Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)

1969-09-16 / 37. szám

új ifjúság 6 „Miután a mexikói olimpia után befejeztem aktív pálya­futásomat, okosan kellett döntenem. Huszonkét évet áldoz­tam a röplabdára, ebből tizennégy éven át válogatott vol­tam Nem sajnáltam az eltelt Időt, de a családomra ts gon­dolnom kellett. Valaki azt hthetné, hogy Itthon ts edzős- ködhettem volna. Igaza lenne, de külföldön viszont többet lehet keresni. Eleget tettem tehát egy olaszországi meg­hívásnak, s az Atlettco Bari edzőle lettem. Olaszországban meglepetéssel tapasztaltam, hogy játszanom Is kell, így hát játszom megint, Az első ligába való jutásért küzdünk, második helyen ál­lunk, de remélem, mtnden jól végződik. Olaszországban kosárlabda és röplabda-reformot hajtanak végre, neves kül­földi szakembereket Importálnak, hogy a fejlődés jó úton haladjon. A csehszlovák röplabdázók híre Ide Is eljutott, így kerültem én ts Ide. Játékos-koromban sokszor utaztam, de sohasem volt olyan szorongás bennem, mint most. Hosszabb Időre eltávozni, idegenek közé, egyedül, nem valami kellemes dolog. Az Idegenekből aztán fokozatosan ismerősök és barátok let­tek, s ma már a családommal együtt lakom Bariban, ahon­nan 1970 végén Jövök haza. Keményen dolgozom. A csapat fiatalokból áll, de ezek a fiúk eddig nemjsmerték a technikát és taktikai jellegű fortélyokat, nem voltak kemény erőnléti edzéseik, csupán játszottak. Akaraterő és kedv van bennük bőven, de az itteni körülmények egyelőre sivárak, kevés a tornaterem és a pálya. Az Iskolai testnevelés alacsony fokon áll, szóval van még jócskán javítanivaló. Kezdetben nehezen győztem le honvágyamat, de most már a családdal együtt jóval könnyebb. Szívesen mennék gyakrabban haza, de az idény itt Is idény, s elvégre dolgoznt jöttem ide, azért, hogy lendítsek anyagi helyzetemen és képviseljem hazámat, tehát hősiesen kibírom a szerződés lejártáig a hátralévő időt. ts bt) NAGY­MESTERE: Bohus GOLLÁN MIT CSINÁL JELENLEG ARÖPLABDA- VILÄGBAJNOK A fényképezés kézben úgy játszadozott a vasgolyókkal, mint gyerekek az agyag vagy márványgolyócskákkal, tavasszal. Még a vén, középkori mordály ts elcsodálkozhatott. Jaroslav Skob- la immár huszadik esztendeje szenteli idejét a hét és negyed kilogramm súlyú vasgömböknek. Többet foglalkozik velük, mint a családjával, feleségével, és két — 19 és 13 esztendős lányával. Ha szerényen számolunk, és azt állítjuk, hogy éven­te legalább ötezerszer lökte a tizennyolcméteres határ felé a vasat, akkoris legalább százezer kísérletet végzett el idáig! Élő ágyú lenne? Híres, illusztris családból származik. Édesapja világszerte elismert erős ember volt. Az olimpiákon nem adják olcsón az aranyat, és idősebb Skobla azon kevesek közé tartozott, akik ilyen nemesfémet is hoztak haza. 1932-ben, Los Angeles­ben megnyerte a nehézsúlynak súlyemelő versenyét Fia is ezt a sportágat választotta, de nem bírta a medencecsontja, ezért a nehézatlétából könnyűatléta lett. Ma a csehszlovák atlétika legendás alakja, rögtön Zátopek után következik a sorban, sőt, valamiben meg la előzte őt. Tizenkét esztendeje viseli a csapatkapitányi szalagot. A své­dek elleni átiétikai versenyen ötvenedszer öltötte magára a válogatott mezt. Rövidesen negyvenéves lesz! És még mindig tizennyolc méter körül dobái! Azt mondják, hogy nem lehet visszavonulásra kényszeríteni. • Rövidesen visszavonul? „Igen. Persze ez attól fiigg, hogy akad-e jövőre valaki, aki ki tudja harcolni a válogatott csapatban a második helyet. Ha Sitiidnek végre kijön a lépés, megyek, ha nem, maradok még." * 7* < 'Si, Hb h • Európában elsőnek jutott át a tizenhét és tizennyolcmé­teres bűvös határon, bronzérmet nyert Melbourneban, az olimpián, vasgömbjével körüljárta a földgömböt. Mindé­LAPUNK