Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-10-07 / 40. szám

I, IÍW./ ^ RÁKÓCZINÁL BORSIBAN ÉS KASSÁN mmm | BORSI: l * I * I A falu területén lévő kas­télyban, vagy ahogyan ott ne­vezik, a várban látta meg a napvilágot II. Rákóczi Ferencz, kuruc feledelem, Keletközép- Eurépa szegényeinek legendás vezére, itt élő magyarok, len­gyelek, szlovákok rajongásig imádott irányítója. I KASSA: j Rákóczi Ferencz szabadság- harcában Kassa jelentős szere­pet játszott. A nagyságos feje­delem „Istenért és szabadsá­gért" küzdő hadai 1703-ban ostrom alá vették a várost, és Forgách Simon vezérlete alatt, a császári helyőrség szívós vé­delme ellenére bevették. A meghődoló polgárok még az­nap letették a hüségesküt a ku­ruc generális kezébe. Ezután a fejedelem francia mérnökei a város falainak és bástyáinak szakszerű átalakítá­sához láttak, s annyira mege­rősítették, hogy Rabutin csá­szári hadvezér hasztalan kísé­relte meg bevenni. 1706 október 14-én maga Rá­kóczi is bevonult Kassára; Sza- lánc felől érkezve harangzúgás és ágyúdörgés fogadta. Később is gyakran tartózkodott Kas­sán. (Bede József ferencrendi atya, aki többször énekelt a fe­jedelem előtt vallásos szertar­tásokon, feljegyezte: „Ajtata- tos Or volt; azt soha nem lát­ta az ember, hogy ide és tova nézett volna a templomban, vagy olvasón összetett és fele­melt kezekkel imádkozott".) Rodostóból 1906 október 29- én szállították Kassára ham­vait, s azt a dóm kriptájában helyezték el. Mit láttunk ma Borsiban? Beszéljenek a képek: 1. Egy szélesvásznú film koc­kája is lehetne ez az első fel­vétel. Amikor filmszalagra rög­zítettük a kastély előtt álló, ez év májusában ott elhelye­zett szobrot, pörkölt a nap, vörösen izzott a szobrot körül­vevő homok, fémszínü volt a fejedelem domborművé, gyö­nyörű zöld a fű. A szoboravató ünnepség óta alig fakultak va­lamit a kegyelet és az emlé­kezés koszorúi. Az arrajárő idegen viszont elég nehezen jutott a célig. Elkelne egy szembetűnő jel­zőtábla a főúton! A kastély ablakai — a kép tanulsága szerint is — lika- csosak, jó lenne beüvegeztet- ni az ablakréseket. A bejárat­ban kis vontatót találtunk. A pince bortárolási célokat szol­gál; egy öblös hordóban bort szállítottak valahová. Az épü­let egyelőre kihasználatlan, múzeumot terveznek helyisé­geibe, reméljük, mielőbb. 2. Az udvarban leltük meg az első, 1881-ben elhelyezett emléktáblát. „Egyes hű hazafiak és tör­vényhatóságok áldozatkészsé­géből emelték a sátoraljaújhe­lyi turisták." Vadrózsa öleli körül a már­ványlapot. El akarja borítani, vagy meg akarja védeni? 3. E szép vasmunka egy ab­lak dísze. Valószínűleg nem eredeti tizenhetedik századból származó díszítés, de így is szép. Az aránylag jó állapot­ban lévő kastély felhasználása számos lehetőséget villant fel. Ez viszont talán nem csupán a borsiak magánügye . Ezek voltak benyomásaink A helyi nemzeti bizottságon kaptuk meg aztán a reális ké­pet, a tájékoztatást. Tehát: 1969 szeptember ötö­dikén az illetékesek megálla­podást kötöttek a kastély to­vábbi sorsáról. A jegyzék ta­núsága szerint szakemberek nézték át az épületet, megál­lapították, hogy értékes, de tatorozásra szorul. Érdeklődik iránta a Kelet­szlovákiai Múzeum is. A iegyzéket Stefan Koőmá- ros, Nagy Vincent és Franti- sek Pollák látta el kézjegyé­vel. Az első a terebesi Honis­mereti Múzeum, a második a kassai Keletszlovákiai Múzeum, a harmadik a borsii HNB kép­viselője. Milyenek a perspektívák? Alaposan belenyúlnak a jö­vőbe! Jópár év, amíg a tatarozás befejeződik, hiszen még meg sem kezdték. További tetemes idő telik el addig, amíg összegyűlnek a Rá- kóczi-féle emlékszoba tárgyai, a múzeum alapanyaga. A kas­tély nemcsak ezeket a célokat szolgálja majd, Rákóczi emlék­tárgyai és szelleme csupán egy részét alkotják, a többi a Ke­letszlovákiai Múzeum dolga- gondja. Borsi ugyanis nem rendelke­zik olyan anyagi alappal, hogy azonnal megkezdje a tatarozást — mondták a HNB-ilietékesei. VÉRTANOK EMLÉKÉRE Százhúsz éve, október 6-án minden esz­tendőben gyászol a magyar nemzet. A ke­gyelet legmélyebb jegyében gondolunk arra a tizenhárom vértanúra, akiket a hűvös­ködös októberi hajnalban az aradi mezőn bitófára húzott vagy a várbörtön árkában agyonlövetett az osztrák szoldateszka. Nevüket évszázadok sem törülik ki a szabadságszerető emberek emlékezetéből. Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid. Kiss Ernő, Knézich Károly, Lah- ner György, Lázár Vilmos, Leiningen Wes- :erburg Károly, Nagy-Sándor József, Pól- tenberg Ernő, Sweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly emléke mindörökké a lángoló haza- és szabadságharcszeretet jel­képe marad. Kivégzésüket különös közjáték előzte meg. A világosi fegyverletétel után Rüdi­ger cári tábornok vacsorát adott a magyar honvédparancsnokok tiszteletére. A vacso­rán jelen volt Zichy Ferenc gróf, az osz­trák császár hírhedt magyargyülölő főbiz­tosa is. Ahol pedig Zichy Ferenc megje­lent, ott rövidesen a hóhér is „tiszteletét tette“. A szörnyű feltételezés beteljesült. A vacsorán résztvevő tisztek hamarosan az aradi várbörtönben találták magukat. Szep­tember 26-án villámgyors bírósági tárgya­láson megszületett a hírhedt Ernst hadbíró és Ignatz Moser nyugalmazott ezredes la- konikus rövidségű ítélete, mely a tizen­három hazafit kötél- illetve golyó általi halálra ítélte. Kik voltak ezek a derék hazafiak, akik nem hahoztak életüket áldozni az igazságos ügyért? Damjanichot papnak szánták a szülei, de ő a katonai pályát választotta, és ő volt a szabadságharc egyik legügyesebb, legde- rekasabb hadvezére. Aulich Lajos Pozsony­ban született, ugyancsak Szlovákiában, a túróc-megyel Necpálon született Lahner György. Kiss Ernő a világosi csata után külföldre távozhatott, de osztozni akart társai sorsában. Nagy-Sándor József vitéz­ségét az ellenség is gyakran megcsodál­ta. Leiningen tábornok német fejedelmi család sarja volt, mégis vérét áldozta a magyar szabadságért. Ez a tény válasz mindazoknak, akik nacionalizmussal vádol­ták és vádolják az 1848—49-es szabadság- harcot. Rajta kívül a szabadságharcban küzdött több lengyel (többek között a le­gendás hírű Bem apó) Guyon Richárd is, aki különösen Pest felszabadításánál tűn tette ki magát. Ök — szerencsére — meg­menekültek az osztrákok véres bosszúia elől. Az előbb említett Leiningen egyébként a következőket írta aradi börtönnaplójába: „Inkább tízezres halál, mintsem hogy ilyen meggyalázásokat kelljen eltűrni.“ Knézich Horvát családból származott, mégis emelt fővel állt a bitófa alá. Pölten- berget az egyik csata után oroszlánhoz ha­sonlította a tábori újság, és Schweiderről illetve Dessewffyről is így emlékeztek meg a krónikások. Lázár Vilmos rendkívüli ké­pességeit az bizonyítja, hogy már 34 esz­tendős korában ezredessé léptették eló. Együttvéve valamennyien hősök voltak. Ez a szerény főhajtás legyen annak a jele, hogy emléküket örökre megőrizzük. PALÄGYI LAJOS A tervezett múzeum tehát nem az ő hatáskörükbe tarto­zik. Azt hiszem, még sok-sok év telik el addig, amíg megva­lósul a szép cél. Jó lenne, ha a Csemadok és nemzetiségi titkárságunk is tanulmányozná az ügyet, mert kár lenne éve­kig várni arra, amit legszíve­sebben már ma is a magunké­nak mondanánk. Nem beszélve a külföldi érdeklődőkről! Nem alakulhatna különleges intézmény hasonló feladatok kivizsgálására és megoldására? Vagy ha megoldására nem is — legalább sürgetésére? Irtunk róla annak idején, hogy emléktáblát lepleztek le a dóm falán és rendbehozták a Rákőczi-sírt. Itt úgy-ahogy rendben mennének a dolgok. Nem segíthetnének a kassaiak valahogyan Borsinak? Talán ha a város történészei és CSEMA- dok-szervezetei kapcsolatot te­remthetnének egymással. Kolár felv. (batta) Rembrandt Háromszáz éve halott — több mint háromszáz éve él. Müveiben és kővetőiben. Forra­dalmár volt a maga korában és mtnden idők egyik legnagyobb festőművésze. Forradalmasítot­ta a festészetet. Már első nagy művei, a Tulp tanár anatómiájával bebizonyí­totta, hogy arcképeket nem­csak mereven pózoló modellek­ről lehet készíteni, hanem a mindennapi élet cselekvő, egy- egy óvatlan pillanatban elesett emberéről ts. Ez a felfogás ab­ban a korban furcsának tűnt. Többnyire az erősödő polgárság életéből merítette festményei tárgyát, ami szintén szokatlan volt. Eleinte sokat keresett, felka­pott portréfestő volt. Újszerű festéstechnikájával azonban megelőzte kora ízlését, a ren­delések elmaradoztak. Kortár­sai nem értették meg. Amikor elkészítette híres festményét önmagáról és térdén ülő fele­ségéről Sasktáról, a közvéle­mény felhördült: vulgária, íz­léstelen — kiáltoztak. szépek és élethüek, hogy a mű­vészettörténészek az Éjjeli őr­járatot a festett fény csodájá­nak nevezik. A katonák magukból kikelve visszautasították a képet, mert hogy silány alkotás. Rembrandt nyomora és elhagyatottsága már-már elviselhetetlen. Csu­pán egyetlen fia és házvezető­nője és későbbi élettársa tart ki mellette. Egy kissé még feltámad al­kotó kedve, tovább festt re­mekműveit. Legszívesebben az amszterdami gettóba jár, ahol bibliai tárgyú festményeinek alakjait mintázza. Háromszáz éve, 63 esztendős korában a legnagyobb nyomor­ban távozik az élők sorából az a művész, akit a ma, többnyire mindent tagadó modern festő­művészek is tanítómesterüknek tekintenek. P. L. Rembrandtot egymás után érik a sorscsapások. Először két gyermekét viszi el a halál. Az­tán hőn szeretett felesége, mú­zsája és modellje Saskia távo­zik az élők sorából. A művész kis híján összeroppan. Vagyo­nát lassan felemészti, időköz­ben összegyűjtött gazdag mű- gyűjteményét lassanként elado­gatja. Élete csupa megalázás, mel­lőzés. Alkotó elveihez azonban mtndvéglg hű marad. Az am­szterdami lövészek parancsno­ka és tizenhat társa felkéri Rembrandtot, hogy fesse meg őket. Természetesen a szoká­sos módon, gondosan beállított helyzetben. Rembrandt azonban cselekménybe ülteti a derék lö­vészeket. Á katonák egy éjsza­kai sötétségbe burkolózott ut­cából lépnek a kellő nap fé­nyébe. A kép színei annyira ßiffl fküid-f „Tökéletes" idegállapot Az utolsó időben nyugta­lanul alszom. Apokaliptikus álmaim vannak, rémlátomá- sok gyötörnek. Reggel csu­romvizesen ébredek No de lehet-e csodálkozni ezen, ha ilyen korban élünk. Figyel­jenek csak. Csupán futtában felsorolom egy újság cik­keinek címeit: „Katonai juta vette át a hatalmat"; Üjabb összetűzések a Szu- ezi-csatorna mentén"; „A szabadságharcosok rajta­ütései"; „izraeli repülőgé- Dek jordániai falvakat bom­báztak"; „Elfogták a prágai gyilkost". A teljesség kedvéért vés-' sünk rövid pillantást a TV műsorára. Bratislava: 20.15 Bűnös emberek, 21.55: Gyií- kosság Frankfurtban: Prá­ga: 10.00: A bomba. 22.05: Tökéletes bűntény. Piff-paff-puff. Az az ér» zésem, hogy rövidesen tö­kéletes idegroncsok le­szünk. Intim barát Annak idején azt tanul­tam az újságírás lélektaná­ból, hogy a sajtó — többek között a televízió és főleg a televízió — intim barát, aki házhoz jár hozzánk. Nem tudom, ki hogy van vele, de én — valahányszor fel­hangzik a TV-H!radö hang­jelzése . minduntalan meg­borzongok. Szinte belémha- sít a rikácsoló trombita- hang. Az az érzésem, hogy az én intim barátom a har- sot fújja, s a következő pillanatban bejelentik a harmadik világháború kitö­rését. A zene többek között és elsősorban esztétikai él­ményt nyújt. Hogy mit nyújt a TV-Híradó hangjelzése? Legfeljebb Infarktust. *** Szomorú bizonyítvány Ismerősöm mesélte, hogy angol turistákat, kommunis­tákat kalauzolt hivatásból. Az egyik észak-csehországi vár felé tartva délelőtt tíz őrá lehetett — az út men­tén heverésző, eszegető építőipari munkásokra let­tek figyelmesek. Nyilván megéhezhettek reggel óta, ami persze természetes. Kevésbé természetes azon­ban, hogy másfél óra múlva, visszafelé jövet még mindig ugyanabban a testhelyzet­ben találták a munkásokat, csak éppen a kés és kol­bász helyett most kártyát kevertek nem közönséges vehemenciával. Az egyik angol egy pillanatra meg­állt és Ismerősömhöz for­dult: — Most már értem, hogyan jutottak önök ilyen katasztrofális gazdasági helyzetbe. A derék angol szavaihoz nem kell magyarázat. De érdemes rajta elgondolkoz­ni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents