Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-03-04 / 9. szám

r * • r1 4 U| I, Ü U O rí ry " J Ki látja meg a piramisokat? A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR TÁNCDALÉNEKESEK MÁSODIK ORSZÁGOS FESZTIVÁLJA AZ „ARANY CSALOGÁNYÁÉRT Amíg országszerte serényen készülnek a táncdalénekesek az országos fesztiválra, a szer­vező bizottság munkája és gondjai is jócskán megnöve­kedtek. Sok-sok kisebb és na­gyobb problémát kell megol­danunk, hogy az országos dön­tőt zökkenőmentesen és jelen­tőségéhez méltóan bonyolít­hassuk le. Az előkészületek állásáról és egy-egy újdonság­ról szeretnénk tájékoztatni kedves olvasóinkat. Amint a már címből is érte­sülhettek, a táncdalfesztivál nevet kapott. A hasonló fesz­tiválok példája szerint (pél­dául a pozsonyi Arany Kulcs, vagy a detvai Arany Rózsa) a rendező bizottság úgy határo­zott, hogy fesztiválunknak az Arany Csalogány lesz a szim­bóluma. így a győztes ver­senyző az Arany Csalogány tu­lajdonosává válik. Ennek meg­felelően a második és a har­madik helyezett az Ezüst, il­letve a Bronz Csalogányt nye­ri el. Ezt a szimbólumot ál­landósítani kívánjuk. Kibővült a rendező szerve­zetek száma is. Az előkészüle­tekbe utólag bekapcsolódott a Magyar Ifjúság Központi Ta­nácsa is. így tehát a fesztivál szervezői az Új Ifjúság szer­kesztősége mellett a Csema- dok Központi Bizottsága, a Népművelési Intézet nemzeti­ségi osztálya és a MIKT. Eldőlt az országos döntő helye és időpontja. A szerve­ző bizottság határozata sze­rint az országos döntő 1969 május 9—10-én lesz a füleki Művelődés Házában. 9-én ke­rül sorra maga a verseny, majd 10-én a gálaest Ezen a versenyen a legjobban sze­replő nyolc énekes mellett, ne­ves kül- és belföldi hivatásos művészek is fellépnek. Szeretnénk egynéhány szót szólni a díjakról. A fesztivál győztese az Arany Csalogány mellett elnyeri az Új Ifjúság szerkesztőségének nagydíját is. Ezt az idén egy 5430.— ko­rona értékű, 15 napos egyip­tomi társasutazás képezi. A szerencsés győztes 1969 októ­ber 18-án a pozsonyi repülő­térről indul el a nagy útra. Kairó és környéke megtekin­tése után autóbuszon és ha­jón meglátogatja a híres Kar­nak templomát Luxorban, majd a királyok völgyét Thébában. Néhány napot tölt Hurdhada üdülőközpontban a Vörös-ten­ger partján. A többi időt Ale­xandria tengeri strandján töl­ti el A verseny tété tehát meglehetősen nagy. Érzésünk az, érdemes lesz érte küzde­ni. Ezenkívül a győztes még egy vándorserleget nyer, ame­lyet a MIKT adományoz az idén. A serlegre rávésik a győztes nevét és a következő fesztiválig a győztesnél ma­rad. A második helyezett az Ezüst Csalogány mellett a Cse^ madok Központi Bizottsága dí­ját nyeri el, a harmadik a Bronz Csalogány mellé a Nép­művelési Intézet diját kapja. A három fődíj mellett újdon­ságként szerepel még a közön­ség díja, ezt az az énekes nyeri el, aki a közönségtől; ’eg- több szavazatot kapja és még egy díj a legjobb előadásért. E két díjat a füleki Kovo- smalt üzem adományozza. Ezenkívül a füleki Városi Nemzeti Bizottsáa a losonci járás legjobb énekesének ad díjat Díjakban tehát nem lesz hiány. Szeretnénk felhívni a fesz­tiválra jelentkezők figyelmét, hogy a jelentkezéseket a lak­helyüknek megfelelő Csemadok Járási Titkárságának küldjék. Többen ugyanis jelentkezésü­ket szerkesztőségünkbe küld­ték be. Mi ugyan továbbítot­tuk ezeket az