RÉGI OLVASÓJA A csehszlovák labdarúgó-liga legrugalmasabb játékosa, aki most kezdte a liga második év­folyamát és máris ismert já­tékos, aki góljainak csaknem száz százalékát fejjel éri el — pályafutása során mindössze e- gyetlen villanyfényes esti mér­kőzést játszott. A színhely? A nyitrai Peda­gógiai Főiskola diákszállójá­nak udvara. Az idő este fél kilenc, s hogy egészen hűek maradjunk a történethez; 1963-at Írtak akkor. A fényt a főiskola filmklubjának egyet­len, ötszázwattos reflektora szolgáltatta. A két „csapat" három-három tagból állt, a ka- púkat szemetesládákból rak­ták össze. Szép számú nézőse­reg előtt folyt a találkozó. Vol­tak, akik tébolyodottnak néz­ték a poros udvaron loholó, csupa-salak diákokat, és vol­tak, akik azonnal be szeret­ték volna szűntetni az iskola történetében páratlan művele­tet. Az egyik haragos a film­klub elnöke, a másik a diák­szálló gondnoka volt. Végül is lezajlott a meccs, nem égett ki a drága körte és nem ka­pott gutaütést a gondnok sem. A csapatok egyik tagja — e sorok írója volt. A labdarúgó Nagy Sándort aligha ismeri va­laki bensőségesebben, és ta-' Ián senki sem szurkol neki úgy, mint nyitrai diáktársai. Sándor Hollandiába utazik a szlovák* válogatott tagjaként. Mire ezek a sorok megjelen­nek, itthon lesz ismét. Am­szterdamban játssza élete első „igazi" esti mérkőzését, de azt a nyitrait sem felejti el egy­könnyen. A futballisták között akad­nak, sőt! — a válogatottak kö­zött is találhatók olyanok, a- kik félig-meddig robotnak ér­zik a focit. A pénzszerzés és a hírnévszerzés egyik eszkö­zének. Nagy Sándor szenve­délyei játszott. Döntse el maga az olvasó: egy Ízben délután négytől reg­gel négyig játszott, két kis kapura, három társával a tor­nateremben! Itt persze nem ar­ra kell gondolnunk, hogy meg­állás nélkül „hajtott", termé­szetesen voltak kisebb szüne­tek, s úgy éjfél felé jólesett egy kis ennivaló, meg egy ta­karó az izzadt testre. Már akkor, amikor csak ott, az internátus udvarán rúgta a bőrt, esőben, hóban, fagyban, tudtuk, hogy többre képes. Szí­vesen „áldozta" fel magát ha játszani hívták, s neki törté­netesen előadásra kellett vol­na mennie. Amikor a nyitrai Slovan-ba hívták, örültünk, s azt mondogattuk: végre el­jött a „Keko" ideje. Pedig e- lőször csak a divíziós máso­dik csapatban szerepelt. Aztán a második ligás elsőben: Csá­bítgatta a Slovan is, de vala­hogy nem nagyon szorgalmaz­ták az ügyet a pozsonyiak, mert végül is Trencsénnel kö­tött megállapodást. Itt, ebben az együttesben játszotta élete első liga-mérkőzését, itt rúg­ta az első gólt is. Játéka elegáns, sallangmen­tes, tiszta. Külön élmény a fejjátéka. Csehszlovákiában nütt nevetett, mindenkit megnevettetett. Ahová Skobla betette a lábát, megszűnt a szomorúság. Mondana egy vidám örténetet? „Szívesen. Mondjuk Bili Niederről, a súlylökés római győz­teséről. Nagyon jő barátságban voltunk, épp úgy, mint Long- gal vagy O’Briennel. 1959-ben meghívták Niedert a varsói Kuszocztnski emlékversenyre. A rendezők nagyvonalúak vol­tak. Megkértek, hogy járjak Biliéi, és harmadikként egy urat csatoltak hozzánk: ő fizetett mindent. Nieder ugyanis jó for­mában volt, világcsúcsot vártak tőle, 6 volt az emlékverseny mágnese. Zsebpénzt nem kapott, azt mondták, ami megtetszik neki, vásárolja meg, a „harmadik úr" majd fizet. Elindultunk Varsó utcáin, és Bili hol egy érdekes tálat, hol egy szvettert vett észre. Háromszor ebédeltünk például, és így tovább. A fizetőember, fizetett. Nieder több mint tízezer zlotyt költött két nap alatt, este pedig tizenkilenc métert lökött. A rende­zőség majdnem elájult! Szegény fiú ugyanis megrántotta a derekát, és így világcsúcsról szó sem lehetett. Ez volt azt hiszem a sporttörténelem legköltségesebb kísérlete a