Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-16 / 37. szám
új ifjúság 6 „Miután a mexikói olimpia után befejeztem aktív pályafutásomat, okosan kellett döntenem. Huszonkét évet áldoztam a röplabdára, ebből tizennégy éven át válogatott voltam Nem sajnáltam az eltelt Időt, de a családomra ts gondolnom kellett. Valaki azt hthetné, hogy Itthon ts edzős- ködhettem volna. Igaza lenne, de külföldön viszont többet lehet keresni. Eleget tettem tehát egy olaszországi meghívásnak, s az Atlettco Bari edzőle lettem. Olaszországban meglepetéssel tapasztaltam, hogy játszanom Is kell, így hát játszom megint, Az első ligába való jutásért küzdünk, második helyen állunk, de remélem, mtnden jól végződik. Olaszországban kosárlabda és röplabda-reformot hajtanak végre, neves külföldi szakembereket Importálnak, hogy a fejlődés jó úton haladjon. A csehszlovák röplabdázók híre Ide Is eljutott, így kerültem én ts Ide. Játékos-koromban sokszor utaztam, de sohasem volt olyan szorongás bennem, mint most. Hosszabb Időre eltávozni, idegenek közé, egyedül, nem valami kellemes dolog. Az Idegenekből aztán fokozatosan ismerősök és barátok lettek, s ma már a családommal együtt lakom Bariban, ahonnan 1970 végén Jövök haza. Keményen dolgozom. A csapat fiatalokból áll, de ezek a fiúk eddig nemjsmerték a technikát és taktikai jellegű fortélyokat, nem voltak kemény erőnléti edzéseik, csupán játszottak. Akaraterő és kedv van bennük bőven, de az itteni körülmények egyelőre sivárak, kevés a tornaterem és a pálya. Az Iskolai testnevelés alacsony fokon áll, szóval van még jócskán javítanivaló. Kezdetben nehezen győztem le honvágyamat, de most már a családdal együtt jóval könnyebb. Szívesen mennék gyakrabban haza, de az idény itt Is idény, s elvégre dolgoznt jöttem ide, azért, hogy lendítsek anyagi helyzetemen és képviseljem hazámat, tehát hősiesen kibírom a szerződés lejártáig a hátralévő időt. ts bt) NAGYMESTERE: Bohus GOLLÁN MIT CSINÁL JELENLEG ARÖPLABDA- VILÄGBAJNOK A fényképezés kézben úgy játszadozott a vasgolyókkal, mint gyerekek az agyag vagy márványgolyócskákkal, tavasszal. Még a vén, középkori mordály ts elcsodálkozhatott. Jaroslav Skob- la immár huszadik esztendeje szenteli idejét a hét és negyed kilogramm súlyú vasgömböknek. Többet foglalkozik velük, mint a családjával, feleségével, és két — 19 és 13 esztendős lányával. Ha szerényen számolunk, és azt állítjuk, hogy évente legalább ötezerszer lökte a tizennyolcméteres határ felé a vasat, akkoris legalább százezer kísérletet végzett el idáig! Élő ágyú lenne? Híres, illusztris családból származik. Édesapja világszerte elismert erős ember volt. Az olimpiákon nem adják olcsón az aranyat, és idősebb Skobla azon kevesek közé tartozott, akik ilyen nemesfémet is hoztak haza. 1932-ben, Los Angelesben megnyerte a nehézsúlynak súlyemelő versenyét Fia is ezt a sportágat választotta, de nem bírta a medencecsontja, ezért a nehézatlétából könnyűatléta lett. Ma a csehszlovák atlétika legendás alakja, rögtön Zátopek után következik a sorban, sőt, valamiben meg la előzte őt. Tizenkét esztendeje viseli a csapatkapitányi szalagot. A svédek elleni átiétikai versenyen ötvenedszer öltötte magára a válogatott mezt. Rövidesen negyvenéves lesz! És még mindig tizennyolc méter körül dobái! Azt mondják, hogy nem lehet visszavonulásra kényszeríteni. • Rövidesen visszavonul? „Igen. Persze ez attól fiigg, hogy akad-e jövőre valaki, aki ki tudja harcolni a válogatott csapatban a második helyet. Ha Sitiidnek végre kijön a lépés, megyek, ha nem, maradok még." * 7* < 'Si, Hb h • Európában elsőnek jutott át a tizenhét és tizennyolcméteres bűvös határon, bronzérmet nyert Melbourneban, az olimpián, vasgömbjével