Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-21 / 42. szám
10 ú| ifjúság A szerelem buktatói 28. A PARANCSNOK VOLT AZ OKA Jő kifogás • A kegyetlen parancsnok • A pedagógiai fogás nem árt • Furcsa férfiasságra valá nevelés • Azok, akik megértik a fiatalokat Kellemetlen dolog. Szombat vagy vasárnapra találkát ígér a katona a kedvesének, vagy a feleségének, aki távoli or szágrészből utazik hozzá — és’ az utolsó pillanatban nem kap kimenőt. Sőt, az is előfordul, hogy a kaszárnyából is elviszik máshová gyakorlatra, tehát hiába próbálják a kapuhoz hivatni. Előfordul Ilyesmi nem Is egyszer. A katona próbálja megmagyarázni, hogy a parancsnoka miért nem engedte kimenőre, d,e a lány hitetlenkedik, gyanakodik. — Már nem szeretsz. Mások el tudták intézni, hogy kimehessenek, csak te nem. Bizonyára van már valakid... Vagy nem vagy jó katonai Az ilyen és ehhez hasonló szemrehányó szavak a leg gyakoribbak. Az is előfordul, hogy a lány jelentkezik a ka szárnya kapujánál és „ellenőrzi“, hogy kedvese miért nem jöhetett kimenőre. Kiderül, hogy valóban szolgál, avagy „baszlban ül". Örök vita tárgyát képezi az is, hogy a parancsnok jogosan, avagy jogtalanul tagadta meg a kimenőt. Valóban előfordul, hogy a parancsnok nem tanúsít kellő megértést, nem ad kimenőt a találkára készülő fiatal férjnek, vőlegénynek. Egyetlen példát említünk. „Hiszem, hogy a parancsno kok többsége kellő figyelmet menő könyvecskéjét és ezért büntetésből a parancsnok visszavonta a kimenőjét. Úgy gondolom, hogy ezért a cse kély szabálysértésért arányta lanul szigorúan büntetett en gém és a vőlegényemet a pa rancsnok. Ha nagyobb megértést tanúsítana katonái magánügyei Iránt, bizonyára más ként intézkedett volna. A fiatalasszony véleményével egyetértünk. Valóban elő fordul, különösen a fiatal és tapasztalatlan parancsnokokkal, hogy nem tanúsítanak kellő figyelmet a katonák magánéletének. Még maguk sem állapodtak meg az életben és ezért érzéktelenek az élet egyes jelenségeivel szemben. Furcsa módon így akarják férfiasságra nevelni katonáikat, hogy megtagadnak tőlük minden természetes jogot, eltávo zást, stb. Az ilyen oktalan fe gyelmezésl módszerekkel, „edzői fogásokkal“ nem érthetünk egyet. * A tapasztalt parancsnok azonban egész másképp viselkedik. Ismerj katonáit, azok egyént problémáit, s ha becsületesen teljesítik katonai kötelességeiket, helytállanak a kiképzésben, akkor emberséges, jobban mondva „atyai módon" segít nekik egyéni problémáik megoldásában is Az ilyen parancsnokok tud ják, hogy a katona egyéni goiidjai, megoldatlan lelki és személyi problémái valóban zavaróan hatnak a kötelességek teljesítésére is. Az ember finom műszer. A szere- olyan ener- a műszer Elegen- legkisebb zavar megáll, nem funkciómindig a kimenőt, kérő katona szeméből, hogy hogy mi olyan hely- tovább már nem a kötelesség- át. Ha ilyenkor kellő megértést, itil beletapos katonája érzelmi életébe, altkor baj támad, akkor nem egyszer tragikus kimenetelű konfliktus keletkezik a fiatalok életében. Az a jó parancsnok, aki magas követelményeket támaszt a katonáival szemben, de ha segítségre, emberi megértésre van szükségük, azt sem tagadja meg tőlük. Igen gyakran azonban nem a parancsnok a valódi okozója annak, hogy a katona nem kap kimenőt és nem jelenik meg a meghatározott időpontban a találka színhelyén. Jöhet olyan felsőbb utasítás, hogy nem tehet eleget a katona kívánságának. De előfordulhat az is, hogy a katona hanyag, nem teljesíti előírt kötelességeit, és kimenő helyett zárkába kerül. Aki ugyanis élvezni akarja a szabadság, a kimenő és az eltávozás adta jogokat, annak kifogástalanul teljesítenie kell katonai, szolgálati kötelessé gélt is. Következik: Mit tettek vele a két év alatt? Tegeződjünk vagy magázódjunk ? — Ez itt a kérdés — mondtam a feleségemnek. — Ne tereld másra a szót — intett le Ingerülten. — Azt mondd meg, mire költöttéi el annyi pénzt? — Mindig csak a pénz, a pénz, a pénz! Inkább azt beszélnénk meg. milyen álláspontot foglaljunk el az Esti Hírlap által felvetett kérdésben? Tegeződjünk vagy magázódjunk? Már alig vannak néhányan, akik nem tették le a ga rast... — De... — Nincs de. Nincs középút. Vagy tegedőzünk, vagy magá- zódunk. Szerinted mi a helyesebb? Vagy nincs véleményed? Az nem lehet, hogy egy felnőtt embernek ne legyen véleménye egy ilyen fontos kérdésről! Mi lesz, ha valaki megkérdi tőled: „Mondja, Seregélyiné, magának mi az álláspontja?