Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-02-18 / 7. szám
8 új ifjúság JOZEF DANEK: 5. K itekintve az ablakon elszakadt Krasko gondolatainak fonala. Kint esteledett, lönt a Kolibská utcán kigyúrtak a lámpák. Az órájára nézett. Öt perc múlva hét. A nap úgy elszaladt, hogy szinte észre se vette. Már éppen készült elmenni, amikor az iroda csendjébe belehasított a telefon átható berregése. — Igen, Terka. Már éppen indulok... De vacsora után mindjárt visrza is kell jönnöm... Ki hívott...? Nem értem... Oóóó! Kanys doktor. Jő! jó... Majd én felhívom... Nem egészen egy óra múlva már vissza is volt. Jelsavskyt Urbaníkkal együtt a titkárnő szobájában találta. Dámát játszottak. Éppen a második partit kezdték. — Mi az, már vacsora után fiúk? Gyertek, megbeszéljük a dolgokat. — Ezért még megfizet, — fenyegette meg az ujjúval Jel- savsky Urbaníkot az elvesztett parti miatt. — Ezt már szeretem — ünneplő ruhában, fehér ingben jönni a megbeszélésre, — jegyezte meg Krasko tréfásan a hadnagyra pillantva. Az elpirult, de nem szólt semmit. — Üljetek le! Elmondom nektek az öregnél tett látogatásom eredményét. — Kö- hintett egyet, majd a szeme sarkából Jelsavskyt figyelve, bejelentette: — Az osztályunk parancsnoka engem bízott meg a vizsgálat vezetésével. A nyomozás további menetére vonatkozó javaslatokat minden megjegyzés nélkül jóvá hagyta. Reggel jelentenem kell neki a nyomozó csoport ösz- szetételét... Akartál valamit mondani, Mi§o? — kérdezte, amikor észrevette, hogy Jel- savsky fészkelődik a széken. — Most már nem. — És azelőtt ? — Azelőtt mondtam volna, de már úgyis megoldódott. — Hagyd a fenébe most a veszekedést, Miso. És semmi idegeskedés, együtt izzadjuk meg ezt az ügyet, úgyis. De most már komolyan térjünk a tárgyra. K rasko 3 nyomozócsoportba Jelsavskyt és az igyekvő, szerény Urbaníkot osztotta be. Rajtuk kívül odavette még Riska hadnagyot is, a tudományos-technikai sejtek és a dokumentációs részlegek közötti összekötőnek. Az ő osztályáról voltak mindannyian, kollégák és jóbarátok. — Horckovának reggel meghagyom, hogy a nyomozó- csoport számára minden adminisztrációs munkát soron kívül intézzen. Miso, te reggel mindjárt veszed a kocsit és kihallgatod a többi lakót a Podhradná utcában. Azokat is, akik munkában vannak. Főleg Zechnerová kapcsolatait próbáld megállapítani. Ide ne hívass be senkit, csak abban az esetben, ha jegyzőkönyvet kellene felvenni. — Maga, Urbaník, menjen el a nyugdíjintézetbe és kérje ki a meggyilkolt anyagát Még ott tudunk meg a leghamarabb valamit a rokonságról és a tulajdonképpeni betegségéről. Én bejelentem Staníknak a nyomozócsoport összetételét, megsürgetem a boncolási jegyzőkönyvet és Ritkával ismertetem a feladatát. Azzal kell majd törődnie, hogy mielőbb megkapjuk a talált hajszálakról a véleményezést. Meg van már az ujjlenyomatok eredménye ? — Még nincs, méq nem jelentkeztek. Takác ugyan azt ígérte, hogy estére elkészül vele, — mondta Jelsavsky. — Fel kellett volna hívnod. Milyen a technikán a szolgálatos mellékvonalának a száma? — 3422, — szórta ki Urbaník a főhadnagy helyett. A kapitány kitárcsázta a számot. A szolgálat jelentette, hogy a szakértői véleményezés elkészült. — Elszaladok érte, — ajánlkozott Urbaník. Amikor cipőjének a kopogása elhalt a folyosó túlsó végén, újra megszólalt a