Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-18 / 7. szám
A következő pápa már nem lesz olasz A bécsi és a brüsszeli érsek a legesélyesebb jelölt «« • f * * p lyabb pápajelölt. Higgadt, kiegyensúlyozott, nagy önuralommal rendelkező, kiváló politika; érzékű, nyílt szellemű, intuitív egyéniség — csupa nélkülözhetetlen tulajdonság egy pápa számára. A másik lehetséges pápajelölt Leo Jozef Suenens. a 64 éves molines-brüsszeli püspök, szintén kiváló személyiség. ö volt talán a II. vatikáni zsinat legnépszerűbb embere. VI. Pál egy időben különösen közeli kapcsolatban volt vele és felhasználta tanácsait. Később találkozásaik megritkultak. Suenens azonban továbbra Is az egész egyházhoz szól, nyíltan és bátran Néhány héttel ezelőtt, októberben, Grazban bátor előadást tartott a Szentszék részvételéről az egyház irányításában; megtámadta többek között az Osservatore Romanoban megjelent. „A pápa egyedül dönt“ című cikket. Miután leszögezte, az egyház kollektív vezetésének szükségességét, amely a pápára és az egész püspöki karra kiterjed. erélyesen bírálta a püspöki szinódus szervezetét. Ez a beszéde nagy visz-1 szahangot keltett az egyházi hierarchia, mind a pro-* gresszisták, mind a mérsé-> keltek között. Suenens tekintélye egyre növekszik, és ezért König mellette ő a jelenlegi Szent Kollégium legtehetségesebb tagja és legvalószínűbb pápajelöltje. A Szent Kollégium bíborosai között tért hódit az az elv, hogy a következő pápának „európainak“ de nem olasznak“ kell lennie. Vajon 1969 valóban az új konklávé éve lesz-e? Lemond-e VI. Pál „egészségi okok“ miatt? És ha igen, ő jelöli-e ki az új pápát vagy egyszerűen a többi bíborossal együtt szavaz? és mi lesz a lemondott pápa címe, rezidenciája és apanázsa? íme néhány a sok-sok kérdés közül, amelyet a Vatikánból kiszivárgó hírek felvetnek. Pediq a pápa háza táján valóban semmi olyasmi nem történt, ami igazolná a híreszteléseket. Nyugodtan beismerik, hogy a pápa e- gészségi állapota nem a legjobb, de nem festik drámainak a helyzetet. Ami az egyház válságát illeti, túlzott aggodalmat nem mutatnak miatta; sőt éppen úgy vélik, ez a válság is egy okkal több, hogy VI. Pál ne hagyja el helyét, mielőtt rendet és fegyelmet nem teremt. Az eddig legnépesebb konklávé Érdemes azonban megvizsgálni, milyen napjainkban a bíborosok kollégiumának összetétele. Vajon milyen eredményre jutnak, ha egy napon vártalanul konklávéra gyűlnek össze a bíborosok? A bíboros kollégium azonban 103 bíborossal a történelem legnépesebb konklá- véját alkotná, ha össze kellene gyűlnie, hogy megválassza VI. Pál utódát. Egy ilyen népes konklávé természetesen bonyolultabb „választási manővereket“ tenne lehetővé és szükségessé a kívánatos .kétharmad plusz egyes“ többség kialakulásához. A többség szilárd bázisa mindenesetre megvan. Az olasz (34 bíboros, tehát egyharmad rész) és az európai bíborosok csoportja (35 bíboros) a szavazatok döntő többségét biztosíthatja. Az olasz bíborosok csoportja kétségkívül a leg- homogénabb és a múltban mindig sikerült maga köré tömörítenie az etnikailag vagy ideológiailaa rokon csoportokat: a spanyol, portugál, latin-amerikai, angol, ír stb. bíborosokat. Jelenleg azonban az etnikai és földrajzi szempontok kevesebbet nyomnának a latban mint az ideológiaiak. Nem annyira a nemzetiség számítana immár, hanem inkább az egyes bíborosok és az egyes püspöki konferenciák konzervatív vagy haladé orientációja. Ez a második vatikáni zsinat egyik fontos következménye. A probléma tehát Így szól: hogyan gondolkodnak a bíborosok ? Ewrópoi, de nem olcrsz Az a téma, amelyben jelenleg széles körű egyetértést lehetne teremteni, így szól: „Végre meg kellene tömi azt a bűvöletet, hogy a pápa csakis olasz lehet“. Ez nem azt jelenti, hogy megérett volna az idő egy afrikai, ázsiái vagy amerikai pápa megválasztására. A bíborosok többségének