Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-16 / 37. szám
H át most mit csináljak? Cgy szeretem őt, hogy az már nem is igaz. Jobban, mint anyué- kat. Ha úgy látja jónak, mondja meg nekik. Legyen, ahogy lesz. Megkönnyebbülten felállt, Játtam, kicsit rendbejött, hogy kibeszélte magát, de ezzel még nem simultak ki homlokán a ráncok. Ráncok. Pedig még tizenhét éves sincs. Pár nappal ezelőtt beült egy gimnázium II. B. osztályának utolsó előtti padjába, és arra gondolt, mit csinál az, aki miatt nem hallja osztályfőnöke szavait... Falusi lány Rózsika, a bizonyítványaiban eddig egyetlen kettes sem volt. Szeret a könyvei között lenni. Azt mondjá, inkább ott, mint az emberek között. Az mindig pénzbe kerül — mondogatta az anyja, ha vasárnap délután a faluba készült. — Olyan csúnya vagyok, a templomban sem állok a lányok közé, inkább hátul maradok. Annál jobban meglepődött, amikor a télen érte jött a CSISZ-ből — igy mondta — két lány: — Gyere közénk, a Mágnás Miskát játsszuk, adunk neked is egy^jó szerepet. E s ment. Miért ne? örült, hogy kellett nekik. így, szeplősen, csúnyán. Meg aztán anyu is mondta, legalább ingyen kapnak jegyet a bemutatóra. A próbák sokszor este tízig is elhúzódtak, ilyenkor a második szomszédban lakó fiúval ment haza. Sándornak hívják. Régóta Ismertük egymást, habár nem barátkostunk. A színdarab próbái után több fiú is ajánlkozott, hazakísér, de én csak ne-' vettem és már szinte ösztönösen megvártuk egymást Sanyival. Szórakoztatott az egész. Két hét múlva szerelmet vallott és azt mondta, ezekután majd együtt járunk mindenüvé. Mondtam, ez teljesen lehetetlen. Akkor még nem tudtam, milyen nagy igazságot is mondott. _ Sándor húsz éves. Egy évig járt á nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára, majd otthagyta. Pár hónapig dolgozott, később Pozsonyban jelentkezett a jogi fakultásra". Nem vették fel. — Hiába nem akartam a találkozást, ez a mindennapi próbák révén elkerülhetetlen volt Végül is abban egyeztünk meg, hogy az egészből majd Játékot csinálunk. Féltem, ha a szüleim megtudnak valamit kapcsolatunkról, nagy baj lesz. És megtudták.az anyu meg ne tudja Nem az a baj, hogy Rózsi- szerű szégyenérzet a falu sze- kának ismeretsége van, hanem mei előtt? Vajon így viselke- az, hogy „éppen ennek a ron- dett volna-e akkor is, ha Ró- gyos családnak az ivadékával zsika teszem azt a falu „má- keveredett össze.“ sodik emberének" a fiába lett — Igen, így mondta az anyu, volna szerelmes? sző szerinti Feltételezem hogy nem. Ez idézett szavaiból is ^ ölei, fene tudja mit különben akarnak faragni Ró- világos, zBikából. Nem dönthet sorsa felől, az lesz majd belőle, amit anyu mond. Apa sem fontos; ő olyan szótlanka, sokszor hetekig még a hangját sem hallani Tany, fa Dunaszerd; és icska Komárom lely között |— Valamikor első gazdák voltunk a faljiban. Már csak kitaníttatjuk egyetlen lányunkat, kerüljön, amibe kerül. Megadunk neki mindent. A hozománya is már félig megvan, ott [az a szekrény, tele az övé. A falu \ égén laknak. Ülünk „parádés“ szobában. ahol-OA tanyi faluvégi házban katonai regula uralkodik mindmáig. Rózsika ritkán mehet az utcára, annak ellenére, hogy az egész falu tudja, Sanyinak m je“ van a szomszéd f, — Ez megint egy külö: ténet. Olyan „színlelés“ Megegyeztünk Sanyival, valaki kell közénk, aki anyu figyelmét rólunk. Kitaláltuk, hogy jó lesz az a lány a szomszéd faluból, aki már régen „bolondul“ Sanyi után... így is lett. Sanyi már hónapok óta mindkét lánynak udvarol.'Az a másik nem tud Rózsikéról.... A történet egyre kuszább és érdekfeszítőbb. Olyan események tarkítják, mint a Sany múltkori „moslékkal“ való