körüljárta a földgömböt. MindéLAPUNK RÉGI OLVASÓJA A csehszlovák labdarúgó-liga legrugalmasabb játékosa, aki most kezdte a liga második évfolyamát és máris ismert játékos, aki góljainak csaknem száz százalékát fejjel éri el — pályafutása során mindössze e- gyetlen villanyfényes esti mérkőzést játszott. A színhely? A nyitrai Pedagógiai Főiskola diákszállójának udvara. Az idő este fél kilenc, s hogy egészen hűek maradjunk a történethez; 1963-at Írtak akkor. A fényt a főiskola filmklubjának egyetlen, ötszázwattos reflektora szolgáltatta. A két „csapat" három-három tagból állt, a ka- púkat szemetesládákból rakták össze. Szép számú nézősereg előtt folyt a találkozó. Voltak, akik tébolyodottnak nézték a poros udvaron loholó, csupa-salak diákokat, és voltak, akik azonnal be szerették volna szűntetni az iskola történetében páratlan műveletet. Az egyik haragos a filmklub elnöke, a másik a diákszálló gondnoka volt. Végül is lezajlott a meccs, nem égett ki a drága körte és nem kapott gutaütést a gondnok sem. A csapatok egyik tagja — e sorok írója volt. A labdarúgó Nagy Sándort aligha ismeri valaki bensőségesebben, és ta-' Ián senki sem szurkol neki úgy, mint nyitrai diáktársai. Sándor Hollandiába utazik a szlovák* válogatott tagjaként. Mire ezek a sorok megjelennek, itthon lesz ismét. Amszterdamban játssza élete első „igazi" esti mérkőzését, de azt a nyitrait sem felejti el egykönnyen. A futballisták között akadnak, sőt! — a válogatottak között is találhatók olyanok, a- kik félig-meddig robotnak érzik a focit. A pénzszerzés és a hírnévszerzés egyik eszközének. Nagy Sándor szenvedélyei játszott. Döntse el maga az olvasó: egy Ízben délután négytől reggel négyig játszott, két kis kapura, három társával a tornateremben! Itt persze nem arra kell gondolnunk, hogy megállás nélkül „hajtott", természetesen voltak kisebb szünetek, s úgy éjfél felé jólesett egy kis ennivaló, meg egy takaró az izzadt testre. Már akkor, amikor csak ott, az internátus udvarán rúgta a bőrt, esőben, hóban, fagyban, tudtuk, hogy többre képes. Szívesen „áldozta" fel magát ha játszani hívták, s neki történetesen előadásra kellett volna mennie. Amikor a nyitrai Slovan-ba hívták, örültünk, s azt mondogattuk: végre eljött a „Keko" ideje. Pedig e- lőször csak a divíziós második csapatban szerepelt. Aztán a második ligás elsőben: Csábítgatta a Slovan is, de valahogy nem nagyon szorgalmazták az ügyet a pozsonyiak, mert végül is Trencsénnel kötött megállapodást. Itt, ebben az együttesben játszotta élete első liga-mérkőzését, itt rúgta az első gólt is. Játéka elegáns, sallangmentes, tiszta. Külön élmény a fejjátéka. Csehszlovákiában nütt nevetett, mindenkit megnevettetett. Ahová Skobla betette a lábát, megszűnt a szomorúság. Mondana egy vidám örténetet? „Szívesen. Mondjuk Bili Niederről, a súlylökés római győzteséről. Nagyon jő barátságban voltunk, épp úgy, mint Long- gal vagy O’Briennel. 1959-ben meghívták Niedert a varsói Kuszocztnski emlékversenyre. A rendezők nagyvonalúak voltak. Megkértek, hogy járjak Biliéi, és harmadikként egy urat csatoltak hozzánk: ő fizetett mindent. Nieder ugyanis jó formában volt, világcsúcsot vártak tőle, 6 volt az emlékverseny mágnese. Zsebpénzt nem kapott, azt mondták, ami megtetszik neki, vásárolja meg, a „harmadik úr" majd fizet. Elindultunk Varsó utcáin, és Bili hol egy érdekes tálat, hol egy szvettert vett észre. Háromszor ebédeltünk például, és így tovább. A fizetőember, fizetett. Nieder több mint tízezer zlotyt költött két nap alatt, este pedig tizenkilenc métert lökött. A rendezőség majdnem elájult! Szegény fiú ugyanis megrántotta a derekát, és így világcsúcsról szó sem lehetett. Ez volt azt hiszem a sporttörténelem