Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-10-07 / 40. szám

A közelmúltban méltó külsőségek között megemlékeztünk a Szlovák Nemzeti Felkelés negyedévszázados jubileumáról. A Felkelés azonban szeptember 29-ével nem ért véget. Hetekig, sőt hónapokig tartott az elszánt küzdelem a többszörös túlerővel szemben. Bár a Felkelést végül is elfojtották, mérhetetlen történelmi jelentősége vitathatatlan. Elősegítette a gyűlölt fasiszta rémuralom bukását.

S volt Szlovákiában egy falu, mely mindvégig kitartott. Számtalanszor ostromolták az áilig felfegyverzett jól felkészített náci katonák, de nem tudták bevenni. Ebben a faluban harcolt több más névtelen társával együtt Róbert Stulrajter, a pozsonyi Slovnaft technikusa. Jóllehet egyes olvasónk most hallja először ezt a nevet, sokan azonban bizonyára ismerik. Peter Jilemnicky Garammenti krónika című regényében Sihelcík néven említi.-0Ezerkilencszázharmincháromban Breznőban nagy tüntetések voltak. Nemcsak a helyi munkásság vonult ki az utcára, de a környező falvak lakossága is. Köztük volt az alig 18 éves feketebalogi erdőmunkás is. Először vett részt ilyen nagyszabású demontsráciön. Mindjárt közelebbről megismerhette a akkori rendszer porkolöbjait. Néhány társával együtt őt is elfogták és véresre verték. Ez volt az első igazi megpróbáltatása és ez volt az indítóok, hogy akkor 1933-ban még vérző kézzel írta alá Robert Stulrajter a pártigazolványt.

— Az első tűzkeresztség hamarosan újabbak követték — emlékszik vissza a már őszeshajú, de életerős férfi. 1936- ban az erdőmunkások sztrájkoltak. Ismét folyt a vér. Két bajtársamat is meglőtték. Sok embert bebörtönöztek. Különösen a kommunistákkal bántak kegyetlenül. Ezért 1939- ben illegalitásba vonultunk. Ez volt a legnehezebb időszak.-0A legforradalmibb járások egyike a breznói volt, benne Feketebalog, a bevehetetlen falu volt a forradalom szíve. Csaknem az egész községet kommunisták lakták, úgyhogy ott még a gárdisták is tehetetlenek voltak. Amikor például a volt bíró, Gottier helyébe komisszárnak egy ludá- kot akartak megtenni, a nép ellenállása olyan erős volt, hogy végül maguknak a gárdistáknak kellett meggyőzni a kommunista Gottiert, vállalja el a komisszári tisztséget...-oEzerkilencszáznegyvenháromban vettük fel először a kapcsolatot az orosz partizánokkal. Illegális gyűlést hívtunk össze s ott kezdtünk szervezkedni. Fegyvereket az orosz repülőgépekről ejtőernyővel dobálták le a megjelölt helyen, továbbá a breznói laktanyából is szereztünk puskákat és muníciót. Hét hetes csoportra oszlottunk Mindegyiknek megvolt a maga működési területe. A parancsokat a párt illegális vezetőségétől kaptuk. A legnagyobb elővigyázatossággal kellett dolgoznunk, mert figyeltek bennünket. Előfordult, hogy sertéskereskedőként mentünk egy-egy községbe, hogy néhány fontos hírt továbbíthassunk, vagy újabb utasításokat adjunk.

— A hlinkásoknak minden kommunista gyanús volt. Ezért illegális gyűléseket szervezni csaknem lehetetlen volt. Mi mégis túljártunk az eszükön. Egyszer például, mikor az egyik fiatal bacsa behívót kapott, rábeszéltük, rendezzen nagy búcsúztatót. Erre meghívtuk a hlinkagárda fő képviselőit és a csendőrparancsnokot is. ők a főúton tartottak a „muri“ színhelyére, az egyik „szalas“-ra, mi rövidebb úton, az erdőn keresztül egy mellékösvényen mentünk és útközben egy mogyorófa tövében megtartottuk a gyűlést.

— Azután együtt ittunk és mulattunk a gárda főnökével. Mint később megtudtuk, akadt ugyan egy áruló, aki figyelmeztette a breznói csendőrparancsnokságot, hogy a balogi kommunisták illegális gyűlést terveztek, de a velünk mulató ellenség maga dementálta ezt a hírt, mert mesebeszédnek tartotta, — Micsoda illegális gyűlés — mérgelődött a gárdisták vezére — hiszen egész idő alatt együtt voltunk.

