Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-21 / 42. szám
Úi ifjúság 9 PETRÖCI BÁLINT: SZAKADÉK (Részlet a szerző HOSSZÚ AZ ÉJSZAKA. 1963-ban játszódó regényéből) című uj, Hervay Gizella versei: Hangtalanul Elrejtezik a lélek. Megfélemlített népek hallgatnak így, s őrült halottjaikkal a kutak. Szájamba víz ömlik, arcomra moszat tapad. Tehetetlenségében felkiált. — Gyurii Társra van szüksége. Gyötrl magányosság. — Végre! — mordul fel G rázd, amikor a magas, nyurg fia belép a konyhába. Keskeny: nyírt bajusza alatt mosolyra h zódlk az ajka. — Egyedül Iszol? — kérdez tapintatosan, mert az édesany figyelmeztette, az öreg harapc kedvében van, vigyázzon a nye vére. — Adj egy poharat! — mondj az apa. Gyuri borospoharat tesz a asztalra. — Kisebbet nem találtál?, — Majd háromszor töltök, mi kiiszod a bögre bort — válaszo ja, és bort önt a poharába, meg tölti apja bögréjét Is. Megeme poharát. — Egészségedre! — eg szuszra Issza ki a pohár bort. — Szomjas lehettél — jegyi meg az apa. Gyuri érzi, valami vldáma akart mondani az öreg, hogy te oldódjon bőrös hangulata. A mc solyféle, amilyen gyorsan jött olyan váratlanul el is tűnt az a káról. Megint a komor Góráz Géza néz a fiára. — Ma sokáig tartott a bízott sági ülés -»■ szólal meg Gyuri. - Az Igazgatóhelyettes szerelmi ka landjalt Is részleteztétek? — Tárgyaltunk arról is, tár gyaltunk másról Is... — Rajta a pecsét, szigorúan bizalmas! — mosolyodlk el Gyű rí. — Holnap úgyis megsúgják miről tárgyaltatok... — Aztán jól nyisd ki a füled — válaszolja hideg nyugalommal az apa. Megmarkolja az üvej nyakát; és bort önt a bögréjébe — A te Franken mérnököd hogj viselkedik? Gyurit meglepi a váratlan for dulat. Biztos volt abban, hog) nem az apja hozza elsőnek szőbí a Franken-ügyet. Nem mondhat ná, hogy túlságosan jól Ismeri ha nem hitt volna ebben a fel tevésben. Amikor hazajött a-, öreg, már akkor tudta, mérges lehet, mert becsapta az ajtót. Hí nem hallja a döngést, kijött volna az előszobába, hogy megkér dezze, végre a taggyűlés elé tér jesztltek Franken felvételét! Meggondolta magát. Ha mérge! az apja, jobb hallgatni. És to vább nézte a televíziót. Most váratlanul ő hozakodott elő Fran kennel. Mi késztethette erre? Mt ért érdekli, hogyan viselkedik t felettese? Mi válthatta ki benne ezt a kérdést? Talán nem az t megjegyzése, hogy „holnap úgy Is ^megsúgják, miről tárgyaltatok“? Ha megsúgják, akkor megtudja, hogy az apja keveri a forró kását, másképp nem mondotta volna: „aztán jól nyisd kt a fü- led!“ Dlcsérőleg nem nyilatkozhatott Frankenről. — Hogy viselkedne? — ismétli meg a kérdést Gyuri. — Normálisan, mint a pártonkívüliek a párttagok előtt.. Az öreget kissé meglepi fia válasza. — Nem normális állapot az, ha az emberek minden szavukra vigyáznak, mit mondanak a kommunisták előtt... — mondja elgondolkodva az öreg. — Végre te Is belátod! Az apa megemeli a bögréjét. — Oltsd a tüzet, Gyuri! Forró fejjel nem tanácsos az ágyba fe- küdnil — a kezében tartott bögrét a szájához tapasztja, és nagy kortyokban nyelt a bort. Gyuri nem Is pillant a poharára. Zsebéből kirántja a ctga- rettés dobozt és az öngyújtót. Izgatottan rágyújt. — Tárgyaltatok róla? Az öreg bólint. — És? — faggatja Gyuri. — Mit akarsz? — A nyár elejétől az ükapját Is lekádereztem volnál — Van ts mit káderezni! — Szimatolsz, nyomozol utána? — Megint rosszul teszed fel a kérdést, fiam. Egyszer, már régen meséltem neked egy árulóról. Koleikának hívták. Emlékszel rá? — Te lőtted agyon.. — Igen. — És? A kurta, hányaveti közbeszólás megzavarja az apát. Még nem száma rá magát, hogy gyötrő ges munkai Csak a szűkre sza bott ösvényen