illetékes járási titkárságokra, de ez bonyolít­ja és áttekinthetetlenné teszi munkánkat. Következő számainkban to­vábbi híreket hozunk a fesz­tiválról. Addig is szeretnénk kitartást kívánni a felkészü­léshez és sok sikert a járási versenyeken. A szerkesztőség Egy nap nagynehezen megbeszéltek két-három fellépést a dzsesszkedvelök fellegvárában, a Cavern klubban, de már az első napon, amikor Duke Ellington bejelentett klasszikus száma helyett beat-zenét kezdtek játszani, a tulajdonos ki­adta az útjukat. Mi mást tehettek, visszatértek a Casbah klubba, ahonnan már jó régen elűzte őket Pete Best dobos, a Blackjack együttes vezetője. Tehát albérletben voltak. S még így is: .,. nagyon boldogok voltunk — mondja George —, amikor sikerült heti két fellépést lekötnünk. Egész áldott éjszaka szenvedtünk összesen 15 schillingért. No, el kell ismernünk, annyi bundás kenyeret és Coca-Colát kaptunk, amennyi be­lénk fért. VENDÉGSZEREPLÉS HAMBURGBAN De 1960 nyarán a Blackjack együttes feloszlott. Alapító tagja és vezetője, Pete Best dobos, munka nélkül az utcára került. Egy augusztusi napon felhívta Paul McCartneyt. — Paul azt mondta, hogy Hamburgba mennek vendégsze­repelni és megkérdezte, akarok-e a dobosuk lenni. Persze, hogy igent mondtam. Heti 15 fontot ígért, ami akkoriban bizony hatalmas lóvé volt. Próbaképp felléptem velük egy klubban, néhány számban jól belezörgettem, s máris meg­volt a jegyem Hamburgba. Ugyanennek a klubnak a tulajdonosa, Allan Williams, an­nak idején már hozzásegítette a Beatles-együttest a skóciai turnéhoz (az ezüst jelzőről azóta már lemondtak). Tulajdon­képpen ő járta ki azt is, hogy audícióra mehessenek Larry Parneshoz. Ű már korábban is küldött két liverpooli beat- együttest Bruno Koschmiedernek, egy hamburgi rock‘n‘roll- klub tulajdonosának. A klub neve Kaiserkeller (császári pin­ce) volt. Koschmieder mindkét csopofttal meg volt eléged­ve, most egy újabbat kért Williamstől. Louise Harrison megígértette George-zsal, hogy rendsze­resen fog írni az idegenből, útravalóul pedig egy nagy do­boz házilag készített süteményt adott neki. Jim McCartney nem győzött tiltakozni Paul utazása ellen, de Paul rábeszélésére Allan Williams elmondta az apának, hogy Hamburg a legkedvesebb és legrokonszenvesebb vá­roska a világon. John alig várta az alkalmat, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljon az annyira gyűlölt képzőművészeti iskolától. Mimi nagynénje jó ideig hadakozott vele, végül megúnta az Örökös veszekedést. — ßn nem vagyok dolgozó ember, soha nem is leszek — mondogatta John gyakran Miminek. — Soha az életben nem fogom megszokni, hogy reggeltől estig gürcöljek. Cynthia Powell is aggódott Johnért: — Borzasztóan messze van az a Hamburg. A liverpooli lányokat fejből ismerem, de el nem tudom képzelni, hogy milyenek lehetnek a hamburgiak. Hamburgban minden meg­történhet... HAMBURGBAN IS ORRHANGON BESZÉLNEK Németországban Hamburg tulajdonképpen ugyanaz, mint Angliában Liverpool. Mindkét városban esős és szeles az idő, mindkét városban az orrukon keresztül beszélnek az embe­rek. Ugyanazon a földrajzi szélességen is fekszenek: az északi szélesség 53. fokán. De azért vannak különbségek is. Hamburg kétszer akkora mint Liverpool, a hamburgiak kétszer olyan rosszak, mint a liverpooliak. A Reeperbahnon, a hamburgi szórakozöne- gyed főutcáján több a sztriptíz