Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-25 / 8. szám
Az ember ne legyen robot Marcuse a diákokról és a forradalomról Herbert Marcuse amerikai fi- lizófusnak kissé utópisztikus tanai az utóbbi években egyre népszerűbbek a nyugati országok diákjai körében, különösen pedig az NSZK-ban, Olaszországban és Franciaországban. Marcuse azt tanítja, hogy minden eddig kialakított világnézet elvetésével sokkal jobban megérthetjük a korszerű társadalmat, s ennek alapján eredményesebben küzdhetünk megvalósításáért. Ezzel azonban akaratlanul is egy új világnézetet teremt meg. Mar- cuse-t a párizsi EExpress munkatársa interjúvolta meg. A beszélgetést rövidítve közöljük. Express: A lázadó diákoknak csak nagyon kis hányada tudja eszmeileg is alátámasztani harcát, azonban önt vallják tanítójuknak. Marcuse: Ha valóban így van, boldog vagyok. Könyveimben megkíséreltem bírálat alá venni a mai társadalmat — nemcsak a kapitalista hanem a szocialista társadalmat is —, minden ismert világnézettől függetlenül. Be akartam bizonyítani, hogy a korszerű társadalom minden szempontból elnyomó társadalom, és a kényelem meg a prosperitás, valamint a politikai és erkölcsi látszat-szabadság is az elnyomást szolgálja. Megkíséreltem megmagyarázni: ahhoz, hogy változtassunk a társadalmon, mindent el kel! utasítanunk. Nemcsak a mai társadalom intézményeit kell megváltoztatnunk, hanem — ami még fontosabb — az embereket is, olyan értelemben, hogy mások legyenek a céljaik, ösztöneik, mércéik is. Ügy gondolom, hogy elméletemnek éppen ez a része talált megértésre a diákok körében. Express: Véleménye szerint van-e forradalmi erő az iparilag fejlett társadalmi közösségekben? Marcuse: ön jól tudja, hogy a diákmozgalomban fontos szerepet játszik az anarchia, s ez valóban újat jelent. Express: Anarchia — és új? Marcuse: Ogy gondolom, hogy ez újat jelent a XX. század forradalmi mozgalmában. Az egyetemi hallgatók rájöttek, hogy a jelenlegi politikai szervezetek megkövesedtek, megcsontosodtak és fejlődés- képtelenek. Tény, hogy éppen ezek a szervezetek fojtanak el minden forradalmi lendületet. Ezért keltenek ösztönös ellenkezést. Az ösztönösség azonban egymagában nem elegendő. Szükség van egy igen rugalmas szervezetre is, amely nem kényszeríti a tagokat, hogy merev elméletekhez alkalmazkodjon, hanem utat nyit minden mozgalomnak és kezdeményezésnek. Ennek a szervezetnek nem lennének vezetői a *®ó régi értelmében. A mai forradalmi mozgalmakban nincsenek olyan nagy hatású vezetők, mint például a bolsevista forradalomban volt. Express: Milyen szerep vár a diákokra? Marcuse: A diákok kisebbségben lévő harcosok, akik megfogalmazhatják az öntudatlan tömeg szükségleteit és törekvéseit. Ök magukban azonban nem forradalmárok, s ezt maguk is jól tudják. Express: Az ő feladatuk tehát. hogy feltárják a valóságot? Marcuse: Igen. Ogy is lehetne mondani, hogy a diákok itt, Franciaországban, akárcsak az Egyesült Államokban is, az igazság szócsövei. Express: De ki fogja végrehajtani a forradalmat Amerikában, Németországban és Franciaországban, hogyha a diákoknak nem sikerül kapcsolatot teremteniük a munkásosztállyal? Marcuse: Nem tudok elképzelni egy olyan forradalmat, amelyben ne vennének részt a munkások. Express: A probléma abban van, hogy a munkásosztály inkább a jólét társadalmának megteremtésén fáradozik, minthogy megsemmisítse az eddigi eredményeket, noha ugyanakkor változtatni is akar a társadalmon. Marcuse: A forradalom új típusú embert igényel, akinek mások lesznek a szükségletei és törekvései, mint ma. Igaz, hogy a munkásosztály sok tekintetben azonos célokért küzd, mint az uralmon