Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-02 / 35. szám
JIRÍ WEIL: NYONBAN | .ónban ültem, egy he- lyj W gyi vendéglő tera- ■ ” t szán és néztem a tő túlsó oldalát, köd volt ugyan, de a Mount Blanc és a Dents du Midi körvonalai így is látszottak. A francia part volt az, amit néztem, — a magas Szavoja. — Megkínlódtak ám a túloldalon, — mondta a helyi előkelőség, a nyonl jegyző. A vendéglőben sokféle nemzetiségűek ültek, olasz munkás, két tatár, egy svájci francia és egy munkás az őragyárből. Jó vin du pais-t ittunk, nyoni bort, a helyi szőlőkből. Egy Violanthe nevű pincérlány szolgálta fel, akit a tatáVok Ágnesnek szólítottak. A németek kínlódtak — mondta az olasz. — Ez itt Svizzera, Svájc, itt ugyan nem kínlódtak, Olaszországban, ott i- gen, a hegyekben. A Kaukázusban szintén megkínlódtak — mondta az egyik tatár oroszul. Nem tudott u- gyan jól franciául, de ezt megértette. — Sales boches, sales capl- talistes — mondta a svájci francia. — A németek megkínlódtak a hegyekben, a hegyekben szegény emberek élnek. — A svájciak gazdag népek és a hegyekben élnek — mondta az olasz —, az olaszok a szegények, az én apámnak csak asinellója volt, szamara, a svájciaknak nincs szamaruk. — Hagyja már békén azt a szamarat — dühödött meg a jegyző —, az olaszok mind bol- sik, . nekünk meg itt nincs szükségünk semmiféle bolse- vizmusra. — Elveszett emberek vagyunk — mondták a tatárok oroszul. — Ez itt Nyon — magyarázta a jegyző, — Colonia Eques- tris Júlia régi városa, freskók is vannak itt a római időkből és az öreg vár. Szemben vannak a szavojaiak, tudja, azok, akik a majmaikat mutogatják. — És a maquisták? Hol folytak a harcok, hol gyilkoltak a németek, hol égették fel a falvakat? Ml meg ültünk a túlsó parton és néztük a tűzijátékot — ordította a svájci francia. — Ágnes, még egy fehéret, — szóltak a pincérlány után a tatárok — Én semmiféle Agnes nem vagyok, Violanthe a nevem. — A tatárok nem értették. A pincérlány dühös volt. — A Kaukázusban szintén jó bor terem, mondd meg nekik — hajolt hozzám az egyik tatár. — Nem értenek ezek az emberek semmit. Csak gondold el — egy Ilyen föld — mint Svájc honnan a fenéből került elő? — A kenyeret tatárul „nan“- nak hívják — mondtam. — Nan, nan — ismételgették a tatárok örömmel. — Megtudná nekem mondani, hogy mit mászkálnak ezek a tatárok a régi Nyonban? — kiabált rám a jegyző. — Nem tudom — válaszoltam — én Itt látogatóban vagyok Csehszlovákiából. — Nagyszerű ország az a Csehszlovákia, a kapitalistáknak ott kaput — nevetett az olasz. — München a franciák szégyene — jelentette ki a svájci francia. — És mi meg csak néztük az egészet. — Maguknál is vannak hegyek? Ott is megkínlódtak a németek? — kérdezte az olasz. — Kínlódtak. De a síkságon gyilkoltak is, egészen mindegy volt nekik. De elmondok inkább egy történetet egy Shag nevű kutyáról. — Chien — az a szobák, ugye az? — mondták a tatárok. Alkonyodott már, alig lehetett látni a francia partot. Nyon város öreg várának magas tornyai feketéllettek az é- gen. — A nácik különös egy népek voltak, és mindent alaposan végig tudtak gondolni — kezdtem. — Várjon csak, az előbb egy kutyáról akart beszélni nekünk, — szakította félbe a jegyző. — A Kaukázusban, ott vannak aztán kutyák! De csak az ö svájci kutyáik, nevetségesek! — A kutyához is elérünk — mondtam —, a nácik fajelmélete a legapróbb következetességgel volt kidolgozva. Grafikailag is ábrázolták a