Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-10-28 / 43. szám

merül és elveszíti csapatát. Azonban odabent a laktanyában is különböző veszélyek fenyegetik a katonákat. Nehéz a védekezés a fekete és a sárga skorpió ellen. Ha agyon csapnak ötöt. holnap tíz mászik be. Ugyanez a helyzet az óriáskí- Ugyanez a helyzet az óriáspókkal,' a tarantellával is. Csípése, ha elmérgesedik, halálos is lehet. A parancsnokság viszont csak azzal törődik, hogy az irodáktól és a tisztek szobájától tartsa távol ezeket a kellemetlen állatokat.

Odakint a laktanya körül minden sötét. Leszállt az afrikai est Szidi bel Ahbesz épülettömbjére, minden csendes, csak a sakálok vonítanak. Az őrök tehetetlenül hallgatják a dögre leső állatok nyugtalanító siránkozását. Nem lőhetnek rájuk, ezt tiltja a parancs, mert ezzel az egész laktanyát felriasztanák és a katonák azt hihetnék, hogy az arabok támadnak.

Amikor az őr már nem bírja hallgatni a sakálüvöltést, felemel egy követ és feléje dobja. Az állat menekül. De csak néhány métert hátrál és ott újra kezdi a vonítást. Azután megérkeznek a társai is. Falkában keringenek a laktanya körül. Később csatlakoznak hozzájuk a hiénák is. Ez a két állatfajta együtt jár a Szaharában. Íratlan szövetséget kötöttek. A sakálnak jó a szimata, de gyenge az alkata. A hiéna orra nem sokat ér, viszont nagyon erős. A sakál hamarabb megtalálja a sivatagban hevenyészetten eltemetett halottakat, de nem tud hozzájuk férkőzni a föléjüjk henge- rített kövek miatt. Ilyenkor a hiéna segít.

Ez a két állat csak akkor veszélyes, ha a légiós a gyakorlat vagy a harc közben ki— A legénység dolga, hogy tisztán tartsa a lakóépületet és az udvart — mondotta az őrmester.

Vacsora után az újoncokat az altisztek a hálótermekbe terelik. Szorosan egymás mellett, a földön, közvetlenül a fal mellett szalmazsákok. Pihenésről azonban egyelőre szó sincs. Ellenőrzés következik. Mindenkinek teljes felszereléssel a fekhelye elé kell állnia. A szobaparancsnok megszámolja az embereket, jelentést tesz az őrmesternek, aki bizalmatlan. Névsorolvasást tartanak.

— Eszébe ne jusson valakinek, hogy engedély nélkül elhagyja a laktanyát, mert hadbíróság elé kerül — fenyegetőzik az altiszt. — Minden szökevény megkeserüli a próbálkozást. Vagy mi intézzük el, vagy az arabok.

Mozdulatlanul állnak az újoncok és odakintről behallatszik a sakálok üvöltése.

— Leselkednek ezek a dög- evők — mondja az őrmester. — Ha akarják tudni, elmesélem, hogyan falják fel a sakálok a szökevényeket. A magányos légionárius a sivatagban előbb, vagy utóbb az arabok kezébe kerül. De nem ölik meg. Csak összekötözik, hogy mozdulni se tudjon. Majd nyakig betemetik a homokba. A fejéről leveszik a sapkát, azután magára hagyják a forró napon. Nem sokáig lesz egyedül a szökevény. Mert jönnek a keselyük, a hiénák és a sakálok. Leülnek a tehetetlen légiós köré és várnak. A katona ordít, kiabál. így próbálja elriasztani a dögevőket, amíg

MOLNÁR KÁROLY: Fejezetek a francia ideqenléqió történetéből

ÉLŐ EMBEREK SlRJA A HOMOKBAN

Egy óráig tartott az előadás. Minden újonc reménykedik, hogy végre pihenő következik. De tévednek.

Tizenegykor kürt harsan, so- rakozót fújnak. Az altisztek kivezetik a katonákat a laktanya udvarára, ahol most már elviselhetetlen a hőség, ilyenkor az arabok is fehér falú házaikba húzódnak. Az újoncoknak azonban a kaszárnya konyhája mellett kell dolgozniok, vizet hordanak, krumplit hámoznak. Az ájulás kerülgeti őket, az őrmester viszont a fogda gyakori emlegetésével készteti őket gyorsabb mozgásra.

Nem sokkal később, tizenkettő után megkezdódtt az ebéd kiosztása. Mindenki ott evett, ahol éppen helyet kapott, vagy az étterem hosszú gyalulatlan faasztalánál, vagy a földön. A kiszolgálást felváltva mindig más és más raj végezte. Akinek nem volt kedve a pincérkedéshez, minden alkalommal könnyen talált valakit, aki egy fél liter borért szívesen vállalta. Az ital mindig jó valuta. A tiszthelyettesek viszont szemet hánytak, nem vettek tudomást az ilyen üzletekről.

