Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-10-14 / 41. szám
r BOLYGO HOLLANDUSOK nyújtotta a nyakát, hogy szinte belemerevedett, Annak a szektának, amely a teremben összegyűlt (állítólag a szenei 12 éves iskolába járnak), még ez is tetszett. Képzeljék el, még hogy: „isteni". Aztán játszották még az Utoljára már. Tájkép, Eskütétel, és a Remete című saját szerzeményeiket — általában csak saját szerzeményeiket adták elő és azt mondták, hogy különböző stílusú számokat alkotnak! A Remete arról szólt, hogy: Nagy erdőben él, senkitől sem fél, hogy szakálla van. A továbbiakban még azt is hozzátették, hogy: rút, vörös az arca, sokat szenvedett. Sőt: ősz szakállú remete lesz majd belőlem is! — már mint abból a fiatal emberből, aki ott ficánkolt a pódiumon. Szóval a Nagyerdőben! Persze, nem biztos, hogy ezt énekelték! (Azért tudom ilyen pontosan idézni a szerzeményeik szövegét, mert egy óvatlan pillanatban elcsentem a füzetjüket.) Mi ugyanis, akik részben istenimádatból, részben parancsra gyűltünk össze a teremben, nem értettük az óriási ricsajtól a szöveget. A fiúk meg bizonyára nem hallották saját magukat, de csak pengetik a gitárokat, csak ütik a dobot... Amikor én születtem, ak- kof az ilyen hangszerek még talán nem is léteztek... Már szívesen távoztam volna, de arra gondoltam, hogy megbüntetnek, ha nem tudom sorjában és pontosan megírni a tényeket... Ä szünetben megkérdeztem áz egyik kislánytól, tetszik-e neki a zenekar játéka, ö, nagyon! — volt a válasz. Egy másik kislány, aki szemérmesen lesütötte szemét a mellette -ülő fiű előtt, csak azt hajtogatta: Isteni, isteni! A fiúk rikoltoztak, az egész terem tapsolt, ismétlést kért, majd a végén ütemes tapssal búcsúzott a Bolygó Hollandi együttestől. —• így köszönték meg, hogy bolyongásai közepette, hozzájuk is betévedt. Ilyen volt a hangulat és több mint valószínű, minden olyan fellépésen, ahol az ilyen Bolygó Hollandik — mondjuk az Illés, Omega, A BOLYGO HOLLANDI... Omikron vagy a Remeték lépnek fel, ilyen az „akusztika". Ügy gondolom — mert még eddig nem találkoztam velük — így fogadják őket mindenütt. Nem értem, mi tetszik a fiataloknak ezen a csöngőbongó csinnadrattán? Képzeljék csak el! Amikor megérkeztem, éppen azt csörömpölték, ott fönn a dobogón: Ne játszd előttem a szentet!, meg hogy: őt nem veri át. így folytatták: Lehet, hogy most még nem megy minden jól. de engem más nem érdekel és ez jő (Hogy ebben mi a jó?!). Az énekes játszott és dalolt, vadul ugrált, majd pedig kiHuszonöt tett a 25. évforduló tiszteletére A CSKP KB szeptemberi plénumának határozatai nagy visszhangra találtak a nagymihályi járás ifjúságának körében is. A SZGYISZT Járási Tanácsának kezdeményezésére mozgalom indult a szovjet hadsereg által való felszabadításunk 25. évfordulója tiszteletére. „Huszonöt tett a 25. évforduló tiszteletére“ jelszó alatt az egyes szervezetek tagjai társadalmi munkával járulnak hozzá népgazdaságunk fejlesztéséhez. Erős gyökeret vert a mozgalom a pionírszervezetben is. A fiúk és lányok beszélgetésekre hívják meg a felszabadítási harcok részvevőit. Ily módon aprólékosan megismerkednek hazánk történelmének egyik legdicsőbb korszakával. Ezentúl rendszeresen meglátogatják a harcokban elesettek özvegyeit, hozzátartozóit és segítségükre lesznek a háztartás körüli teendők és egyéb ügyes-bajos dolgok elvégzésében. _ A nagymihályi járás fiataljai ugyancsak már most készülnek a Lenin-centenárium méltó megünneplésére is. Ebből az alkalomból közelebbi kapcsolatot teremtenek a közeli ungvári Komszomol-csoporttal és több közös akciót rendeznek