telefon. — A városból hívják, — hallatszott egy női hang a telefonközpontból — Oőóő! Szervusz, Igor! A feleségem már mondta, hogy kerestél... Még ma?... Rendben van... Egy fél óra múlva végzek, várj meg! Hát hol? Jó. A Metropolban... Igen. Ügy körülbelül fél tízkor. — Urbaník nemsokára meghozta a technikáról az ujjlenyomatok fényképes nagyítását és papírba csomagolva a morfiumot tartalmazó dobo- zocskákat. — Fiúkf Ma még egyet s mást elő kell készítenünk, — nézett vizsgálódva a kapitány előbb Urbaníkra, aztán meg Jelsavskyra. — Rendben van. Engem nem vár otthon az asszony, — vetette oda közönyösen a főhadnagy. A következő pillanatban azonban nem tudta megállni, hogy ne szúrjon egyet Urba- nikon. — Csak azt nem tudom, hogy Ferónak is megfelel-e. Azt hiszem, valami találkára öltözött így ki. Az csak savanyúan elmosolyodott. Volt ugyan hozzá kedve, hogy megjegyezze, nem akar agglegény maradni, de aztán mégis meggondolta magát. Krasko a főhadnagyhoz fordult: — Azonnal írsz egy levelet és az ujjlenyomatok felvételeivel együtt felküldöd Prágába. Az eredményt postafordultával kérd A futárt még eléred. Aztán egy fejléces papírra egy kérvényt szerkesztesz a gyógyszerkutató intézetnek, hogy sürgősen adjanak szak- véleményt a morfiumról. Bennünket elsősorban az érdekel, hogy honnan származik. Ezt hangsúlyozd nekik. Maga Urbaník még ma hasonlítsa ösz- sze az ujjlenyomatokat a mi daktiloszkópiai nyilvántartónkon. Az őrnél elintézem, hogy azonnal küldjön Gáfrikért. ö majd segít magának. Nem feledkeztünk meg valamiről? — tette föl a kérdést inkább magának. mint két alárendeltjének, amikor a bezárt szekrénytől a kabátjáért indult. — A rangadó eredményét megkérdezni. — nevetett fel egy kissé kárörvendően Jelsavsky. — Lelkemre! — állt meg Krasko a fogasnál, mintha oda- szöqezték volna — Hiszen ma szerda van?! És Slovan - Cer- vená hviezda rangadó. Az isten szereimére. És én erről egészen megfeledkeztem. — ütött a homlokára és kétség- beesett arcot vágott hozzá. — Nem tudod, mi lett az eredmény? — Nem. Engem a halak érdekelnek nem a futball. Különben a Cervená biztosan kikapott, — mondta csak azért is, jól ismerve a főnők gyenge oldalát. — Micsoda?! Menj a...! Értesz is te hozzá Esetleg úgy mint én a te halaidhoz, — adta vissza Jelsavskynak a célzást és felvett^ a kabátját. Kint a kapitányt élénk szél csapta meg és a friss tiszta levegő. Felnézett az égre, melyen a ritkás felhők tépett go- molyagjai úsztak, holdfénytöl megvilágítva. Mindez szinte csábította arra, hogy sétáljon egyet. És nem tudott ellent- állni. Egyenletes léptekkel indult a város felé. Elképzelte a Metropo! kávéházat. Ki tudja, várja-e Igor? Igor Kanys doktor, a vele egy faluból származó, de ugyanakkor jó barát is, az ismert elmegyógyász. Évekkel ezelőtt még mint hadnagy kereste fel először földijét. Pozsonyban a klinikán. Egyik delikvensét kellett alaposan kivizsgálni, aki egy tizenhat éves lányt próbált megerőszakolni. A lány súlyos testi sérüléseket szenvedett és amikor az illetőt becsukták, megjátszotta az elmebeteget, Nagyszerűen megértették egymást Kanys-szal. Időnként ugyan vitatkoztak a futball miatt. Kanys ugyanis a Slovan rendíthetetlen drukkere, Krasko viszont Cervená hviez- dára esküszik. B elépett a kávéházba, megállt az ajtóban és körülnézett. Hátul a bal sarokban