Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-02 / 35. szám
FFf FK1 r AS/I 0 Húsz éven alul könnyű fiatalnak lenni, ötven éven felül kezd nehéz lenni, később szinte lehetetlen.-OSzerény embert az is boldoggá tesz, hogy beszélni tud, lélegzik, és vérkeringése van.-OSajnos, a közügy magánügy is.-0Minek a jókedv annak, akinek minden dolga rendben van?-0Mindenki tökéletes, csak a többi nem az.-0A gőgös hívő azzal kérkedik, hogy mindenkinél többet hisz.-0X-nek nincs egyetlen barátja sem, de legalább módjában áll gyakorolni a „Szeresd ellenségeidet!“ megfogalmazású szép erényt.-OValamlre a boldogtalanság Is jó, például unalom ellen. Marisa Mell mint manöken Megijedtem... Mivel nagyon gyakran tapasztalom a város és a falu közti különbségek kiegyenlítődését, könnyen napirendre térek fölötte s a magam módján örülök neki, de néha bosszankodom miatta. Az utőbbl eset módfelett bosszantott. Pozsonyban egész nyáron át jónéhány trolibuszt fütenek. Huszonhét, harmincöt fokos melegben, zárt ablakok mögött. Sokszor felindultan. máskor nyugodtan, higgadtan megkérdeztem már a vezetőktől, tulajdonképpen ml is az oka ennek a lehetetlen állapotnak. Egyesek ki akartak rúgni a troliból, mások készségesen megmagyarázták, hogy a troli vagy megy és füt. vagy áll, de nem hűt, ám nem is füt. Tessék örülni neki! Röviden; vagy melegít a troli és megy, vagy akassza fel magát a kedves utas. Ez van a városban. Csak a városban? Vágsellyén kiszállok a vonatból, átszállók a Negyed felé induló muzeális értékű szárnyvasűt] szerelvényre, olyanra, amelyekben a szó szoros értelmében kályhával fütenek. Nem, nyáron nem. Nyáron radiátorral. Mert vannak ugyanis olyan kocsik, ahol a kályhát már kiszorította a radiátor, habár gyártási Idejük között nincs is különbség. Véglgizzadom az öt megállőnyi szakaszt, megjegyzem két állomáson tlz-tlz percig vesztegelt az az ún. vonatocska — és Negyeden a végállomáson kiszállok. Elszántan előreballagok az első kocsi vezetőfülkéjéhez, s az abból kilépő izzadó vasutast megszólítom. „Mondja kéremszépen, miért fűtik az utolsó kocsit?“ Naiv kérdésem mögött tulajdonképpen naiv figyelmeztetés rejlett, gondoltam, nem is tudnak róla. hogy hátul a fűtőtestek vadul izzanak. Az egyenruhás férfiú bőszen rám nézett; „Mi az, maga dilis?!“ Bocsánatot kérek, de jöjjön velem és nézze meg. Jött. Közben hozzánk csatlakozott „lokomotivlsta“ kollégája és két jegykezelő. „Tessék, fogja meg a fűtőtestet!“ Négyük közül egyikük sem volt rá hajlandó, kajánul a szemembe nevettek, s pimaszul a hőszabályoző karra mutogattak, amely tényleg a „Hideg“ feliraton állt. „Ez a lényeges — mondták — minket más nem érdekel. A kar hideget mutat, a radiátor nem érdekel benünket. Es bőszen nevettek a szemembe, úgy éreztem, egy rossz szóra várnak, hogy megüthessenek. Nem szóltam, de közben felszállt a fékező is. a négykocsis szerelvény ötödik személyzete. öntelt Ifjú... Hogy azután mi következett? Elfutottam, mert komolyan megfenyegettek. Nem szégyellem. (keszeli) Persze, csak legújabb filmjében, a Que nőtte, ragazziban, amelyet most forgat Olaszországban, Giorgio Capitani rendezésében. Partnere Philippe Leroy, aki egy angol ügyvédet alakít. A film meséje egy kétmillió dolláros életbiztosítás