majd. (Pi) Jövőre a Balatonhoz ? Nem egy esetet tudnék felhozni, amikor egyes szövetkezetek csak azért nem mennek közös külföldi kirándulásokra, üdülésekre, mert nincs tapasztalt emberük, aki azt megszervezze. Hiába van pénzük, hiába szeretnének menni, otthon maradnak, mert a szervezéssel megbízott ember a viszonyok ismeretének hiányában a szezon közepén kezdi az ügyet intézni, amikor már minden foglalt. A Somogymegyet Tanács idegenforgalmi Hivatala, a SIOTOUR a közelmúltban saftóláfékoztatát tartott Pozsonyban, amelynek egyik fő célfa az volt, hogy megkönnyítse a hazánkból Magyarországra, főképpen a Balatonhoz készülök ügyintézését és a saftö útfán táfékoztassa az érdeklődőket a lehetőségekről. A SIOTOUR tizenöt éves, ötszáz alkalmazottat foglalkoztató idegenforgalmi hivatal. Komplett szolgáltatásokat nyúftanak, hiszen még a főszezonban ts harmincezer turista számára képesek szállást biztosítani, azonkívül az igényeknek megfelelően nagykapacitású sátortáborok felállítására is berendezkedtek. Már évek óta tart a SIOTOUR utazási és idegenforgalmi kapcsolata a fiazai TATRATOUR és AGROTURIST utazási irodákkal. Az idei szezonban ennek a kapcsolatnak már komoly eredményei voltak. Hatvanezer csehszlovákiai turistát láttak vendégül, akik összesen 235000 napot töltöttek a Balatonnál a SIOTOUR üdültetési akcióinak keretén belül. A tárgyalásokon konkrét eredmények születtek. A közelfövőben már arra is sor kerülhet, hogy a SIOTOUR az AGROTURIST-tal közösen átázást irodát, kirendeltséget létesít Pozsonyban, hogy ezzel még fobban megkönnyítse a Balatonhoz készülők dolgát. Addig is bármilyen üdülést, természetesen gyógytidülést, egyéni, tömeges, vagy autó- karavános balatonparti üdülést a hazai AGROTURIST utazást Irodán keresztül meg lehet rendelni. Sokan azt hihetnék, korai még erre gondolni, de az idénynyitás előtt bizony nagyon késő lenne. Ezért nem korai már most a fagyos napok beálltakor jó szórakozást, fó üdülést kívánni a következő évre. ■ k. De most jutott eszembe: Egyszer már mintha hallottam volna valami ilyesmit. Azok is valahogy így verték ezeket a micsodákat — mintha a számok is hasonlítottak volna azokra. Vagy talán azok mintájára készítették — akarom mondani, alkották volna? Lehet. Volt amit háromszor, négyszer, sőt hatszor is megismételtek. Hát valóban így kell ezt csinálni? Van erre pontos előírás, talán bibliájuk is van már? Akkor nem ártana, ha elküldenék. Ki tudja, nem lenne-e jobb áttérni erre a hitre?... Nem ,ts tudom, van-e még ma is remete. Lehetséges, hogy a Hollandiak bolyongásaik közepette valóban találkoztak vele. Több mint valószínű, bolyongnak éjjel is, mert a következő számuk a Csillagos éjszakákról szólt. De mennyit énekeltek és — képzeljék el — mind a saját szerzeményük volt. Tán nem is volt igaz. Hosszú haj, rövid ész (Érdekes, ezt már én is hallottam). Hosszú hajú lány. Áldozatok — és aztán jött az ütemes taps, akkor a Bűcsúzás-t játszották, és hatszor vagy talán még többször is ismételték az egyes részeket. Nekem úgy tűnt, mintha az összecsattanó tenyerek is a zenekarhoz tartoznának. El tudnám képzelni, hogy egyszer csak az a kétszáz ember szerepet cserél és egész szép dallamot, ritmust „pön- getnek" ki a tenyerükkel. Poór József, a zenekar vezetője hajlongott, Rajczi László ugrált és megint rángatózott, de a dobos, Nesméry Lajos, egészen érdekes kis különkoncertet csapott ott a pódium hátsó részén — ő még nekem is tetszene. De sajnos elkéstem, mert már időközben valahol katonáskodik és így nem lesz módja, hogy hozzájáruljon a csehszlovákiai magyar beat-ze- ne