legköltségesebb kísérlete a világcsúcs eléréséhez. Egy Lavernek alaposan meg kell izzadnia ennyi pénzért!" • Mennyi az ön súlya, és mennyit eszik naponta? „120 kilogramm körül mozog a súlyom, és rengeteget eszem. Egyszer felhecceitek a srácok, kíváncsiak voltak, hány csirkét eszem meg egy ültő helyemben. Szemeik sűrűn jártak le-föl, de a negyedik csirke után (kis kenyérkét azért ettem hozzájuk) nem bírták tovább és elszaladtak. Én ezalatt a húsz esztendő alatt, azt a fránya vasgolyót minél távolabbra lök- dösve magamtól, agyonettem, sőt — bocsánat — agyonfaltam magam. Ebben az évben vettem autót, azt is úgy, hogy negyvenezer korona kölcsönt kellett felvennem! De nem sajnálom azt a húsz évet. A családomat sajnálom, annak sokat kellett szenvednie." (s -bt) nincs konkurrense, magasabbra senki sem ugrik a labdáért, fejjel senki sem ad több gólt. Torresre vagy Kocsis Sándorra emlékeztet? A szenvedélyes focizásnak még nincs vége nála, de a naponta egyszeri, kedden pedig kétszeri edzés időnként megkeseríti perceit. Kétkapura szívesen játszana most is, akár minden nap, de az erőnléti edzéseket nem mindig csinálja szívesen. Jól megfigyelhető rajta: hogyan válik egy pasz- szió munkává, kenyérkeresetté! Mindez nem jelenti azt, hogy Sanyi megútálta a focit, de mindenesetre másképp nézi már a dolgokat. Mióta Borhy edző visszatért Kuwaitból, speciális rugalmasságfejlesztő gyakorlatokat végez a liga legjobb fejelője. „Akasztófa" a neve egy eszköznek, melyen labda van magasra függesztve; azt kell fejjel elérni. Borhyt jó embernek és kiváló edzőnek tartja. A híres szakembernek pedig még mindig nagyszerű kereseti lehetősége lett volna a világ leggazdagabb országában, de a szíve hazahűzta. Borhy hatvan éves, s bár szinte mindegyik élcsapatunk szívesen szerződtette volna, Trencsénbe tért vissza, pedig itt korántsem rózsásak a körülmények. Sándornak alkalma nyílik összehasonlítani az első liga mezőnyét a másodikkal. A játékvezetők itt, az első ligában minden negyedik idegenben játszott meccsen tárgyilagosak. A második ligában erről szó sem volt, ott harminc százalékot „lefölözött" mindegyik hazai együttes. Az edzések keményebbek lettek, nehezebbek, az ellenfelek pedig rokonszenvesebbek, mint a második ligában. Eddigi tapasztalata szerint a Trnava védelme a liga legkeményebb védőalakzata. Tudnak kemények és durvák is lenni, s nekik szinte mindegy, otthon, vagy idegenben játszanak-e. A kapusok közűi Vencelt találja a legjobbnak, neki még nem sikerült gólt lőnie. Mióta megismerték játékstílusát és nevét, sokkal nehezebb a dolga. Egy-egy mérkőzésen ketten is vigyáznak rá, középen nehéz rést találni a védőfalban, a szélekről pedig kevés használható labda száll be. A trencséniek most gyengébben szerepelnek, mint tavaly. A kitűnő Rappan-kupa- beli szereplés után visszaesés állt be. Sanyi szerint azért, mert túl kemény edzéseken estek át Borhy keze alatt, s a csapat egy kissé fáradt, két kulcsjátékosa, Navrátil és Schwarz pedig sérült. Egy vasárnap délelőtt, amikor szépen sütött a nap, s Borhy másfélórás „lazítást" engedélyezett a taktikai megbeszélés előtt játékosainak, gépkocsiba ültettük Nagy Sándort, és kivittük a fák és madarak közé, kikapcsolódni. A kikapcsolódás kellemesen, s egyben hasznosan telt el. Fényképeztük a jobbösszekötőt. Most, amikor bemutatjuk olvasóinknak, a pontosság és hűség kedvéért hozátesszük: Nagy Sándor Rimaszombatban, a magyar gimnáziumban érettségizett, a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatára járt, és az Oj Ifjúságnak már nagyon régen szorgalmas olvasója. BATTA GYÖRGY KOLÁR PÉTER felvétele. Az Üj Ifjúság sportrovatónak AUTOGRAM -MÚZEUMA: NAGY SÁNDOR (Jednota Trenőín) A FELHŐ FEJESEK