klub, mint a világ bármelyik városának bármelyik utcájában. i960 augusztusában, amikor a Beatles-együttes befutott Hamburgba, a klubokban gyülekező bandák irtóhadjáratot vezettek egymás ellen, a kémeket a pincérek helyettesítet­ték. A Beatle-fiúk mikrobusszal érkeztek Hamburgba. Az autót Allan Williams vezette. Az egész utazásról John mindössze annyira emlékszik, hogy egyszer megálltak valahol Hollan­diában, és egy boltban ezt-azt vásároltak. íme, miből állt az öltözékük, amelyben felléptek, bársony zakóból, szoros fekete nadrágból, fehér ingből, fekete nyak­kendőből és olasz divat szerinti hegyes orrú cipőből. Még mindig a Tony Curtis-féle tornyos frizurát viselték. (Folytatjuk) ZS. Nagy Lajos: Táriszony * 1 2 3 A Tériszony egy költő panoptikuma. Az olvasó úgy érzi magát, mintha Madame Tussaud viaszfigurái között járna- vagy egy happening játékot nézne végig és ez­zel a passzív viselkedésével aktív szereplője lenne a já­téknak. Itt egy költő ját­szik a szavakkal, dolgokkal, olvasóval. A tét nem győ­zelem vagy vereség. A já­ték halálosan komoly és halálig mulattató. A Tériszony, szándék és valóság szintézis kísérlete. Egy bizonyos kettőség az egész kötetben végigvonul és ha úgy tetszik: diszhar­monikussá teszi azt. A köl­tő az első verstől az utol­sóig valamilyen megmagya­rázhatatlan halmazállapot­ban lebeg, „minden utak nélkül a szélben". A világ egyre súlyosabb terhek aiá állítja a költőt. Arany János még vállalni tudta a felelősséget az éle­téért. „az életemet elhibáz­tam“. de a huszadik század embere, Zs. Nagy Lajos már kénytelen ezt a felelőssé­get másokra hárítani, vagy legalábbis megosztani má­sokkal: „az életemet félre­értették“. És azonnal felöt­lik bennem a kérdés: Szük­ségszerű ez, vagy csak ösz­tönös védekezés? Erre a kérdésre viszont nem ka­pok egyértelmű választ a kötetből. Vagy az egésznek csak a groteszk a magyará­zata? Groteszk világlátásának az indítéka az, hogy a vi­lágot fölülről nézi, „mint az istenek", alulról látja, „mint az ördögök". Törvény, vagy feltétel? Valóság és látomás. Tények és mítosz. Ül az évezredes axióma: á tragikum szüli a komiku­mot. Indíték és tehetetlen­ségi erő. A groteszk a köl­tő azon hetedik világrésze, amely egyesíti a hat világ­rész összes ismert és is­meretlen tulajdonságait. „A kacagás a még nagyobb pa­radoxon" — jegyzi meg Ba­bits Arisztophanésszel kap­csolatban. Ez érvényes a mi esetünkben is; amennyiben a szándékot vizsgáljuk Zs. Nagy verseiben, akkor a kö­tet majd minden darabja ilyen és ehhez hasonló föl­fokozott paradoxon: „Teljes vagy Huszadik Század, akár költőid árvasága." De mit mond Dürrenmatt egyik nyilatkozatában? „A para­doxonban a valóság tükrö­ződik Aki elutasítja a pa­radoxont kiszolgáltatja ma­gát a valóságnak". A gro­teszk tehát menekülés. Olyan, amilyenre csak érett ember képes. Zs. Nagy Lajos legtöbb verse szerkezetileg szabá­lyos fogalmazás bekezdés­sel, tárgyalással és befeje­zéssel. Próbáljuk meg az erre legtipikusabb versét, a Purgatóriumot analizálni: 1. — bevezetés: pörkölő­dünk 2. — tárgyalás (ok): mert ütlegelnek és tépik a nyelvünk 3. — befejezés (okozat): így fájdalmunk kivi­rágzik és szitkokat terem. Ebbe a látszólag tárgyila­gos kommentálásba vala­hogy mindig belekerül egy erőltetett, de erőtlen fi­gyelmeztetés: „Csupán az emberek körül vannak még hiányosságok" (Beszámoló). Verseinek