Ezerkilencszáznegyvenötben a németek Feketebalog felé tartottak. 900 állig felfegyverzett SS legény közeledett a faluhoz. A helyzet reménytelennek látszott hiszen mindössze tizenhárom partizán tartózkodott a községben. Ők azonban nem hátráltak meg. Tudták, hogy a falu sorsa és az emberek élete jelen pillanatban tőlük függ. Előrenyomultak és rejtékhelyükön várták a hitleristákat. Egész közel engedték magukhoz a németeket, aztán váratlanul megszólaltak a nehéz gépfegyverek. A nemvárt támadás megritkította az ellenséget, de a falu elfoglalása így is csak idő kérdése volt. Erre azonban nem került sor. A tizenhárom hős segítségére nemcsak további partizánegységek jöttek de a falu lakói közül is rengetegen segítettek. A németek tehetetlen dühükben felgyújtották a szomszéd falut és újabb rohamra indultak.

A partizánok már harmadik napja hősiesen visszavertek minden támadást, ám lőszerük egyre fogyott és a helyzet kezdett válságossá válni. Válságossá, de nem reménytelenné. Néhányan dacolva a fáradtsággal, sítalpakat kötöttek fel és a 35 kilométerre fekvő Rimabányába siklottak az orosz nartizáneoységekhez. Onnan nemcsak lőszerrel tértek vissza, de 30 orosz bajtárs is segítségükre sietett. Ez már abban az időszakban volt, mikor a front egyre közeledett, úgy hogy Feketebalog mindvégig bevehetetlen maradt. Talán az egyedüli olyan falu volt, ahol a legsötétebb időszakban is a kommunistáké volt az igazi hatalom, hiszen a falu komisszárja egész idő alatt a kommunista Gottier volt.

Stulrajter Robert a feketebalogi hős, partizánok egyike szintén részt vett a nagyszabású besztercebányai ünnepségeken. Négy év után ismét találkozott jó ismerősével és bajtársával, Jegorov orosz partizánvezérrel, továbbá olyan bajtársakkal, akiket már 25 éve nem látott. Sajnos az ő csoportjából, abból a hét emberből, akikkel a felkelés elején együtt dolgozott, már csak kettő van életben. De a Szlovákok hős fiai, akik ezekben az időkben olyan keményen álltak helyt mint Stulrajter bajtársai, a nép szívében továbbra is élnek.

ORDÖDY VILMOS

Michal Staso alezredes:

Pár lépés a határ

ijssa«1».

Kamrátom rycfcfej divizíe Piute« „Maitis“ a „Dávid**

ISte fytdkut ítívtC fa Istit vim plítúue kíts&f. te íöjíta. niekötlm tfs&s? it* saus •Mt hü |xtiz 4« I« Hut m s«

Z&t«tk mv km

• s rm mn nw®m4u.

tea vm&C .pnat. Mf kmsm {?&

.sprinte m ismus» » m ?*Vt»ty mai imkí’-k,- . ■'

üamkrm. v bsU k jsr«k j li« #

twm* U fi**»* .i v*

nak az volt a haditerve, hogy lengyel területen villámgyorsan végigvonulva, Ostrava környékén lépje át a csehszlovák államhatárt, bekerítve a Szlovákiát megszálló német hadsereget. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése kissé keresztülhúzta a hadvezetőség terveit és a lehető legrövidebb úton a harcoló szlovák nemzet segítségére kellett sietnünk.

Századommal Krosno irányából támadtunk a történelembe bevonult 534 kóta irányába. Valamennyiünk előtt egy cél le- Michal StaSo alezredes begett, mielőbb elhárítani a

Szlovákiát fenyegető német ve- amikor az egyik géppis2tolyo. szélyt. Sejtettük, hogy ez a tak- som visszavonszolta a fedezék- tikai módosítás sok vérontás- be.

ba kerül majd, de ez akkor má- Látva az ellenség fölényét, sodrendű kérdés volt. Jóformán visszavonulást rendeltem el. Manem is tudatosítottam a ránk fla«1 sem tudom, hogyan kerültem vissza a lövészárokba, ahol

leselkedő halálveszélyt. Szinte

Ihnatisint ápolgatták. Aknaszieszelős állapotban hajtottuk lánkok érték a mellét, piszkos magunkat előre, elvégre szere- ingét átitatta vére. Megint sírtett hazánk határa puskalövés- hatnékom támadt, hogy nem

teljesülhet az álma; elsők kö- nytre volt tőlünk. zött áltlépni hazánk határát.