Az újoncok bőséges ebédet kaptak, kétféle húst, tésztát, gyümölcsöt, kávét és egy fél liter bort. A parancsnokság jól tudta, hogy a katonák szervezete csak így bírhatja el a nagy fizikai megterhelést.

Ebéd után megszólalt a kürt,

takarodót fújtak a laktanyában. Minden újoncnak a hálóterembe kellett vonulnia. Minden szobán végigvonultak és névsor-olvasást tartottak az altisztek. Kötelező pihenő következett. Valamennyi katonát az ágyba parancsolták. A gyengébbek nem is várták a vezényszót, mert a kimerültségtől már alig álltak a lábukon. Volt, aki azonnal elaludt, mások fáradtan csak a mennyezetet bámulták.

Négy órakor folytatódott a kiképzés, egy tiszthelyettes a francia katonai rangjelzésekkel ismertette meg az újoncokat. Az újoncok nehezen tudtak figyelni, mert sokan úgy érezték, hogy a délutáni kötelező pihenés után még bágyadtabbak, főleg azok, akik aludtak is. Az előadás után ismét a laktanya konyháján kellett segédkezniök, mert a napirend összeállítói arra törekedték, hogy lődörgésre, semmittevésre ne maradjon ideje, az alakulat új tagjainak. Ha

ugyanis csak egy percre is megálltak, főleg a kezdeti napokban, hetekben, akkor azonnal elhangzik a kérdés:

— Hát te, hogy kerültél ide?

Előfordul az is, hogy ilyenkor a kérdező egy durva ökölcsapást kap válasz helyett. Gyakran azonban megindul a szóáradat, az emlékek felidézik az elhagyott otthont, anyát, feleséget, vagy szeretőt.

Vacsoránál sincs idő a beszélgetésre. Az élelmesebbek sietnek, hogy az asztalnál kapjanak helyet. A fáradtabbak elnyúlnak a földön. Csajkájuk csörömpölve gurul tovább, az őrmester dühödten rugdalja a kimerült újoncokat.

— Nem kórház ez — kiabál. — Aki fáradt, az a fogdában kipihenheti magát.

Ez a közjáték mindennapos. A kiképzés még a legedzettebb szervezetet is alaposan próbára teszi; az újoncok legnagyobb részét teljesen váratlanul éri a sorozatos fizikai és lelki megpróbáltatás.

A vacsora csaknem ugyanaz volt, mint az ebéd. Az újoncok azonban már olyan kimerültek, hogy gépiesen esznek. Csak a sok mindent próbált, edzettebb katonák és néhány alkoholista élénkül fel, különösen akkor, ha különféle ügyeskedéssel több adag borhoz jut.

bírja torokkal... Amikor kifárad, és elhallgat, akkor a dog- evők neki esnek. Felfalják. Kinyittatom uraim a kaszárnya főkapuját, aki akar, akinek kedve van, most az éjszaka leple alatt megszökhet...

Az őrmester gúnyosan felnevetett, csak úgy harsogott az egész terem, kínos udvariassággal sapkájához emelte a kezét. Tisztelgett, majd sarkon fordult és kiment.

Féltízkor fújni kezdték a takarodót. Eloltották a lámpákat. Sötétség borult a laktanyára.

Másnap minden elölről kezdődött. Eleinte három-négy hónapig tartott a kiképzés. A menetgyakorlatok fokozatosan nehezebbek lettek. Nyolc-tlz óra teljes fegyverzetben, nehéz terepen. Valamennyi hosz- szabb menet halálos áldozatokat követelt. Nappal Szidi bel Abbesz környékén hatvan fok fölé emelkedett a hőmérséklet és így a kíméletlen gyalogol- tatások megtizedelték a legénységet, anélkül, hogy az ellenséggel egyáltalán találkozott volna. Ez a nagy veszteség elgondolkoztatásra késztette a parancsnokságot, elsősorban azokban az időszakokban, amikor az újoncokat szállító hajók ritkábban érkeztek Marseilie-böl az afrikai partokra.

Kezdetben csak gyalogos egységei voltak a légiónak. Húsz esztendővel az első csapatok megszervezése után kísérletképpen megszerveznek egy speciális gyors-alakulatot is. Egy a kettőhöz, ez az öszvérek és a katonák aránya. Ez csökkentette a menetelések kínját, és így a légiósok pihentebben érkeztek a harcok színhelyére. Egy katona a nyeregben ült, a másik mellette gyalogolt. Azután óránként cseréltek. Ilyen furcsa alakulata mindenesetre csak a franciáknak volt, senki másnak a világon. Ráadásul gyakran előfordult, hogy az öszvérek ügettek, ilyenkor a gyalogosan haladó katonának futnia kellett, ha lépést akart tartani társával.