könyvekben. Minden rendben volt Mendel törvénye szerint: különbözően sávozott figurák voltak benne. És ugyancsak volt egy elméletük a „Gemein- schaft“-ról, ezt franciául úgy mondják, hogy „communante", együvé tartozás, de nem tudom, hogy pontosan ugyanazt jelenti-e. Egyszóval, ha egy háziállat árja közösségben él, akkor az egy árja állat. Ha azonban zsidó közösségben él, akkor az zsidó állat. Amikor Hitler kiadta a parancsot a zsidók kiirtására, vonatkozott ez természetesen a zsidó állatokra is. Ez eddig az ő elméletük |^erint világos. E s vonatkozott ez a törvény a macskákra is? — kérdezte a jegyző. — Nekünk itt Nyonban van egy különleges macskafajtánk. Egy régi, nemes faj-* ta. — Természetesen a macskákra is vonatkozott, továbbá a kanárikra és a papagájokra is. Nem vonatkozott a marha- állományra, a tenyészállatokra és a vadállatokra, úgymint például a tigrisekre vagy elefántokra. De ha egy zsidónak lett volna például egy szelídített mókusa és az vele együtt élt egy közös háztartásban, az már zsidó mókusnak számítana és a német törvények szerint el kellene pusztítani. — Nálunk Rolle-ban egy embernek szintén van egy szelíd mókusa — mondta Violanthe, akit a tatárok Ágnesnek szólítottak —, egy fekete mókus és rendkívül ügyes. — Ott kezdett csak homályos lenni, ahol a vegyes házasságokból származó állatokról volt szó, tudják, olyanokról, ahol a házastársak egyike zsidó volt, a másik meg árja. Árja az állat, vagy zsidó? Ez volt a nagy kérdés. Prágában volt is egy hivatal, Zentralamtnak hívták, ott foglalkoztak a kérdéssel fél évig, küldözgették a kérdőíveket és végül Berlint kérdezték meg, hogy mi legyen. — Talán magát Hitlert? — nevetett az olasz. — Ha Hitlert nem is, de Himlert bizonyosan. De ott úgyszintén nem tudták. Úgynevezett ellenőrző akciókat kezdtek szervezni. Berendeltek például valamiféle asszonyságot, egy birodalmi német nőt Frankfurtból, akinek a férje zsidó volt és akinek volt egy papagája. Zsidó az ön papagája, kérdezte tőle Burger SS- Anwarter. De kérem, mondta sértődötten az asszony, az én papagájom tiszta árja, Lorchen névre hallgat és a nagynéném nevelte Frankfurtban, akitől aztán mint házassági ajándékot kaptam. Iratokkal igazolhatom nagynéném árja voltát és bemutathatom egy igazolás fotókópiáját is, miszerint a „Frauenschaft“ vezetője. — De az ön férje zsidó és a papagáj közös háztartásban él vele, tehát mint zsidó állatot el kell Turcsán László illusztrációja pusztítani. — Az asszony a- zonban kitartott álláspontja mellett, hogy a papagáj árja. Végül aztán megegyezett Bur- gerral, hogy a papagájt visz- szaküldi Frankfurtba a nagynénijéhez, hogy újra árja nevelést kapjon. Amint látják, a kutató akciók semmit se bizonyítottak. — Milyen fajta volt a papagáj? — kérdezte a svájci francia. — Tudott illetlen szavakat mondani? A zt nem tudom — feleltem —, lehet, hogy fehér amazon volt. De ennek serpmi köze az ügyhöz. Elfelejtettem önöknek megmondani, hogy aszerint a német hirdetmény szerint a zsidó állatok elvesztették faji hovatartozásukat, úgyhogy egészen mindegy volt. Amikor aztán a gestapósok egy fél év után se tudták megoldani a dolgot, radikális megoldásra szánták el magukat. Elrendelték, hogy a vegyes házasságokból minden állatot vigyenek az Édenbe, nálunk az olyan régi Vidámpark. Ott lettek volna az állatok osztályozva árjákra és zsidókra. A zsidókat aztán elpusztították volna az árjákat pedig eladták volna árja háztartásokba