Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-23 / 38. szám

*!• {ÍJ/ FELEKI LÄSZLÖ Az ember cssk addig Ideges, és elkeseredett, amíg azt hiszi, hogy igaza van.-O­A nehézségek arra valók, hogy gondolkodóba ejtsék az embert.-0­Papok és kereskedők a tökéletességet hirde­tik.-o­Könnyebb másokat felbosszantani, mint meg­győzni.-O­A diktátornak az esze helyett is akaratereje van.-Cl­Van, aki a nemtudás fájáról szedett almát.-O­Mondj valakiről jót, s meglátod, milyen hi­tetlenek az emberek!-O­Az állatvilág és a gépek között az ember a hiányozó láncszem.-0­Sok államférfinak a hatalom a gyengéje. A „KAKAS" hozta meg a nagy sikert Inge Brücke, nyugatnémet énekesnő, már 12 éves korában énekelt közönség előtt, különösebb hírnév­re mégsem tudott szert tenni. Csak 1966 hozta meg a várt sikert. Abban az évben váratlanul megnyer­te a Rio de Janeiro-i fesztivál díját, az „Aranyka­kast“. Ezzel aztán végképp „befutott". Ne higgyük, hogy a sztrip­tíznek csak a férfiak köré­ben vannak csodálói. Ame­rika szenzációja a nyolc­gyermekes Gaye Spiegel­mann — akinek minden a- tnerikai asszony tapsol. Ma — ahogyan becézik — min­taképül szolgál az amerikai nőknek, mert még ennyi szülés után is bátran fel­fedheti bájait — az alakja még mindig tökéletes. 36 esztendős és nyolc gyerme­ke anyagi jólétéhez jelen­tősen hozzájárul nem cse­kély honoráriumaival. Ame­rikában ma ő a legkereset­tebb sztriptíz-táncosnő és válogathat a felajánlott szerződések között... Jelen­leg Las Vegas mellett dön­tött, ami azt bizonyítja, hogy esze is van. Tudja, hogy itt gyűlik össze a hét­végeken az iparmágnások színe-java... no meg a gá­zsi sem megvetendő... Va­lóban szereti nyolc gyerme­két, hiszen állandóan bizo­nyítja: minden áldozatra képes értük... (si) Elégia A zöld lombsátoron megkezdődik az évente végbemenő metamorfózis. Fakoronákon sárga, barna, rőt felkiáltójelek jelennek meg, hogy emlékeztessenek: Itt van újra az ősz! Domboldalakon az évezredek óta ismétlődő csoda — aranyos borostyánbogyókban nektárrá érlelődik a rabul ejtett napsugár. Nemsokára csurran az új bor. hogy koccinthassunk vele. búcsúztatva a nyarat. Telefonvezetékeken zajosan gyűlést tart a íecskohad Vajon miről csivitelnek egymás közt ilyen hangosan, mielőtt elindulnának a hosszú útra — napsugár és meleg után. Talán a fia­talokat, akik először állnak a nagy út előtt, oktatják ki? Vagy az útirányt vitatják meg? Vagy ez csak amolyan búcsúszózat, mellyel el­köszönnek szülőföldjüktől? Ki tudja? Nemso­kára felkerekednek; egy tiszteletkor és elin­dulnak dél felé. Az elhaló nyár csodálatos poli­fóniájából ismét kiesik egy szólam. Lassan mindent magáévá tesz az enyészet. A megkopasztott mezőkön fel és alá röpköd az incselkedő őszi szellő. A fákba ütközve arany­esőt zúdit alá. Nemsokára csak a csupasz ágak merednek az égbolt felé: mint a görcsbe rán- dult. agg ujjak óva intenek: közeledik a sötét, rideg tél. A felhőkből esőkönnyek hullanak, siratva a nyarat, az elhaló napsugarat, a természet fáj­dalmasan szép halálát. Enyészet, halál, szomorúság. De remény is. Hiszen minden ősz ölében már ott vajúdik az új tavasz! A Bratislavai Líra eredményhirdetése után Helenka Vondráőková rajongói nem a legjobb hangulatban hagy­ták el a pozsonyi Kultúra és Pihenés Park esztrádter- mét. Sajnos ez már így szokott lenni: ha egy dalból sláger lesz, ez az énekes érdeme, ha nem lesz, az ő kudarca. Igaz; a „Rózsaszín bonbón" című da! Helenka Von- drácková előadásában azóta már gyakran elhangzott a rádióban, televízióban, de a Csehszlovák Rádió hiavata- los slágerparádéján a 20 legjobb közé nem jutott be. Helenka nem kapott dijat a tavalyi Rio de Janeiro-i táncfesztiválon sem, ahol Karel Svoboda „Távoli hang“ című szerzeményeivel Indult. A nagy konkurrencia el­lenére mégis sikere volt, pedig Brazíliában is úgy van. mint a világ többi államában: a zenerajongók nagy része a hazai énekeseket „isteníti“. De nem is zenei téren hódította meg Helenka a brazil közönséget Meg­jelenésével, kedvességével, szépségével nyerte el a fesztivál szépségkirálynője címet. Nem sokkal ezután mint filmszínésznő is bemutat­kozott. B. Zeman „Az őrültül szomorú királylány" című filmjében játszotta a címszerepet V. Neckárral. Mi új van még életében? A „Golden Kids" (Arany­gyerekek) trióval, amely valójában nem is trió, hiszen Vondráckován, Marta Kubisován és Václav Neckáron kívül a zenekar, zeneszerző, szövegíró, menedzser stb. is a Golden Kids tagjai közé tartozik. — Franciaor­szágban, Svájcban és Nyugat-Németországban járt a nyáron. Baden-Badenben a Polydor cég készített velük néhány hanglemez-felvételt. Helenka többek között a „Cin-cin", Rózsaszín bonbón“, „Lépd át a Jordánt“ cí­mű dalokat énekelte a híres nyugatnémet cég leme­zeire. Jelenleg új műsort készítenek. Hogy mit? Sok zene, tánc, ötletes trükk. Egyszóval show. Ezt szereti esi-' nálni, mert szerinte ennek van jövője. A férjhezmenésre már gondolt néhányszor. Sót, nagy meglepetésére kérői is akadtak. Még nem válaszolt, mert mint mondja, túl komoly lépés, hogy azt egy ilyen komolytalan és könnyelmű teremtés, mint ő, megte­gye­így is lehet énekelni! A Golden Kids: Václav Neckár, Helenka Vondrácková és Marta Kubisová. A háttérben Zd. Vobruba vezényli a Golden Kids zenekarát.

Next

/
Thumbnails
Contents