megteremtéséhez... (ezt egyébként nem kell komolyan venni). Amikor az ütemes taps dörgött, megfigyeltem, hogy Huszár László mosolyog. Mintha mennyekbemenetele előtt állna! Igaz, ő megtehette, mosolyoghatott á közönségre is, mert nem volt úgy elfoglalva, mint a többiek. Azok mindegyike legalább két dolgot csinált: mondjuk, énekelt és gitározott, énekelt és ugrált, dalolt és visított, nyerített. ö nem, ő csak játszott és csodálta a közönséget. Mondom, olyan szépen mosolygott... Szóval, vége. A rétéi Bolygó Hollandi befejezte fellépését és én mehettem haza... tűnődve lóbáltam a táskám. Már csak az emlékeimen tűnődtem és magamat figyeltem: A táskám mintha az egyik szám ütemére lengne! Mi ez, talán még én is a szekta tagja leszek? Különben is már az előadás alatt, amikor a Tájképet játszották, rá kellett taposnom bal lábammal a jobbra, mert az rakoncátlanul verte az ütemet.... Jobb lesz, ha többször nem megyek az ilyen szekta-találkozókra, mert egyszercsak még belőlem is hívő ember lesz... Szólok is a szerkesztőségben, hogy ne engem küldjenek ilyen helyekre... A zenekar tulajdonából elcsent szövegkönyvet ezennel visszaküldöm és bocsánatot kérek, hiszen utólagos szíves en- gedelmükkel nemes célokra tulajdonítottam el... NÉMETH ISTVÁN ...ÉS KÖZÖNSÉGE PRANDL felvételei Szenei ünnepély Blaha Lujza est Rimaszombat nagy szülötte, a nemzet csalogánya születésének 119. évfordulójáról emlékezett meg a szülőváros. Blaha Lujza éietéről és pályafutásáról Kusiner Irhre tartott előadást. A még ma is népszerű dalaiból Lévainé, Sza- niszlóné, Breskainé, Tóth Béla, és Szántó János adott elő. A közönség számára bizonyára örökre emlékezetes élmény marad ez az est, melyet a CSEMADOK helyi szervezete rendezett. Polgári Irén A csehszlovákiai magyarság kulturális életének alappilléreivé vált a történelem és a művészei; terén kiváló egyéniségek megünneplése, működési vagy szülőhelyükön. Ezek az ünnepségek iegtöbbnyire szűkén helyi jellegűek, de vannak olyanok is, amelyek már kezdenek tradícióvá válni és lassan túlnövik rendező városuk határait. Ilyennek mondhatnánk a szenei Molnár Albert Napokat. Szene iakói már negyedszer emlékeztek meg városuk nagy, de eléggé feledésbe merült szülöttjéről, — a jeles tanárról, nyelvészről és gondolkodóról. Az ünnepség a kegyelet lerovása mellett, visszaállítja a hazai magyar köztudatba egy már majdnem elfelejtett kiválóságát. A két napig tartő ünnepi esemény-sorozat két kiállítással kezdődött. A városi könyvtárban az idei könyvtermésből adtak ízelítőt egy ügyesen megrendezett kiállítással, A zeneiskolában viszont Barta Gyula festőművész műveivel ismerkedhetett meg a szenei közönség. Az első ünnepi napot a Csema- dok szenei Ifjúsági klubja zárta egy emlékmüsorral, amelyet Szenei Molnár Albertnak szentelt. A második napot a helybeli kilencéves iskola irodalmi színpada vezette be egy Tompa Mihály műsorral. Az ünnepségeket lezáró és az egész megmozdulás legkiemelkedőbb eseménye kétségkívül az Ünnepi Akadémia volt. A kezdésnél az Elektrovod üzem nagyterme zsúfolásig megtelt közönséggel, A helyi szervezők megnyitó és üdvözlő szavai után dr. Szabó Rezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alel- nöke lépett az emelvényre. Közvetlen és meleg szavakkal méltatta Szenei Molnár Albertot, a nagy humanistát és életművét. Az akadémia műsorában nagy sikerrel szerepelt a Csemadok helyi szervezetének irodaimi színpada, az Ifjú Szívek szólistái és a Szenei Alapfokú Kilencéves Iskola gyermekkórusa, ifjú Polák Imréné vezetésével. A műsor a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara fellépésével zárult. Az énekkarnak ez volt az első hazai fellépése a skandináviai körűt után. Most sem maradt adósa hírének és szereplésével osztatlan sikert aratott. —-hr— üi ifiúság 3 A munkásosztályról egy kifakadás ürügyén Egyik központi intézményünk felelős dolgozója éles szavakkal kifogásolta, hogy a központi hivatalban az intellektuális alkalmazottak túlsúlyba kerültek a munkáskáderekkel szemben. Kifakadása gondolkodásra késztetett. Először azon törtem a fejem, vajon ő a munkásosztályhoz tartozónak tekinti-e magát? Milyen kritériumok alapján határozza meg a munkásosztály fogalmát? Ha a munkavégzés módját vesszük alapul, bakot lőtt, mert munkatársaival együtt őt sem tekinthetjük a munkásosztályhoz tartozónak. Pedig ez aligha van Ínyére. Ha a származást vesszük alapul, akkor... Nyilvánvaló, hogy különbséget kell tenni azok között,-akik intellektuális családban születtek és azok között, akik munkásvagy parasztcsaládból kerültek ki, de szorgalmas tanulással, törekvéssel és kitartással mérnökké, orvossá. tudományos dolgozóvá, művésszé képezték magukat. Bizonyos, hogy egyik is, másik is, más és más élet- szemléletet hoz magával a szülői házból. Tudomásom szerint az említett intézmény valamennyi dolgozója — talán egy-két női irodai alkalmazott kivételével — munkás- és parasztszülök gyermeke. így nem értem a szóban forgó személy kifakadását. Az az érzésem, hogy egy kissé vulgarizálja, önkényesen határozza meg a munkásosztály fogalmát. Ezt csak azért teszem szóvá, mert sokan hajlamosak arra, hogy — nyilván sárga irigységből — előszeretettel „osztályellenségnek“ bélyegzik azokat, akik céltudatos tanulással és önműveléssel — jobb kifejezés híján csak így fogalmazom meg — feljebb kerültek a társadalmi ranglétrán. Ami egyáltalán nem bún, társadalmunknak inkább csak hasznára válik. Bezzeg az én időmben Közeleg az Ifjúsági Vasútvonal befejezésének 20. évfordulója. Ifjúságunk e tettével húsz évvel ezelőtt a napnál ékesebben bizonyította elkötelezettségét, álláspontját és erejét. A minap társaságban szóba került a fiatalok húsz évvel ezelőtti tette. Társaságom egyik idősebb tagja egy idő múltán lekicsinylőén legyintett: ..Hát igen! Bezzeg a mai fiatalok ilyesmire nem lennének képesek." Elmarasztalását semmiféle ténnyel sem támasztotta alá — talán nem tartotta szükségesnek — és engem azóta is foglalkoztat a gondolat: megér- dcmlik-e a fiatalok az elmarasztalást? Másmilyenek-e a mai fiatalok, mint azok, akik húsz évvel ezelőtt a? Ifjúsági Vasútvonalat építették? Nem hinném. Ifjúságunk az elmúlt években is számtalanszor tanújelét adta elkötelezettségének, fiatalos lendületének, tettrekészségének és erejének. S ha módjában állt volna, akkor még többet is tett volna e társadalom érdekében. Olyan tettekre is képes lett volna, mint az Ifjúsági Vasútvonal építői. Saját tapasztalatomból tudom, hogy a fiatalok egy-két megmozdulását, kezdeményezését az elmúlt években különös előszeretettel fékezték. Olyan hátsó gondolatokkal vádoltak bennünket, ami még szörszál- hasogatásnak is túlzás volt. Pedig lelkűk mélyén csak a pozíciójukat féltették a feltörő, az adott körülmények folytán természetszerűleg műveltebb és képzettebb generációtól. Generációs probléma volt is, és lesz is, minden társadalomban. S nem az ifjúságon múlik, hogy ez a folyamat simán és konfliktusok nélkül menjen végbe. Mert könnyű azt mondani, hogy „bezzeg az én időmben", — a szavakat tényekkel is alá kell támasztani. Ha pedig az ifjúság egy része bizonyos időszakban talán közönyösebb volt a kelleténél, jórészt arról sem az ifjúság tehet, j
