Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1969-02-18 / 7. szám

8 új ifjúság JOZEF DANEK: 5. K itekintve az ablakon elszakadt Krasko gon­dolatainak fonala. Kint esteledett, lönt a Kolibská utcán ki­gyúrtak a lámpák. Az órájára nézett. Öt perc múlva hét. A nap úgy elszaladt, hogy szin­te észre se vette. Már éppen készült elmenni, amikor az iroda csendjébe belehasított a telefon átható berregése. — Igen, Terka. Már éppen indulok... De vacsora után mindjárt visrza is kell jön­nöm... Ki hívott...? Nem ér­tem... Oóóó! Kanys doktor. Jő! jó... Majd én felhívom... Nem egészen egy óra múlva már vissza is volt. Jelsavskyt Urbaníkkal együtt a titkárnő szobájában találta. Dámát ját­szottak. Éppen a második par­tit kezdték. — Mi az, már vacsora után fiúk? Gyertek, megbeszéljük a dolgokat. — Ezért még megfizet, — fenyegette meg az ujjúval Jel- savsky Urbaníkot az elvesztett parti miatt. — Ezt már szeretem — ün­neplő ruhában, fehér ingben jönni a megbeszélésre, — je­gyezte meg Krasko tréfásan a hadnagyra pillantva. Az el­pirult, de nem szólt semmit. — Üljetek le! Elmondom nektek az öregnél tett láto­gatásom eredményét. — Kö- hintett egyet, majd a szeme sarkából Jelsavskyt figyelve, bejelentette: — Az osztályunk parancsnoka engem bízott meg a vizsgálat vezetésével. A nyo­mozás további menetére vo­natkozó javaslatokat minden megjegyzés nélkül jóvá hagy­ta. Reggel jelentenem kell ne­ki a nyomozó csoport ösz- szetételét... Akartál valamit mondani, Mi§o? — kérdezte, amikor észrevette, hogy Jel- savsky fészkelődik a széken. — Most már nem. — És azelőtt ? — Azelőtt mondtam volna, de már úgyis megoldódott. — Hagyd a fenébe most a veszekedést, Miso. És semmi idegeskedés, együtt izzadjuk meg ezt az ügyet, úgyis. De most már komolyan térjünk a tárgyra. K rasko 3 nyomozócso­portba Jelsavskyt és az igyekvő, szerény Urbaníkot osztotta be. Rajtuk kívül oda­vette még Riska hadnagyot is, a tudományos-technikai sejtek és a dokumentációs részlegek közötti összekötőnek. Az ő osztályáról voltak mindannyi­an, kollégák és jóbarátok. — Horckovának reggel meg­hagyom, hogy a nyomozó- csoport számára minden ad­minisztrációs munkát soron kí­vül intézzen. Miso, te reggel mindjárt veszed a kocsit és kihallgatod a többi lakót a Podhradná utcában. Azokat is, akik munkában vannak. Főleg Zechnerová kapcsolatait pró­báld megállapítani. Ide ne hí­vass be senkit, csak abban az esetben, ha jegyzőkönyvet kellene felvenni. — Maga, Urbaník, menjen el a nyugdíjintézetbe és kérje ki a meggyilkolt anyagát Még ott tudunk meg a leghama­rabb valamit a rokonságról és a tulajdonképpeni betegségé­ről. Én bejelentem Staníknak a nyomozócsoport összetételét, megsürgetem a boncolási jegy­zőkönyvet és Ritkával ismer­tetem a feladatát. Azzal kell majd törődnie, hogy mielőbb megkapjuk a talált hajszálak­ról a véleményezést. Meg van már az ujjlenyomatok ered­ménye ? — Még nincs, méq nem je­lentkeztek. Takác ugyan azt ígérte, hogy estére elkészül vele, — mondta Jelsavsky. — Fel kellett volna hívnod. Milyen a technikán a szolgá­latos mellékvonalának a szá­ma? — 3422, — szórta ki Urba­ník a főhadnagy helyett. A kapitány kitárcsázta a számot. A szolgálat jelentette, hogy a szakértői véleménye­zés elkészült. — Elszaladok érte, — ajánl­kozott Urbaník. Amikor cipő­jének a kopogása elhalt a fo­lyosó túlsó végén, újra meg­szólalt a