Megveregettem összekötőm Akkor még nem sejtettem, vállát, és szigorúan ráparancsol- hogy nekem sem lesz részem tam, hogy kuporodjon le a lö- ebben az örömben Néhány nap- vészárok aljába és aludjon. Per- pal később súlyos sérüléssel en- sze ezt mondanom sem kellett, gem is a hátországba szállítóimért jóformán élettelenül te- tak.

rült a lábam alatt. Alig szén- (Folytatása következik)

derült azonban álomba, rövid tüzérségi előkészítés után a németek ismét támadást indítottak. Csaknem testközelbe engedtük őket, majd tüzet nyitottunk rájuk. Megfutamodtak.

Ekkor mi indultunk rohamra.

Összekötőm alig riadt fel álmából, mellettem mászott ki a löEzeket a röplapokat szórták le Szlovákia területére a Csehszlo- _ . Testben tömörülő csehszlovák katonák aláírásaival.

Balról a második Michal StaSo

vészárokből, élettelen lábát húzReggel elszabadult a pokol. Ilyennek ismertem, karakán va maga után, kínlódva von- A németek éktelen golyózáport Kárpátalja-ukrajnai gyerek volt. szólta magát az ellenség arczúdítottak ránk. A tüzérségi Már hónapok óta valamennyien vonala felé. A németek másoelőkészítés után gyalogsági tá- arról álmodoztunk, hogy minél dik arcvonala és a tüzérség pomadást kezdtek, nagy erőfeszi- előbb szeretett hazánk terüle- koli golyózáport zúdított ránk.

tések árán sikerült őket vissza- téré lépjünk. A szórványosan Körülöttünk pillanatonként tüszorítanunk. Ellentámadásba érkező hírekből értesültünk ar- zérségi aknák robbantak. Ihnamentünk át, ám a jól megszer- ról, hogy otthon kitört a Szlo- tisin éppen feltápászkodott,

vezett német állásokkal szem- vák Nemzeti Felkelés. Az I. amikor az egyik akna közvetlen Michal StaSo, a szlovák hadseben kevés volt az esélyünk. Csehszlovák Hadtest főhadiszál- közelében csapódott be. Élette- reg szakaszvezetője a szovjet

Visszavertek bennünket. Úgy lásának és a szovjet vezérkar- lenül összeesett. Még láttam, oldalra való szökése előtt

látszik, a németek is elfáradtak, mert elhallgattak a fegyvereik. Halotti csend ült a völgyre. Megpróbáltam ismét felállítani a megbomlott arcvonalat.

A fiúk halálfáradtak voltak. Katona létemre is elszorult a szivem, mikor láttam, hogy utolsó erejüket összeszedve is éberen szorították a géppuska závárzatát. Nem csoda, már egy hete jóformán alvás nélkül tartottuk magunkat, időnként támadásba mentünk át. Kimerültén kuporogtam a lövészárokban, a legnagyobb erőfeszítés árán tudtam csak ébren maradni. A századom helyzetéről úgy- ahogy volt áttekintésem, de nem tudtam, mit csinál a jobbszárny és mi történik a balszárnnyal. Tegnap délután az egyik rohamnál aknaszilánktól találva összeesett az összekötőm, így egy időre megszakadt a kapcsolat a tőlem balra és jobbra eső századokkal.

A piszkosszürke köd lassan felszállt, amikor hátunk mögött észrevettem, hogy egy katona kúszik a lövészárkunkhoz. Amikor közelebb ért, felismertem:

Ilko volt, Ihnatisin, az összekötőm, akit tegnap délután aknaszilánkoktól sérülten elszállítottak az arcvonal mögé.

— Mit keresel itt? — kérdeztem tőle. — Már rendbe jöttél?

— Megszöktem a kötözőhelyről — mondta, és majdhogy aléltan lehuppant a lövészárokba.

Egy kicsit dühbe gurultam és ráförmedtem:

— Megbolondultál, kockáztatod az egészségedet.

Bűnbánó arcot vágott, kishí- ján elsírta magát.

— Hadnagy úr, ne haragudjon, de én ott akarok lenni bajtársaim között, amikor hazánk területére lépünk. Nincs nekem semmi bajom, ebcsont beforr — próbálta viccre fordítani a szót, de láttam rajta, hogy a legnagyobb erőfeszítés árán tud csak megállni a lábán. Arca a fájdalomtól időnként eltorzult.

Indulatom alábbszállt. Elfordultam, mert ha egy pillanatig tovább kell rá néznem, alighanem elsírom magam.

untö cím&AMmcnsmu

manne iTnib nSmcKvcH vám

PRICteHlMNTU Alt. 13** tUHBÍH FSOHTU 27. II. Mi

so sTmicximim ss smucKf sbo*

A duklai hadművelet stratégiai térképe