Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-25 / 8. szám
t D ávid egyszerre ébredt a Nappal, hisz oly nagyon hasonlított rá. A szürke, seszínü medvebőr alől pirosán, duzzadva, hatalmasan bújt elő, szépsége meghökkentette a homálybői lassan épülő tárgyakat, meg a gerendán csücsülő három vérvörös kakast. Dávid nagyon hasonlított a Naphoz, s mire napi robotjának felét elvégezte, pirinkóvá töpörödött, hogy ideje legyen delelni, szundítani is, este pedig a fáradtságtól megdagadva, véres szemmel, imbolyogva tért haza a sziklák közé. Útközben idült tagjait a patakba mártva, jaj- ditva mondogatta az angéliust, s már aludt... Alva lépett terméskőből épített kalyibájába, melyet mindennap alaposan megmotoztak a magas szelek. Egy hajnalban, amikor hatalmas, izmos karja kisurrant a medvebőr alól. különös for- róságot érzett, tapintott meg, mire a szokottnál előbb kibújt meleg fészkéből. Fehéren, mint a hold, egy leány feküdt a kerevet peremén, s aludt. Dávid nem tudta mire vélni a különös jelenséget, egyre dörzsölte a szemét: nem álmodik-e, nem látomás-e ez... De nem! A lány ott feküdt mellette, hallotta, hogyan lélegzik, s látta, hogyan borzad össze álmában a hidegtől. A fiatal pásztor óvatosan betakarta a lányt, s kiállt a ház elé, kelet felé fordította komor arcát. Kérdőre akarta vonni a küszöbönálló reggelt és a zugokból iszkoló éjszakát: milyen csodával nehezítették és áldották meg életét. Biborszín árnyalatokkal körülmintázott teltében a nyugtalanság pállott csírái emelgették fejüket, mint amazok, melyek a föld mélyéből törnek elő, s hatalmas hantokat vesznek fejükre, s lökik szét, hogy elérjék a Napot... Ügy határozott, hogy ünneppé avatja ezt a napot, hisz küzdelmei során még sosem volt ünnepe. Lenn az erdők még tejfehér ködben aludtak. Dávid kis hegyilovára ült, s lassan elindult lefelé a völgybe. A gleccserek csikorgós haván már látszott, hogy a lassan haladó fehér folyam elapadt, s hogy nemsokára itt lesz újra a tél. A gyér fű kiégett, s Dávid végigsímitotta a haját. Az is sárga volt. kemény a széltől meg a Naptól. Arcán most ráncokra bukkant, a kérges tenyér. Odaért már a fenyvesekhez. DEÁK FERENC (Jugoszlávia) Gyurák Sva illusztrációja A Naphoz hasonlító ember Gazdag, szép ágakat vágott. Ünnep van, mondta, ezzel díszítem fel a házat az Ő tiszteletére. Találkozott egy medvével is. Igen. Ma ünnep van, s a kerevetre kell még egy takaró. Dávid muskétája nagyot dörrent. kicsurrant belőle a láng, a füst. a halál. Hosz- szú piros csíkot húzott maga után. amikor átdobta a szürke, seszínü bőrt a fenyőágakon. De végül is megalvadt a vér. Megfagyott. Mikor lejjebb ért a még ködös tölgyek közé, áfonyát gyűjtött vagy százat, meg egy süldő vadkant ejtett, s maga elé dobta a nyeregbe. D ávid mosolygott: lám. milyen véresen kezdődik az ünnep. Egyre maga előtt látta a hojdfehér lányt, alvó sárga haját, meg- megremegő testét. Már d,él felé járt az idő, a- mikor Dávid feiért a hegytetőre. a sziklák közt megbújó házikóhoz. A süldő vadkant nyársra húzta, szájába a legnagyobb áfonyát adta, s míg a csendes tűz a magasságtól haldoklón a vadkan vékonyát, hasát nyalogatta, s a hasításon be-bekukkantott annak piros bensejébe, Dávid földíszitette a házikót Csuprait telehordta vízzel, a medve bőrét az északi falra feszítette ki. Lenn a völgyi faluban, a hegy lábánál az elkövetkező tavasz- szal megint útnak engedték a nagy falka juhot. A kutyák örvendve, ugatva szaladgálták körül a bégető csapatot, s terelték föl a hegyekbe, föl, túl a fenyveseken, ahol már csak legelők voltak. Így ismétlődött ez már évek óta minden tavasszal, ősszel pedig jön visz- sza a megsokasodott falka, hancúrozva, bégetve beáll a falu márványkövezetü terére, a Szent Ferenc templom elé, s ott várja be, hogy szétosz- szák. De azon az őszön egyetlen bárány se érkezett a falkával. Csodálkoztak az emberek, hisz a pásztor, akit senki se ismert. eddig mindig becsületesen leterelte őket a tölgyerdőig, onnan egyedül jöttek. Ilyesmi még nem történt meg soha. Mindenkinek megkerült a juhállománya, de szaporulat nélkül. Nem volt min veszekedni, nem volt Barnabás apátnak mit szétosztania. A következő őszön megismétlődött az eset. Erre már valóban nagyon elcsodálkoztak az emberek. Mi történik oda- fönn a Hegyi Emberrel? A rákövetkező tavasszal már alig akadt gazda, aki a hegyekben élő, elbecstelenedett ismeretlenre merte volna bízni juhatt. Őszre ugyanaz volt az eredmény. mint az előző pár évben. A feldühödött parasztok azon a télen nagyon sok bort vedeltek, s Barnabás apátnak nem volt többé szava.