telefon. — A városból hívják, — hallatszott egy női hang a te­lefonközpontból — Oőóő! Szervusz, Igor! A feleségem már mondta, hogy kerestél... Még ma?... Rendben van... Egy fél óra múlva vég­zek, várj meg! Hát hol? Jó. A Metropolban... Igen. Ügy kö­rülbelül fél tízkor. — Urbaník nemsokára meg­hozta a technikáról az ujjle­nyomatok fényképes nagyítá­sát és papírba csomagolva a morfiumot tartalmazó dobo- zocskákat. — Fiúkf Ma még egyet s mást elő kell készítenünk, — nézett vizsgálódva a kapitány előbb Urbaníkra, aztán meg Jelsavskyra. — Rendben van. Engem nem vár otthon az asszony, — ve­tette oda közönyösen a főhad­nagy. A következő pillanatban azonban nem tudta megállni, hogy ne szúrjon egyet Urba- nikon. — Csak azt nem tu­dom, hogy Ferónak is meg­felel-e. Azt hiszem, valami ta­lálkára öltözött így ki. Az csak savanyúan elmoso­lyodott. Volt ugyan hozzá ked­ve, hogy megjegyezze, nem akar agglegény maradni, de aztán mégis meggondolta ma­gát. Krasko a főhadnagyhoz for­dult: — Azonnal írsz egy levelet és az ujjlenyomatok felvéte­leivel együtt felküldöd Prágá­ba. Az eredményt postafordul­tával kérd A futárt még elé­red. Aztán egy fejléces papír­ra egy kérvényt szerkesztesz a gyógyszerkutató intézetnek, hogy sürgősen adjanak szak- véleményt a morfiumról. Ben­nünket elsősorban az érdekel, hogy honnan származik. Ezt hangsúlyozd nekik. Maga Ur­baník még ma hasonlítsa ösz- sze az ujjlenyomatokat a mi daktiloszkópiai nyilvántartón­kon. Az őrnél elintézem, hogy azonnal küldjön Gáfrikért. ö majd segít magának. Nem fe­ledkeztünk meg valamiről? — tette föl a kérdést inkább ma­gának. mint két alárendeltjé­nek, amikor a bezárt szekrény­től a kabátjáért indult. — A rangadó eredményét megkérdezni. — nevetett fel egy kissé kárörvendően Jel­savsky. — Lelkemre! — állt meg Krasko a fogasnál, mintha oda- szöqezték volna — Hiszen ma szerda van?! És Slovan - Cer- vená hviezda rangadó. Az is­ten szereimére. És én erről egészen megfeledkeztem. — ütött a homlokára és kétség- beesett arcot vágott hozzá. — Nem tudod, mi lett az eredmény? — Nem. Engem a halak ér­dekelnek nem a futball. Kü­lönben a Cervená biztosan ki­kapott, — mondta csak azért is, jól ismerve a főnők gyen­ge oldalát. — Micsoda?! Menj a...! Ér­tesz is te hozzá Esetleg úgy mint én a te halaidhoz, — adta vissza Jelsavskynak a cél­zást és felvett^ a kabátját. Kint a kapitányt élénk szél csapta meg és a friss tiszta levegő. Felnézett az égre, me­lyen a ritkás felhők tépett go- molyagjai úsztak, holdfénytöl megvilágítva. Mindez szinte csábította arra, hogy sétáljon egyet. És nem tudott ellent- állni. Egyenletes léptekkel in­dult a város felé. Elképzelte a Metropo! kávéházat. Ki tud­ja, várja-e Igor? Igor Kanys doktor, a vele egy faluból szár­mazó, de ugyanakkor jó barát is, az ismert elmegyógyász. Évekkel ezelőtt még mint had­nagy kereste fel először föl­dijét. Pozsonyban a klinikán. Egyik delikvensét kellett ala­posan kivizsgálni, aki egy ti­zenhat éves lányt próbált meg­erőszakolni. A lány súlyos tes­ti sérüléseket szenvedett és amikor az illetőt becsukták, megjátszotta az elmebeteget, Nagyszerűen megértették egy­mást Kanys-szal. Időnként ugyan vitatkoztak a futball miatt. Kanys ugyanis a Slo­van rendíthetetlen drukkere, Krasko viszont Cervená hviez- dára esküszik. B elépett a kávéházba, megállt az ajtóban és körülnézett. Hátul a bal