A gyilkos

Václav Mrázek a csehszlovák bűnügyi krónika egyedülálló bűnözője. Ilyen eset még nálunk nem volt és világszerte is csak nagyon ritkán fordul elő. Öt éven keresztül követte el bűncselekményeit. Viszonylag hosszú időközökben és gondos előkészületek után gyilkolt. Ez arra vall, hogy nem egy lelkibeteg cselekedeteiről van szó. Olyan bűnöző, aki teljes tudatában volt tetteinek, öt évig tartott, amíg kézre kerítették. Chomutovban külön nyomozó csoportot állítottak össze. A köztársaság nyolcvan legjobb kriminalistája vett részt a felderítő, munkában. Több mint 30 ezer embert ellenőriztek. A végén egy véletlen vezetett nyomra.

Elena

.,.Körülbelül egy év múlva — a pontos időre nem emlékszem — megint sétálni mentem Chomutov környékén. A főúton indultam el Chomutovból Louny irányába, — illetve kerékpáron mentem. Igazán már nem emlékszem, hol loptam el a kerékpárt. Csak azt tudom, hogy otthonról gyalog indultam el és azután egy falun kerékpároztam át. Itt táncmulatság volt. Nem mentem be, csak fel és alá jártam az úton. Késő éjszaka egy nő ment el mellettem. Megelőztem, leszálltam a kerékpárról és lőttem — azt hiszem, kétszer. Szemközt álltunk: Meglepett a nyugalma. Még rám is szólt: Kicsoda vagy miféle maga? Már nem emlékszem pontosan, mit mondott...

A kocsma nyitott ablaka előtt áll. nézeget a táncterembe. Egy szőkehajút keres a táncolók között. Egész délután várta, hogy mégis eljön érte és együtt mennek el a mulatságra. De amikor már besötétedett és nem jött, vállára dobta a kabátját is elindult egyedül Horenecbe, a mulatságra. Tőlük Poőáple- ből ide csak egy ugrás, az út mégis egy fél óráig tartott. Elena nagyon lassan ment, bízva, hogy még találkozik a szőke fiúval. Ezért fordult meg az ismeretlen kerékpáros után, aki az úton nagyon lassan jött szembe vele. Senlk előtt, amikor a horenici letérőhöz közeledett, megint elhajtott mellette, majd visszafordult és egész közel, — szinte megérintve, — még egyszer elkerékpározött Elena mellett. „Olyan fiatalka, — így frta le Elena — olyan soványka, Fekete ruhája volt, semmi világos nem volt rajta“. Nagyon keveset mondott róla, de ez volt az első leírás, amit a biztonsági szervek a gyilkosról kaptak.

A zene polkát játszik, egy katona táncra kéri Elenát, aki órájára néz és megrázza fejét: „Már nem, hiszen már fél tizenkettő. Istenem, lesz megint otthon prédikáció“.

Siet, egészen egyedül. Körülötte a csendes júniusi éjszaka. A sötétséget csak itt-ott deríti fel a felhők mögül előbúvó hold sarlója.

Seníket elhagyva ismét elhalad mellette az este látott kerékpáros. Elenát már nem érdekli. Feje tele van kérdéssel — miért nem jött, csak nem történt valami baja? Gondolataiba mélyedvé ment néhány métert.

Az út másik feléről egy férfi rohant felé és útját állta.

Kezéből láng tör elő.

Elena a villanástól megvakltva önkéntelenül lehajlik. Valószínűleg ez mentette meg az életét, mert ebben a pillanatban eldördül a második lövés is.

— Ne őrülj! — kiáltja. („Azt hittem, valami fiú riasztó pisztollyal játszik“).

Éles kattanást hallott, majd még egyet, utána a férfi ellökte és rámordult; — Menj, te liba.

{„Megálltam, ránéztem, de ő gyorsan távozott. Még néhányszor visszafordultam utána. Láttam, hogy Hofenec felé megy.“)

Elena csak otthon állapítja meg, hogy nem tréfa volt, a férfi éles tölténnyel lőtt rá. Kabátját két helyen kilyukasztották a golyók, az egyik a vállát is érintette. Borzalom lesz rajta úrrá, amikor rágondol, ml történt, illetve mi történhetett volna. Azért mégsem szól senkinek az esetről, csöndesen lefekszik aludni.

Másnap, 1952. július 2-án ünnep volt. Mikor Elena felkelt, elhatározta, elmegy Hofenecba, megérdeklődni, nem látta-e valaki az idegen férfit.

