Új Ifjúság, 1969. július-december (18. évfolyam, 26-52. szám)
1969-09-02 / 35. szám
4 új ifjúság Kulturális forradalom albán módra Albánia furcsa helyzetbe került a szocialista országok között. A körülbelül tíz évvel ezelőtt indult eszmei viták és nézeteltérések után fokozatosan megszakított jóformán minden politikai és gazdasági kapcsolatot az európai szocialista országokkal, főleg a Szovjetunióval. A napnál is világosabb volt azonban, hogy ez a jelentéktelen kis ország egy percig sem lenne képes megállni a saját lábán. Nem kellett hozzá különösebb fejtörés, hogy kiderítsük, ki áll az albánok látványos dacolása mögött. Amióta pedig a tiranai kormány hivatalosan is kilépett a Varsói Szerződésből, Albánia de facto Kína európai elő- bástyája lett. Hivatalos kormánystatisztika szerint 1961—1965 között tízszeresére növekedett az albán-kínai árucsere-forgalom. Vagyis, ha tárgyilagosan nézzük, inkább csak kínai áruimportról beszélhetünk, az albán export szóra sem érdemes. Peking ezenkívül 123 millió dollár hitelt nyújtott az országnak. Csak ezzel magyarázható, hogy Albánia egyáltalán életben maradt a Szovjetunióval történt szakítás után. Mert addig a Szovjetunió volt Albánia legnagyobb üzleti partnere. A kínai hitel lehetővé tette, hogy megvalósítsák az országban az úgynevezett „új gazdasági mechanizmust". Textilgyárakat, vegyipari üzemeket, traktoralkatrészeket gyártó üzemeket létesítettek. Több erőmű, üvegkohó, finom-mechanikai gyár, vegyi üzem épül jelenleg is kínai pénzen. Nyilvánvaló, hogy Albánia sohasem lesz képes visszatéríteni a kínai hitelt. Puszta szerelemből pedig még a hatalmas Kína sem szórja a pénzt Ezért a kölcsönös segítséget hangsúlyozó szólamok meglehetősen nevetségesen hangzanak. Ha csak nem nevezzük segítségnek azt a propagandát, melyet Albánia folytat a kínai politikai elvek terjesztésére. A „kölcsönös segítségnek“ mindenképpen nagy az ára: az ország önállósága. Csak a vak nem látja, hogy Albánia teljesen Kína vazallusává lett. A múlt év óta csak úgy hemzsegnek Albániában a kínai „gazdasági és kereskedelmi szakértők", küldöttségek. S már nemcsak politikai elő- bástya, hanem hadi ugródeszka is. A keylorai és lusbnjai katonai táborban, melyet egykor még az olaszok építettek, egy egész kínai gyalogos divízió tartózkodik. Az ország fővárosában két ezred állomásozik. Albániában „látogatóban járó testvérhadseregnek“ nevezik a kínaiakat. A Sztálin idejében megkezdett szovjet tengerészeti támaszpontokat 66 évre kibérelte Mao Ce-tung haditengerészete. Hovatovább kezd kellemetlenné válni az albánok számára a kínaiak jelenléte. Tiranában a Népi Palotában ütötte fel főhadiszállását a 60 tagú kínai vörös gárda, Illetve hazai utódja, az albán vörös gárda, mely kegyetlenkedéseket folytat országszerte. A vörösgárdisták Tiranában bezárták a székesegyházat. A j padokat máglyán elégették. A székesegyház belső falán található értékes freskókat összemázolták Mao Ce-tung idézetekkel. A papokat és lelkészeket felszólították, hogy vessék le reverendájukat és a székesegyház előtti térre terelték őket. Itt nyilvánosan „kellett beismerniük“, hogy élősködők és nemzet árulói, majd a rendőrség épületébe szállították őket. A pusztítás nem kerülte el az egyetemet sem. Tizenegy főiskolai tanárt és hozzátartozóikat kimondottan elő- ráncigáltak lakásaikból és az előadótermekből, s az aulában a vörösgárdisták bírósága elé állították őket azzal az ürüggyel, hogy arrogánsak, nem elkötelezettek és rossz befolyást gyakorolnak az ifjúságra. A kínaiak egy kicsit el is számították magukat. Elfelejtették, hogy Albániában, s nem pedig Kínában vannak. A letartóztatottak megtagadták a parancsok teljesítését. Sikerült közvetlen kapcsolatot teremteniük Enver Hodzsá- val. A pártvezér személyes közbelépésére a