vagy pedig besorolták volna a Wehrmacttt- ba. Az osztályozás kivitele az esesekre volt bízva. — És miszerint döntötték el a hovatartozást?! — kérdezte a jegyző. — Nem tudom, valószínű, a koncentrációs táborokban szerzett tapasztalatok alapján. És most végre elérkeztünk Skag- hoz, a kutyához. Vegyes házasságban élő ismerőseinké volt. Nagyon szerették és féltek, hogy elpusztítják, vagy hogy a németekért kell majd harcolnia. Elfelejtettem említeni ö- nöknek, hogy német juhászkutya volt, nagy mint egy borjú. Volt akkor egy titkos lakásunk, hamis rendőrségi bejelentőlapon, ahol a gestapo által üldözött különféle emberek bújtak meg. Könyörögtek, hogy három napra bújtassuk el ott Skagot, a kutyát is, addig amíg BeneSovból eljön érte valamiféle orvos. Tudják, az nálunk egy olyan vidéki kisvároska. — De nincs olyan öreg, mint Nyon? — vetette ellen a jegyző. — Biztos nincs — válaszoltam. -1- De meg kell, hogy mondjam, hogy az a kutya volt a legrosszabb illegális munkás, akit valaha is ismertem. Állandóan ugatott és talán mindnyájunkat elárult volna. Valószínűleg nem értette meg a- zokat a német törvényeket. Szerencsére már másnap eljött érte az orvos. Skag a mai napig Benesövban él. Otthon, Prágában, megvan a fényképe. A volt gazdáját már elfelejtette. — Elveszett emberek vagyunk, — mondták a tatárok oroszul. Senki se értette őket. öreg este volt és a terasz hűvös lett. Lent, alattunk fe- ketéllett a víz. Nyon aludni készült. Fizettem és kiléptem a vendéglőből, hogy a Genfbe induló késői vonatot még elérjem. TÖTH ELEMÉR fordítása PODOLSZKI JÓZSEF VERSEI I ■ Izgató elem a felépítményben Holnap főbe lőnek. A hóhér normája tíz kivégzés és szeretnék összeütni egy reklámszöveget a temetkezési vállalat szolgáltatásairól. Ennyit egy költő még megtehet. Újraértékelem: halál munka közgazdasági érdek 1 és nem tudom végeredményben a testszagű ágy, melyben öleltem, egy leltár során mily értéket nyer. Szó-bumeráng lett minden kísérlet holnap, majd holnap főbe lőnek. Stb., stb. Ima Hajnali zivatar formál a vlrágoskertek sötét illataiból komor szeretőnek Asszonyt test és asszonyi lélek. Hideg fényekbe burkolt érclapok talapzatára felkerült egyszer a bánat fehér csontmintáival és azóta változást nem tapasztalunk. Az isten után kiürült csendben állva maradtunk nagy nehéz bárdok éle suhan mikor kereslek. Adjon meg nékem az Isten és te az Úrhoz légy vidám utas. Csend mély csend fülemben Válasz nem érkezik. GYÍ/flÁK ÉFA rajza Cigányépítkezés. Talált lomokból úgy találomra. Kerek odúkba bújhat a lélek. És fogalmam sincs hány ezer ember dolgozik a híd-építmények és sugárutak pompás íveit amíg lezárják. Nem közlekedem. Nem marasztalnak és nem marasztalok. Csak vackaim hagyom el olykor sötét utcákon kószálok éjjel szuronyos őrökre várva titokban. Fekete hintó jön fáklyával a kocsis kezében ki szótlan ül elrendelt posztján mert elutazom vér nélkül acélkésem hegyén hiányzó átokkal ajkaimon. Más nem történhetik. Düh A kőfaragó éles kalapáccsal sújt le a kőre, felduzzad Izma, verejtékcseppekkel vegyül törmelék. Én balettcipődre gondolok olykor és egy lepattant szilánkot messzire dobok. Rezignáció Marian fehér lovakat hajt a kikötőben, a hintő puhán gurul sós kövek között mikor váratlanul virággal kezében egy kifutólány megálljt parancsol. Fáradt vagyok. Uraim, vissza a mámort: az eskü megrontatott. És egy pohár óvatlanul a földre esik. ' jugoszláviai magyar költő \