onmagukon belül is vannak problémái, amit a költő több helyen banali­tással, elcsépelt féligazság gokkal próbál megoldani. A Tériszony első és utol­só verse között a távolság nem csupán 35 vers, hanem az út az első vers kilátás- talanságától (virágokat éget ram a nyár, forró szelek szedik szirmaim), az utolsó versben felállított tézisig: „a kivert ablakból meszire látni". Ez a mozgás viszont most sem több a távolság megtevésénél: verseinek nincs fedezetük. Tolnai Ottó verseiről írva Varga Imre jegyzi meg: „A költészetre nem felelet a vers. A költő az életét sohasem magya­rázhatja önmagával". Zs. Nagy Lajos az ablakokat kézzel, fejjel veri be, nem törődve, vagy nem számít­va azzal, hogy így sebezhe­tővé és megsebzetté teszi magát. Hasonló eset áll fönn akkor is, amikor a katona kilép a fedezékből és a puszta véletlenre bízza győ­zelmét. Mrozek így ír vala­hol: „Vagy újabb konven­ciókat kell teremteni, vagy helyreállítani a régieket." Zs. Nagy teljes egészében lerombolta az Ének a tisz­taságért konvencióit és nem sikerült fönntartás nélkül újabbakat fölállítania. Mind­ezen elmarasztalható okok ellenére mégis a Tériszony a tavaly megjelent könyvek közül a legérdekesebb, lí­ránkba kétségtelenül új hanoot hozó kötet. Tóth László A Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat ez év január 1-től önállósult. Reméljük, hogy az Ifjúság a kiadó támogatását szívügyének tekinti és minden fiatal jelentkezik majd a könyv- és versbarátok körébe. A Magyar Könyvbarátok Köre (MKBK) évente 4 értékes könyvet ad ki tagjainak. A tagok ezt a négy kötetet (ne­gyedévenként jutányos áron 12.— Kés 1.60 Kcs postakölt­ség), utánvéttel vehetik át. Ezenkívül a nem kötelező soro­zatból ízlésük szerint választhatnak. Az 1969-ben megjelenő köteteink a következők, — alap­sorozat: Duba Gyula: Szabadesés — A regény cselekménye az ötvenes évek végén játszódik Pozsonyban Főhőse a faluról városba került és szlovákiai magyar értelmiségivé fejlődő fiatalember, aki változatos életútján egy nemzedék mentalitását és problémáit hordja magában. Fejes Endre: Szerelemről bolond éjszakán — Zimonyi István vasesztergályos, 1945-ben két barátjával kalandvágyból Nyugatra szökik. Franciaországban megismer­kedett egy asszonnyal, aki a fiút hazatérése után Budapest­re követi. Az asszonyt 1950 végén kiutasítják Magyaror­szágról, a fiút pedig internálják. A történet 1956 októberé­ben ér véget; az üzemben, ahol Zimonyi dolgozik, mindenki biztosra veszi, hogy újból Nyugatra szökik, ő azonban ma­rad, számára Nyugat már nem titok: nem a nagy kalandok, lehetőségek világa. Vladimír Párái: Katapult — Egy 33 éves ifjú férj, egy gyermek apja, jól felszerelt háztartás tulajdonosa — ki akar törni egyszerű életéből. Újszerű művészi látásmód, szellemes stílus jellemzi az utóbbi évek cseh irodalmának ezt a kimagasló alkotását. André M a I r a u x: Emberi sorsok — Ez a regény a szerző egyik legjobban megírt könyve. Cselekménye 1927-ben Sanghajban játszódik. A Versbarátok Köré-nek tagja az évente megjelenő 4 ver­seskötet közül legalább két kötetet köteles megrendelni. Ha pedig mind a 4-et megrendeli, 5. kiadványunkat díjtalanul kapja. O z s v a I d Árpád: Galambok szállnak feketében (11.— Kös) — A költő eddig megjelent köteteinek legjavát öleli fel, újabb versekkel kiegészítve. Villon összes versei (20.