Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-08 / 27. szám
/ • ül A sorban Az ember általában nem azért áll sorban, mert nincs jobb dolga, vagy mert idő- milliomos. Hanem rendszerint azért, mert valamit venni szeretne. Mondjuk paradicsomot, paprikát, citromot, narancsot és sorolhatnám véget nem érőn, mert nálunk nagyon kevés olyan zöldség, gyümölcs kapható, amiért ne kellene sorba állni. A sor egyre nő, messzire kígyózik, de mit lehet tenni. Az emberek beszélgetnek, ismeretlenül is véleményt mondanak erről- arról. Az asszonyok egy kissé irigykedve megszólják a sor mellett elhaladó ultra- mini-szoknyás lányokat, a férfiak sóvár szemmel bámulnak utánuk és nem szólják meg őket. Ha úgy vesszük, tarka összevisz- szaság, csendéletbe illő kép... Ilyen és hasonló gondolataim közé hir- (elen egy recsegő férfihang tör be: — Nekem mondja?! Nem volt ez soha kérem, csak most. Ránézek, HatvankörUli, jól öltözött, magas szálas ember. Semmi furcsa, semmi feltűnő rajta. Miért figyeltem hát akkor mégis fel rá? Talán a hangja... Vagy talán az, amit mondott, tűnt furcsának? Nem, nem emiatt. Hanem... Megvan! Belső kis kontrollámpáim az ahogyan mondtá-ra gyulladtak ki. A hangsúly volt az, ami bekapcsolta őket. „Nem volt ez soha kérem, csak most". Ez a szimpla szöveg. A férfi hangsúlyozásában azonban valami ilyesfélét jelentett: „Azelőtt kérem futottak a vevő után az á- ruval. de most, amióta ez a szocializmus van..." Szinte látom, hogy olvasóink közül is sokan rábólintanak. — így bizony! így van! Nem tehetek róla, de magamban azóta is vitatkozom sorstársammal. És most természetesen az esetleg neki igazat adó olvasóval is, mert nincs igazuk. Nem, tévedés ne essék, és sem szeretek sorban állni, nekem sincs fölös időm, de azért amiért nincs a piacon elegendő paradicsom, paprika, citrom, narancs, stb. nem a szocializmust vetem a gátba, hanem elsősorban az emberi felelőtlenséget, a szúkagyúságot, az akarás hiányát, az ötlettelenséget: soroljam még? Hogy konkrétabban? Kérem. — Nincs elegendő paradicsom! Ki termeli a paradicsomot, a szocializmus avagy a .szövetkezetek? Miért nincsenek hát virágzó kertészeteink, nagyszerű üvegházaink? Hogy valamikor volt? Elhiszem! Most is lehetne, mert van hozzá föld, víz, levegő, napfény. Csak emberekben, emberségben mutatkozik hiány. Ismerek üzemet például, ahol a levegőbe engedett forró gőzzel több hektárnyi üvegházat fűthetnének. Nem teszik. Ismerek szövetkezetét, a- hol a meglevő üvegházat bérbeadják, mert szerintük nem fizetődik ki az üzemeltetése. Erre a bérlő háromszázezer koronát ad a szövetkezetnek, kétszázezret fizet az államnak adóban és még mindig királyi jövedelmet vág zsebre, s vele a nála dolgozó munkások is. Ügy gondolom, mégiscsak nekünk, embereknek kellene magunkba nézni; minden munkaszakaszon. S hiszem, hogyha mindenki becsülettel végezné dolgát — nem kellene sorban állnunk és bőséges választék lenne mindenből. Ezt kellene valahogy megtanulnunk. Meg kellene tanulnunk valamiképpen újra dolgozni. S ha már ezt tudnánk, a szocializmust többé senki se vetné a gátba; mert nem vethetné. TÖTH ELEMÉR FELEKI LÁSZLÓ A szerény ember már azzal is megelégszik, ha a jelenét biztosítja.