Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-09 / 36. szám
10 ÚflffŐSáR Ketten beszélnek — Maga egy kretén! — Maga egy vadszamár! S — Maga egy Idióta! — Maga egy víziló! — Ezek nem érvek, sporttársam, így sohasem fogjuk egymást meggyőzni. Ha a történteket elemezzük, be kell látnia, hogy nem Pavlinka rúgott bele Sinkóba, hanem Sinkó rúgott bele Paviinkába. Tehát tizenegyes volt! — Nem volt! De volt! — Nem! — De igen! Esküszöm szeretett édesanyám emlékére — Én a gyermekeim jövőjére! — Én mindenre, ami szent! — Én a kishúgom ártatlanságára. — így semmire sem megyünk, sporttársam. A tények beszélnek, ugyebár. És mit mondanak a tények? A tények azt mondják, ugyebár, hogy Pavlinka nem rúghatott bele Sinkóba, mert Pavlinka lábán mostanában van egy bütyök, hiszen olvashatta az újságban is. — A tények mást mondanak. A tények azt mondják, hogy Sinkó nem rúghatott bele Paviinkába, mert a Sinkó lábán van egy öklömnyi izzadmány. Bemondta a rádió is. Vagjüs nem volt tizenegyes. — De! — Nem! — De! — Nem! Maga nem ért a futballhoz. — Én értek a futballhoz! Maga nem ért a futballhoz. — így semmire sem megyünk, sporttársam. Tárgyilagosan, az élet teljes valóságának fényében, elmélyülten, logikusan és dialektikusán kell nézni a dolgokat. Ha így nézzük, azt kell látnunk, hogy Pavlinka rúgott bele íinkóba, Tehát nem volt tizenegyes. —< Ha azonban figyelembe veszi a szocializmus építésének konkrét szempontjait, továbbá a külpolitikai helyzetet és a geofizikai év eddigi tapasztalatait, akkor be kell látnia, hogy igenis Sinkó rúgott bele Paviinkába, tehát tizenegyes volt. — Nem! — De! — Nem! — De! — Maga egy kretén. — Maga egy vadszamár. — Maga egy idióta. — Maga egy víziló. Na, mi az, miért állt meg? — Mert én itt felszállók a negyvennégyes villamosra. — Jöjjön a hatvanhetessel. Akkor még eldiskurálhatunk egy kicsit. Tabi László I ÉM HÉ Matrózruhás lányka sétál Párizs egyik bulvárján. A kicsike lassan, tétován megy, táskáját lóbálva. Egv idősebb monsieur mögéje szegődik, és az egyik kirakat előtt megszólítja: — Nem ülne be velem egy bisztróba? — Ha monsieur nem babonás — mondja a leány és vele megy. Egy kis idő után az úr ismét megszólal: — Nem sétálnánk egyet? — Ha monsieur nem babonás — mondja ismét a leány és vele megy. — A férfi vérszemet kap (bár furcsállja a választ), és megáll egy kis hotel előtt. — Nem jönne fel velem ide? — Ha monsieur nem babonás — mindja a kislány és felmegy. Végül is a férfi minden kívánsága teljesül, azzal a válasszal „ha monsieur nem babonás“. Lefelé jövet rettentő kíváncsiság gyötri. és megkérdi a lánytól: — Miért mondod minden kérdésemre azt. hogy „ha monsieur nem babonás“!! — Mert monsieur ma éppen a tizenharmadik — mondja szendén a leányka. MOTOROS GŐG Hatalmas, modern személyautó, valóságos csatahajó ál! az országúton, és vezetője a nyitott motorház fölé hajol. Egy kisautó áll meg mellette. Vezetője kihajol az ablakon, és résztvevőén kérdi: — Segíthetek valamit? A nagykocsi tulajdonosa mérhetetlen gőggel néz a kérdezőre, majd megszólal: — ő hogyne! Legyen szíves hajtson a kocsim másik végére, és nézze meg, engedett-e le a hátsó gumi. ■HMM FIGYELMEZTETÉS Éjfél után egy vidám, de kissé tántorgó férfi hosszan, kitartóan nyomogatja a vidéki patika csöngőjét. Néhány perc múlva a redőny nyílásában megjelenik az ügyeletes patikus álmos feje. — Mit óhajt? A részeg ujját felemelve harsány hangon kérdi: — Piócája van? — Megőrült? Éjfél után akar piócát? A részeg nem hagyja magát, ismét felteszi a kérdést. — Piócája van’ — Van — feleli dühösen a patikus —, hányat adjak? — Nem kell — mondja a részeg —. csak azt akartam mondani, hogy tegye vízbe őket. mert megdöglemek. MÉGIS JÓL VÁLASZTOTT Feloszlatják a zárdákat. Az egyik zárda főnökasszonya összehívja az apácákat, és búcsúzóul a lelkűkre köti, hogy olyan foglalkozást válasszanak, amely nem Hoz szégyent múltjukra. Megbeszélik azt is. hogy egy év múlva találkoznak, és akkor mindenki beszámol életéről. összejönnek, és a volt főnökasszony sorban megkérdezi őket: — Adoráta nővér! Milyen foglalkozást választottál? — Ápolónő lettem. — Nagyon szép, istennek tetsző munka, — Hát te Beáta nővér? — Én óvónő lettem. — Nagyon szép, dicséretes munkakör. — Hát te Euphénia nővér — Én prosituált lettem... A fónökasszony elájul. Nagynehezen felmossák. — Euphénia nővér hajolj hozzám. Mi lett belőled? — Prostituált. A főnökasszony megkönnyebbülten felsóhajt: — Hála az úrnak, már úgy értettem, hogy protestáns. A vita • Szenvedélyes vélemények • Törvény a házasságról • Az állam érdekei # Ismét a kérdés Évekkel ezelőtt Csehszlovákiában az Oj Ifjúság