sarokban ész­revette Igor felemelt kezét. A kabátját se vetette le, egyenesen az asztalához in­dult. — Ember, hol csavarogsz te állandóan? Haza jársz egyál­talán? — üdvözölte Kanys széles mosollyal. — Kétszer is hívtalak. A te Terkád meg mindig csak ugyanazt mondta: még nem jött haza. Ha nő len­nék, a világért se mennék fe-1 leségül egy Sherlock Holmes- hoz. — Csupán megszokás kérdé­se, — nevetett fel Krasko is. Leült és cigarettára gyújtott. — Látod, látod! Mégis csak jobb lett volna, ha tanító ma­radsz. Erre a megjegyzésre Kras­ko egy pillanatra magába mé- lyedt. A régmúltba vetett re- troszpektív pillantás olyan plasztikusan tűnt elé, hogy a barátjáról is megfeledkezett. Éppen akkor végezte el a ta­nítóképzőt és el kellett volna foglalnia a tanítói állását, a- mikor kitört a felkelés. Az események kérlelhetetlenül magukkal ragadták és ő tud­ta, hogy hol a helye. No és a háború után? Utána jöttek és azt mondták neki: Gyere elv­társ, te felkelő vagy, a párt­nak szüksége van az ilyen em­berekre. És 6 ment. Ojra har­colni. Az első vonalba. Harcol­ni a bűnözés ellen. Nem egy­szer meggyőződött róla. hogy a pedagógiai ismereteket nagy­szerűen lehet alkalmazni az iskolán kívül is. A felnőttek ugyanis gyakran olyanok, akár a gyerekek. — Ejnye, Karol, hát mi van veled? Megint a tettest kere­sed? — Áá, dehogy! Csak valami eszembe jutott. — Iszol egy konyakot, vagy inkább bort ? — Inkább konyakot innék. Ünnepelsz valamit? — Meglehet, hogy igen. — Hát akkor áruld el ne­kem! Mihez gratuláljak? — Akár a győzelemhez is gratulálhatsz, — nézett rá kanys a szemöldöke alól és a szája széle remegett a vissza­fojtott nevetéstől. — Ja vagy úgy! Most már értem. — jegyezte meg lever­tem — Mennyi volt?, — Azt akarod mondani, hogy te nem tudod az eredményt? — Csodálkozni fogsz, de va­lóban nem tudom. Hát mondd már! Mennyi volt? — Kettő — egy. A Cervená egyetlen gólját Dolinsky lőtte. Kapásból. Dezo, a pincér enyhén ki- düllesztett hassal az asztalra tette a tálcát. Krasko fogta a szódát, forgatta ujjal között, és elgondolkodva figyelte az elpattanó apró buborékokat. Kanys a konyakos poharat ra­gadta meg. Egészségünkre, Karol. Ne búsulj. A szerencse forgandó. Tavasszal a rangadó akár for­dítva is végződhet. A mikor Kanys látta, hogy barátja arcáról csak nem akar el­tűnni a bosszúság, megkérdezte: — Hogyhogy?! Talán csak nem azért sértődtél meg, ami­ért felhívtalak? — Öó, dehogy, de értsd meg. A fiúkat befogtam, én meg le­léptem. Van ugyanis most egy rázós munkánk. — Bocsáss meg, Karol, de igazságtalan vagy hozzám. Nem a futball miatt hívtalak és már egyáltalán nem ezért, hogy ráadásul még ugrassalak is. Kanys doktor egyszerre el­komolyodott és hirtelen szo­katlan kéréssel lepte meg Kraskot. — Van egy cigarettád? — Cigarettám? Hallod, mió­ta dohányzói te? — Tudod hogy nem dohány­zóm, most azonban rá kell gyújtanom. — Parancsolj! — fordította feléje Krasko a doboz Lipa cigarettát a másik kezével meg felkattintotta az öngyújtóját. Kanys szippantott a ciga­rettából és köhögni kezdett, hogy még a könnye is kicsor­dult. — Még két konyakot? — mondta a pincérnek és komi­kusán rázta le cigarettája ha­muját. — Meg kell veled beszélnem valamit. Karol, — kezdte hosz- szabb habozás után. — Csak nem valami bűn­ügyben? — Ó, dehogyis. Családi ügy­ben Ismersz te nálatok vala­mi Feró Urbaníkot?, — Ha Urbanik