levő osztály. ui ifjúság 7 Másrészt viszont a forradalom nem képzelhető el anélkül, hogy a mai szükségleteket meg ne változtassuk. Express: Ezek szerint a közeljövőben nem lehet szó forradalomról. Sokkal könnyebb megszerezni a hatalmat, mint megváltoztatni az emberek szükségleteit. De mit ért a társadalom agresszivitása alatt? Marcuse: Például azt, hogy a mai társadalomban arra kényszerülünk, hogy szüntelenül küzdjünk egzisztenciánkért, hogy kétévenként új gépkocsit vásároljunk, hogy tévét vegyünk és naponta 5—6 órán át nézzük a műsort. Ez még az emberek jó részének életszükséglete. Ezt nevezem a mai társadalom agresszivitásának és elnyomó hatásának. Express: A tévé-nézés tehát agresszív cselekedet Pedig eddig azt gondoltuk, hogy csak passzivitásra nevel. Marcuse: Ismeri az amerikai televízió műsorát? A legtöbb benne a bűnügyi film. Mindennek az a célja, hogy olyan szükségleteket ébresszen, amelyek az egyént alárendelik a kapitalista apparátus termelési rendszerének. Express: A tévét más célokra is fel lehetne használni. Marcuse: Igen Mert végeredményben nem a tévé, a gépkocsi és általában a technika a vétkes. A hiba abban van. hogy rossz célra használjuk fel őket. A tévével át lehetne nevelni az embereket. Express: Tehát meg kellene győzni őket, hogy nincs szükségük gépkocsira, sem tévére, sem hűtőszekrényre, sem mosógépre? Marcuse: Igen, mert ezek az árucikkek lehetetlenné teszik, hogy felszabaduljanak az önszántukból vállalt robot alól. Express: Ebben az esetben azonban munka nélkül maradnának a gépkocsi- és más gyárak munkásai. Marcuse: Az Egyesült Államokban például a General Motors és a Ford személygépkocsik helyett autóbuszokat gyártanának, hogy emberibb legyen a közlekedés. Express: Nagyon sok tévé adásra volna szükség, hogy meggyőzzük a munkásosztályt, hogy csökkenteni kell a béreket, hogy le kell mondani a gépkocsiról, hogy kevesebbet kell költekeznie. Végeredményben a gazdasági válságokból az emberek mindig a fasizmusban keresték a kiutat. Marcuse: Ez igaz. A mozgalmak mindig gazdasági válságokkal kezdődnek, ezekből a válságokból nőnek ki. Azonban az ilyen helyzet két lehetőséget kínál: a neofasizmust, amikor a tömegek egy még agresszívebb rendszer felé fordulnak. A másik lehetőség ellenkező irányú: a tömegeknek lehetősége nyilik egy szabad társadalom kialakítására, a- melyben nem lesznek válságok. Mindig két lehetőség van. Attól való félelmünkben, hogy az emberek a fasizmust választják, nem kellene lemondanunk a másik lehetőség nyújtotta reményről... Az idegenforgalmi szervezetek nemzetközi uniója, amelynek 103 ország utazási irodája a tagja, 1969-et az afrikai idegenforgalom évének nyilvánította. A szervezet ebben az évben minden tőle telhetőt megtesz, hogy minél több külföldi látogasson Afrikába. Noha a fekete földrész bővelkedik látnivalókban, az európai és az amerikai turistáknak csak mintegy 1,5 százaléka keresi fel. Az idegenforgalom fellendítése érdekében azonban az afrikai országoknak is tenniük kell valamit: meg kell könnyíteniük a beutazást és az útlevél kezelést. Csökkenteni kell a szállodák és az éttermek árát is. Paradicsomháború Mexikó és az Egyesült Államok között nézeteltérés támadt, mert Arizona szövetségi állam megtiltotta a mexikói paradicsom bevitelét. A döntést azért hozták, mert az Egyesült Államokban, különösen pedig Floridában, rendkívül bőséges volt a paradicsomtermés. Nem kevesebb termett azonban Mexikóban is, és az amerikai intézkedés súlyos helyzetbe sodorta a mexikói parasztokat. Mexikó azzal fenyegetőzik, hogy emiatt csökkenti az amerikai bevitelt. 