meggyőződése, hogy — legalábbis még egy ideig — nem kell Európán kívüli pápát választani. A progresszívek tehát ma gyakorlatilag azt kívánják, hogy az új pápa tartozzék az egyház leghaladóbb szárnyához és származzék egy nyugat-európai országból, de nem Olaszországból. A konzervatívok viszont olasz bíborosban szeretnék látni VI. Pál utódját. Lássuk kik azok a bíborosok, akikre a választás eshet. Kora miatt kiesik a versenyből a 34 olasz bíborosnak körülbelül a fele. Ursi bíboros túlságosan fiatal (60 éves) Túlságosan idős viszont Pizzado (91 éves). Marella (89 éves), Giobbe (88), Cento és Cicognani (85), továbbá Jorio, Roberti, Forni, Ottaviani, Bertram!, Zebra. Grano, Bacci. A megmaradtak közül némelyek semmiképen sem jönnek számításba (Colombo és Traglia), másokat túlságosan egyértelmű politikai múltjuk zár ki (Siri), szélsőséges állásfoglalásuk (Samoré, Antoniutti) és így tovább. A számbajöhető olasz bíborosok tehát csak néhányan vannak: Urbani, Marella, Vagnozzi, Dell'Acqua, Car- pino és Fíorit. Mint látjuk, ezen a listán nem szerepelnek előtérben álló személyiségek, legfeljebb Dell'Acqua akit a konzervatívok eléggé kedvelnek belpolitikai, a haladók viszont külpolitikai állásfoglalása miatt. Az ő megválasztása kompromisz- szum lenne. Figyelembe kell azonban venni két más olasz bíborosokra, itt már könnyebb helyzetük miatt eddig nem említettünk: Feiicit, a zsinat volt főtitkárát, és Giacomo Leracarót, a liturgiái tanács volt elnökét és Bologna volt érsekét. Életkora egyiknek sem kedvező: Az 57 éves Felici túl fiatal, Lercaro viszont 77 évével kissé túl öreg. Áttérve a külföldi bíborosokra, itt már könnyebb jóslatokat felállítani. Nyugat-Európában sincs túl sok jelölt Mint már említettük, nyomban kizárhatjuk valamennyi, ázsiai, afrikai, amerikai és óceániai bíborost, továbbá a keleti egyházak bíborosait. Ennek okai világosak (gondoljuk át pélául, milyen visszatetszést keltene világszerte egy amerikai pápa megválasztása). A keleti ritusű pátriárka-bíborosok jelöltKét kongresszus néhány tapasztalata (Befejezés az 1. old.)' remény maradt, mert a 6 szervezet érdekel sokszor nagyon is eltérőek voltak, ami mindjárt a kezdetnél megmutatkozott, így történt meg, hogy az ülésrendről és a szavazási módról szőlő vita, szinte az egész első napot kitöltötte. Számtalan fonák helyzet alakult ki. Már erről is szavazással döntöttek, hogy szavazzanak-e az egyik elhangzott javaslat szavazásra bocsátásáról. Nem egy ilyen többszörösen áttételes szavazási bonyodalom keletkezett. — Hiába, a demokratikus elvek iránt való érzéke az ifjúságnak még nem jelenti azt, hogy ismeri is a demokrácia gyakorlati „játékszabályait". Ezeket még el kell sajátítanunk, hogy értékes időnket sokkal építőbb jellegű dolgok elmondására használhassuk fel. Megmutatkozott az is, hogy az 5 szervezet küldötteit — kivételt a főiskolások képeznek — csak addig érdeklik a demokratikus elvek, és „játékszabályok“, amíg saját érdekeiknek kell érvényt szerezni. Azután nem érdekli őket a magasabb elv, az általános demokratikus jogok stb. Néha az volt az érzésem, hogy — némi túlzással mondva — a legtotálisabb diktátor is érvényesülne itt, ha okosan kielégítené az egyes csoportok szűkköri érdekeit. sége is igen kétséges, tekintettel egyházuk különleges viszonyára a római egyházhoz. Politikai szempontból nem lehetne valószínű egy francia vagy német pápa megválasztása; szocialista országbeli bíboros megválasztása egyenesen kizártnak tekinthető. A spanyol, portugál, angol és ír bíborosok megválasztását szintén valószínűtlenné teszi politikai tendenciájuk. A lehetőségek tehát a kis országok bíborosaira korlátozódnak: a holland, svájcj.. osztrák és belga bíborosokra. Svájcnak két bíboros van. Az első Charles Joumet 77 éves, másrészt teológiai állásfoglalásai VI. Pál legkonzervatívabb lépéseihez kötik. Síkraszállt