Valahol itt történhetett, jut eszébe és körülnéz a helyen, ahol éjjel rálőtt az ismeretlen. Az út szélén két sekélyke árkot lát. Az árkok a hereföld felé vonulnak. Itt már nyomok is láthatók a kaszálatlan herében.

Elena elindul a nyomon. Vagy harminc lépést tesz meg és azután...

Mária

„Azután megint hallottam, hogy valaki fut. Még egy darabot mentem és egy közeledő ember körvonalát láttam meg. Anélkül, hogy leszálltam volna a kerékpárról — nem tudtam, hogy a közelgő személy férfi-e vagy nő, körülbelül két méterről lőttem. Nem is céloztam. A lövés után a személy a földre esett. Felkiáltásából tudtam meg, hogy nő..."

u is a hofeneci mulatságon volt azon a vasárnapon. Oj, nagyon csinos, világoskék ruhában. Talán ezért járt kézről-kézre

1 táncban. De számára ezen az estén csak Jenda létezett. Jen- da kiválóan táncolt és nagyon fess volt. Ezért utasította visz- sza egy fiú ajánlatát, aki haza akarta kísérni. Látta, hogy Jenda kétszázötvenese a kocsma előtt áll. Egy kis turpisságot agyait ki. Amikor haza indult Vlasta barátnőjével, tudta, hogy Jenda a motorkerékpáron utoléri őket. így is történt, és a gáláns Jenda felalánlotta a hazaszállítást.

— Menj elsőnek — mondta Mária Vlastának és örült, hogy terve sikerült.

— Várj meg Seníknél, sietek vissza érted — kiáltotta oda Jenda, mielőtt eiviharzott. Jenda hazaviszi Vlastát és utána egyedül marad vele. Nagyon boldog volt. Most töltötte be tizenhatodik évét és először volt szerelmes.

Mária énekel, amikor egy összebújt pár mellett halad el.

öt perc múlva, röviddal fél egy után, egy lövés hasit az éjszakába, majd utána egy rövid felkiáltás.

A fiú, akivel Mária néhány perccel ezelőtt találkozott, odaszólt barátnőjének: — A katonák berúgtak és most hülyéskednek.

A lövést még vagy húsz ember hallotta. Némelyek csak háromszáz méterre voltak az esettől, de senki sem törődött vele. Megeredt az eső, mindenki sietett haza.

Másnap reggel Elena a kitaposott nyom végén a virágzó és illatozó herében megtalálta Mária holttestét.

„Otthon ínségben éltünk, és amikor kicsi voltam, anyám a szomszéd rétjére küldött szénáért, hogy legyen eledele a kecskének. Egy kiselejtezett vasúti kocsiban laktunk, hét gyerek, a szülőkkel együtt kilencen. Apám néha tvott. Akkor nagyon rossz volt, de különben jó és rendes ember volt. Csak a második világháború előtt költöztünk Svinafovba, ahol kis házat építettünk magunknak."

— Lényegében csak egy módszer van, hogyan kezdeni a nyomozáshoz a gyilkos után. Mégpedig minden elérhető eszközzel összegyűjteni még a legapróbb részleteket is a tett színhelyéről. Mindjárt az elején pechünk volt, mert az éjjeli eső elmosta az összes valamirevaló nyomot. Csak az áldozat cipősarkai vájta két sekély árok maradt meg. Ezek akkor keletkeztek, amikor a gyilkos a herébe vonszolta a tetemet. Megtaláltuk a három töltényhüvelyt, kettőt azon a helyen, ahol a gyilkos Elenära lőtt, egyet a gyilkosság színhelyén. A három hüvelyt és az áldozatból kiszedett gyilkos golyót mechano- szkőpial kivizsgálására küldtük. Lázasan kerestük a tett indító okát. A test helyzete, a letépett ruha és több 1el szexuális gyilkosságra mutatott. Az orvosi vizsgálat megerősítette feltevésünket, viszont nagyon megnehezítette munkánkat. Ha féltékenység, bosszú vagy rablás a gyilkosság oka. nagyobb a valószínűség, hogy a kapcsolatok és érdekek logikája, helyes megfejtése a gyilkoshoz vezet. A szexuális gyilkos előkészület nélkül, ösztönszérűen gyilkol. Gyakran azt sem tudja, ki az áldozata. Ez nagyon megnehezíti a nyomozást.

Arról, hogy Mária a Seník felé vezető úton jár, csak négy ember tudhatott: Jenda, Vlasta és az a szerelmespár, akikkel Mária találkozott. Mind a négynek tökéletese alibije volt, nem beszélve arról, hogy egyiknek sem állhatott érdekében Mária halála. (Folytatjuk!