észrevette Igor felemelt kezét. A kabátját se vetette le, egyenesen az asztalához indult. — Ember, hol csavarogsz te állandóan? Haza jársz egyáltalán? — üdvözölte Kanys széles mosollyal. — Kétszer is hívtalak. A te Terkád meg mindig csak ugyanazt mondta: még nem jött haza. Ha nő lennék, a világért se mennék fe-1 leségül egy Sherlock Holmes- hoz. — Csupán megszokás kérdése, — nevetett fel Krasko is. Leült és cigarettára gyújtott. — Látod, látod! Mégis csak jobb lett volna, ha tanító maradsz. Erre a megjegyzésre Krasko egy pillanatra magába mé- lyedt. A régmúltba vetett re- troszpektív pillantás olyan plasztikusan tűnt elé, hogy a barátjáról is megfeledkezett. Éppen akkor végezte el a tanítóképzőt és el kellett volna foglalnia a tanítói állását, a- mikor kitört a felkelés. Az események kérlelhetetlenül magukkal ragadták és ő tudta, hogy hol a helye. No és a háború után? Utána jöttek és azt mondták neki: Gyere elvtárs, te felkelő vagy, a pártnak szüksége van az ilyen emberekre. És 6 ment. Ojra harcolni. Az első vonalba. Harcolni a bűnözés ellen. Nem egyszer meggyőződött róla. hogy a pedagógiai ismereteket nagyszerűen lehet alkalmazni az iskolán kívül is. A felnőttek ugyanis gyakran olyanok, akár a gyerekek. — Ejnye, Karol, hát mi van veled? Megint a tettest keresed? — Áá, dehogy! Csak valami eszembe jutott. — Iszol egy konyakot, vagy inkább bort ? — Inkább konyakot innék. Ünnepelsz valamit? — Meglehet, hogy igen. — Hát akkor áruld el nekem! Mihez gratuláljak? — Akár a győzelemhez is gratulálhatsz, — nézett rá kanys a szemöldöke alól és a szája széle remegett a visszafojtott nevetéstől. — Ja vagy úgy! Most már értem. — jegyezte meg levertem — Mennyi volt?, — Azt akarod mondani, hogy te nem tudod az eredményt? — Csodálkozni fogsz, de valóban nem tudom. Hát mondd már! Mennyi volt? — Kettő — egy. A Cervená egyetlen gólját Dolinsky lőtte. Kapásból. Dezo, a pincér enyhén ki- düllesztett hassal az asztalra tette a tálcát. Krasko fogta a szódát, forgatta ujjal között, és elgondolkodva figyelte az elpattanó apró buborékokat. Kanys a konyakos poharat ragadta meg. Egészségünkre, Karol. Ne búsulj. A szerencse forgandó. Tavasszal a rangadó akár fordítva is végződhet. A mikor Kanys látta, hogy barátja arcáról csak nem akar eltűnni a bosszúság, megkérdezte: — Hogyhogy?! Talán csak nem azért sértődtél meg, amiért felhívtalak? — Öó, dehogy, de értsd meg. A fiúkat befogtam, én meg leléptem. Van ugyanis most egy rázós munkánk. — Bocsáss meg, Karol, de igazságtalan vagy hozzám. Nem a futball miatt hívtalak és már egyáltalán nem ezért, hogy ráadásul még ugrassalak is. Kanys doktor egyszerre elkomolyodott és hirtelen szokatlan kéréssel lepte meg Kraskot. — Van egy cigarettád? — Cigarettám? Hallod, mióta dohányzói te? — Tudod hogy nem dohányzóm, most azonban rá kell gyújtanom. — Parancsolj! — fordította feléje Krasko a doboz Lipa cigarettát a másik kezével meg felkattintotta az öngyújtóját. Kanys szippantott a cigarettából és köhögni kezdett, hogy még a könnye is kicsordult. — Még két konyakot? — mondta a pincérnek és komikusán rázta le cigarettája hamuját. — Meg kell veled beszélnem valamit. Karol, — kezdte hosz- szabb habozás után. — Csak nem valami bűnügyben? — Ó, dehogyis. Családi ügyben Ismersz te nálatok valami Feró Urbaníkot?, — Ha Urbanik hadnagyra