-O■■ ZB-osjeq pigz ímejBA jut mír* nyos füst. úgy lepte el a köves, kopár vidéket a kikelet. Dávid kiengedte a több százra rúgó iuhnyáját a meleg barlangéból, s fellélegzett. Két kisfiát vezette kézen, s a mellette ballagó asszonynak csendesen ismételgette: — Bár kivettük nem járó részünket a falu birkanyájából, mégis: azt hiszem, az Idén ősz- szel meglepődnek odalent. Nemcsak az övékét terelem vissza, hanem az enyém felét is hozzácsapom a nyájnak... Aznap alkonyattájt éles csattanás hasított át. a levegőn. Dávid idősebb fia erejét veszítve borult a gleccser csikorgó havába. Aztán jajveszé- kelő anyja rogyott össze. Dávid ámulva nézte a lovasokat, s mellére szorította kisebbik fiát, A golyó átfutott gyenge testén, még mielőtt Dávid elfordulhatott volna vele. így buktak le az illatos, friss fü közé vérezve mind a ketten. Még“ nyögött néhányat a Naphoz hasonlító ember, s meghalt. Dávid birkanyájából csak egyet fogtak el a falusiak. Útközben megsütötték, és üres kézzel tértek haza. Valamelyikük azt mormogta: egy csapásra két legyet. A tolvajt is, meg a szökevény feleségét is. Aztán azt már senki sem hallotta, mert befelé. magának mondogatta: tehát mégsem ő volt az oka. hogy nem született családunk. MANÓT JVÁN: Egy kis fénysugár kár az arculcsapás. Igen, akárcsak arcul csapták volna. De ügy jő alaposan. Zsámboky valami ilyesfélét érzett, ahogy elolvasta: .. mint tudtuk, Romon Novarro partnere a Ben Húrban a magyar Bánky Vilma volt.“ Mint tudjuk'. Félretolta a Képes Híradót, de csak azért, hogy a következő pillanatban Ismét belevesse magát. Ezúttal az elején kezdte. „Tragikus hirtelenséggel meghalt Ramon Novarro, a némafilmek legendás hírű hősszerelmese.“ Tragikus hirtelenséqgel, na igen. Meqhogy kideríthetetlen körülmények között. Aztán fölsorolták a filmfeit. Legkiemelkedőbb alakítása a Ben Húr. Partnere — Zsámboky tekintete eíködösödött — a magyar Bánky Vilma. írják a lapnak? Telefonáljak? Közöljem velük, hogy Bánky Vilma még csak a táján se volt a Ben Húr felvételeinek? Talán azt is közöljem velük, hogy ki volt a Ben Húr női főszereplője? , Leemelt egy filmlexikont — tele volt a szobája régi filmlapokkal, lexikonokkal — és felütötte. Bánky Vilmát. Az ada tok után egy kép. A szőke Bánky Vilma a tiszti uniformisba bújtatott Ronald Colmanhez simult. Közben méla fájdalommal nézett Zsámbokyra. „Mikor voltam én Ramon Novarro partnere?" Soha, bólintott Zsámboky. Soha ebben az életben. Mutassanak nekem egy képet, ahol odasimulsz Ramon Novarrohoz. Colman, az igen. No meg Rudolph Valentino. Ahogy ezt meg is írtam rólad. Csakugyan, Zsámboky több cikkben Is beszámolt Bánky Vilmáról. Hogy indult a pályafutása, kik voltak a partnerei és hogyan hanyatlott le a hangosfilm ideién. Zsámboky másokról is beszámolt. Színészekről, rendezők- r'ól, főként a némafilm korszakából. — Van magában valami ásatagság — mondta a rovatvezető. — Lehet, hogy ásataq vagyok — hajolt Bánky Vilma fölé — de azért ilyesmit sose írnék, hogy te a Ben Húrban! Vagy amit MaxLinderrel csináltak! Amit Max Linderrel műveltek! Max Lindert megölte a hangosfilm. Ezt írták róla. Zsámboky az ablakhoz lépett. Leeresztette a redőnyt. Egyet len dühödt mozdulattal felrántotta. Árulják el nekem, uraim, hogy mikor halt meg Max Un déri Megmondjam? Huszonötben. Mikor jött be a hangosfilm? Néhány évvel később. Csak ennyit, uraim. Ismét Bánky Vilmánál volt. — Nem vagy te erre rászorulva. Éppen elég filmed volt, éppen eléggé ismerték a neve dot, — Es ezt te hagyod? — Bánky Vilma tekintete lobbant egyet. — Es neked ebhez egy szavad se lesz? — Hát igen, rájuk kéne reccsentent. Egy telefon, vagy egy levél, dehát... — Vállat vont. — Azért talán mégse vagyok annyira ásataq. Mert ha már valami elkezd telefonálgatni, vagy éppen leveleket írogat! Lehetőleg álnéven. Álmában a sivatagban vágtatott. Csillagos homlokü lovon, Bánky Vilmával a karjában. Sütött a hold, a nő hozzásimult, és úgy nézett rá... Eqy szikla möqül előuqrott Ramon Novarro. Másnap már majdnem telefonált, de aztán mégse. Maid elkapom a frakkjukat. Az u'cán, a presszóban, vagy valahol. A laphoz nem megyek fel. Nem, azért nem. — Es miért nem? — Bánky Vilma szeme már szikrázott. — Lehet, hogy sokat kéne ücsörögni a folyosón — düny- nyöqte Zsámboky. — Vagy tudom is én.... Szóval, elkapom a fiút. Az újságárusnál kapta el. A Régi arcok rovatvezetője éppen a lapok között turkált. Zsámboky megállt mögötte. Aztán valósággal ráejtette azt a nevet. Elsie Fergusson. A Régi arcok megrándult, és hátrafordult. Ö meg, mint egy elromlott automata Már nem is tudja, hogy mi potyog ki belőle. — Ötven éve állt először felvevőgép elő Elsie Fergusson. — Na és? — bámult rá a rovatvezető. — Gondolom, meg kéne említeni, Ha nem Is volt éppen sztár, de a leqnaqyobb rendezők dolgoztak vele, eqy Griffith, eqy Cecil Bé. — Hát akkor említse meg. De csak röviden. — Közben kiválasztotta az újságját, és már indult. — fis ne érzelegjen. Meglehetősen érzelgős lett az utóbbi időben. Mi van magával, öregem? Zsámboky akart valamit mondani, de a másik már eltűnt az újságjával. Otthon csak úgy keringett a lakásban. Valahogy nem mert Bánky Vilma szemei elé kerülni. Aztán mégis leemelte a lexikont. — Nem ti tudom, hogy történt. Elakadt. Az a tekintet! Bánky Vilma hideg, megvető tekintete! — Rólad akartam beszélni, erről az ostoba elírásról, félreértésről... álltán valahogy... — Hirtelen megdühödött. — Különben már annyit írtam rólad! Igazán nem mondhatod, hogy nem írtam rólad. Ha iól meggondolom, egy szavad se lehet. Bánky Vilmának egy szava se volt. Ha lehet, még jobban odasimult Ronald Colmanhez, mint akinek most már igazán nincs más védelmezője. — Jó, jó — bólogatott Zsámboky — hiszen te is tudod, hogy neked ez már úgyse árt. Mi árthat egy Bánky Vilmának? De akinem semmi se jutott... Ez már az őzike tekintetű Elsie Fergusonnak szólt. Elsie egy ócska szlvardobozból nézett rá. Ide rakta be Zsámboky a titkos kedvenceit. Akik a lexikonokból is kimaradtak, akikről már két sort se lehetett olvasni, de akik nélkül el se lehetne képzelni a film világát. Elnézte azt a kissé elúszó arcot. — Egy kis fénysugár azért neked is kell. Becsukta a dobozt. A új ifjúság 5 _Gy. üresjárat a törékeny hajak mindig összeomlottak az újjak közt mert ami önmagádon tűi létezett üvegház árnyéka volt s a bálvány akarása áhitatosan ombolt a romokon egy mozdulat még egy leleplezett kérdőjel s fejjel a falnak zsákutcában bizalmasan ó végtelenül tárulj szézám vak ezüstbe-aranyba torkollva krákogó gyönyörrel a lehetőség korlátozott s a fekete szálak múlandék az árnyékban egy becsorduió könny tán elfedi a felismerést hogy kiléphess a hóviharba feddhetetlen kongó belekkel kopaszodó fejje! mindig egy lépésnyire csak az ismeretlen AICH PÉTER VERSEI zuzanka K. M. — NEK BORZONGÁSSAL mindenütt csupán biológia mindenütt mert ki tudja van-e igézőm és meddig ér a lánc lám megelőztél (vagy most maradtál le csak igazán) a tárgyak elmozdultak s oly megtévesztő a hold túlsó oldala elérkeztem egy másik dombra (vagy mégis én maradtam helyben* s a tenyér rózsa bogáncs mind veri vissza a fényt a törvények útját követve s csak az üresség adója tudja meddig érnek az éretlenség határai és csak te tudod mi az megmaradni ezer molekulán túl igézet nélkül távolodva a görcstől mely mindennek kezdete és vége egyaránt és elhagyva messzi ami már nincs mert találkozunk még végesen és végtelenül glóriával kihűlt próbacsőben és ostorral mellyel felszántod hátamat te rühes biológus.
