Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-16 / 37. szám
* A képen látható torreádor, aki éppen egy „merész" fordulatot tesz nem más mint a hires Barnard professzor. Egy spanyolországi magánarénában próbálkozik az ismert szívsebész a bikaillők mesterségével. Ogy látszik a bika is tisztában van ellenfelével mert a- hogy az ábra mutatja csak a „boldogabbik" felét mutatja Barnardnak. (r) Úi ifjúság 7 mu Ritkán történik meg, hogy sz újságíró témája, alanya vagy az Írás objektuma egyenesen a szerkesztőségbe jöjjön. Ritkán, de nekem volt már ilyen szerencsém. A dolog úgy történt, hogy emberek jelentek meg szerkesztőségünkben és az amúgy is telezsúfolt helyiséget tökéletes összevisszaságba hozták. Asztalokat toltak el, szekrAiyeket húztak a szoba közepére, szőnyegeket, székeket vittek ki, majd az egész bútorkáoszt papírral letakargatták. Ezután sétált be maga a „téma“: három mésszel és festékkel telefröcskölt zubbonyba bújtatott ember. Mindenki bizonyára rájött, miről van sző: szerkesztőségünket festették. Ez persze nem lenne elegendő arra, hogy egy újságírónak témául szolgáljon. Csak néhány nappal a „festészeti munkálatok“ megkezdése után vették elejét ama nagyon szokatlan jelenségek, amelyek papírra kívánkoznak. Ez a három ember ugyanis pontoean a munkaidő megkezdésekor valóban a helyén volt. A tízórait és ebédet magukkal hozták és a helyszínen fogyasztották el, nem pedig a sarki kocsmában. Egyszer sem hallottam, hogy meszelés helyett az utolsó ligamérkőzések eseményeit tárgyalták volna meg. Amikor befejezték egy helyiséget és a másikba mentek át. nem maradt utánuk néhány métermázsa szétszórt anyag és szerszám, és ami a legcsodálatosabb, az elvégzett munka szép és jő minőségű volt. Tehát nem a „tartsd a falat, megyek a pénzért" közismert munkamódszer alapján dolgoztak, ami manapság ugyebár sajnos elég gyakori jelenség. Hogy e rejtély kulcsát megtaláljam, egy ebédszünetben közéjük ültem. így ismerkedtem meg a ligetfalui EFSZ festőcsoportjával. A csoport vezetője a pozsonypüspöki Koller Ferenc, tagjai Pardavy Vince és Vyskoc Ferenc. A magyarázatot a vezető, Koller adta meg: — Mindhárman régi szakemberek vagyunk. Jómagam már 37 éve dolgozom a szakmában. Ahhoz a generációhoz tartozunk, amelynek az elvégzett munka nemcsak pénzkereseti forrás volt, de egyszersmind tudásának és becsületességének névjegye is. Az iparos ember értékét, elvégzett munkájának minősége szabta meg. A mai fiatalok csak a mennyiségre törekednek — ez hozza a pénzt. A minőség már kevésbé érdekli őket. A mai bérrendszer is ezt segíti elő. A bér meghatározásánál a dolgozó munkájának mennyisége számít. így azután a minőségre nem nagyon ügyelnek. Minket is az elvégzett munka szerint fizetnek, bizonyos százalékot kapunk a kiszámlázott összegből. De a jő minőség azt eredményezi, hogy előnyben részesítenek a többi, nem mindig jő' munkát végző csoportok e- lőtt. Az embereknek joguk" van a pénzükért rendes munkát kapni. Es még valami. A munkához felhasznált anyagot ugyan az EFSZ-től kapjuk, de értékét leszámítják a százalékunkból. Tehát tulajdonképpen megvesszük. így ha elpocsékolnánk, akkor magunkat károsítanánk meg. Azt hiszem, ez okos rendszer. Én is azt hiszem, hogy okos és elgondolkoz- tató. ;(r) „Amikor énekes vagyok, JÁr Két híres színész — Rex Harrison és John Mills — gyermekei egy filmben Akinek olyan híres apja van, mint Rex Harrison, az maga Is szeretne valamit elérni az életben. Noel először a zenével és sanzon-énekléssel próbálkozott — ezen a téren szeretett volna világhírű apja nyomdokaiba lépni. A filmtől valahogyan félt, és mégis mint filmszínész futott be. Rátermettségét misem bizonyítja jobban, mint hogy Hollywoodban Oscarral tüntették ki. Jelenleg Sheppertonban filmezik, mégpedig egy ugyancsak neves filmszínész-papa — John Mills — lányával Hayley Mills-el a Take a girl like you c. filmben. (Olyan lányt végy el mint te). A közönség előzőleg a képernyőről Ismernie meg Noel Har- risont, főleg az „Egész különleges ügynökökében aratott rendkívüli sikert. Noel: „Most fejezem be a szöveget az egyik sanzonomhoz, amihez még pályám elején hozzáfogtarrv A dallammal már régen