gondolsz, hát azt ismerem. De miért kérded? Történt talán valami? — kérdezte vissza a következő pillanatban Krasko és egy percig sem titkolta Kanys kérdése feletti meglepetését. — Tegnap Vierkánk bejelentette, hogy komolyan jár azzal a fiúval. Képzeld el... — Nem fejezhette be a megkezdett mondatot, mert Krasko jókedvűen felkacagott. — Hát ez aztán gyönyörű. Egy tizennyolc éves udvarlója van. te meg csakhogy nem csinálsz belőle családi tragédiát. — Semmiféle drámát nem akarok csinálni belőle, — reagált Kanys a megjegyzésre egy kissé ingerülten. — de értsd me. Egyetlen gyerek. Csak azt akartam tudni... Egyszóval azt, hogy kiféle, miféle az az Urbanik. — Nagyszerű fiú, ne csinálj magadnak gondot belőle, — nyugtatgatta Krasko a barátját és a konyak után nyúlt... R eggel Krasko gyalog ment az irodába. Á rendszeres megálló a trafikban a napi cigaretta adagért és az elmaradhatatlan sportújságért, most sem maradt el. A közbiztonsági hivatal ajtajában álló 6r gépiesen a sapkájához emelte a kezét és ugyanakkor jelentette' — Kapitány elvtárs, az ügyfeleknek fenntartott helyiségben már jó fél órája várakozik valamiféle asszony. Jozefina Gereckának hívják! — Gereckának? — Igen. Gereckának. Ahogy láttam, nagyon meg lehet rémülve. Azt mondta, hogy azokkal akar beszélni, akik tegnap a Podhradná utcában a gyilkosságot nyomozták. — írjon ki neki egy belépőt, aztán vezesse fel az irodámba, — adta ki a parancsot az őrnek, arra gondolva, hogy vajon milyen okok késztethették a házmester feleségét Ilyen korai látogatásra. (Eoiytatjuk) A „szép csúnya” fiú és szépséges szerelme Elodie, Belmondo szimpatikus ex-felesége. rossz jövendőmondának bizonyult. Tavaly februárban ugyanis, a válóperi tárgyalás után, még a bíróságon kijelentette: ,,Azt hiszem, hogy a férjem titokban már régen eljegyezte Ursula Andresst. Nos. most már szabad. Feleségül veheti. És bizonyosan meg is teszi. Meg vagyok róla győződve, hogy néhány héten belül megtartják az esküvőt. Áldásom rájuk. Nem kényszerfthetem ..bebelt“ hogy engem szeressen. A gyermekemről gondoskodik, 7500 frankot kapunk havonta. Ezzel részeiből a dolog el van intézve.“ Ursula Andress, a ..hideg svájci szépség“ meg lehetett elégedve. ..Almainak férfija“ — ahogy Belmondot nevezte — csakis az Övé lett. A szerelem tizenkét évvel ezelőtt, Olaszországban kezdődött, ahol annak idején Ursula az első lépéseket tette a filmvilág meghódításáért. Kapcsolatukat eleinte valóságos csodának tartották, mert Ursulát kimondott férfigyülölőnek ismerték. A szemelem idegen fogalom volt nála Egy erdekelteta pénz Ami azt illeti, a svájci virágárusnő szépséges lányának elege volt otthon az anyagi gondokból és a polgári erkölcsből is. Ugyanígy elege volt a munkából anyja üzletében. Kevés jövedelemért sokat dolgozni — ezt idöpocsé- kolásnak tartotta. Egy szép napon tehát otthagyta a szülői házat és elindult, hogy meghódítsa a filmvásznat — lehetőleg minél több pénzzel együtt. A célja elérését egyengető eszközökben egyáltalán nem volt válogatós. Lelkiismeretfurdalás nélküt kovácsolt tőkét szépségéből, kifogástalan alakjából. Az örök városban — mielőtt filmezett volna — foto- és festőmodellként kapta a „gázsiját“. Csak később jutott be a befolyásos filmkörökbe; kisebb szerepeket kapott. olyanokat, amelyekben vékony alakja, hosszú lábai kitünően érvényesültek. „Ha Ursula erkölcsös lett volna, nem jutott volna messzire“ mondották a kollégái. , Mert játszani igazán nem tud. De csodásán néz ki, elbűvölő látványt nyújt a szemnek. Hogy az első sztárok sorába került, föltétlenül a vonalainak, s nem a tehetségének köszönheti...“ Mikor évekkel ezelőtt Hollywoodban filmezett, a régi bevált recepthez tartotta magát: aki levetkőzik, annak sikere van. Gazdag akart lenni. Házasságra akkor sem gondolt. És mégis, általános meglepetésre, alig néhány hónap múlva a színész-rendező John Derek felesége lett. Derek mindeddig épp olyan kevéssé érdeklődött a nők iránt, mint Ursula a férfiak iránt. Mindenki törtető karrieristának ismerte. A házasság mindennek ellenére tíz évig tartott s válásra csak akkor került sor, amikor Jean-Paul Belmondo lépett színre. Ursula nem szívesen beszél a házasságáról. Derekhez való kapcsolatát egy „szükséges érdekkozösség“-ként jelöli meg. Az igazság az, hogy Derek gátlás nélkül, mintegy árumintaképpen. Hollywood- szerte mutogatta „takarékosan“ öltözött (vagy ruha nélküli) fényképeit Ez ugyan nem volt valami erkölcsös módszer, de módfelett sikeres. Egyébként. Ursula szerint filmkörökben csak a2 lehet erkölcsös, aki azt megengedheti magának. Derek pedig — állítólag — még mindig azon búslakodik, hogy az aranyhalacska kiugrott a hálójából, s váltig hangoztatja, hogy a dolgoknak „azzal az ápolatlan franciával“ így jelöli Belmondot „nem lesz jó vége“. Belmondo teljesen megváltoztatta Ursulát. Szelíd lett, majdnem- hogy komoly. Jean-Paul nemcsak meghódította őt, hanem az egész lényét megváltoztatta. „Eleinte nem is tetszett — emlékezik vissza ma a sztár — a négy év előtti első találkozásukra. „Az ajka duzzadt volt, az orra lelapított, mert azelőtt szenvedélyes boxoló volt, de már rövid ismerettség után egészen hatalmába kerített. „Bebel“ más mint a többiek. Ö egyéniség. Ilyan, amilyennek kislánykoromban az igazi férfit elképzeltem. Teljesen mindegy, milyen a külseje. Annyira bájos, hogy nem kell szépnek lennie...“ A „bájos csúnya" nemrégiben visszaadta a bókot, azzal, hogy Ursulát élete asszonyának és igazi nagy szerelmének nevezte. Nem riadt vissza attól sem. hogy elváljon elragadó feleségétől s elhagyja három gyermekét, Patríciát, Florence-t és Pault. A „mintaférj“ és szerető családapa Örökre elhagyta párizsi Rue Savoie-n lévő otthonát. S ha azelőtt ő volt féltékeny Ursula szép számú tisztelőire, ma fordítva van. A szép szőkeség még azt sem engedi, hogy valaki egy pillantást vessen az ő Bebelére. Ezért utazott utána az Indiaióceánban lévő Réunion szigetre, ahol Belmondo Catherine Deneuve- vel, a szép francia sztárral forgatja a „Msississippi szirénái" című filmet. A fagyos szépségű Ursulából hízelgő házias kiscica lett, aki már a reggelinél megkérdezi mit kíván partnere vacsorára, s reggel idejében felkel, hogy rendbehozza a ruháit, bevásárol és egyedül főz. Hogy ezí Belmondo hogyan érte el? Hallgat róla. „A magánéletemhez senkinek semmi köze. Megszelídítettem Ursulát, no és?“ Párizsi barátaik szerint Ursula és Bebel titkos házasságra készülődnek. Ez azonban csak találgatás. S hogy valóra válik-e, talán már az Indiai-óceán szigetén eldől... Jean Pa»'1 ’’elmond' és eb 3lasz»h^,af lan kísérője Ursula Andress, aki miatt 13 évi házasság után elvált felesegető!