futhatsz, ha melha ellenkezel, betömik a szádatl Elvtársakat hurcoltak a börtönökbe, munkatáborokba, elvtársakat akasztottak... Gyerünk, fűrészeljünk, zlm-zum! Vágd ketté az ember életéti A hatalom fegyver a kezünkben, azt csinálhatunk, amit akarunk! Senkinek sem görbül meg a haja szála, ha akasztásra Is ad ki parancsot. Óriások! S törpe mindenki, aki nem tartozik a hatalmasok közéi Ha balsejtelem támad bennünü, gyerünk a furkósbottal, s törjük be annak a fejét, akinek nem tetszik a képe, hogy megszüntessük magunkban az ijesztő balsejtelmet, s utána nyugodtan aludhassunk! Elegem van ebből az életből! Kimondta! Nem szippanthatja vissza. A felgyülemlett indulat kitört belőle, nem vethetett gátat eléje, mert a fuldoklás érzete környékezte meg. Ha az emberek nem fojtanák magukba a sok keserűséget, más lenne az élet. Más... Nem szabad hallgatnunk, fegyelmezetten hallgatnunk, mert saját magunk rontjuk meg ezzel életünket! Gyuri fellélegzik. Megkönnyebbült. Az öreg Górázd fia szemét kémleli. Amikor rátámadt a fia, ügy érezte, szíve a torkáig ugrott. Az asztal szélébe kaaszkodott, nehogy a vad Indulat felpattantsa a székről és meggondolatlanul a fiára vesse magát. Néhány pillanatig az asztal szélét markolász- ta, aztán a bögre után kapott, s az utolsó cseppig ktltta a benne levő bort. Aztán a dobozkából kikotorta az utolsó cigarettát. Rágyújtott. Mohón szippantott. És akkor kezdte kémlelni Gyuri szemét. A több percnyi hallgatás megfékezte hirtelen támadt dúsét... Farkasszemet néz a fiával. Syuri tekintetében változást észéi. Az Imént még szilaj indulatot tükröző . szeme most a saj- aálkozást vetíti ki magából. Siincs szükségem sajnálatra, szálalomra! — lobban fel benne a lüh. Engem ne sajnáljon senkii Még a fiam se! — Klköpdösted magad?! — kiált fel az apa. — Ha ezt annak tartod, akkor gén, jó nagyokat köptem! — Ha tudni akarod az Igazat, nőst megmondom! Aztán a sok liszkot magadra szórhatod! — Ml az a szent Igazság? — Franken apja harmincnyolc nárciusától valóban a Német ’árt tagja volt! — Erre te jöttél rá? — Nem az a fontos, hogy ki lerítette ki! — Én még többet tudok! A lagyapja Ferenc Jóskát szolgál- a, a császár Őfelségét, a nemietek lelgázójátl Az öreg Górázd öklével az ászaira csap. Gyuri nem hagyja az ipját szóhoz jutni. — Tudd meg azt Is, amit nem yomoztál kil Franken apja a iartizánok összekötője volt! A érnetek lőtték agyonl Az üzemi apban majd elolvashatod a tör- Snetétl Kordlkné cikket fr a ha- att apáról és mérnök fiáról! — Úgy?! — képed el az öreg.- Még cikkezni is fogtok róluk?! zt a vén szeretődet Is ellenem szítod?! — Vén szeretőmet? — Azt hiszed, nem tudom? Idő- ebb ágyastársat nem találtál maadnak?! — Az én dolgom, kinek az gyába fekszem! Senkitől sem agyom magam pórázon vezet- stnl! Az öreg Górázd arcából kiszö- ik a vér. Látja, Gyúrt még mon- anl akar valamit. A feltámadó üh és csalódottság elvakftja. elugrik az asztal mellől. — Menj! Menj, mert...! — őrit fel az apa. Ütésre emelt kar- i erőtlenül az asztalra esik. önny homályosltja el a szemét, [intha ködös fátyol borulna a temére, hogy ne lássa, elfeled- ! mindazt, ami fájdalmat okoz ekl, De a ködös fátyolon ke- ísztül is jól látja a lehorgasz- jtt fejjel távozó magas, nyurga át. Fájdalom nyilallt a szívébe, lszakadt attól, akit az életénél ; jobban szeretettl A székre rosad. A kezébe temeti arcát. Fülben felcsendülnek az öreg Bu- ár figyelmeztető szavai. Hallatja, hallgatja a fülében csen- 5, zsongó szavakat, s halkan Laga elé mormolja: — Valamit valahol nagyon elontottunk... — KI az a híres ember? — Müller, a projektánsunk. — Az a kis német? — Ö sem tetszik