Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-21 / 42. szám
új ifjúság 7 MILYENEK AZ ÁLMAINK? Még fiatal az este, de már csöndesek a házak és az ablakaik vakok. Ez természetes, hiszen hétfő van és ilyenkor a TV vagy nem sugároz vagy csak gyenge, langyos műsort ad. Talán ezen a napon pihennek a legtöbbet az emberek. De vajon nyugodtak-e az álmaik? A férfiak végignézték a hétvégi sportösszefoglalókat és lefeküdtek. Az asszonyok kicsit varrtak, vasaltak, majd ők is a férjeik mellé bújtak. Béke, csönd. Talán még szuszogni sem szuszog a falu. De milyen álmokat álmodnak a behunyt szemű ablakok mögött? Ebben a házban gyakran felriadnak éjjelente, mert a fiuk kalandra vágyva mész- sze szakadt és ilyenkor visszajár... A másik ablak is ismerős álmokat őriz. Éjfél felé felvillan a fény az ablakban, a kismama át pályázza a kis legényt, megszoptatja, majd megint elalszanak. Az álmok a kicsivel kapcsolatosak. Mi lesz belőle, vallatják a jövőt? Ám mi van a többi mögött? Hogyan és miről álmodik az, akinek hosszú hetek óta kórházban a felesége, a kislánya egész nap az utcán szaladgál, este sebtiben kimossa a ruháit és fáradtan dől az ágyba. Álmodik-e egyáltalán? Miről álmodik az a család, aki ma csak zsíros kenyeret és teát vacsorázott? És a többiek? Azok. akikről még ennyit sem tudunk, mert az utcán csak biccentünk egymásnak és megyünk tovább? Miről, miről? A minap az egyik kőműves dülöngélve, a kerékpárjába kapaszkodva támolygott haza. Ma már bizonyára ő is csendes, szó- fogadó. Halkságával, csendességével vezekelt. Miről álmodik? Van-e mindenkinek télire tüzelője, burgonyája, zöldsége? Megjelenik-e álmukban az áttelelés mikéntje? Régente ilyenkor, az őszi ködökkel és sötét estékkel az álmok is sötétebbek, komorabbak lettek. Milyenek ma? Mi sem élünk gondtalanul, bár kenyérgondjaink nincsenek — álmainkban nem ezek gyötörnek. <n) A tavalyi „Arany Lant“ fesztivál nézői lelkesedéssel fogadták a nálunk még ismeretlen, egzotikus külsejű énekesnőt. Temperamentumával és előadásmódjával egy csapásra megnyerte a közönség tetszését. Ez az énekesnő a barna szemű, fekete hajú és bőrű Millie Small. A Londonban élő és angol nyelven éneklő Millie, mint külseje is elárulja, nem angol. 1947-ben született Clarendon- ban, Jamaica szigetén. Itt kezdte meg pályafutását. Tizenkét éves korában lépett először közönség elé. Karrierje azonban csak akkor kezdett felfelé ívelni, amikor a Philips hanglemezgyár emberei felfigyeltek rá. így került azután Londonba. Azóta is hű maradt felfedezőihez és lemezre csak nekik énekel. Emellett természetesen fellép köny- nyűzenei fesztiválokon és önálló hangversenyeken is. Európán kívül Távol-Kelet, Ausztrália, Amerika és Kanada gyönyörködhet nagyszerű tehetségében. Éneklési stílusa az úgynevezett blue-beat. Kicsit egyhangú, de mégis ritmusos. Hangja lágy, majdnem gyermeki. Az éneklés mellett a mozgása is remek. Kitűnően táncol és szteppel. Ezek az adottságok tették lehetővé, hogy sikerrel próbálkozzon musicalokban is. Hírnevét főleg két dal alapozta meg. Az első a Chicken Feed volt. Ez a szó szerint csirke-eledelt jelent. Átvitt értelemben inkább valami kicsit- keveset jelent. A másik dal a Wings of a dove volt. Magyarul: galambszárnyak. Az eddigi legnagyobb sikerét a My boy Lolilopp című dalával érte el. Ezt a dalt a cseh Yvonne Prenosilová is átvette és Tetszik nekem Bob címen énekli. Az angol televízió a közelmúltban filmet készített Millie Smallról és üstökösszerűen felfelé ívelő karrierjéről. A filmet szülőföldjén, Jamaicán forgatták és hűen ábrázolja a nagyon szegény környezetet, amelyben Millie gyermekkorát töltötte. (r.)’ ■o Mezítelen művészet. Nyugat-Németor- szág jelenleg legnépszerűbb „mezítelensége“ a 21 éves Andrea Rau. A legújabb filmet, amelyben Andrea főszerepet vállalt, nyilván ő utána nevezték el, mert a film címe egyszerű, de sokatmondó: Mezítelenség. Elsőszámú vadember Ezt az elnevezést Jimi Hendrix amerikai énekes szolgálta ki magának. A jelző azért ragadt rá, mert a psychedelic stílusnak, a beat zene legszélsőségesebb irányzatának művelője. Az énekes és természetesen a nézők is, előadás közben az őrület határán mozognak. Nehéz eldönteni vajon ez a műfaj még művészet-e. FELEKI LÁSZLÓ Vannak történelmi korszakok, amikor nem is olyan nagy sértés, ha valakire azt mondják hogy nem ember-0 A szeretet erénye nélkül nehéz lenne ellő gultságra szert tenni.-0Szép. ha,a bűnös mpgtér, de nem kell adói got az Ízléstelenségig túlzásba vinni.-0[úlius Caesarnak Is médja volt legalább egy alkalommal tapasztalni, hogy az emberi élet mégsem olyan olcsó, mint azt Galliában és másutt hitte-0Rágalmaznl csak értelmesen lehet. Ügy kell élnie az embernek, hogy bármikor T életben maradhat Ha csak megközelítően olyan tökéletes lenne I az ember, amilyennek tartja magát!... Más nyugalma néha bőszftő! MILLIE SMALL