le- öntése. vagy a templom előtti fölényes köpködés és veszekedés a két család között. Hová vezet az ilyen „szerelem“, amely inkább csak fiatalkori élménynek számit? Menynyire ésszerűbb lett voiija, ha Rózsika édesanyja a „ve|ztsg- giró! Kérdezem, zár“ helyett csak egyetle» egv- Sányiék családját. szer juttatta volna lánya^eszé- be fiatalságát, tizenhét évét. Ez a kor az, amikor kell, hogy majd a lányuk lakik a veJükkel. Tavaly kiparkettáztatták a „nagy lakást“ és azóta a kiskonyhában laknak. Jó ott. Télen hamar kifűtik, nyáron meg szellős. Nekik nem kel! több. Vendég vagyok, dicsérem a függönyt, képeket a falon, meg a horgolt térítőkét. — Hát maga miféle családból «zármazHaM»Engem kérdez. Levezetem a családfánk töténetét. Nem győz csodálkozni. Na de ilyet! És most mióta isme: — Amióta idejöttek. Egy kordén húzták minden holmijukat. Sok gyerekük van, az apjuk iszákos és a Sanyi gyerek? Hát az a falu egyetlen „nőcsábásza“. Dolgozni nem akar, tanulni nem tud, csak „nőzik“ meg iszik. Mint az apja. Na és ilyennel keveredik össze az én Rózsám. Már az egész falu tudta, csak én nem. A szérűbe mentem, hogy felakasztom magam - felakasztom! Meghasad a szívem még most is bele. F urcsa asszony a Rózsika mamája. Fáj neki, hogy lánya Sanyival jár. De valóban ez fáj neki? Nem inkább az, hogy rajta kívül mást is szeret? Vagy az, hogy ezt titkolta e- lőtte? Vagy az egész csak egya „Hová a péróbór c. glosszához (Új Ifjúság 1969. aug. 5.) a leány minden gondja a tanulás legyen. R ózsika, azt mondtad, bármily áldozat árán, de ezután is barátkozni fogsz Sanyival. Hangoztattad, hogy az olyan szerelem, amelyért nem kell küzdeni, fabatkát sem ér. Kié lesz hát a fél szerelem? Mert magad is mondtad, hogy Sanyi nem csak a tiéd. Tudsz majd örülni az ilyennek? És ott az a harmadik közietek! Nem tudom, kinek a találmánya volt, de szeretném remélni, hogy Sanyiban meg van a te becsületességednek legalább a negyedrésze. Más az édesanyád álláspontja. Itt egyet ne felejts: Szülők még sosem akartak rosszat gyermekeiknek. Tanácsukban mindig van legalább egy cseppnyi igazság, tapasztalat, ha indokaik nem is mindig felelnek meg a modern kor gon- dolkozásmődjának. Más körülmények között nevelték őket, más körülmények között nevelkedtek a mai fiatalok. Édesanyád még most is szeret annyira, hogy ha bizalmasabb leszel hozzá, elfelejti a történteket, sőt valószínű, hogy azontúl majd elgondolkozik a- zokon az érveken is, amelyek talán elfogadhatóbbak az övéinél. Hiszen csakis érted él, mindene csak te vagy. Ezt tudod. Ne dobj el magadtő! ekkora értéket. Hol is találnál két olyan tenyérre, mint ez édesanyádé? Ugye jőlesik, ha letörli könnyeid, néha veled sír, csendesen ül, amíg te az aritmetikát számolod... Mglehet, ha leérettségizel és ti ketten Sanyival továbbra is kitartotok egymás mellett és barátságotok nem veszít mostani fényéből, édesanyád is majd szívesen fogadja vejéül Sanyit. Meglehet. Addig küzdj Annál értékesebb lesz számodra a győzelem. Ugye, így mondtad? ZÄCSEK ERZSÉBET Dr. Jirí Stych: %z Oj' Ifjúság augusztus 5-i „Hová a péróból“ címmel cikket Irt P. L. (Palágyi Lajos?) a cigányok problémájáról. A cigánykérdés társadalmi szempontból is rendkívüli jelenséggel bír és a társadalom segltökésBsége sem hoz kielégíts eredemé- nyek’et. Érdekes, áni vitatható' javaslattal jön P. L. Sz a „tőke“, amit kamatoztatásra javasol, valóban létezik? Véleménye szerint létesíteni kellene cigányszármazású gyermekek részére az elemi Iskolák elvégzése után zeneiskolákat. „Közismert tény, hogy a cigányoknak veleszületett zenei és ritmusérzékük van". Írja a cikkében P. L. Nézzük csak közelebbről ezeket