például a legutóbbi vitákban a Hu- manae vitae enciklika védelmében. Ez csökkenti esélyét a pápaságra. A másik svájci bíboros, Walter Benno Gut Benedek-rendi bíboros, kevéssé ismert személyiség. Bemard Jan Alfrink, Hollandia 68 éves prímása az utóbbi években túlságosan nyílt ellenzéki magatartást tanúsított a Kúriával szemben ahhoz, hogy megválasztása lehetséges legyen. Marad tehát Ausztria és Belgium prímása. Mindkettő kétségkívül esélyes pápa-jelölt. König bécsi érsek 63 éves. Tudós (neves vallástörténész, aki arról is híres, hogy védelmébe vett olyan teológusokat, akiknek koncepcióiról sok vita folyt, például a svájci-tübingeni Hans Kungot), diplomata, aki sokat utazott a szocialista országokban, Egyiptomban és Keleten és sokat tett a rendszerek és az egyház kapcsolatának javításáért, végül a nem hívők titkárságának elnöke (ez a titkárság nemrég nevezetéssé vált a párbeszédről szóló dokumentumával). König bíboros a Szent Kollégium tagjai közül az egyik legkomoA hat társuló szervezet érdekeinek összehangolása az ülésezés második napján is néha szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközött Az alapszabályzatot és a programnyilatkozatot éjjel dolgozták át teljes egészében, különben fennállt volna annak a veszélye, hogy nem születik megegyezés és a kongresszus konkrét eredmény nélkül fejeződik be. Végül is az eredeti elképzelés szerinti szoros szövetség helyett a hat szervezet laza társulása jött létre. Ez azt jelenti, hogy valamennyi szervezet teljes fokú szuverenitással rendelkezik és a Nemzeti Frontban is egyenként vannak regisztrálva Az összefogó szövetségi szervnek a határozatai csak akkor kapnak érvényt, ha a tagszervezetek többsége azokat ratifikálja. A viták tovább folytatódnak, most már szűkebb körben kerülnek megtárgyalásra a társulás problémái, jövőbeni léte és szerepe. A nemzetiségi, tehát a magyar fiatalok helyének a kérdése a társulásban, sem oldódott meg a kongresszuson úgy, ahogy arra az előkészületek alapján — talán kicsit naivan — számítottunk. A tények már ismertesek, az Oj Ifjúság múlt heti számában részletes tájékoztatást nyújtott a magyar fiatalok képviselőinek a kongresszuson kifejtett harcáról. Meggyőződhettünk arról, hogy velünk szemben a demokratikus elvek alkalmazása a kongresszuson a nullával volt egyenlő. A sok probléma és érdek között a mi érdekeink elvesztek. Megmutatkozott ez abban is, hogy a nemzetiségi és érdekszervezetek csoportosulásának a kérdését levették a napirendről, amit sajnos megakadályozni nem tudtunk, illetve nem állt módunkban. Az előkészületi munka során kidolgozott alapszabályzati javaslat pedig külön statútumot tartalmazott a nemzetiségi fiatalok csoportosulásának konkretizáláséra. Ennek a statútumnak a jóváhagyását későbbi időpontra halasztották. A harc tehát még korántsem fejeződött be. Ezek- után fokozottabb mértékben kell törekednünk arra, hogy a nemzetek fiataljaival egyenlő jogokat kapjanak a magyar fiatalok is. Azt kell elérnünk, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok helyét és szerepét a társulásban ne a felülről megszabott és engedélyezett szűk keret szabja meg, hanem mozgalmunk súlya és a létező igények. A magyar fiatalok Központi Tanácsát a kongresszus végül is elismerte és a magyar fiatalok klubjai is legalitást nyertek: Ezeket a konkrét eredményeket kihasználva, tovább kell fejlesztenünk a klubtevékenységet, erősítenünk kell mozgalmunk szervezettségét, ezzel is hozzájárulunk mozgalmunk súlyának emeléséhez és a minket megillető pozíciók kiharcolását is elősegítjük. VARGA Sándor !|||liHHi!i|iiiiiiiii|iuniiiiii;;!||||||i||||||||||||||||||||||||||||||||||| 21/165 hivatalnoknő igazi barátot keres. Lehetőleg fényképes leveleket várok. Jelige: „Piros rózsa“. 23/160 hivatalnoknő igazi barátot keres. Lehetőleg fényképes leveleket várok. Jelige: „őszinteség“.