hadnagyra gondolsz, hát azt ismerem. De miért kérded? Történt talán valami? — kérdezte vissza a következő pillanatban Krasko és egy percig sem titkolta Ka­nys kérdése feletti meglepe­tését. — Tegnap Vierkánk bejelen­tette, hogy komolyan jár az­zal a fiúval. Képzeld el... — Nem fejezhette be a megkez­dett mondatot, mert Krasko jókedvűen felkacagott. — Hát ez aztán gyönyörű. Egy tizennyolc éves udvarlója van. te meg csakhogy nem csinálsz belőle családi tragé­diát. — Semmiféle drámát nem akarok csinálni belőle, — re­agált Kanys a megjegyzésre egy kissé ingerülten. — de értsd me. Egyetlen gyerek. Csak azt akartam tudni... Egy­szóval azt, hogy kiféle, miféle az az Urbanik. — Nagyszerű fiú, ne csinálj magadnak gondot belőle, — nyugtatgatta Krasko a barát­ját és a konyak után nyúlt... R eggel Krasko gyalog ment az irodába. Á rendszeres megálló a trafikban a napi cigaretta adagért és az elmaradhatatlan sportújsá­gért, most sem maradt el. A közbiztonsági hivatal ajtajában álló 6r gépiesen a sapkájához emelte a kezét és ugyanakkor jelentette' — Kapitány elvtárs, az ügy­feleknek fenntartott helyiség­ben már jó fél órája várako­zik valamiféle asszony. Joze­fina Gereckának hívják! — Gereckának? — Igen. Gereckának. Ahogy láttam, nagyon meg lehet ré­mülve. Azt mondta, hogy azok­kal akar beszélni, akik tegnap a Podhradná utcában a gyil­kosságot nyomozták. — írjon ki neki egy belé­pőt, aztán vezesse fel az iro­dámba, — adta ki a parancsot az őrnek, arra gondolva, hogy vajon milyen okok késztethet­ték a házmester feleségét Ilyen korai látogatásra. (Eoiytatjuk) A „szép csúnya” fiú és szépséges szerelme Elodie, Belmondo szimpatikus ex-felesége. rossz jövendőmondá­nak bizonyult. Tavaly februárban ugyanis, a válóperi tárgyalás után, még a bíróságon kijelentette: ,,Azt hiszem, hogy a férjem titokban már régen eljegyezte Ursula Andresst. Nos. most már szabad. Fele­ségül veheti. És bizonyosan meg is teszi. Meg vagyok róla győződ­ve, hogy néhány héten belül megtartják az esküvőt. Áldásom rájuk. Nem kényszerfthetem ..bebelt“ hogy engem szeressen. A gyerme­kemről gondoskodik, 7500 frankot kapunk havonta. Ezzel részeiből a dolog el van intézve.“ Ursula Andress, a ..hideg svájci szépség“ meg lehetett elégedve. ..Almainak férfija“ — ahogy Belmondot nevezte — csakis az Övé lett. A szerelem tizenkét évvel ezelőtt, Olaszországban kezdődött, ahol annak idején Ursula az első lépéseket tette a filmvilág meghódí­tásáért. Kapcsolatukat eleinte valóságos csodának tartották, mert Ursulát kimondott férfigyülölőnek ismerték. A szemelem idegen fo­galom volt nála Egy erdekelteta pénz Ami azt illeti, a svájci vi­rágárusnő szépséges lányának elege volt otthon az anyagi gondok­ból és a polgári erkölcsből is. Ugyanígy elege volt a munkából anyja üzletében. Kevés jövedelemért sokat dolgozni — ezt idöpocsé- kolásnak tartotta. Egy szép napon tehát otthagyta a szülői házat és elindult, hogy meghódítsa a filmvásznat — lehetőleg minél több pénzzel együtt. A célja elérését egyengető eszközökben egyáltalán nem volt válogatós. Lelkiismeretfurdalás nélküt kovácsolt tőkét szépségéből, kifogástalan alakjából. Az örök városban — mielőtt filmezett volna — foto- és festőmodellként kapta a „gázsiját“. Csak később jutott be a befolyásos filmkörökbe; kisebb szerepeket ka­pott. olyanokat, amelyekben vékony alakja, hosszú lábai kitünően érvényesültek. „Ha Ursula erkölcsös lett volna, nem jutott volna messzire“ mondották a kollégái. , Mert játszani igazán nem tud. De csodásán néz ki, elbűvölő látványt nyújt a szemnek. Hogy az első sztárok sorába került, föltétlenül a vonalainak, s nem a tehetségének kö­szönheti...