a „tényeket“, amelyek erősen vitathatóak, lévén szó úri. oláh cigányokról. (Az ún. muzsikus cigányok már semmi esetre sem tartoznak ide, mert a legtöbbnek állandó munkahelye' vari.) Nem tudom, milyet) forrásból meriti információit P. L., de nagyon könnyen cáfolható az oláh cigányok zenei tehetségének veleszületettsége. Véleményem szerint az Inkább a közismert tény, hogy egyetlen cigánygyerek sem tanul zenét zeneiskolában, magam nem is láttam még muzsikáló cigányt. (Újra hangsúlyozom, hogy á továbbiakban is oláh cigányokról van szó), sőt még csak rém is hallottam ilyen egyénről, ellenben voltak a vándorcigányok között kitűnő kovácsok, teknőkészítők, stb. Ennek az- okát nem ott kell keresni, hogy nincs lehetőségük tanulni, vagy hozzájutni hangszerekhez (csak mellesleg Csehszlovákiában nagyon olcsók a hangszerek és a tandíj is csak minimális a zeneiskolában, sőt lehet díjmentes is jó előmenetel mellett), hanem inkább az érdeklődés hiányában. Az utóbbi időben sajnos még a muzsikus cigányok gyermekeinél is csökkeri az érdeklődés a zenetanulás irárit. Figyelembe véve' az általános Iskolák mai követelményeit, nehézséget és túlterhelést jelerit a zeneiskola elvégzése még sok olyan gyermek számára is, akik rendezett családi környezetben élnek. A zenei tanulás ugyani szívós munkát, kitartást jelent és ez a két alapvető tulajdonság sajnos hiányzik az oláh cigányokból. Ämi pedig ä cigányok veleszületett zenei tehetségét illeti,- érdemes megfigyelni, hogy mit és hogyan énekelnek. Ha elvétve előfordul is az ilyesmi, többnyire hamis töredékeket hallhatunk divatos slágerekből. Tehát még csak nem is a saját dalaikat éneklik. Annak a zenének, amely P. L. szerint külföldön Is oly sok tapsot és sikert arat, semmi vagy csak nagyon kevés köze van a cigányokhoz. Az eredeti cigányzene kérdése még mindig nincs tisztázva véglegesen, ellenben kimutatható, hogy a cigányok alkalmazkodnak a környezetükhöz és gyakran átvették a nép dalait. A Szlovákiában élő, magyarul Is beszélő oláh cigányok zenéjéről, dalairól, jóformán semmit sem tudunk. Az adottságok kamatoztatásához, amit P. L. felvet, kellene valami biztosíték. hogy valóban kamat és nem ráfizetés lesz az eredmény. KÖNIGSBERGER Mihály Komárom A szerk. megj.: A „Hová a péróbői“ című glossza műfajánál és terjedelménél fogva nem ölelhette fel a cigányprobléma megoldásának összes lehetőségét. A glosszaíró a megoldásnak mindössze egy, megfontolandó módját vetette fel. Távolról sem állította, hogy ez a megoldás általános érvényű. A glosszaíró egyébként is Kelet-Szlovákiából származik, ahol az oláh cigányokon kívül az ún. teknővájók között is ismer számtalan olyan személyt, aki nem, vagy csak elvétve dolgozik, gyerekei nem, vagy csak elvétve járnak iskolába, ám zenei adottságuk vitathatatlan. Ezekre gondolt a glasszaíró, amikor papírra vetette a „Hová a péróból“ sorait. Mellesleg megjegyezve, nem Is a cigányzenével foglalkozott. Inkább a cigányok előadó művészetével, mint olyannal. Elvégre a közelmúltban a montreali világkiállításon is tapsoltak a szlovákiai cigányzenészeknek. Nemcsak itthon, külföldön is óriási népszerűségnek örvend a szlovák rádió népizenekara és a glosszaíró Pozsonyban legalább tíz-tizenkét cigányzenekart ismer, amely bejárta legalább a fél világot. Mindenesetre köszönjük olvasónk, Königsberger Mihály segítő szándékát, aki szintén megfontolandó észrevételekkel igyekszik hozzájárulni a cigánykérdés megoldásához. ír nemcsak a divat hódolói és a régiséggyűjtők porolgatják az elfelejtett holmi- A múltból merítette nevét az új kö- rendszer, a gimnázium is. Erről a téma- zélgettünk Horváth Jánossal, a komáromi