volt az első lap, amely feltette az ifjúság egyik fontos kérdését: nősüljünk, ne nősüljünk, katonai szolgálat előtt? Akkor szenvedélyes vita kerekedett lapunk hasábjain, hogy kinek van igaza. Egyáltalán, ez volt az első nagy vitánk, amely tömegvisszhangot váltott ki. Az Idősebbek, lapunk leghűségesebb olvasói közül bizonyára emlékeznek még erre a szenvedélyes eszmecserére. Arra Is emlékeznek, hogy miként döntöttük el a kérdést. Most se mondhatunk többet és okosabbat, mint akkor. Mégsem áruljuk el előre a véleményünket, hiszen a fiatal olvasók számára ma is, változatlanul ugyanolyan izgató ez a kérdés, mint akkor volt, a ma már idősebb, de akkor még fiatal olvasóink számára. Ezért kezdjük ismét elölről, mint ahogy az élet és tudásszerzés minden ember számára külön-külön minden esetben elölről kezdődik. Kinek van igaza? Nősüljünk, ne nősüljünk katonai szolgálat előtt? Nézzük a mai fiatalok véleményét. „Miért mondja olyan sok ember, hogy katonai szolgálat előtt nem érdemes megnősülni? Mik a tapasztalatok? És hé vannak is régi tapasztalatok, elfogadhatjuk-e ma őket!" — kérdezi az egyik kiváncsi olvasónk. Ahogy a kérdés felvetéséből kiderül, még nincsenek személyes tapasztalatai, de mivel fiatal, számára is izgató az általunk feszegetett probléma. De nézzünk más véleményt: „Most lettem tizenkilenc éves — írja az egyik leány olvasónk. — Azzal a fiúval, aki az elmúlt év októberében vonult be katonának, régebben ismerjük egymást. Sokan úgy oldják meg a kérdést, hogy összeházasodnak, nehogy a katonai szolgálat ideje alatt felboruljon a nagy szerelem. Az ilyen házasságokat nagyon gyorsan szokták összecsapni és nem egyszer a szülök óhajának A szerelem buktatói 22. A nősek és férjezettek megfelelően történik minden. Én úgy gondolom, hogy az ilyen házasságokat el kell ítélnünk.“ Igen határozott vélemény, de ez is egy kívülálló véleménye. Nézzük azonban az érdekelt felek véleményét: „Gyerekkorunktól ismerjük egymást. Mindig is az volt a vágyunk, hogy összeházasodjunk. Miért várjunk további két évet? Nyu- godtabbak leszünk, ha mind a ketten tudjuk, hogy örökre egymáshoz tartozunk“ — írja egy magabiztos, újdonsült fiatalasszony. De nézzünk más tapasztalatot is. „Múlt ősszel vonultam be katonának. Bevonulásom előtt öt nappal össze- házosadtunk. Gyerekkorunktól szerettük egymást és a házassággal szüléink régi álma valósult meg. Most itt összeismerkedtem egy lánnyal, sokkal több boldogságot képes nyújtani nekem, mint az otthon maradt feleségem. De sajnos, megnősültem. Mit tegyek? Már arra is gondoltunk a mostani szerelmemmel, aki tudja, hogy nős vagyok, hogy megöljük maiunkat. így legalább megoldódik minden.” Sajnos, a levélíró nem irta meg e címét, s csak a lapban, ahány mondatban válaszolhattunk sorsdöntőén nagy problémára. Ki tudja, hogy miként oldódott meg nagy problémánk? Vannak azonban olyan felfogású emberek is, akik hogy •gv mondjam, „nem csinálnak nagy problémát a problémától.“ íme az egyik levélírónk véleménye: „A feleségemet szeretem. De ki gondolta volna, hogy a cseh lányok ennyire modemek. Nem csinálnak problémát a dologból. Szeretik a magyar fiúkat. Gondolom, hogy bolond lennék, ha nem élnék az Most járok egy lánnyal, aki...“ Nem idézünk tovább a leveléből. Ennyiből is világos a felfegása. „Nagy bajban vagyok — írja az egyik katona. — Otthon három hónapja szült a feleségem. Közben itt megismerkedtem egy lánnyal. Azt mondta, hogy csak szórakozni akar velem és hogy neféljek, ő tud magára vigyázni. Most állapotos, nem akar orvoshoz menni, azt akarja, hogy hagyjam el a feleségemet és vegyem el őt. Na- qyon elbánt velem. Hittem neki, én a- zonban a feleségemet szeretem és most nem tudom, hogy mi lesz, ha minden kitudódik, ha megtudja a feleségem, meg a faluban...“ Sajnos, az ilyen esetben nem sokat segíthetünk. Vannak lányok akik „így fognak maguknak férjet.“ Nem tisztességes eljárás, és a törvény sem nyújt ez ellen védelmet. Az állam érdeke, hogy a családok, a házasság, szilárd alapokon álljon. Védelmet nyújt mindazoknak, akik ezt a célt szolgálják. Akik azonban megszegik a családi élet törvényeit, köny- nyelmüek, azokkal szemben a paragrafusok szigora érvényesül. A törvény Ilyen esetben a védtelen és az „oktalanul született gyermek" védelmére kel, szembefordul a felelőtlen egyénekkel, a könnyelmű szülőkkel. Mindenkinek vállalnia kell tetteiért a felelősséget, még a felelőtlen tetteiért és azok következményeiért is. Úgy gondoljuk, hogy ez valóban humánus, igazságos törvény. Az eddig elmondottakból világos álláspontot kell foglalnunk. Kinek van igaza? Következik: Mi a helyes, nősüljünk, ne nősüljünk?