neked? — Ismertem az apját! — Mindig csak az apákkal hozakodsz elő? — Az alma nem esik messze a fájától! Az apja Is csak papolni tudottl — Azért halt meg a koncentrációs táborban? Azért, mert a német a német ellen fordult? — Azért, mert hagyta magát lefogni! Gyáva volt! Nem volt annyi mersze, hogy a partizánokhoz szökjönl — Azt hiszed, könnyebb élete volt a koncentrációs táborban, mint a partizánoknak a hegyekben, ahol szabadon mozoghattak? — Nem tudod, miket beszélsz! — Valamit én Is el tudok képzelni... — Akkor képzeld el azt is, hogy az öreg MUllerrel együtt dolgoztunk az illegalitásban. Ö is a gépgyárban dolgozott. Lebuktunk. Erről meséltem neked, de azt nem árultam el, minek köszönhetem az életemet. Egy elvtárs üzent, szökjéll Egy héttel ezelőtt kellett volna eltűnnötök a városból, amikor a nyomotokba szegődtek, hogy az egész sejtet lebuktassák. Müller nem akar — szabadkoztam. Nem hitte el, hogy szimatolnak utánunk. És novemberben a hegyekben szökni? Még két napot vártam, egy barátomnál rejtőztem el. Müllert elfogták. Megtört, mindent bevallott. Emlékszel, házkutatást tartottak nálunk. Szerencsémre, ti nem tudtatok semmiről, nem tudtátok, hol vagyok. Ekkor hamis papi- [ rokkal Kysuca vidékére utaztam, s ! a Javorníkon maradtam. Azért 1 mondtam el ezt neked, hogy megtudd, a gyávák csak papolni J tudnak... — Azt mondod, a kis Müller 1 olyan, mint az apja? — Azt! — És én olyan vagyok, mint , te? — Nem lehetsz más... Vagy < nem szeretnél olyan lenni? Gyuri hallgat. Az öreg Górázd elszomorodik. Hosszabb töpren- gés után megszólal. — Mit mondott az a nyava- ' Iyás? — Mások véleményét tolmácsol- , ta. Azért ellenzed Franken felvételét, mert pártonkfvüll létére nem maradhatna sokáig a funk- , ciójában, vezető állásban, s azt j szeretnéd elérni, hogy én kerüljek a helyére... — Elhiszed? d — Azt Is mondták: nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél! n — Higgyél, amit akarsz! Egy- ben biztos lehetsz, az apád so- z sem volt alattomos ember! Franken úr keverheti a kártyát, be- r< hálózta a kis Müllert, még téged a is ellenem úszítanak, hogy köny- nyebben beadjam a derekam... h — Mégis Igaz? Ml rosszat tett íj1 neked Franken? — A mérnök urat jóformán nem Is ismerem. Ic — Akkor hogy lehetsz ennyire elvakult? Miattad ellenem for- _ dítják a hangulatot! A — Az embernek néha balsej- u telme támad, megérzi... — Ott az erdőben Is megtámadt a balsejtelem? S aztán fej- se be lőtted az árulót! Most kész- & tyüs kézzel készíted ki az embert? Lassan bennem is össze- á) zsugorodik a lélek". Klvész min- h: den öröm az emberből, csak a tr nagy hajrá marad, az a szentsé- léje lépsz, rád kiált a hajcsár, ki gondolatait elmondja a fiának, d közel állott hozzá, mert az etr lékezés annyira megkörnyékeztt hogy újra maga előtt látja holdvllúgos tisztást, a hóban tér : deplő embert, aki rimánkodv, kérleli, ha Istent Ismer, kegyel mezzen meg neki. — Bánt a lelkiismeret? — szó lal meg rövid hallgatás utál Gyuri, amikor látja, az apja né mán mered maga elé. Az apa hallgat. Gyuri kétszer Is szíp pant a cigarettából, míg rászán ja magát az újabb kérdésre. - Mi köze ennek Franken felvéte léhez? — Ha az ember nem néz va lamlnek alaposan utána, meg égetheti az ujját. Magának Is ár azzal, de még jobban a másik nak — válaszolja az apa. Lassan megfontoltan tagolja a szavakat hogy el ne szólja magát, mer: látja, Gyurival sem járna más képp, mint a pártbizottsági ta gokkal. Gyuri Is ellene fordulna az apa bűnét nem örökölheti e fia. — Azt akarod mondani, hogy Franken mérnök jobban járt volna, ha nem kért a párttagságot? — Ezt te állítod. — És te...? — Én csak azt tudom mondani, ha a hegyekben érdeklődhet tünk volna a hozzánk csatlakozó emberek után, nem kellett volna annak a szerencsétlennek szétloccsantanom a fejét.. Az öreg Górázd elharapja a szót. Akarata ellenére kezdett újra Kolejkáről beszélni. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a néhány szó kimondása után Gyuri egyszerre elkomorodott, a csalódottság kifejezése ült kt az arcára. Ez még Inkább elvette a kedvét attól, hogy meséljen a fiának. Az arekífejezés változásának pillanatában elhallgatott. Fojtó keserűség mardossa a lelkét. [gaza van az esszonynak, csak veszekedni jár házá. De/kivel beszéljen, ha már a fiával sem tudja megértetni magát? Megkönnyebbülne a szíve, ha megoszthatná valakivel a gondját. Már a régi barátjával, az öreg Bugárral sem tud szót váltani. A múltkor Is, hogy összeszólalkozott vele, s azóta csomót kötött a nyelvére. Lassan olyanok leszünk, mint a csigák, ha valaki közeledik felénk, gyorsan a kuckónkba bújunk, hogy ne lássanak, ne halljanak bennünket, hogy ml se lássunk, ne halljunk egy szót sem, mert csak a süket, vak ember élhet nyugodtan nálunk? Hová jutottunk, a teremtésit?! A gondolat ingert, haragot, dühöt vált ki az öreg Górázdban, csaknem felpattantja a székről. Szilaj mozdulattal megragadja a bögrét Gyuri apja vaskos ujjalra pillant. Hogy szorítja a bögrét! Érzi, hogy valamilyen Ismeretlen, félelmetes düh szítja benne az indulatot. Hallgatnia kellene, hogy ne törjön ki a vihar. Mégsem tud némán maradni. A hallgatás meghunyászkodást jelent. — Ha Franken után nyomoztok, fél kézzel csináljátok — mondja Gyuri. — Nem látjátok, mit sül a huzavona? — Mit szül? — robban ki egyszerre az apa. — Még te fogsz engem tanítani?! — Csak azt akarom moruja- ni... — Na, nyögd ki már, mit akar a mérnök úr mondani? — Ha tovább húzzátok-halaszt- játok a felvételét, még én leszek a fekete ördög.., — Azt akarod mondani, hogy én csinálok belőled fekete ördögöt? Kitől hallottad? Beszélj! — Égy kommunistától... Turcsan László illusztrációi Nincs szavam. Hallgatok a fulladásig. Fel se ismernéd puffadt arcomat. Megfélemlített népek hallgatnak így, s örült halottjaikkal a kutak. DAL Hajnalok, hegyek, hazai egek, messziség! Fenyvesekbe sajdul az ég. Nem véd sem közöny, sem házasság nem vállalt soha senki se. Jönnek a tárgyak és a tájak, megindít egy kendő kék színe. Hajnalok, hegyek, hazai egek, messziség! Fenyvesekbe sajdul az ég. Gyurák Éva rajzai Balta Álba Holdfénynél rázza a pokrócot a kisanya, ezüst porban mennek a munkások haza. A tévében híradó: robban a holdrakéta, állva nézi az asszony, talpon áll reggel öt óta. Alszik a gyerek, összezsugorodva, akár az anyaméhben, de két keze a feje mellett ökölben: az ösztönök ébren. A vacsora sóstúró, hozzá paradicsom, negyedliter cujkával becsenget egy rokon. Művirágok közé csipkére könyökölve képzelt futball-labdát fejelnek körbe-körbe, míg fel-le száll a lift, hozza-viszi a pletykát, hajnalban feldereng a falon túl egy hegyhát, * dojna szól reggelig, elnyújtott hangon, hosszan, hófehér párnák úsznak az ablakokban, s kilenc emeleten a folyosókon végig tejesüveg nyája béget felébredésig. * Egy bukaresti új negyed neve Ikerdió, kamillavirág Ikerdió, kamillavirág, dombon fel, hajnalon át, lipinkán fel-le ártatlanul... Almafák közt a nyár vonul. Almalopósdit játszik a szemed, savanyú almát reggelizek. Hajnali jókedvet harapok. — Ipics-apacs, itt vagyok! — Szarkaláb, lila szemérem szomorú szára kezedben. Elszomorodok, eldobom, szememet, szemedet józansághoz szoktatom. Megáll a csók a levegőben: leszakíthatatlan alma. Megáll a szó is születőben, belefagyva.