-0Az ember csodálatosan osztja be az életét. Ez alatt a rövid idő alatt néha nem fudja, mit csináljon.-0X rossz modorú ember. Ha pofon vágják, káromkodik-0Az emberek nagyon szkeptikusak. A rágalmakon kívül alig hisznek el valamit.-0A düh elvakítja, de sajnos, nem némítja el az embereket.-0- ‘ . Néha közveszélyes az önvédelem.-oNe szégyelljük állatőseinket. Á származás ma már nem hátrány.-0Az öregség alig valamivel maradandóbb, mint a fiatalság. Brigitte Bardot új kalandja Brigitte új ismeretsége ismét német. Brigitte barátnődet: Monique Faye-t látogatta meg Németországban. A barátnő helyett azonban ennek vőlegényével, Mario Adorffal „barátkozott“ Monique nagy szomorúságára, (r.) Lady Hamilton és szerelmese A világ legszebb nőjének elismert, a XVIII. század legnagyobb kurtizánjának elismert Emma Lyon, aki egy falusi kovács lányából Sir William Hamilton nejévé „dolgozta fel magát“, újból megelevenik a filmvásznon. Lady Hamiltont Michele Mercier, nagy szerelmét Romney festőművészt, Boy Go- bert alakítja, (r.) Sztankay István, Tbröcsik Marival a Varsói Melódiában. Sztankay István A Magyar Televízió nemrég egy kalandfilmet mutatott be. „Bors kalandjai“ címen. Témáját a Tanácskozz társaság idejéből merítette, hőse Bors Máté, civilben Sztankay István. Két gesztusára emlékszem élénken a filmből. Az e- qyik: Bors a latintanárral vitatkozik — akit Antal lm-1 re formált meg — majd a józan munkásgyerek ösztönösen jő kérdésével szakítja félbe: — Engem csak egy érdekel: kire lőnek. Egy másik bűbájos mozdulata: finomkodva összeüti tenyerét „bravó" — mondja s még figyelmeztetően felemeli ujját: „éljen". Ez a mozdulat többnyire akkor tér vissza, amikor kutyaszorítóba — fehér tisztek fogságé-' ba — kerül és meg kell játszania a közülük valót. Szereti a foglalkozását? — Nagyon. Mondhatnám, aktív elégedettséget érzel?. Két éven át nem vettek föl a főiskolára. Amikor sikerült, elvégeztem és Miskolcra kerültem. Tulajdonképp pen sima utam volt, bár magát a főiskolát elvégezni, legalább olyan nehéz, mint végigjárni ezt a pályát. Miskolcon sok jő szerepet játszhattam. Hatodik éve pedig a Nemzeti Színházhoz szerződtem. És szerencsém volt első filmszerepemmel is. — Igen, az „Égrenyíló ablak“-,ban egy vagányt játszott. — Harmadéves főiskolás voltam s mert a szokottnál „vadabb“ külsőm van — a szó jó vagy rossz értelmében „kültelki“ — engem választottak arra a szerepre. De minden embernek van külső és belső tartalma. Ez nálam úgy látszik, nem fedi egymást. — Hogyan kezdte pályafutását? — Egyszerűen. Cirkuszi bohóc akartam ■ lenni. Ezt a gondolatot még ma sem vetettem el teljesen. Tizenhat éves koromra érlelődött meg bennem ez a gondolat, de úgy éreztem, hogy mégis a színészet az, ami igazán megragad, amivel legjobban kifejezhetem magam. Sokszor hosszú idő is eltelik, amíg az ember megtalálja azt a formát, amelyben elmondhatja közölnivalóját az embereknek. — Mi az, amit el szeretne mondani? — Ha kézügyességgel dicsekedhetnék, akkor talán festő lettem volna. Abban az esetben könnyebben váj laszolhatnék. így a szerepek elsajátításával, az örömkeltéssel, az elgondolkoztatással fejezem ki magam, (z.) sZARáLLszcÍHító