Műveltséget Nyújtó Középiskola igazgatö^ idomárom! iskola egyike azoknak, ahol az tanévben két osztály már az új gim- náziűtriftanrend szerint tanul. Hogyan fogadták a diákok ^.rehabilitált“ gimnáziumot? — Mint az új ruhát szokás fogadni. Az egyiknek kicsi volt, a másiknak nagy. Már a kilencéves alapiskolában tájékoztatták őket a gimnázium előnye»«.: .Hátrányairól — ha egyáltalán lesznek — eddig még semmit sem tudunk. A gyakorlat majd ezeket is megmutatja. Tehát ahogy említettem, a iákoknak már a kilencedik osztályban határozniok ellett, megmaradnak-e a régi tanulmányi rendszer mellett, vagy a gimnáziumi osztályokba je- ílentkeznek. — Lehetőségük volt választani. Milyen a diákok imegoszlása a két rendszer között? Két gimnáziumi (reál - humán) és két Altalá- (os Műveltséget Nyújtó Középiskolai osztályunk van. íz elosztódás igénylés, tehát „ki mit választ“ ala- on történt és valóban csak kisebb javításokat keleti eszközölnünk a létszámot illetően. Ha lehetőségükben állott volna három gim- áziumi osztályt nyitni, lett volna elég érdeklődő tanulók körében? — Meglehet. Sajnos, csak két ilyen osztály létesítésére kaptunk minisztériumi engedélyt. — Milyen lényeges különbség van a „régi módon“ tanulók és a gimnáziumi osztály tanulói között? Lényeges. Főleg a tanulás idő tartamát illetően. A gimnazisták tananyaga négyéves .Ebből következnek a további megkülönböztető tényezők, egy- észt a tananyag minőségét, terjedelmét, másrészt i diákok napi megterhelését illetően. — Feltételezem, hogy legnagyobb mértékben az utóbbi fogja érdekelni olvasóinkat. * — Míg az „általánosban“ 37—40 tanóra a diákok éti megterhelése, addig a gimnáziumi osztályokon csak 30—31. Mindannak ellenére, hogy több új antárgy került a gimnáziumi tantervbe. így például i szociológia, pszichológia, kibernetika alapjai, esz- étika, geológia, stb. A választható tantárgyak kötött van például az ábrázoló mértan, technikai rajz, idminisztráció, gazdaságtan, stb. A választható kö- elező tantárgyak keretén belül — amit én külö- íösen helyesnek tartok — a diák többek között cémiai, elektrotechnikai, irodalmi, stb. gyakorlato- cat végezhet, sőt ennek keretén belül megtanulhat autót, traktort vezetni. Kötelező egy idegen nyelv anulása az orosz nyelven kívül. Mindez természe- esen a négy, tehát nem csak az első osztály tan- ervére vonatkozik. — Ennélfogva remélhetőleg könnyebb lesz a diáink elhelyezkedése, ha a gimnázium elvégzése után igy határoznak, hogy dolgozni mennek. — Természetesen. De nemcsak az. A modernebb ananyag hozzájárul' ahhoz, hogy a diákok az eddi- linél jobban megállják helyüket egyetemeinken is. Ja egy mondatban szeretném összefoglalni a gimnázium előnyeiről való mondanivalómat, akkor ta- án így is kifejezhetném magam: A gimnáziumokon nagyobb a lehetőség az általános műveltség negszerzésére. Köszönöm. Ügy látszik, az egykori gimnáziumoknak valóban sak a nevét hoztuk le a padlásról. A „porolgstás- íál“ legalább nem kell szégyenkeznünk. Beszélgetett: Zácsek Erzsébet Két nézet viaskodik immár évek óta: az egyik szerint a gyerekeknek ilyen és hasonló történeteket nem szabadna a kezükbe adni (s ha néha-néha ennek ellenére is közlünk néhányat, megindul ellenem a névtelen levelek inváziója), a másik pedig, s ezt vallom magam is, hogy a felnövekvő ifjúságnak sem árthat, ha megtud vaiámit az élet árnyékosabb oldaláról is. Tanulsá gul — mindenki számára. A szerelemről és a gyengébb nemről annyi szépet, gyönyörűt összeírtak már. Most is erről lesz szó, csak a kevésbé szép oldalát m utatjuk be. Azokat az oldalait, amelyekkel általában a b íróságokon és az ügyvédi irodákban találkozhatunk. Hogy miért? Okulásul! Okulásul minden férfi, minden nó és minden fiatal számára. 