznő vagyok. A csillagok bármilyen rossz filmben is szerepelnek, csillagok maradnak. Rám ez nem érvényes. Arcom leleplez, leárulja hangulataimat, nyugtalanságomat, érzelmeimet. Hogy szép vagyok-e? Nem. Talán néhány pillanatban olyan benyomást keltek, hogy szépnek látszom, de ez soha nem tart sokáig. Nem okvetlenül fontos, hogy a színész minden esetben „entellektül“ legyen. Mastroianni és Belmondo például olyanok mint az állatkák, mint a gyerekek. És mégis igazi színészek, — sosem tudhatják, mit követnek el a következő pillanatban. A színészet állandóan meglepetést kell okozzon, a játék szükséglet, önmagunkkal szembeni kényszer. Nem kérem, nem kell hogy szerelmes legyek abba a színészbe, akivel a legintimebb szerelmi jeleneteket alakítom. Ahhoz, hogy az ember mindent ki tudjon adni önmagából, elsősorban a rendezővel való szoros kapcsolatra van szüksége. íróasztalomon itt van Welles forgatókönyve, Jean Renoir kézirata, Banuel terve, egy könyv, amelynek alapján Truffauttal forgatunk filmet. Nagyon örülök, hogy épp ezek a barátok, alkotók akarnak dolgozni velem. Mikor és melyik színésznő utasította már vissza Richadson, Losey, Welles, vagy Truffaut tanácsait, kínálatait? Ilyet én nem ismerek. Lehet, hogy Brigitte Bardot, de BB egyedülálló példa. Ilyen hős én nem vagyok. A Viva Maria-ban kínált szerepet elfogadtam, mert megtetszett a gondolat, hogy BB-vel játsszam együtt. Egy hónapig tűrhető körülmények között zajlott a forgatás. Aztán megindult a pokol. Az ő gyermekeinek tűnő korlátlansága — amely elejétől végig hamis volt — szinte megmételyezte az életem. Hosszan folytathatnám. De inkább elhatároztam, hogy többé látni sem akarom. Az újságíróknak képtelen vagyok férjemről beszélni, akit szeretek, vagy a fiamról, esetleg a templomról. De ha az ember nem szolgált okot különféle pletykákra, akkor kigondolják mások. Ezt csinálta a francia televízió is, amikor lefilmezett egy feldúlt, üres ágyat, a- melyben állítólag egy görögországi forgatás alkalmával Tony Richadsonnal, a rendezővel szeretkeztem. Erre természetesen Richardson felesége, Vanesa Redgrave beadta a válókeresetet és személyemet tűntette fel válőoknak. Mindenekfölött értékelem az ember egyéni szabadságát. * Szerepeimnek és fiamnalc éleit...