— Kcs) — A világirodalom egyik legnagyobb költőjének népszerű verseit, valamint a Nagy és Kis Testamentumot találja meg benne az olvasó. Novomesky Ladislav: Válogatott versek (14.— Kcs) — A mai szlovák költészet nagy „öregjének“ első ízben jelennek meg kötetbe gyűjtött versei magyar nyelven. Köl­tészete a szlovák líra csúcsát jelenti. Fust Milan: Versek (jutalomkönyv) — A nemrég elhúnyt klasszikus magyar költő válogatott versei. Ha tagja akarsz lenni a könyv és versbarátok körének, írj címünkre; megrendelőlapot, könyvismertetőt küldünk. Ne feledd hogy jelentkezéseddel az általános irodalmi művelt­ség ügyét és a szlovákiai magyar irodalom fejlődését is elő­segíted! Minden ÜJ TAGOT örömmel fogadunk. Címünk: MADÁCH Könyv- és Lapkiadó, BRATISLAVA, Mar- tanoviőova 10. (Giulietta) A háromszázalékos tengerről Bár az élet számtalanszor igazolta érvényességét an­nak a közmondásnak, amely arról a bizonyos erősebb ku­tyáról szól, vannak azért állítólag emberek, akik in­kább a Dávid és Góliát szto­riiát tartják valószínűbbnek. Legalábbis erről szeretne minket meggyőzni Pavol Fá- bry Súéasnost a perspektí- vy című cikkében, amely a Matiőné Cítanie első szá­mában jelent meg. A szer­ző a cikkben a Matica slo- venská kassai helyi szerve­zetének célkitűzéseivel fog­lalkozik. A cikk elején tu­dományosan megalapozott földrajzi értekezést tart. sőt úgy egészen mellékesen, zárójelbe téve, egy szuszra demográfiai felmérést is vé­gez. Idézem: „Kassának a szlo­vák nemzeti földrajzban elég különleges helyzete van. itt-ott még felbukkant ugyanis a különben már las­san elhaló monda a magyar Kassáról, pedig a statisztika pont az ellenkezőjét mutat­ja (a magyar nemzetiségű polgárok száma valamivel több mint három százalék/.“ A szerző itt nyilván az Ál­lami Statisztikát Hivatal 1961-es népszámlálása alap­ján megállapított adatra gondol. Szíves engedelmével egész pontos adattal tudok szolgálni: az összlakosság száma 79 352, ebből magyar nemzetiségű 3023, ami 3.9 százalékot tesz ki. Tehát Fábry úr semmi újat nem mondott, mindezt már régen ismerjük. Persze őszintén beválthatjuk, hogy mi ezen adat hitelességében már kezdettől fogva kételked­ünk. Nem mintha az Állami Statisztikai Hivatalt hamisí­tással gyanúsítanánk, csak éppen ismerjük a nevezett népszámlálás légkörét és módszerét. Arra viszont ál­munkban sem mertünk vol­na gondolni, hogy a Matica slovenská berkeiből kapunk olyan igazolást, amely a sta­tisztikai adat iránt táplált gyanúkat alátámasztja. Mert nézzük, mit ír tovább Fáb­ry úr. A Matica helyi szervezet munkájának célkitűzésében a következőket olvashatjuk: „...megmondhatjuk, hogy a szlovákok helyi érdekeinek megvédéséről van szó“ majd néhány mondattal tovább“ ...nem engedhetjük meg, hogy bármilyen ürügy alatt embereink elvesszenek az idegen tengerben.“ Szívet boldogító látvány lehet, amikor az állig fel­fegyverzett 97 százalékoes- ka helyi érdekeinek meg­védése céljából kivonul a hitvány zsarnok 3 százalék ellen. Persze ennél még ér­dekesebb lehet az a löép, ahol a szegény 97 százalék segítségért jajveszékelve lu­bickol a 3 százalékos ten­gerben.' Mivel én mégsem tudom elhinni, hogy a Matica tag­jai a Dávid-Góliát mesét egyértelműen a kutya his­tória elé helyeznék, kény­telen vagyok feltenni a kér­dést: tehát valóban nem hi­teles az a statisztikai adat? Horváth Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents