Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-09 / 36. szám
A CSEHSZLOVÁKIAI XVTIl «vf 1969 MAGYAR Szeptember 9. FIATALOK LAPJA Ara 1.— Kőé A mesteri ügyességgel tálalt hamisság meglep és elkánráztat; az Igazság ellenben meggyőz és hatalmába kerít. Vauvenargues SZEPTEMBERI GONDOLATOK UTOLSÓ VISSZAPILLANTÁS I Lassan elmúlik a nyár, a lányok magasnyakú pulóvereket. szvettereket vesznek fel, magukra öltik kabátjaikat és eltakarják szépségüket. Vessünk tehát még egy utolsó pillantást barna testükre, karcsú derekukra, menjünk el sétálni velük, mert jön a tél és akkor már csak didereghetünk. Sokan közülük talán nem Is tudatosítják szépségüket, okos szemei’">t, kedves mosolyukat. Nem tudatosítják fiatalságukat, üdeségü- ket, pedig ahogy rájuk irányult a fénvképezőgép lencséje. huncutul kacsintottak. Nemcsak megörökítette, hanem fel is fedezte, meg Is mutatta ezt nekünk és talán nekik is, mint a- hogy Kurucz Sándor szeme és fénvkéoezőgépe mutatszámunk ban: • Ideálok és a valóság — Varga Sándor írása • önvallomás és tudósítás Keletről • ST RET A-klubok • Palágyi Lajos: A Rákóczi induló dallamára • Tarka Jegyzetek • „A kis hal Is hal“ • Incheba SS • Bírósági történetek: A becsapott vőlegény • Hollandiában jártam — Mestan Katalin útijegyzete • A nyár ünnepe Svédországban • Sport • Catherine Deneove • Az angyalarcú playboy • A jóból is megárt a sok • A sivatag zsoldosai — fejezetek a francia idegenlégió történetéből • Fred Davis: A seriff rossz napja • J. Hasek: A gavallér szamár • Örkény István: Az autóvezető • Versek • Ketten beszélnek • Csúzli • A szerelem buktatói • Törd a fejed • TV-müsor • őszi divattudósftás • Veronika válaszol Az Oj Ifjúság életében a szeptember hónap mindig különös jelentőséggel bírt. Ha csak azt mondanám Is el, hogy a szerkesztők milyen lelkesen, mennyi akarással, i- gyekezettel szerkesztették a lapot, Írták a cikkeket-ripor- tokat (nem mintha a lelkesedés máskor hiányozna!) már abból is kiderülne. Miért ez a nagy igyekezet, lelkesedés? Egyszerű a magyarázat. A lap előtt is minden szeptemberre) kitárulnak az iskolák kapui, s a kérdések; vajon hogy fogadják a fiatalok? megnyerl-e tetszésüket? megtalálják-e benne újra mindazt amiért eddig,járatták és vásárolták? — ezek azok a kérdések, amelyek a szerkesztőségben minden évben ismétlődőn ezt az izgalmat, lelkesedést kiváltiák. Gyakori kérdés — naponta vitatjuk —, hogy vajon sikerül-e olvasóink igényeit kielégíteni? A múltban is gondot fordítottunk arra, hogy ismerjük ezeket az Igényeket. Ellátogattunk iskolákba, fiatalok közé, hogy érdeklődjünk. Többször fordultunk a lapon keresztül is olvasóinkhoz s az Így kapott véleményeket összegezve próbáltuk mindenkor lapunk és olvasóink számára gyümöl- esöztetni. Mert az talán egy pillanatig sem kétséges senki számára, hogy az újságíró Is és az olvasó is jó lapot akar! Az egyik fmi, a másik pedig olvasni! £ppen ezért az elkövetkezőkben, hogy az igényeket maximálisan kielégíthessük, még több gondot akarunk fordítani kapcsolataink kiépítésére. így például; szeretnénk sorba látogatni iskoláinkat, szeretnénk találkozni néhány falu fiataljaival, ellátogatni ifjúsági klubjainkba, hogy a személyes kapcsolatok adta erőt és élményt is hasznosíthassuk. Mindnyájan tudjuk, hogy a lapnak olvasókra, az olvasóknak viszont lapra van szükségük. Mi mindent elköve-» tünk, hogy jő lappal keressük az olvasókat...! Sose felejtem el egyik diákköri élményemet! Az Oj Ifjúság egyik akkori szerkesztője — azóta kitűnő, Madách-dfjas prózaírónk —, látogatott el Iskolánkba, hogy közülünk, diákok közül olvasókat toborozzon. Sok szépet és jót elmondott kerek, csaknem egy órás beszédében, s a végén megkérdezte, megrendeljük-e a lapot. Mi egy hangként zúgtuk: nem! Nagyon megdöbbent, nagyon elkeseredett, egészen belesápadt. Egy pillanatig úgy nézett ki a dolog, hogy mindjárt elsírja magát... Ekkor az osztálvelnök fölállott és ezt mondta: „A ml osztályunkban mindenkinek jár az Oj Ifjúság!" Azt a hirtelen bekövetkezett hangulatváltozást szavakkal el se lehet mondani. Hogy miért mondtam ezt el? Azért, mert szeretném, ha látogatásaink során sok-sok Ilyen osztállval találkoznánk iskoláinkon. Azért, mert szeretném hinni, hogy fiataljaink ma is ugyanolyan szívesen olvasnak mint ml annakidején És azért, mert szeretném remélni, hogy semmit se vesztettek a régi lelkesedésből aem! TÖTH ELEMÉR