rendőrség ál- lig felfegyverzett e:».berei kiszabadították az egyetem alkalmazottait. A tiranai rádió felszólította a „felelőtlen elemeket“, hogy az antikommunista erők felszámolása közben is tartsák be a jogi szabályokat. Hodzsa, hogy elejét vegye a vörösgárdisták további „tévedéseinek“, megtiltotta, hogy a népi milíciák fegyvereivel lássák el őket. Még akkor éjszaka a városba rendelték a hadsereg 4. divízióját s a katonák megszállták a repülőteret, vasúti pályaudvart, körülvették a villanegyedet, a királyi család egykori székhelyét, ahol most a legmagasabb állami tisztviselők laknak. A vörösgárdisták okultak a figyelmeztetésből. „Tettvágyuk“ azonban nem hagyott alább. Ezért az egyre fokozódó bürokrácia felé fordult. Itt sem jártak több sikerrel. Mivel a bürokrácia legnagyobb megtestesítői egyúttal magas párttisztségeket töltenek be, és Hodzsa dekrétuma értelmében sérthetetlenek. Dühük ezért a jelentéktelen hivatalnokok ellen fordult. Körülbelül 15 000 embert gyűjtöttek össze egy Tiranától 25 kilométerre fekvő elhagyott táborban. A tábort a „kulturális átnevelő bizottság“ irányítja, élén két pekingi biztossal. A fő tantárgy a Mao idézetek, melyet mindenkinek betéve kell tudni. A kínai biztosok mindössze annyi engedményt tettek, hogy a letartóztatottak albán fordításban tanulhatják Mao tanait. Külön figyelmet szentelnek az 5000 kereszténynek — nagy részük lelkész — akiket minden héten „nevelő“ vizsgának vetnek alá. A letartóztatottak egyharmada a tábor tatarozását végzi. Egy másik csoport — elsősorban keresztények — a vörösgárdisták fegyveres kísérete alatt naponta „nevelő“ munkára távozik Tiranába. A nevelő munkát a szemét és piszok eltávolítása jelenti az Európa legrosszabb közműveiről nevezetes Tirana utcáiról. A nevelés fél évig tart. Aztán az illető személyeket „rehabilitálják". Hodzsának egyelőre sikerült korlátozni a vörösgárdisták kulturális forradalmának első kitöréséit. Túlságosan is elkötelezettje azonban Kínának, semhogy kenyértörésre szánná magát. A kínaiak pedig a náluk megszokott szívóssággal és szorgalommal építik tovább európai befolyásuk •lső bástyáját. (Pl) Nagy Péter Még mielőtt érett fejjel tudatosíthattam volna, mit jelent a szülőföld, többszörösen is messze sodort tőle a sors. E* gyes hozzáfűződő emlékeim fel- lazultan élnek bennem, bár szeretetem iránta mind nagyobb. Az idegen világ mindig eszembe juttatta, hogy honnan származom, hol nőttem, cseperedtem fel. És így érett meg bennem, hogy mélyebben, jobban ismerjem meg szülőföldem múltját. De hogyan fogjak hozzá, hol kezdjem, amikor nincs olyan mű, amely alkalmas lenne egy laikus számára, hiszen nem vagyok történész. Most aztán végre van, és milyen nagyszerű! Bár helytörténeti monográfia, mégis több; olyan, amely teljes összefüggésbe hozza az egyedet a közössel: Püspökit a környékével. Ha soraimba most személyes tének kérdését. Egészen kis u- talások és hiányos adatok segítségével sikerült megfejtenie a város nevének avarkori eredetét. Hogy többször átépített, de alapjában és egyes részeiben a gótikus jelleget viselő templomot 1221-ben építették, vagy legalábbis ebben az évben kezdték el építeni... Sorolhatnánk! Ki tudta, hogy a Duna, a mi vidékünkön a „Nagyduna“ csak az 1700-as évben terelődött a mai medrébe, mert addig a „Kis-Duna“ vagyis az egykori Érsekújvár! ágábajj hömpölygőit az óriási víztömeg. És ezek még csak olyán általános történészi kérdések sorolása! Még messze járunk a helytörténeti monográfiához hű, helyi adatok szűkebb, mindennapibb élettel foglalkozó kérdéseitől, amelyek ugyancsak bőven nyújtanak alkalmat arra, hogy csodáljuk a fiatal tudós eredményeit. Természetesen az eddig csak Püspöki temploma hang szivárog, bocsássa meg az nmererrSE szó.