Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-11-03 / 44. szám

VÖRÖSKATONA VOLTAM

FEJEZETEK----- PETRÁS ARNOLD

ÉLETÉBŐL

Született 1887. december 11- én. Nemzetisége magyar. Családi állapota: nős. Foglalkozása: hivatalnok — húsz éve nyugdíjas. Pozsonyi lakos.

Az életrajzi kartotékon a fenti adatok után, azon érdemrendek, kitüntetések felsorolása következik, amelyeket Petrás Arnold az eltelt nyolcvankét esztendő alatt kapott. Első a rangsorban a Vörös Csillag érdemrend. Majd: sebesült. Nyugdíja 1057 Kés. Egészségi állapota: beteg.

Pozsony szívében él — a belvárosban. Hatvannak mondaná az ember, amíg beszélni nem kezd vele. Egészségesnek látsző, szép öregember-arc. Alig sült. Nyugdija 1251 KCs. Egészségi állapota: öreg.

A negyedik alkalommal sikerül odahaza találnom, de akkor is csak este kilenckor. Délután öttől a Kultúra és Pihenés Parkjában volt. rendszeresen jár az olvasótermébe. És hozzá kell tenni, nem villamossal — gyalog, egészségügyi séta gyanánt. Beszélgetésünk után egy nappal Zsolnára utazott, ahol a forradalom évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi nagygyűlésen tiszteletbeli vendégként vett részt, s élménybeszámolót tartott — persze már papírról, hiszen ötvenkét év hosszú idő, még a legnagyobb élményeket is elhomályosítja. Mutatta a beszámoló kéziratát. Szépen rajzolt, pontos volt még húsz évvel ezelőtt — e^t érezni ki az öreg kézzel írt reszkető sorokból. Bármilyen öregesek is ezek a

betűk, egykori kecsességük tagadhatatlan.

Tisztviselő volt hajdan — és persze vöröskatona. Életrajzának két legfőbb adata ennyi.

A monarchia tartalékos főhadnagyaként került hadifogságba Oroszországban. 1917. november tizenhatodikán lépett be Szemipalatinszknál a Vörös Hadseregbe. Ezren voltak, ebből nyolcszázan magyar nemzetiségűek s a közülük alakult kétszázötven fegyveresnek Petrás Arnold lett a parancsnoka.

Sebesült hadifogolyként került a szamarai — ma Kujbi- sev — hadikórházba, ahonnét hathetes kezelés után Omszkba került. Itt töltött nyolc hónapot. Majd Uszt-Kamenogorszk következett, ahol a monarchia jövőjéről kialakult vitában szenvedélyesen összeveszett egy főhadnaggyal. Ezek után

már oroszpártinak és hazaáru- lőnak volt elkönyvelve a többi tiszt között, akik nézetei miatt bojkottál ták is.

A februári eseményeket követően 1917-ben, állást keresett. Ez év végén alakult meg a városi bizottság mellett a hadifoglyok pártszervezete, a- melyben a „Külföldi Proletárok“ szervezőjeként kezdett el dolgozni. Abban az időben Sze- mipalatinszk környékén körülbelül 4000 hadifogoly tartózkodott. Nagyrészük ekkor már felmondott gazdájának s ezért inkább a városban tömörültek, bízva abban, hogy rövidesen sikerül hazajutniok. A reménysugár egyre szűkült, az elégedetlenség növekedett.

1918 végén a városi bizottság felhívással toborzott a Vörös Hadseregbe. Az agitáciőval és a nyilvántartással engem és egy lengyel nemzetiségű hadifogoly-társamat bíztak meg. Az akció sikeres volt. Elsősorban a munkások és kisiparosok jelentkeztek sorainkba, akik már a háború előtt a szociáldemokrata pártban tömörültek. Az értelmiségiek soraiból nagyon kevesen jelentkeztek. A cseh légiósok sorából viszont egy- néhányan szintén közénk áil- tak. A legtöbben a ma) Magyar- ország és Szlovákia területéről jelentkeztek. Márciusban már körülbelül nyolcszáz tagja volt alakulatunknak. Lovasegységet is alakítottunk. A felszerelést, lovakat, kellékeket a városi katonai parancsnokságtól kaptuk. Persze hiányos felszerelés volt ez. Puskán, bajonetten, pisztolyon és néhány nehézgéppuskán kívül nem is volt más fegyverünk.