“ — Ide figyelj!... — Választ kell adnunk, édes fiam, a történelem, a történelmi fejlődés által felvetett időszerű kérdésekre. Nem mehetünk el csukott szemmel és csukott fülekkel a probléma mellett, mind Bodónél — Nahát az.... ez... — Nem lehetünk ebben az érdekes és izgalmas kérdésben opportunisták! El kell döntenünk, édes fiam! Elérkezett a döntés illanata. Nem halogathatjuk tovább! Miért hagynánk ezt a problémát megoldatlanul a gyerekeinknek? Miért ne könnyítenénk meg az ő életüket? — Tudod, mi vagy te? — Gyere, üljünk le, és vitatkozzunk. Mindig olyan asszonyról álmodoztam, aki vitaképes, aki szereti a téziseket és az antltéziseket, aki szereti a nyílt sisakos disputát, az érvek összecsapását, aki bátran elmondja a véleményét, pro vagy kontra, de van véleménye, és ezt el is mondja. Attól félek, fiam, hogy neked nincs véleményed ebben a kérdésben, és azért próbálod kétségbeesetten másra, jelen esetben a pénzre terelni a szót, hogy ne kelljen színt vallanod... — Befejezted? — Tegeződjünk vagy magázódjunk? Ez itt a kérdés! Gyere, hatoljunk le a probléma gyökeréigl En mindig olyan tele ségről ábrándoztam legénykoromban, aki nemcsak mos, vasal, takarít, gyerekeket nevel, hanem időnként leül a férjével vitatkozni, és kéz a kézben, kettecskén kialakítják valamely - kérdésben a közös álláspontjukat... Bumm! Kiment a szobából, és becsapta maga után az ajtót. — Na, ezt megúsztam! — sóhajtottam fel. Rögtön el is határoztam magamban: ha véget ér ez a vita, levelet Írok egy napilap szerkesztőségének, és felvetem korunk nagy problémáját: — Szabad-e elvált embernek cilinderben fogat mosnia? Mikes György iiiiiiiiiimiiiiimiiimii KOCKÁZAT A ragyogó szépségű, de szellemiekben nem bővelkedő táncosnőnek nagyon imponált a neves professzor, bár az — óriási tudásán kívül — csúnyaságáról volt híres. Egy alkalommal társaságban találkoznak. A táncosnő így szólt a professzorhoz: — Vegyen feleségül! Képzelje, micsoda gyerekeink lennének. Olyan szépek mint én, és olyan okosak mint maga. A professzor finom mosollyal válaszolt: — Nem merném kockáztatni Félek, hogy a gyerekek tőlem a szépséget örökölnék. ÓVATOSSÁG Tüntetés van a washingtoni Fehér Ház előtt. Egy francia újságíró interjúkat készít a nézőkkel. A legtöbb interjút ezzel a kérdéssel kezdi: — Szereti Johnsont? Szorgalmasan jegyzi a válaszokat, bár a legtöbb aligha bírja el a nyomdafestéket. Végül egy szelíd képű férfihez fordul: — Szereti Johnsont? A férfi körülnéz, aztán int neki, hogy kövesse. Elérnek egy parkba. A férfi tovább hívja egy hatalmas fa mögé, ahol teljes az árnyék. Kíváncsian követi. A férfi megáll, újra körülnéz. Látja, hogy nincs a közelben senki, majd mutatja az újságírónak, hogy hajoljon közelebb. Az odahajol, mire a férfi a fülébe suttogja: — Szeretem! A LEGJOBB ALLAS — Kinek van a világon a legjobb állása? — A pápának. — Miért? — Mert csak egy főnöke van, és azzal is csak a halála után találkozik. KÉRDÉS A mama beküldi kisfiát a fürdőszobába, ahol apja fürdik. — Vidd be apu fürdőköpenyét, mert kéri. A gyerek kijön és csodálkozó arccal fordul a mamához: — Anyu, te tudtad, hogy apu fiú? ABSZURD VICCEK a) Üres szobában csámcsogást hallok. Mi az? A négy fa!... b) A kórházban rotyogás? Fő az egészségei A hfd alatt csámcsogás? A rozsda eszi a vasat... d) Kora reggel óriási csattanás? Hasad a hajnal...