7. Imán a traktoros Eman, aki traktorosként dolgozott, motorkerékpárján Igyekezett hazafelé munkából. És mint ahogy az fiatalembereknél gyakran megesik — a nőkről gondolkodott. Nem mintha Emannak állandóan csak a nők jártak volna 'eszében, de éppen arattak, és ilyenkor a traktorállomáson annyi a munka, hogy a fülük se látszott ki belőle, és bizonv Emannak is már régen nem jutott, ideje randevúra. És Emannak rettenetes kedve támadt egy kislánynak a haját megsimogatni. Elhaladva az állomás mellett, ami alatt az egyvágányú motorosvonat megállóját kell érteni, egy ismerős női alakot pillantott meg. Lelassított. — No nézd csak, hiszen ez Boíkal Bőikét ugyanis már régebbről ismerte. Akkor ugyan még nem volt férjnél. Akkoriban vette a motorbiciklijét... Ezt, ami most !s itt pöfög alatta. Hogy is volt az akkor? A lány egy fiúval sétált. Megállt mellette a motorkerékpárjával és leszőlította: Kislány, nem akar e- gyet motorozni? — Motorozni? Már hogyoje akarnék — mondta, és azzal faképnél hagyva a vőlegényét, felpattant a motorkerékpárra és elrobogtak. Csinált vele egy körutat a faluban, aztán kivitte a kertek alá is, onnan meg föl a falu mögötti dombra egy kis erdőbe. Ott aztán megállott és csőkolőztak. De ez volt minden, mert Boika nyugtalankodni kezdett, hogy a vőlegénye meg ne haragudjon. Visszavitte hát oda, ahol felszedte és úgy ahogy felszedte. Most pillantotta meg életében másodszor. Azt azonban tudta róla, hogy végül mégiscsak hozzáment az akkori vőlegényéhez és hogy most már fiatalasszony. Megállította a motorkerékpárját, leparkolta és odalépett hozzá. — Szevasz — mondta, és megfogta a derekát. — Mit akarsz? — kérdezte a fiatalasszony. — Mit akarnék? Egy puszit. — Hohó, hátrább az agarakkal — mondta a fiatal- asszony —, nem megy az olyan gyorsan. Fizess két darab százast és utána azt csinálsz velem, amit akarsz. — Majd aztán odaadom — mondta Eman lakonikusan és vetkőztetnl kezdte. — Ne hülyéskedj! Két százas, de előre! — utasította el erélyesen a fiatalasszony. Mialatt így egyezkedtek, alkudoztak a fizetést illetően és Eman Igyekezett megszabadítani néhány fölösleges ruhadarabjától, befutott a vonat. A fiatalasszony felszökkent a vonat lépcsőjére, Emannak hát nem maradt más hátra, minthogy Integessen neki. Nemsokára az eset után megjelent Emannál a rendőrség. Mindent szépen fölírtak és aztán bírósági eljárás indult Eman ellen. A tárgyaláson Emant nemi erőszak megkísérléséért vád alá helyezték. A bíróságon Emant a védőügyvédje védte. Elmondotta, hogy Eman egyáltalán nem akarta a fiatalasszonyt becsapni. Valóban odaadta volna neki azt a két százast, csakhogy, utána, hogy ne húzzák az időt Ilyesmivel, mert már nagyon közel volt a vonat érkezésének ideje. A fiatalasszony azonban az eszmecsere ezen anyagi részét kategőrikusan tagadta. A tisztelt bíróság tehát másképp prőbálkozott: — Kiáltott segítségért? — kérdezte az elnök. — Nem, nem kiáltottam. — Próbált * -.menekülni? — Nem, 'tm próbáltam. — Tudja, hogy mindjárt a domb mögött ott vannak a falu első házai? — Tudom — mondta. — Védekezett maga egyáltalán? — Nem, nem védekeztem elnök űr... Emant, a traktorost fölmentették a nemi erőszak kísérletének vádja alól. Különben, ha bűnössége bizonyítást nyert volna, hosszú, feltétel nélküli büntetéssel úszta volna meg. A bíróság bűnösnek találta azonban a személyi szabadság korlátozásának bűntettében. Ezért öt hőnapot kapott, persze feltételesen. M^rt ha már valaki egy hölgynek meg akarja a csípőjét tapogatni, vállalnia kell a rizikót is.-t6Köoetkezik: A ház és a szerelem