világ­csúcs eléréséhez. Egy Lavernek alaposan meg kell izzadnia ennyi pénzért!" • Mennyi az ön súlya, és mennyit eszik naponta? „120 kilogramm körül mozog a súlyom, és rengeteget eszem. Egyszer felhecceitek a srácok, kíváncsiak voltak, hány csirkét eszem meg egy ültő helyemben. Szemeik sűrűn jártak le-föl, de a negyedik csirke után (kis kenyérkét azért ettem hozzá­juk) nem bírták tovább és elszaladtak. Én ezalatt a húsz esztendő alatt, azt a fránya vasgolyót minél távolabbra lök- dösve magamtól, agyonettem, sőt — bocsánat — agyonfaltam magam. Ebben az évben vettem autót, azt is úgy, hogy negy­venezer korona kölcsönt kellett felvennem! De nem sajnálom azt a húsz évet. A családomat sajnálom, annak sokat kellett szenvednie." (s -bt) nincs konkurrense, magasabb­ra senki sem ugrik a labdáért, fejjel senki sem ad több gólt. Torresre vagy Kocsis Sándor­ra emlékeztet? A szenvedélyes focizásnak még nincs vége nála, de a na­ponta egyszeri, kedden pedig kétszeri edzés időnként meg­keseríti perceit. Kétkapura szí­vesen játszana most is, akár minden nap, de az erőnléti ed­zéseket nem mindig csinálja szívesen. Jól megfigyelhető rajta: hogyan válik egy pasz- szió munkává, kenyérkereset­té! Mindez nem jelenti azt, hogy Sanyi megútálta a fo­cit, de mindenesetre másképp nézi már a dolgokat. Mióta Borhy edző visszatért Kuwaitból, speciális rugalmas­ságfejlesztő gyakorlatokat vé­gez a liga legjobb fejelője. „Akasztófa" a neve egy esz­köznek, melyen labda van ma­gasra függesztve; azt kell fej­jel elérni. Borhyt jó ember­nek és kiváló edzőnek tartja. A híres szakembernek pedig még mindig nagyszerű kereseti lehetősége lett volna a világ leggazdagabb országában, de a szíve hazahűzta. Borhy hatvan éves, s bár szinte mindegyik élcsapatunk szívesen szerződ­tette volna, Trencsénbe tért vissza, pedig itt korántsem ró­zsásak a körülmények. Sándornak alkalma nyílik összehasonlítani az első liga mezőnyét a másodikkal. A já­tékvezetők itt, az első ligában minden negyedik idegenben játszott meccsen tárgyilagosak. A második ligában erről szó sem volt, ott harminc száza­lékot „lefölözött" mindegyik hazai együttes. Az edzések ke­ményebbek lettek, nehezebbek, az ellenfelek pedig rokonszen­vesebbek, mint a második li­gában. Eddigi tapasztalata szerint a Trnava védelme a liga legke­ményebb védőalakzata. Tudnak kemények és durvák is lenni, s nekik szinte mindegy, ott­hon, vagy idegenben játsza­nak-e. A kapusok közűi Ven­celt találja a legjobbnak, ne­ki még nem sikerült gólt lő­nie. Mióta megismerték játék­stílusát és nevét, sokkal nehe­zebb a dolga. Egy-egy mérkő­zésen ketten is vigyáznak rá, középen nehéz rést találni a védőfalban, a szélekről pedig kevés használható labda száll be. A trencséniek most gyen­gébben szerepelnek, mint ta­valy. A kitűnő Rappan-kupa- beli szereplés után visszaesés állt be. Sanyi szerint azért, mert túl kemény edzéseken es­tek át Borhy keze alatt, s a csapat egy kissé fáradt, két kulcsjátékosa, Navrátil és Schwarz pedig sérült. Egy vasárnap délelőtt, ami­kor szépen sütött a nap, s Borhy másfélórás „lazítást" engedélyezett a taktikai meg­beszélés előtt játékosainak, gépkocsiba ültettük Nagy Sán­dort, és kivittük a fák és ma­darak közé, kikapcsolódni. A kikapcsolódás kellemesen, s egyben hasznosan telt el. Fény­képeztük a jobbösszekötőt. Most, amikor bemutatjuk olva­sóinknak, a pontosság és hű­ség kedvéért hozátesszük: Nagy Sándor Rimaszombatban, a magyar gimnáziumban érett­ségizett, a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatára járt, és az Oj Ifjúságnak már nagyon régen szorgalmas olva­sója. BATTA GYÖRGY KOLÁR PÉTER felvétele. Az Üj Ifjúság sportrovatónak AUTOGRAM -MÚZEUMA: NAGY SÁNDOR (Jednota Trenőín) A FELHŐ FEJESEK

Next

/
Thumbnails
Contents