^m&lv- minffinrrapt, izomszédsá- \iába pró- ijkőszakol- lCPwösét, a illáin önmagámra á _®őgyilagosság iralfj közt mindet eifeélyi közelső^M Eteiután mondanomV ilí 4>gy nagy izg#!MWma isi iiu végig a könyvet. ellenére mindjg nem látott í üü&v a szlpvák változat! könyvvel kapcs saga -a, mii gondolatai, tétezer évré visszaménő- joldja a lgrn.es Rojríánus, i határvonal' Xsallóköz- ttkoző zt a Minden alapqt nél- legendát^.is, hogy Csal- Mlaha lakatlan, mocsp- tet vpfí Kimutatja, hogy, pz ságetén egykor több lerepülés, többek között Sert város is: Ad Fle(COtONlU TJANTIA MegBlrija-.Piispftlti város aredaPCSFÖKl NAGY PETER PÜSPÖKI MEZŐVÁROS TÖRTÉNETE A könyv borítólapja hallomásból és látásból Ismert fiatalember egyénisége, sorsa, tudósi mivoltának a kialakulása is érdekelt. Sőt, mi több, egyre jobban, hiszen bizonyára emberi, pszichikai, de főleg pedagógiai felfedeznivalók rejlenek e mögött a rövid, ám magasra ívelt pálya mögött és e- zeket fontos lenne közzétenni. Az egyéni, de leginkább talán a család visszaemlékezéseiből derült ki, hogy már gyermekkorában, a hatodik osztályban kezdett a történelem lránt érdeklődni és hogy már ebben a zsenge korban komoly történelmi könyveket olvasott, böngészett. Nem elégítette ki a községről szóló néhánysoros ismertetés. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, már ekkor a latin szavak értelmét, később pedig az orien- tális nyelvek és kultúrák titkát kezdte bogozni. Hogy később a község magyar iskolájának nemcsak jeles tanulója, hanem a történészi önképzőkör legkiválóbb tagja, ez már szinte természetes. Bizonyára a pozsonyi Duna utcai középiskola tanárai, akiknek sok mindent köszönhet még az é- rettségi után is, megtoldhat- nák elmélkedésünket néhány t- devonatkozó adattal. Következnek a teológiai tanulmányok. Emberileg ugyan nem végződtek a legrokonszenvesebben, hiszen nyílt értelme miatt kizárták a fakultásról, és mégis hozzájárultak ahhoz, hogy a mai másodéves történészi segédtudományok és levéltári tanszék hallgatója ilyen tudományos szintre jutott. Hogy mást ne említsünk, a latin és ógörög nyelvek elsajátítását; továbbá az orientális nyelvekbe való mélyebb bepillantást és főleg az ‘ írástörténet, az egyháztörténet, valamint a műtörténet átfogó Ismeretét. Napjainkban és régebben egyaránt csak azok lehetnek és lesznek igazi nagy egyéniségek, akár a tudományokban akár a művészetekben, akik kora ifjúságuktól kezdve átfogóan kénelik koponyájukat. (A Szigeti veszedelmet egy huszonhatéves ifjú írta. Zalán futását egy huszonkét éves gyerekember. A János vitézt egy kamasz. De még irodalmunk leg- bölcsebb, leg-mlndenentúlibb remekét, Az ember tragédiáját Is egy harmincnégy éves, kezdő ember — írja Illyés Gyula a Kháron Ladikján című könyvében.) Azok a szülők, akik 1- lyen egyéniségeket akarnak fiaikból és lányaikból felnevelni, már zsenge korban figyeljenek fel érdeklődésükre, támogassák és segítsék őket, mint ahogy azt Nagy Péter szülei tették. Magáról a könyv megjelenéséről is külön riportot vagy glosszát lehetne írni, hiszen a tirázsában szereplő Népművelési Ház inkább hátráltatta mint segítette a könyv megjelenésében érdekelt községet és szerzőt. És itt kapcsolódik a történetbe a főszereplő Nagy Péteren, szülein és tanítóin kívül egy újabb személy, a második főszereplő. Ez pedig Pozsony- pflspöki jelenlegi elnöke, a lelkes Mandl Imre. aki nemcsak a pénzt, de saját időjét sajnálta: ahol csak teheti . áttette fiatal szerzőnket ttido- L ínánvos kátéi áfcMtíaö és a könyv megjelentetésében is. Tulajdonképpen a-könyv megjelenését 'is 8 ŐS az általa vezetett nemzeti bizottság fede- Etf'KSr, bógy'B-TáteOies nég napvilágot yVvel kapcsolatban két nerül fel. Az első,; hogy hatással lesz a mono- a községrp, vá- PW másik pe- a kutatások körül jp Németh István 4 M lóktz ras sz Csal :ó: római két xum