körül bonyolódik. Az ügyvéd feladata megállapítani, joga van-e az özvegynek az ösz- szegre. Az igazság kiderítésében a manöken segítségét is igénybe veszi. Ezen a szerepkörön kívül a szép Marisának több alkalma nyílik a filmben sztriptíz bemutatására is — mégpedig humoros körülmények között. -mkMár sok mindent megértünk, de erre még legmerészebb álmaiban sem gondolt, senkt — talán maga a divat megteremtése Gernreich sem — hogy esküvői szertartáson is fedetlen kebellel lépjen az oltár, akarom mondani az anyakönyvvezető elé az ifjú menyasszony. A fátyol viszont nem hiányzik a fejéről... Es mégis megtörtént, amint a képen láthatjuk, mégpedig a „korlátlan lehetőségek országában"... Isi) A tizenkétéves reklámgyerek Hendrix Nicolaus Theodor Simon pár esztendővel ezelőtt épp olyan volt, mint bármelyik tizenkét éves gyerek. Rúgta a labdát, s ha túlságosan maszatosan tért haza, nem kerülte el a szülői felelösségrevonást. Történt azonban egyszer, hogy Heintje, mert így becézték, olyankor énekelt teli torokból apja kocsmájában, árjáikor épp ott járt egy nagyvárosi úr, aki a következő alkalommal magával hozta barátját, bizonyos Addy Kleyngeldet. ő is hallgatta a nótázást, mielőtt az apához fordult volna ajánlatával. A gyerek tisztán csengő hangja meggyőzte barátja állításáról. Hosszas alkudozásba fogtak Heintje apjával. Addy ügyes ember volt, menedzser, impresszárió. S ahogy mondani szokás, jó lóra tett. Heintje minden előkészület nélkül jelent meg az első próbaéneklésen és sikerült. A lemezfelvétel után felkapta nevét az egész ország. Különösen népszerű lett, amikor megtudták, hogy az énekes mindössze tizenkét éves. Heintje akkor még nem érezte magát sztárnak, egyszerűen élvezte, ha énekelhetett. Hétköznaponként változatlanul látogatta az iskolát, tovább rúgta a focit, csupán a körmösök maradtak el. Ehelyett szombatonként megjelent Addy és magával vitte. Lemezgyárakba és stúdiókba vezetett az útjuk. A fiú énekelt. Már annyi dalt, hogy hosszan játszó nagy lemezt is össze lehetett állítani belőlük, a kis lemezekről nem is beszélve. Nagy lemezéből egy- egy millió. Mama című kis lemezéből pedig több mint három'milliót sikerült eladni Hollandia, Belgium, Svájc, NSZK-szerte. Nem lehetett már sokáig tartani azt a hírt, hogy Heintje 2 márka napi zsebpénzből kijön, bár producere Addy, sokáig ezzel áltatta a közönséget. Általában ő beszélt az újságírókkal, 6 mondta el azt is, hogy hat és fél százalékos kamatú takarékban gyűlik Heintje bevétele, amelyet majd 18. életévének betöltése után mondhat csak igazán a magáénak. De hirtelen kiderült, hogy Heintje csak több mint havi 6000 márkával tudja fenntartani magát. Mire költ ennyit egy tizenkét éves emberke? Lakbér 120, élelem ugyanennyi, ruhatár 300, a titkárnő 700, a biztosítás 150, az utazások 4000, a telefon 200, stb., márkát emészt fel. Heintje csak arról nyilatkozhatott, hogy zsokénak, esetleg mozdonyvezetőnek készül, mert a népszerűségnek jót tesz egy kis ártatlan naivitás... Ez is emeli a lemez kelendőségét. De kiderült az is, hogy az „önzetlen“ menedzser, Addy, az összjövedelem 26 százalékát magának kötötte le. A közönség? Eszi, szorgalmasan eszi, amivel etetik. Jól esik elérzékenyedni egy kisfiú karrierjén...-ze-