kész voltam, de most végre minden „együtt” van, a zene és a szöveg is. Noel énekel, játszik, komponál, sőt kabarékban is fellép (főleg Kaliforniában), de Ilyen munkatempó mellett sem hanyagolja el családját. — Minden szabad percemet feleségemmel, Sarah-val és négy gyermekemmel töltöm: a 14 éves Zoéval, a 9 éves Kath- rynnal, a 7 éves Simonnal és a 3 éves Harriettel. Ez így illik, nem? Szeretem a családomat és az otthonomat. Londonban nem messze a parlamenttől van egy nagyon szép villám, Los Angelesben Mandeville Canyon-ban lakunk, nem messze Robert Taylor házától. Villánk egyszerű, világos téglával kirakott és éppen ezért tipikus. Nem olyan mint a Los Ange- les-i villák legtöbbje, amelyek „Hitler sasfészkéhez“, valamilyen gigantikus szarkofághoz és más lehetetlenhez hasonlítanak, de mindenesetre különleges megoldásúak. Noel Harrison nem titkolja, hogy Amerikában, ahol négy évvel ezelőtt telepedett le, sokkal nagyobb sikereket ért el, mint hazájában, Angliában. Itt csupán egy volt a sok énekes közül. Azóta viszont óriási változáson ment keresztül, amire a legjobb bizonyíték, hogy már ötödik filmjét forgatja, legutóbb pedig „Moulins de mon coeur“ (Szívem malmai) dalával volt nagy sikere: énekszámát sajátmaga kísérte gitáron. — Nem félt felvenni a versenyt olyan nevekkel mint Frank Sinatra, Tom Jones, Aznavour...? — Norman Lewison ismeri a képességeimet, ő kért és bíztatott, hogy vállaljam a munkát. De bevallom, engem is nagyon vonzott, s amikor megtudtam, hogy Michel Legrand, a Cherbourg! esernyők komponistája szerzi a zenét, azonnal beleegyeztem. Hollywoodban már az első találkozásnál megegyeztünk. Legrand elragadó személyiség: tipikus európai, tipikus francia, és talán ez az, amit annyira méltányolnak és becsülnek Amerikában. Határozottan népszerűbb ott, mint Franciaországban. — Mit részesít előnyben, az éneklést vagy a filmezést?' — Nehéz határozott választ adni. Amikor énekelek, énekes vagyok, amikor játszom, színész. Tehát mindig az vagyok és azt szeretem, amit éppen csinálok. Meg kell mondanom, apám semmiben sem segített. Kapcsolatunk csupán a legáltalánosabb dolgokra szorítkozott... Szeretném és remélem, hogy én és a gyermekeim között harmonikusabb légkör alakul majd ki. — Mondana valamit az „Olyan lányt végy el mint te“ filmről? — Hogyne, már most is á szívemhez nőtt éz a darab. Modern komédiáról van szó, s a mese Jemy — Hayley Mills — szüzessége körül bonyolódik: az ártatlan, mégis csábító szemű fiatal, kisvárosi tanítónő Londonba érkezik. A bájos lány iránt csakhamar két fiatalember érdeklődik. Az egyik Patrick — akit Oliver Reed játszik — rajztanár, a másik Julian, hanyag eleganciával öltözködő, s állandóan lányokkal körülvett dón juan, akit én személyesítek meg. De többet már nem mondok a filmről, csak annyit, hogy nagy lelkesedéssel dolgozunk s ennek remélhetőleg a" közönség körében is meglesz a visszhangja. „mk'_ ILYEN IS VAN? FELEKI LÁSZLÓ Természetünk vidámságra hajló. Néha a felebarátainkat ért legkisebb bántalom is megvigasztal minket.-0Ne panaszkodjunk! Az emberek nem szeretnek unatkozni.-0A bölcs éhen hal, ha nem elég okos.-0Mi szükség van önismeretre Saját erényeivel mindenki tisztában van. inkább mások hibáira kiváncsi.-0Z befelé élő ember, a légynek sem vét, de engesztelhetetlen.-0Könnyü valakit azért szeretni, mert megérdemli.-0X nem élt soká. csak sokat.-0Okos ember azt kívánja az utókortól, hogy felejtse el. Kevés végakaratot teljesítenek ilyen tökéletesen. A képen látható szépség a vadnyugatot mímeli. Meg is ijedne tőle az ember, különösen harcias géppisztolyától — ha a zord látványt nem enyhítené a két formás meztelenség... Azt hittük a topless csak átmeneti divathóbort, amely sosem fog teljesen utat törni magának — de csalódtunk. Az Újvilágban mindig újabb és újabb módját találják ki, hogy a lemeztelenités izgalmát fokozzák. Állítólag a fenti leányzó olyan mestere ennek a műfajnak, hogy 12 percig tartó vetkőzése alatt a szerencsétlen férfiak izgalmukban körmüket a tenyerükbe vájják... Hát nem sajnálatra méltóak?... Nem járul hozzá ez a sok izgalom is az infarktusok statisztikailag kimutatott növekedő számához? (si)