De nem volt mit fenni, harcolni kellett.

(Folytatása következik)

A MATESZ bemutatójáról:

AZ ELSŐ LÉPÉS

A MATESZ körül nemrég felkavart vihar hullámai már elcsendesedtek. A társulat ketté oszlott „nyugati“ és „keleti csoportra, és elkezdődhetett az alkotó munka. Bár egyelőre még a kassai részleg is Komáromban van, a két csoport külön-külön dolgozik. Amíg a kassai csoport egy-két hét múlva Goldoni Két úr szolgája-val lép majd közönség elé, addig a komáromiak október 24-én Ján Solovic Ez aztán a meglepetés című vígjátékával már átestek az első premieren. Örömmel kell hozzá tennünk, hogy sikeresen.

Solovic vígjátéka örökké élő, mindig másmás formában megnyilvánuló problémát vet fel: az idősebb és a fiatal generáció összetűzését. A két nemzedék életfelfogásának különbsége hamissá teszi kapcsolataikat, ez viszont jellembeli torzulásokat idéz elő. Ügy is mondhatnánk, hogy fiatalok lázadása a kispolgári konvenció, konzervativizmus ellen.- Csakhogy a klspolgáriság pipogyasággal, meddő idealizmussal és önzéssel párosul, a lázadás viszont a bűncselekménnyel határos régiókban köt ki. így az eredeti egyszerű tétel több ismeretlenű egyenletté változik, melynek megoldása bonyolult és nehéz. Solovic nem is igyekszik megoldani, felveti a problémát, de a konklúziót a nézőre bízza.

A darab kissé szürkén, bizonytalanul indult. A színészeken a szokásos premier-lázon túl érezni lehetett a béklyókba kötő felelősségérzet súlyát. Ugyanis bizonyítani kellett a „fél társulat“ önálló életképességét. Ügy érezzük, sikerült a bizonyítás. Az első negyed óra után a színészek lerázták idegességüket, és kielégítő, a közönség tetszését is elnyerő teljesítményt produkáltak. Érdemes megjegyezni, hogy a fordulat R o p og József színné léptével állott be, Csuli szerepében. Ez a

változás nyilván nemcsak azért történt, mert itt a szerző is újabb lendületet adott színművének, de nagyban hozzájárult ehhez magabiztos, helyenként csillogó játéka. Bár Ropog már régi tagja a társulatnak, most kapott csak igazi lehetőséget. Játéka arra enged következtetni, hogy megfelelő vezetés mellett a komáromi részleg erőssége lehet.

Elismerést érdemel még a másik két fiatal is, P e t r é e s Anni, Mici szerepében, de főleg P ő t h e István Ricsi megformálásában. Pőthe csak hat hónapja tagja a színháznak, s ez volt az első bemutatkozása. Játéka természetes adottságról * tett tanúbizonyságot. Kellő tapasztalatszerzés, a színészi fegyelem elmélyítése és a beszédtechnika további csiszolása után egyenrangú partnerévé válhat a társulat többi tagjának.

Az „idősebb“ nemzedékből S i p o s s Ernő mértéktartással megformált Kanyar profesz- szora és Palotád Gabi kiváló érzékkel és humorral alakított anyósa a vígjáték pillérei voltak. Egy árnyalattal halványabb volt L ő- rincz Margit és Udvardi Anna teljesítménye. Úgy éreztük, az ő szerepük nem volt egészen „testhezálló“.

K o n r á d József a vígjáték rendezője és egyszersmint fordítója, ügyesen használta ki a helyzetkomikumok adta lehetőségeket és megfelelő határokon belül tudta tartani a darabot.

összegezve csak annyit, a színészek kettéosztása láthatólag nem okozott törést. A két önállósult csoport életképesnek mutatkozik.

Bízunk benne, hogy a kassai részleg közeljövőben sorra kerülő premierje is ezt fogja bizonyítani.

U|

3

Lelkiismeretlen apák

Valahonnan éppen hazafelé tartottam. Egyhangúan zötyö- gött a vonat. Egy asszonyka ült mellettem, bármennyire erőltettem az elmémet. nem tudtam volna megállapítani, hány éves. Fiatal lehetett, nagyon fiatal, de az arca szokatlanul megviselt, úgy hogy hathét évvel is idősebbnek nézhettem volna. Tíz hónapos formáid virgonc gyereket tartott az ölében.

Leejtett valamit, lehajoltam és felemeltem. Megköszönte és ezzel megtört a hallgatás, beszédbe elegyedtünk. Elmesélte élete tragédiáját. Ha egyszer elfoglaltságom engedi, megírom, mások okulására.

A második gyermek születése után a férje elhagyta. Messzire járt dolgozni, egy héten csak egyszer járt haza, hosszú a hét, más valakit talált magának. Elváltak. Később a férfi elment valahová Csehországba dolgozni, csak a jó ég tudja hová. Elmaradt a tartásdíj. Hiába hozott' döntést a bíróság, az apát mintha a föld nyelte volna el. S most Itt van. tanácstalanul, biztosíték nélkül. Komolyabb munkát két apró gyerek mellett nem vállalhat. Mitévő legyen?

Nos, mitévő legyen és mitévők legyenek a többi százakra.

ezrekre menő elhagyott anyák? Mert sajnos, az én asszonykám esete nem egyedülálló.

Hát nem lehet találni megfelelő módot arra, hogy a lelkiismeretlen apákat rákénysze- ritsük kötelességük teljesítésére? Nem lehet valahogy megakadályozni azt, hogy kibújhassanak e kötelesség alól?

Ha jól emlékszem, a Szlovákiai Nők Szövetsége javaslatot terjesztett a kormány elé, hogy a tartásdíj fizetésére szóló kötelezettséget jegyezzék be a személyazonossági igazolványba, így a lelkiismeretlen apát a munkahely gyakori változtatása esetén is nyomban rákén.ysze- rlthetnék a tartásdíj rendszeres fizetésére.

Egyelőre nem tudom, mi lett a törvényjavaslat sorsa.

Amikor ezeket a sorokat írom. a párkányi vasútállomáson már 130 vagon alma vesztegel. Nincs gazdája, nem kell a kutyának sem.

Nem? Bezzeg kellene ám... a fogyasztónak... Csakhogy a modern társadalomban (és nemcsak abban) azért találták fel a kereskedelmet, hogy ne fáradjon minden egyes állampolgár mondjuk Ciprus szigetére. Ha éppen banánra szottyan kedve. A mi jó állami kereskedelmünk mellett azért mégiscsak azt tanácsolnám neki, ne sajnálja a fáradságot. Mert a mi kereskedelmünk az bizony furcsa egy kereskedelem. Nem is értem, miből él. Más országban már régen leakaszthatta volna a cégért. A miénk az nem. sőt virágzik (hát hogyne. Ha lépten-nyomon becsap bennünket).

Szóval áll az alma áll, mint Krisztus a Genezáreti tó partján. Lehet, hogy néhány nap múlva egy rothadt kupac lesz belőle. Az almából. Mit neki, hogy az üzletekben alma csak imitt-amott kapható? De az is lehet, feletetik a marhával, hogy kárba ne vesszen.

Mert ilyen is volt már. Két évvel ezelőtt, amikoris nem nagyon dicsekedhettünk almater- mésiinkkel. Kistárkányban 20 vagon almát evett meg a marha. Mert nem kellett a kutyának sem.

Nem tehetek róla. de az az érzésem, hogy nálunk a marhákat többre becsülik a? embernél.

V»'-hr-