“ Mikor évekkel ezelőtt Hollywoodban filmezett, a régi bevált re­cepthez tartotta magát: aki levetkőzik, annak sikere van. Gazdag akart lenni. Házasságra akkor sem gondolt. És mégis, általános meglepetésre, alig néhány hónap múlva a színész-rendező John De­rek felesége lett. Derek mindeddig épp olyan kevéssé érdeklődött a nők iránt, mint Ursula a férfiak iránt. Mindenki törtető karrie­ristának ismerte. A házasság mindennek ellenére tíz évig tartott s válásra csak akkor került sor, amikor Jean-Paul Belmondo lépett színre. Ursula nem szívesen beszél a házasságáról. Derekhez való kap­csolatát egy „szükséges érdekkozösség“-ként jelöli meg. Az igazság az, hogy Derek gátlás nélkül, mintegy árumintaképpen. Hollywood- szerte mutogatta „takarékosan“ öltözött (vagy ruha nélküli) fény­képeit Ez ugyan nem volt valami erkölcsös módszer, de módfelett sikeres. Egyébként. Ursula szerint filmkörökben csak a2 lehet er­kölcsös, aki azt megengedheti magának. Derek pedig — állítólag — még mindig azon búslakodik, hogy az aranyhalacska kiugrott a hálójából, s váltig hangoztatja, hogy a dolgoknak „azzal az ápolatlan franciával“ így jelöli Belmondot „nem lesz jó vége“. Belmondo teljesen megváltoztatta Ursulát. Szelíd lett, majdnem- hogy komoly. Jean-Paul nemcsak meghódította őt, hanem az egész lényét megváltoztatta. „Eleinte nem is tetszett — emlékezik vissza ma a sztár — a négy év előtti első találkozásukra. „Az ajka duzzadt volt, az orra lelapított, mert azelőtt szenvedélyes boxoló volt, de már rövid ismerettség után egészen hatalmába kerített. „Bebel“ más mint a többiek. Ö egyéniség. Ilyan, amilyennek kislánykoromban az igazi férfit elképzeltem. Teljesen mindegy, milyen a külseje. Annyira bá­jos, hogy nem kell szépnek lennie...“ A „bájos csúnya" nemrégiben visszaadta a bókot, azzal, hogy Ursulát élete asszonyának és igazi nagy szerelmének nevezte. Nem riadt vissza attól sem. hogy elváljon elragadó feleségétől s elhagy­ja három gyermekét, Patríciát, Florence-t és Pault. A „mintaférj“ és szerető családapa Örökre elhagyta párizsi Rue Savoie-n lévő ott­honát. S ha azelőtt ő volt féltékeny Ursula szép számú tisztelőire, ma fordítva van. A szép szőkeség még azt sem engedi, hogy valaki egy pillantást vessen az ő Bebelére. Ezért utazott utána az Indiai­óceánban lévő Réunion szigetre, ahol Belmondo Catherine Deneuve- vel, a szép francia sztárral forgatja a „Msississippi szirénái" című filmet. A fagyos szépségű Ursulából hízelgő házias kiscica lett, aki már a reggelinél megkérdezi mit kíván partnere vacsorára, s reggel idejében felkel, hogy rendbehozza a ruháit, bevásárol és egyedül főz. Hogy ezí Belmondo hogyan érte el? Hallgat róla. „A magánéle­temhez senkinek semmi köze. Megszelídítettem Ursulát, no és?“ Párizsi barátaik szerint Ursula és Bebel titkos házasságra készü­lődnek. Ez azonban csak találgatás. S hogy valóra válik-e, talán már az Indiai-óceán szigetén eldől... Jean Pa»'1 ’’elmond' és eb 3lasz»h^,af lan kísérője Ursula Andress, aki miatt 13 évi házasság után elvált felesegető!

Next

/
Thumbnails
Contents