4' Sikertelen gazdasági bojkott Az ENSZ-ben megállapították, hogy a Rhodesia elleni gazdasági zárlat nem hozta meg a kívánt eredményt. Az ENSZ A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL 1969 az afrikai idegenforgalom éve 1968-ban általános gazdasági bojkottot hirdetett Rhodesia ellen, az ország külkereskedelme azonban nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Az elmúlt évben a Dél-afri-' kai Unió bonyolította le a legnagyobb forgalmat Ian Smith kormányával. A második helyen Portugália áll. Más országok is növelték kereskedelmüket Rhodesiával. Nagy nehézségekbe ütközött a Rhodésiával folytatott kereskedelemre vonatkozó adatok összegyűjtése. Sok ország, hogy kijátssza az ENSZ határozatát, más országokon keresztül szállít árut Rhodesiába, Még olyan országok is kereskednek a fajgyűlölő politikát folytató kormánnyal, amelyeknek képviselői annak idején megszavazták a zárlatot. Több nyugati légiforgalmi vállalat sem tartotta magát az ENSZ határozatához. Egyes ENSZ-tagállamok, köztük az USA is, még mindig konzuláris kapcsolatokat tartanak fenn Rhodésiával. Romániában tovább növekszik a termelés A Román Népköztársaságban továbbra is gyors ütemben növekedik a termelés. A jelentős beruházások eredményeképpen az elmúlt évben 11 százalékkal nagyobb volt a termelés mint 1967-ben. Ezáltal megvalósították a jelenlegi ötéves tervnek az 1968. évre vonatkozó feladatait. A terv célja az ország iparosításának befejezése és a mezőgazda-' sági dolgozók számának csökkentése. Hivatalos adatok szerint a nemzeti jövedelem tavaly 7 százalékkal növekedett. Az ipari termelés 11.6 százalékkal volt nagyobb, a mezőgazdasági termelés viszont — a szárazság következtében — 3.6 százalékkal kevesebb, mint 1967-' ben. A jelenlegi ötéves terv bevezetése óta az ipari termelés állandóan meghaladja a tervezett mennyiséget. A terv évi 10,7 százalékos növekedést irányzott elő, a termelés viszont már három éve 12.3 százalékkal növekszik. A nehézipar továbbra is nagyobb ütemben fejlődik, mint a közszükségleti cikkeket előállító iparág. Az acél- és műtrágyatermelés azonban tavaly visszaesett. Ez annak tudható be, hogy néhány üzem építéséi nem fejezték be időre. Tavaly, az év végén Romániának 19.9 millió lakosa volt, amelyből 4,8 millió az iparban dolgozott. Lanyhul a gazdasági fellendülés A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a gazdasági fejlődésről szóló évi jelentésében megállapítja, hogy 1969 első felében az USA gazdaságának irama lanyhulni fog, a termelés azonban az év második felében újra fellendül. Ez azonban sokban függ az új amerikai kormány gazdasági politikájától, d? a vietnami háború alakulásától is. Mindaddig, amíg a háborút nem fejezik be, lehetetlen hosszútávú jóslatokat mondani az amerikai gazdaság fejlődéséről Japán cégek kirendeltségei a Szovjetunióban A Szovjetunió a KGST-n kívülálló országok közül tavaly Japánnal bonyolította le a legnagyoob forgalmat. A mindkét irányú árucsere-forgalom értéke meghaladta a 600 millió dollárt. A szovjet-japán kereskedelmi kapcsolatok élénkülését bizonyítja az is, hogy mind több japán cég nyit kirendeltséget a Szovjetunióban. Moszkvában az elmúlt év végén 8 kirendeltség 13 japán cég érdekeit képviselte. A legnagyobb forgalmat azok a vállalatok bonyolítják le, amelyek nyersanyagokat, elsősorban szenet és épületanyagot vásárolnak a Szovjetunióban. A Szovjetunió azonban ipari termékeket, szerszámgépeket, fémipari berendezéseket is szál-' lit Japánba. Japán elsősorban ipari termékeket exportál. Japán az idén 150 millió rubel értékű faipari gépet szállít Szibériába. Ennek ellenében mintegy 8 millió köbméter épületanyagot importál a Szovjetunióból.
