Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-07-08 / 27. szám
6 új ifjúság Barnard professzor: Oj szívvel is lehet sportolni Sugársterilizáció... antitestecskék... vá- guszideg... ödémák... donor... szívátültetés... apyátültetés... orvosetika... csak úgy röpködnek körötte a téma asszociatív szavai. Christian Barnard professzor egyszer csak felém fordult és azt mondta: — Dr. Philipe Blaiberg, igaz? Hadd közöljem gyorsan, hogy dr. Barnard egyáltalán nem tévesztett össze első „űj- szívű“ betegével, a délafrikai fogorvossal. Csupán egy kérdést tettem fel neki, — melyik „újszívü“ betege sportol? — és ő válaszolni akart, ám elragadták mellőlem és csak később folytathattuk az interjút. Madridból Párizsba, Párizsból Budapestre repült, majd innen Rómába ment. Hogy ott az Egy élet című készülő önéletrajzi könyv kiadója, vagy Gina Lollobrigida várta-e, «nem tudom, pedig ez is érdekelt, ám féltem, hogy lejár az ideje, vagy ismét elrabolja valaki, így hát a tárgyra tértem. — Szóval, út szívvel is lehet sportolni? — Feltétlenül. Blaiberg például sokat sétál, autót vezet és úszik. Pieter Smith, kilenc hónapja megoperált betegem pedig már teniszezik is. Sőt... kemény ellenfél! — Ezek szerint ön is látszik? — Ha van rá időm, szívesen. Tegnap a kocsiból láttam egy teniszpályát. Majdnem kiszálltam. A magyar szívspecialisták gyűrűjében fel kellett gyorsítanom az interjú ritmusát. — Tehát szereti a sportot. — Mindig is rajongtam érte. Melyik sportágat űzte? — Várion csak... először is atlétizáltam. Képes voltam mérföldeket futni. — fis aztán? — Rögbiztem és kriketteztem is. Később megkedveltem a vízisít. Ez a lányomnak is megtetszett. —* Deirdré tizennyolc éves és bajnoknő. — Honnan tudja? — Sztori-átültetés. Nevetett. A halából egy tincs barnára sült homlokára hullott, gyerekes mozdulattal hátrasímította. Zöld vagy kék a szeme, ezt vizsgáltam, miközben ő már másnak felelt: — Blaiberg jól van. Meddig él? Remélem sokáig. Visszavezettem a sporthoz: — Miért hasznos a testedzés a sebészorvosnak? — Feloldja a feszültséget. — Mikor látjuk ismét, Mr. Barnard? — Talán jövőre. — Orvosként, vagy turistaként? — Mindkettőként. És elhozom a lányomat is, hadd lássa Pestet. Talán közhely, a- mit mondok, de nagyon szép város. Búcsúzóul ezt mondta a sportról: „HA KÉT NEMZET A SPORTMEZÖN TALÁLKOZIK, NEM KÍVÁN A HARCMEZÖN TALÁLKOZNI.“ (HÁMORI) Sok focistáról mondják, hogy egészen kivételes sikereket érhetett volna el, ha közbe nem jön valami. SOMOSI GYÖRGY, a kassai VSS fedezete ilyen típusú labdarúgó. Amikor megismerte nevét a közönség, és hétről-hétre játszani látta a Lokomotivában, gyakran hallottuk: — Ha ez a Somos! Prágában játszhatna, talán rövidesen válogatott is lenne. Masopust- tal együtt emlegették a szurkolók. Volt is a dologban valami. Mindketten technikásak, kiválóan kezelik a labdát, játékukra az átgondoltság, ésszerűség jellemző. Sohasem rúgják el fejetlenül a labdát, a legreménytelenebb esetben sem. Mindkettő javában játszik még, mégis másképp alakult a sorsuk. Masopust Belgiumba szerződött, Somosi néhány évvel ezelőtt a VSS- t választotta klubjául. Somosíból nem lett válogatott fedezet. A ligában a legjobbak közé tartozott és tartozik ma is, de mindenki tudja, hogy sportszerűbb életmóddal, több fegyelemmel, szívóssággal még kiválóbbat produkálhatna. Amíg az ereje el nem fogy, osztogat, irányít, szerel, sőt, gólokat lő. Somosi szimpatikus fiú, tudja, hogy a szurkolók „Rumos“-nak hívják. Amikor av ligát értékeljük, és hallgatom véleményét a kiesőkről (szerinte megérdemelte a sorsát Pardubice és Beszterce is), meg arról, hogy a VSS-nek nem volt valami sikeres éve ez a mostani, és semmi kedvük Rappan-Kupát játszani, főleg azért, mert ismét olyan csoportba osztották be őket, amelyben egy hagyományosan kemény, sőt durva lengyel ellenfelet kaptak. A többi csapat meg olyan országból való, ahol jártak már, úgyhogy nincs vonzóereje a nyári tornának. Kassán sohasem volt baj a fedezetekkel. A közelmúlt híres labdarúgói közül Pintér és Fel- szeghy volt az, aki a leginkább tetszett Somosinak. Mindkettő cserbenhagyta a futballt, a szurkolók szinte nem is tudták, mikor akasztották szögre a cipőt. Megint meg kell jegyeznünk: méltóbb búcsút érdemelt volna az a két játékos, aki annak ideién a legtöbbet tett azért, hogy a VSS megállja a helyét a legjobbak között, sőt, hogy egyáltalán visszakerüljön a ligába. Mikor fejezi be az aktív futballt Somosi? E- zen még nem gondolkodott, mert szeret játszani és minél tovább meg akarja tartani helyét a csapatban. Hogy aztán mi lesz, nem tudja még, s őszintén szólva nem is töpreng rajta, mert korainak tartja a latolgatást. Mindenesetre többre képes, mint amennyit nyújt. Azt hiszem, szigorúbb rendszabályok bevezetése nála is fölfelé ívelő formát eredményezne. B. T. Az aranyfiú Falakat és padlózatot megvéd a penésztől; az epret a gomba-betegségektől (Boritis cinerea) a hatásos HERYL 80 nevű készítmény. Beszerezhető drogériákban és speciális magke- resked^sekben. Nagyobb mennyiségben a Mező- gazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemekben kapható. Kiskereskedelmi ára 1 kg 16.- Kcs Gyártja: Chemické Závody J. Dimitrova, Bratislava Sakk-fesztivál Immár harmadszor látta vendégül Márton városa Szlovákia legjobb középiskolás sakkozóit, akik az országos, iskolák közötti sakkbajnokság döntőjére gyűltek össze ebben a szép városkában. A selejtezők során 24 szlovákiai iskola sakkozói verekedtek fel magukat a döntőbe, s a 13? sakkozó háromnapos küzdelemben döntötte el a bajnokság sorsát. Az egyes iskolák hattagú csapatai négy kategóriában mérték össze tudásukat. Külön került lebonyolításra a lányok és fiúk egyéni, valamint a négytagú csapatok versenye. Ezenkívül minden iskola benevezhette valamelyik játékosát a feladványversenybe is. Egy ilyen nagyszabású verseny előkészítése és megszervezése rendkívüli szakértelmet és sok munkát igényel. Ennek a munkának oroszlánrészét a mártoni ipariskola és a járási szakosztály funkcionáriusai vállalták. Csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk róluk. Figyelmük a legkisebb apróságra is kiterjedt, s a verseny a legkisebb zökkenő nélkül zajlott le. A küzdelem-sorozat reggel kezdődött el az ipariskola nagytermében. Pénteken és szombaton nyolc órán keresztül ketyegtek a sakkórák. és a bajnoki címek — az értékes díjakkal egyetemben — vasárnap délben találtak gazdákra. Az iskolák versenyét, és ezzel együtt az Iskolaügyi Minisztérium serlegét a mártoni ipariskola csapata nyerte. A második helyen a homonnai iparisták, a harmadikon az eperjesi középiskolások végeztek. A lányok egyéni versenyét a trencséni Lakyrová nyerte az e- perjesi Vokálová és a homonnai Samudovská előtt. A fiúk egyéni versenyében a mártoni Nemec bizonyult a legjobbnak, őt a brati- slavai Bíró és a trencséni Dohnányi követte. A területi selejtezők során két magyar tannyelvű iskola vívta ki a döntőben való részvétel jogát: a kassai ipariskola és az ipolysági mezőgazdasági szakiskola. A döntő küzdelmei során a kassaiak szereplését több siker kísérte. Az iskolák versenyében a hetedik helyet szerezték meg. Az Iparisták közül különösen a csapatkapitány Varga Ernő volt eredményes, aki a feladvány-versenyen a negyedik helyen végzett, és ezzel értékes pontokat szerzett. A négytagú csapatok versenyében. az iparisták Papp, Varga. Pólós, Dankó összeállítású csapata a hatodik helyen végzett, a lányok egyéni versenyében a kassai Bartók Ilona, 16., a fiúknál Polgári László a 10. lett. Az Ipolyságiak valamivel halványabban szerepeltek. Versenyzőik a középmezőnyben végeztek, az iskolák versenyében a 19. helyet szerezték meg. (Galaba, Elzer, Gyarmati, Csutora, Vörös és Cseri.) A következő esztendőben márciusban rendezik meg a döntőt, hogy a verseny még kevésbé zavarja az érettségiző diákok felkészülését. A jelentkezési határidő ennek megfelelően alakul, az iskoláknak szeptember közepéig kell beadni nevezéseiket, hogy a selejtezőkre december közepéig sor kerülhessen. Reméljük, hogy egy év múlva több magyar tannyelvű iskola, csapatával találkozunk Mártonban. Nem hinnénk, hogy a két tucatnyi magyar tannyelvű középiskolában ne lennének olyan tehetséges sakkozók, akik egy kis irányítással, rendszeres felkészüléssel ne harcolnák ki a döntőben való részvétel jogát. Az idei AC Milan — Ajax Amsterdam BEK döntő egyhamar nem megy ki a labdarúgás híveinek emlékezetéből. Különösen az olaszok könnyed, elegáns játéka nyújtott felejthetetlen élményt, játékosság volt a javából ahogy a labdát kezelték, ahogy támadásba lendültek és egyre-másra hagyták faképnél ellenfeleiket. Ma tartják a BEK legújabb évfolyamának sorsolását. Mikor e sorokat írom, még nem ismerem a párosítást, ám az emlékezetes madridi találkozó óta bizonyára sok új bajnok vezetőjének nehezedett kő a szívére: mi lesz, ha ezekkel hoz össze a sorsolás szeszélye? A sziporkázó játék lelke és mestere kétségkívül GIANNI RIVERA, az olasz közönség kedvence volt. Az egyik tizenhatostól a másik tizenhatosig vezette fáradhatatlanul a támadásokat. Ügy szólván minden rohamot 0 indított el. Időnként még lövésre is futotta erejéből. És azok a leadások..., szinte szeme volt a labdáinak. Pratinak vagy Sormaninak nem is maradt más választása, minthogy a hálóba továbbítsa őket. Aki mindezt látta, most már nem lepődik meg a mindössze 22 esztendős fiatalember hallatlan népszerűségén. Olaszországban különböző virágos jelzőkkel Illetik. Leggyakrabban aranyfiúként becézik. Nem vitás, hogy bármelyik rangos klub színarannyal fizetne érte. Népszerűsége hazája határain túl is óriási. Az omani emirátusban postabélyeget adtak ki az arcképével ellátva. Ha valakivel ilyen kegyesen bánik a gondviselés, általában egy-kettőre fejébe száll a dicsőség. Példa erre több hazai futballcsillag. Riverát nem i- lyen fából faragták. Továbbra is szerény, kedves, közvetlen, mint 16 éves korában, amikor a labdarúgás kedvéért abbahagyta a tanulást, hogy szívós, rendszeres edzésbe kezdjen. Pedig egy-egy vasárnap rövid két óra alatt annyit keres, mint honfitársa Salvatore, a Nobel- díjas költő egy egész hónapon át. S hogy mennyit keres valójában, azt talán csak az édesanyja tudja, aki mindmáig szigorú nevelője és „ügyvédje“ is egy személyben. Több hazai és magyar labdarúgó példát vehetne róla. S akkor talán úgy rebesgetnék nevüket világszerte, mint Riverá- ét. Talán pénzük is több lenne... P. L. Az Cj Ifjúság sportrovatának AUTOGRAM - MÚZEUMA: 1 / / aj KÁRPÁTI BÉLA KOVÁTS MIKLÓS
